Párna, vagy ökörbőr alakú fémingót (öntvény) szállítása (20-30 kg)
Ugariti Mári-i, Babilon-i, K-Ny-i kereskedelmi út, (később selyemút i.e. 2000-tól), és a Babylon- Assur- Karkemish-i, Ebla-i útak (4)
Az ábra kb. a Római Birodalom idejének megfelelő réz- és ónkereskedelmi útvonalakat, a rézkohósító ismereteket terjedését mutatja
Ázsiában (https://bencsik.rs3.hu/a-bronzkori-femmuvesseg-kezdetei-az-i-e-4-evezredben.html)
(A későbbi, görög bronzkorról ld.: https://www.tf.uni-
kiel.de/matwis/amat/iss/kap_b/articles/salimbeti_greek_bronze_sword.pdf és http://www.salimbeti.com/micenei/ irodalmakat)
Az első aranytárgyak, ékszerek a sumereknél jelentek meg nagy számban. Az arany, arzénbronz (termésfémek, hidegkovácsolással alakíthatóak) tárgyak Mezopotámiában az Eufrátesz és Tigris folyók mentén terjedt el. A sumerek előtti, proto-sumer kapcsolatok adhatnak információkat, ezért e kapcsoltokat is vizsgáltuk: kb i.e. 4000 után a proto-sumerek Eblába** és az É-Kaukázusig is eljutottak.
Eblai Királyság Szíriában (Wikipedia)
... "a terjeszkedés az V. évezredben kezdődött és a IV. évezredben is tartott. Uruk-ból tömegesen telepedtek le emberek először Szíriában, D-Kaukázusban, később É-Kaukázusban. Szíriában, ahol Habuba Kabiraban és Anatóliában - ahol Arslantepeben van nyoma az emigrációnak- és Iránban Godin Tepe-ben.ÉNy Irakban Tepe Gawra-ban, ÉK -Szíriában Hamoukar-ban találtak hasonló telepeket. Ninivében és Tell Brak-ban, továbbá É-Eufrátesz mellett Qrayyanál és Jebel Aruda-nál. További Euferátesz melletti enklávék az Uruk korból találhatóak Hassek Hoyuk, Samsat, and Tepecik (Elazig Province, Keban Gát közelében) környékén." A Nílus Deltában, Butoban is volt egy proto-sumer enklávé, (2, Kákosi, 43.o.), továbbá Gerrha-ban a Bekaa völgyben. A proto-sumérek az Eufrátesz mentén jutottak el ÉNy-ra, pl. a Bekaa völgybe is. Taaniyelben volt egy telepük i.e. 28. sz.-ban a sumereknek, a Gilgamesz eposzban szerepel, hogy i.e. 2700 előtt „az Eufrátesz szent vizéhez legörgették a cédrust, az Eufrátesz szent vizén leúsztatták a cédrust”. A proto-sumerek idejében az északi telepek létesítését kiválthatta a változó éghajlat, a Perzsa-öböl alakváltozása, az aljzat emelkedése okozta szikesedés. A fémmegmunkálás ismereteit az ékszerek, szobrok jelentették ebben a korban. Az Eufráteszen a sós tengervíz É-ra történő áramlása után a mocsár kiszáradása– ami folyamatos szikesedést okozott- kényszeríthette ki a sumerek ÉNy-ra költözését, városalapításait.
