Az időjárás 2050-ben
(2026 január)
2050-re Európában az átlaghőmérséklet várhatóan 3 °C-kal, a globális átlaghőmérséklet
pedig 2,1 °C-kal fog emelkedni, az iparosodás előtti szinthez viszonyítva, 2050-re a teljes jégkészlet körülbelül 0.8 -1%-a el fog olvadni!
Az 1850-es években (a kis jégkorszak végén) a Föld teljes jégkészlete (krioszféra) körülbelül 27 000 000 km3 volt, aminek több mint 99%-át az Antarktisz és Grönland jégpajzsai adják, a hegyi gleccserek csak a töredékét. Az eddigi veszteségek (1850–2026) a megfigyelések és műholdas adatok alapján az ipari forradalom vége óta: a tengerszint körülbelül 20-25 cm-t emelkedett a jégolvadás és a hőtágulás következtében. Ebből a jégolvadás számlájára írható tömegveszteség 2026-ig nagyjából 150 000 km3 . 2050-re a klímamodellek (IPCC jelentések) szerint 2050-ig a tengerszint további 15-20 cm-t emelkedhet a jelenlegi szinthez képest. 2050-re a jégveszteség az 1850-es bázison eléri a körülbelül 250 000 km3 -t.
Az előrejelzések szerint 2050-re az Északi-sarki tengeri jég kiterjedése a nyári minimum idején (szeptemberben) várhatóan közel 100%-kal csökken. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) és több friss kutatás szerint is nagy valószínűséggel az északi-sarki tengeri jég területe 1 millió km² alá csökken 2050 előtt, a tudomány ezt az állapotot tekinti „jégmentesnek” tekinti, mivel a megmaradó jégtöredékek elenyészőek a nyílt vízfelülethez képest.
Elkerülhetetlen a folyamat, a melegedés már csak azt befolyásolja majd, hogy milyen gyakran és milyen hosszan marad jégmentes az É-i óceán. A műholdas mérések kezdete (1979) óta a jég kiterjedése évtizedenként kb. 12,2%-kal csökkent. (https://www.arcticdeathspiral.org/) Egyes modellek szerint az első teljesen jégmentes nap már a 2030-as években lehetséges. A téli időszakban a víz továbbra is megfagy, de a többéves, vastag jégtakaró nagy része 2040-re végleg eltűnik. A poláris terület gyors melegedésének az egyik oka, hogy kevés a többéves jég, és helyét az évszakosan kialakuló, vékonyabb egynyári jégréteg veszi át. Az évente megfagyó jég mennyisége még állandó. A jégmennyiség csőkkenése gyorsítja a felmelegedést és befolyásolja az óceáni áramlatokat, a tengeri közlekedést.
Elkerülhetetlen a folyamat, a melegedés már csak azt befolyásolja majd, hogy milyen gyakran és milyen hosszan marad jégmentes az É-i óceán. A műholdas mérések kezdete (1979) óta a jég kiterjedése évtizedenként kb. 12,2%-kal csökkent. (https://www.arcticdeathspiral.org/) Egyes modellek szerint az első teljesen jégmentes nap már a 2030-as években lehetséges. A téli időszakban a víz továbbra is megfagy, de a többéves, vastag jégtakaró nagy része 2040-re végleg eltűnik. A poláris terület gyors melegedésének az egyik oka, hogy kevés a többéves jég, és helyét az évszakosan kialakuló, vékonyabb egynyári jégréteg veszi át. Az évente megfagyó jég mennyisége még állandó. A jégmennyiség csőkkenése gyorsítja a felmelegedést és befolyásolja az óceáni áramlatokat, a tengeri közlekedést.
A sarki jég mennyiségének története 2025-ig
(Forrás: https://www.arcticdeathspiral.org/, a sarki jég vastagságának becslése: https://psc.apl.washington.edu/research/projects/arctic-sea-
A sarki jég mennyiségének története 2025-ig
(Forrás: https://www.arcticdeathspiral.org/)
Vegyük észre, hogy 2011-től lassul a sok éves jég olvadása, ami érthető lenne, a nehezen olvadó mélységi jégmagok miatt!
2050-re az ivóvízhiány, az aszályok és az erdőtüzek gyakorisága fokozódni fog. Becslések szerint 5 milliárd ember (a világ népességének több mint fele) nézhet szembe vízhiánnyal legalább egy hónapon keresztül évente. A városi lakosság mintegy fele (1,7–2,4 milliárd ember) élhet vízhiányos régiókban, különösen Indiában, és a fejlődő országok megavárosaiban, és már ma is, romlik az ivóvíz minősége. Az aszályok földrajzi kiterjedése nő; a talajvíz színt sok helyen csökken. Az ENSZ előrejelzése szerint az extrém erdőtüzek száma globálisan 30%-kal nő 2050-ig. Olyan régiókban is megjelennek a tüzek, amelyek korábban nem voltak érintettek, például az északi kiszáradó tőzeglápokon. A gyakoribb hőhullámok és aszályok miatt a vegetáció kiszárad, ami fokozza a gyulladásveszélyt az erdőkben.
2050-re ezek az események becslések szerint akár 3,2 millió halálesetet is okozhatnak, közvetve. A vízhiány és az aszályok a globális GDP-t akár 31%-kal is csökkenthetik. A mezőgazdasági hozamok csökkenése miatt 8 és 80 millió közé tehető azok száma, akiket éhínség fenyegethet.
Időjárás 2050-ben
Tengerterület 2023-as mért érték 2050-es előrejelzés
Földközi-tenger ~23,4 °C ~25,1 °C
Égei-tenger ~20,2 