ELSŐ ÉKSZEREK, FÉMESZKÖZÖK
„Az alábbi táblázatban szereplő dátumok hozzávetőlegesek és földrajzi helyenként eltérőek lehetnek: attól függően, hogy valaki milyen területet és milyen kritériumokat vesz alapul hozzá”:
i. e. 5. évezred közepe |
korai kőrézkor |
i. e. 4500–4000 |
Ubaid-kultúra, Várna-i (Bulgária) aranykincs (https://en.wikipedia.org/wiki/Varna_Necropolis) |
|
késő kőrézkor |
i. e. 4000–3300 |
Gassul-kultúra, Uruk-kultúra, Nagada I, Nagada II, predinasztikus Egyiptom |
||
bronzkor |
korai bronzkor |
kora bronzkor I |
i. e. 3300–3000 |
protodinasztikus Egyiptom, Nagada III, Dzsemdet Naszr-kultúra, majkopi kultúra kezdete, Kura–Araxes I (Sengavit) |
kora bronzkor II |
i. e. 3000–2700 |
sumer városkirályságok, egyiptomi koradinasztikus kor, Dilmuni rézkereskedelem |
||
kora bronzkor III |
i. e. 2700–2200 |
egyiptomi Óbirodalom, Sumér, Kura–Araxes II, korai kurgán-kultúra, Ebla. |
||
kora bronzkor IV |
i. e. 2200–2100 |
egyiptomi átmeneti időszak, lagasi periódus, Kura–Arakxes III. |
||
középső bronzkor |
középbronzkor I |
i. e. 2100–2000 |
||
középbronzkor IIA |
i. e. 2000–1750 |
Minósz, egyiptomi Középbirodalom, amoriták, óasszír kereskedelem, trialeti kurgán-kultúra, majkopi kultúra vége |
||
középbronzkor IIB |
i. e. 1750–1650 |
egyiptomi második átmeneti időszak, Óbabiloni Birodalom, hettita városkirályságok |
||
középbronzkor IIC |
i. e. 1650–1550 |
hettita Óbirodalom, hükszoszok, a Théra kitörése, Minósz és az Égeikum pusztulása, középbabiloni kor kezdete |
||
késő bronzkor |
késő bronzkor I |
i. e. 1550–1400 |
középhettita kor, egyiptomi Újbirodalom, III. babiloni dinasztia |
|
késő bronzkor IIA |
i. e. 1400–1300 |
későhettita kor, Mitanni, Ugarit, XVIII. dinasztia, III. babiloni dinasztia, középasszír kor, Szeha, Vilusza, Apaszasz |
||
késő bronzkor IIB |
i. e. 1300–1200 |
későhettita kor, Urartu, XIX. dinasztia, nyugat-anatóliai pregörög államok (Ahhijava, Lukka, Szeha, Millavanda) |
||
vaskor |
vaskor I |
vaskor IA |
i. e. 1200–1150 |
bronzkori összeomlás, Trója pusztulása (Vilusza), tengeri népek, XX. dinasztia |
vaskor IB |
i. e. 1150–1000 |
újhettita királyságok, arameus vándorlás, XXI. dinasztia, IV. babiloni dinasztia |
||
vaskor II |
vaskor IIA |
i. e. 1000–900 |
Újasszír Birodalom, VI–VIII. babiloni dinasztia, XXII. dinasztia |
|
vaskor IIB |
i. e. 900–700 |
Urartu, Phrügia, IX. babiloni dinasztia, XXIII. dinasztia, újhettita királyságok, perzsák |
||
vaskor IIC |
i. e. 700–539 |
Újbabiloni Birodalom, Asszíria bukása (i. e. 612), XXIV–XXVI. dinasztia, Akhaimenidák |
A kronológia -kiváló munka: file:///D:/mell%C3%A9kletek%20!!/%C3%93kori%20Kelet%20-%20Wikiwand.html#- táblázatosan
A réz és bronz története. Összefoglaló kép - a réz arzénbronz is lehet- eredete: https://copperalliance.eu/about-
copper/copper-history/timeline-of-copper-2/
Európában, Egyiptomban, Mezopotámiában kb. azonos időben alakult ki a bronzművesség (4)
Az É-i, Óasszír kereskedelmi út, a későbbi a Selyemút, sárgával jelölve (1)
Keleti kereskedelmi utak (4)
A legrégebbi sumer út az Eufrátesz mentén vezetett Márin keresztül az eblai sóbányához. Az amoriták (i.e. 2300 utáni) az Eufrátesztől D-re történt megjelenésével és agresszív terjeszkedésével a kerekedelmi utak északi irányba tolódtak. Amorita dinasztiák alakultak ki a folyó mentén, a dinasztia alapítójának, I.Samsi Adad (https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Samsi-Adad) birodalmaiban új fővárosok - ami ez esetben új paloták építését is jelenti, a régi főváros Assurban volt- épültek, Subat-Enlilben, Jamhadban (https://en.wikipedia.org/wiki/Yamhad, Aleppóban) és Máriban, a fiaiból csinált királyokat. Jamhad-ban, Aleppó-ban is épült királyi új királyi palota, történelmi előzmények nélkül, a legnevezetesebb Máriban. Jamhad Monarchiának Aleppo volt a fővárosa, de nem volt kikötője, Ugarit vált Jamhad (https://en.wikipedia.org/wiki/Yamhad) tengeri kikötőjévé, ahova a ciprusi réz érkezett. Krétával is Ugariton keresztül kereskedtek (Kréta nevének eredete karum:= parti kereskedelmi lerakat a vízparton), Krétán kereskedelmi lerakatuk volt, Keftiunak nevezték Krétát.
Az óasszír-út Assur városról kapta a nevét. I Samsi-Adad amorita uralkodó újra szervezte (1) az utat, I. Samsi Adad, i.e. 1809-1776 között uralkodott, Felső-Mezopotámiai Birodalmát nevezik néha Óasszír Birodalomnak. Az utat sokkal korábban, még az i.e. 2200-s években történt akkád támadások előtt Ebla és Assur városok szervezték (6), valószínűleg az Eufrátesz mentén, majd i. e. 2000 körül az amoriták meghódították Eblát, de a város újra épül. Az i.e. 1900-s évektől rendszeresen működött az új út. Ebla lehetett az egyik kezdeményező a szervezésében, a Bermat és Weitzman (6) Ebláról szóló könyvének 180-181. oldalán található: "... Ebla királya kezében lévő városokról és erődökről, melyekbe az assuri kereskedőknek mostantól kezdve szabad bejárásuk kell lennie. A tábla Pettinato -a régész- szerint azzal folytatódik, hogy leírja az Ebla és Assur által közösen alapított telepeket Anatólia és Észak-Szíria kereskedelmi központjaiban...". Ugyan itt van olyan agyagtábla is, amely szerint Karkemish Ebla kereskedelmi kikötője, raktárral (kárum-mal). Az Óasszír út nyomvonala változó volt, Ny-ról K-i irányban: Kanis egy É-i elosztó pont volt az É-i úton, Karkamishen keresztül. Assurból K-re a kutatók sem tudják honnan vezetett, hol volt az ónbánya: valószínűleg a Ny Afganisztán-i Farahban. Szállítottak mást is az ón mellett, pl. Hamaziból - nem tudjuk a pontos helyét- réz ingótokat. Van olyan tábla is mely szerint Máriba szállítottak ónt Elámból. Mári fémművessége bizonyítható, továbbá a lótenyésztése is neves volt, a harci szekerek elé fogták a lovakat az 1700-s években,(addig kungákat, félvér vadszamarakat).
Ókori mezopotámiai bányák (J. Mladjov kíváló térképe)
Az Assur-ból jövő fő kereskedelmi út keresztezte az Eufrátesz-t is, a Tigris parti Assur-tól (gázló, az esőzéses földművelés határán fekszik, de kevés a termőföldje) Eblába és az anatóliai Kanis-ig vezetett, (1, 113.o. térkép). Az óasszír kereskedelem, ami egyben Assur város közvetítő kereskedelme: Assur ónt, rezet is importált, az ónt Afganisztánból és gabonát és vászontermékeket, valamint gyapjút exportált. A bronzfegyverek és szerszámok előállítása a közvetítő kereskedelem függvénye volt. Anatóliá-ból az ón árát ezüstben szállították Assurba. Bizonyos, hogy rezet nem szállítottak Anatóliából a visszaúton, mert nem érte meg. Az útvonal: az i.e. 19-18.sz.-ban: Anatólia a fémek (ezüst, réz, és i.e. 1850-ig ón is a Taurusz hegységben) kiemelkedő bőségű lelőhelye volt, az állattenyésztés révén pedig a messze földön híres gyapjút gyártottak. Az assuri áru Karkemisen keresztül jutott Kanisba, majd a csereáru és a bevétel vissza Assurba, i.e 1900-tól kb. 60 évig intenzíven működött, előtte és utána alkalom szerűen. A másik, déli útvonalon, Márin keresztül is hoztak ónt Afaganisztánból. Ez Elámon keresztül az Eufrátesz mentén vezetett Ny-ra Emarig, a Szippár-i agyagtáblák szerint (1) ezt Hammurápi szervezte.
Az asszír kereskedelem óriási hasznot hozott Assur számára: az ón 75–100%-os, a gyapjú 100%-os nyereséget termelt a több mint 800 kilométeres út ellenére. A második szakaszban, a Kanis VII, vagy a kárum (raktár) Ia réteg ásatása szerint, körülbelül negyven év szünet után újabb negyven évig (1, 113.o.) működött. Ezután ónhiány volt, ismét csak arzénbronzból lehetett fegyvert kovácsolni, a régi fémeket újra olvasztották. Az afganisztáni óningotok éves becsült mennyisége Hammurápi idejében 1.5 tonna körül lehetett. Az irodalomban ezt a mennyiséget -nem teljesen megalapozottan- úgy tekintik, mint ötvöző anyagot. Egy részét érc alakban szállíthatták, egy másik részéből a korban igen drága edényeket készítettek. I. Samsi-Adad és Hammurápi halála után az ón közvetítő kereskedelmét a birodalmak nem szervezték meg, és a Taurusz hegység ón lelőhelye is kimerült, hosszú időre vége lett az önthető ónbronz korszakának.
A korabeli kereskedelem sajátossága, hogy az uralkodók - palotavárosonként egy uralkodó- küldték a rendeléseket, kérték az ajándékokat, nem ritkán ajándéknak nevezték avámot, az adót. Továbbá szakaszosan védelmet és "útlevelet" adtak a napi kb. 30 km-s sebességgel haladó karavánoknak. A szakaszosság azt jelenti, hogy a szakaszhatáron a karavánt, még a szamarakat is lecserélték, csak az árú ment tovább, vagy a szamarakat is eladták. Az Óasszír kárum úthálózata fejlettebb hálózat volt a déli babiloni nyomvonalnál, az utóbbi az Eufráteszt követte, Mári-in keresztül, Emar-i kikötőig tartott, de mindegyik az uralkodók rokonsága alapján szerveződött. Egy érdekesség, hogy a kánaánitákat kereskedőknek tekintik a leírások, nem pedig népcsoportoknak vagy törzseknek.
A Karkemish-tól É-ra fekvő raktárvárosról, Kanes-ről: "Jól mutatják az ón nagy fontosságát az ősi Kelet életében egy rendkívül érdekes és gyakran idézett ún. Kanes-i levelek. Kanes egy városka volt a mai Anatólia középső részén, ahol az i. e. II. évezred elején, úgy i. e. 1950 és 1850 között az egyik gazdag asszír kereskedőkolónia, ún. „kárum” virágzott. Az asszír fővárosból, Assur-ból évenként szállították szamárkaravánok az ónt Kanes-be, ahol a kereskedők eladták az ónt a közelebbi vagy távolabbi városok fejedelmeinek. A rezet a környéken bányászták, – Anatólia gazdag volt rézércekben –, és a bronzot, illetve a kész bronzárut készítettek. Visszafelé Assur-ba főként ezüstöt vittek; a nagy üzletet azonban úgy látszik az ón és a gyapjú jelentette, erről tanúskodnak a levelek. „Megtudjuk – írja James D. Muhly –, hogy egy rakományni ón kb. 65 kg-ot nyomott, s hogy a terhet a szamarak hátára rakva szállították. Arról is értesülünk, hogyan szervezték a szamárkaravánokat, mekkorák voltak a helyi anatóliai fejedelmeknek fizetendő vámok és járandóságok. Még a távolsági kereskedelem kockázatairól és veszedelmeiről is megtudunk valamit, csak arról nem hallunk semmit, honnét származott az ón.” Mezopotámiában nincsenek ónércek, Assur-ba is Keletről kerülhetett az ón, illetve kassziterit...az ón 5 –18 -szor drágább volt a réznél. A réz ára állandóan esett; az óasszír időket követő óbabilóni időkben – úgy az i. e. II. évezred második negyedében – már 1:180 és 1:240 között ingadozott az ezüst-réz arány. Az ón ára azonban nem változott. Érthető tehát, hogy a fémkereskedelem nagy áruja az ón volt. Megbecsülhető a levelekből az is, hogy a kanes-i kárum mennyi ónt adott el, s ebből mennyi bronz készült. Muhly becslése szerint egy fél évszázad alatt eladhattak Kanes-ben az asszír kufárok vagy 80 tonnányi ónt, ami 9:1 réz-ón arányt számítva 800 tonna bronznak felel meg. Jelentős mennyiség tehát, ha figyelembe vesszük, hogy Kanes csak egyik állomása volt a kiterjedt ón-réz kereskedelemnek, s elképzelhető, hogy a Kr.e. II. évezred elején mekkora méretűvé növekedett hirtelen a bronzipar. ( Muhly, James D.: The Bronze Age setting. The coming of iron 25–67. p. – Wertime, Theodore A.: The beginnings of metallurgy. A new loook. Science 1973. nov. 30, vol. 182, 875–887. p., az eredeti hivatkozás)" Jegyezzük meg, hogy az ónbányák messze K-n, Afganisztán-Irán határvidékén voltak.
Az Eblai-i és Assur-i palotagazdaságok rokoni alapon szervezték (6) a szállítmányokat az agyagtáblák tanúsága szerint. A birodalmak saját területükön katonasággal biztosították a karavánokat pár % adó ellenében, amit ezüsttel vagy az áruval fizettek, a birodalmak határán eladták a karavánt és másik kravánt szerveztek, még a szamarakat is eladták. A pénz szerepét az ezüst töltötte be, de Mezopotámia és Egyiptom talán gabonával is tudott fizetni a távolsági kereskedelemben.
IRODALOMJEGYZÉK:
(1) ROAF, Michael: A MEZOPOTÁMIAI VILÁG ATLASZA, Helikon, 1996. ISBN 963-208-507-8
(2) KÁKOSY László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Osírisz, 2005
(3) BEHRINGER, Wolfgang: A klíma kultúrtörténete, Corvina, 2007
(4) A képek eredeti szerzőjét nem minden esetben lehetett felderíteni,
(5) TARR, László: A kocsi története, Corvina , 1978.
(6) BERMAT, Chaim és WEITZMAN, Michael: EBLA, Gondolat, Budapest, 1986. ISBN 963 281 706 0
*
FÜGGELÉK: AZ EZÜST ÉS AZ ELEKTRUM (ARANY- EZÜST ÖTVÖZET) TÖRTÉNETE
Az első ókori fizetőeszköz sokáig az ezüst volt. Tiszta -mondjuk 99% körüli tisztaságú- fémeket az ókorban nem tudtak olvasztani. A salak mennyiségének csökkentése ismételt felfűtéssel, olvasztással történt. Az ezüst és az arany olvasztása azért különbözik a bronz és a réz olvasztástól -az arzénbronz is gyakori termésfém volt-, mert az ezüst és az arany nemesfémek, így nem oxidálódnak. Az ezüst és az arany a természetben gyakran együtt fordulnak elő, a legalább 20%-os ezüsttartalmú ötvözetük neve elektrum (elektron fém). A termés-arany minden esetben tartalmaz valamennyi ezüstöt, mert atomi tulajdonságaik egyezést mutatnak. Amennyiben az ezüsttartalom eléri a 20%-ot, a terméselemet elektrumnak nevezik: az arany (Au) tartalom 15,0 - 85,0% között lehet, az ezüst (Ag) 85,0 - 20% között lehet. A 85-99% -s ezüsttartalom esetén is ezüstnek nevezik az irodalomban az elektrum nevű arany-ezüst ötvözetet. Az ezüsttartalom miatt az elektrum felülete gyakran fehéres, zöldesen színeződő, csak néhol ezüst színű. Kizárólag hidrotermális módon (azaz 375 C fok alatt, a magmából kicsapódó oldatokból pl. telérekben, víz jelenlétében) keletkezik. Az aranytartalom szerint: az 58.33% -nál (14 karátnál) kevesebb aranyat tartalmazó ötvözetek kémiailag már nem ellenállóak, ezért nem használják őket aranytárgyak készítésére.
"Az eblai palotában – amint a levéltárból kiderül – valóságos nagyüzemek működtek textíliák, ékszerek s bronzeszközök készítésére. A textilüzemben – már akkor – nők dolgoztak; a gyapjút pedig a palota 80 ezres juhnyája szolgáltatta. De lenvásznat is szőttek, s mindkettőt igen tekintélyes mennyiségben. Külön tételt képeztek az arannyal átszőtt damasztok, szinte már átmenetként az ékszerekhez, melyekhez a palota ékszerészei pontosan feljegyzett mennyiségben kaptak aranyat, ezüstöt és drágakövet. A legnagyobb meglepetést azonban a bronzművesség mértéke és technikai színvonala okozta. A palota bronzművesei ugyanis nemcsak rengeteg és rengetegféle eszközt gyártottak, hanem pontosan tudták azt is, hogy mihez milyen réz-bronz arány a legmegfelelőbb. A bronz tulajdonságai ugyanis erősen változnak az öntvény óntartalma szerint. A 4–10%-nyi ónt tartalmazó bronz könnyebben folyik és igen jól önthető, ezért kiválóan alkalmas szobrok készítésére. 12% alatt az öntvény afféle „szilárd folyadék” marad, s kalapálással hidegen is megmunkálható. 12–20%-ig terjedő óntartalomnál a bronz sokkal keményebb lesz, de többé hidegen már nem, csak izzítva kalapálható. A palota tisztviselői pontosan ismerték ezeket az arányokat, ezek szerint utalták ki az egyes eszköz-féleségekhez az ónt és a rezet. Hogy például az ekék, borotvák, tűk, szögek, lándzsák és kapák kemény bronzból készültek, a szobrok és edények lágyból. De készültek lágy ötvözetből buzogányok és más fegyverek is: ezek szertartásokra szánt dísz-fegyverek lehettek, melyeknél a mesterek, illetve a tisztviselők takarékoskodtak a drága ónnal. Úgy látszik, hogy Ebla az i.e. 2300-s években első volt a bronzgyártásban és a bronzkereskedelemben. „Egy civilizáció fejlődése – summázza fejtegetéseit Pettinato – mindig megfelel technológiája fejlettségének, hiszen a technológia pontosan megmutatja, hogy az emberek mennyire képesek kielégíteni igényeiket... Az eblaiak meg tudták fogalmazni igényeiket s legyőzték az útban álló technikai akadályokat. Ebla örökül hagyta a ... gazdasági mintát, melynek fontos részét, gyakran gerincét alkotta a bronzipar és a fémkereskedelem... például Mari-ban is a gazdaság igen fontos részét képezte a fémkereskedelem és a bronzipar; a szerencsésen megőrződött levéltár tanúsítja a királyi palota érdekeltségét a nagy nemzetközi fémkereskedelemben"
Óasszír ónkereskedelmi út narancssárgával jelölve, később selyemút. egy D-i út az Eufrátesz mentén vezetett (1)
***
A tartesszosziak ónban és más fémekben gazdagok voltak. Az i. e. 4. században Ephorus történész leírja, hogy "egy nagyon virágzó piacot tartottak Tartessos néven, ahol sok ónt szállítottak a folyón, valamint aranyat és rezet a kelta földekről." Az ónkereskedelem nagyon jövedelmező volt a bronzkorban, mivel az ó bronz alkotóeleme és ritka fém volt, mert i.e. 1800 előtt kimerült a Kestel-i (Anatólia) ónbánya. Hérodotosz említi Tartesszosz egyik királyát, Arganthonioszt, akit feltehetően az ezüstben való gazdagságáról neveztek el. már az olimpiai játékok idején egy szekérversenyen aratott győzelem emlékére kincseskamra épült, amelyet a szikioniaiak kincstárának neveztek el. A kincstárban két különböző stílusú bronz kamra, egy dór és egy ión stílusú készűlt. A bronz tatesszai volt. A tartesszosziak fontos kereskedelmi partnerei lettek a föníciaiaknak, akiknek ibériai jelenléte az i. e. nyolcadik századra tehető, és akik a közelben saját is kikötőt építettek, Gadir (görögül: Γάδειρα, latinul: Gades, a mai Cadiz) néven. Délnyugat Ibériából léteznek nyelvemlékei: pl. a Lagosban, Dél-Portugáliában talált tatessziai Fonte Velha felirat.
Az fém, épületfa és gyapjú kereskedelmük híres volt, és közvetett, de erős bizonyítéka van annak, hogy ismerték a baltát, fejszét és a bárdot: a minószi két élű bárd is anatóliai eredetű. Volt birkanyíró ollójuk, az olló története több mint 4000 éves, bár aképen egy egyiptomi olló látható:
Súlyok i.e. 2300-ból, Eblából. Hematitból készítettek szobrokat, pecsétnyomókat is. Különös volt számukra is, hogy karcoláskor vörös nyomot hagy ( a hematit vasérc).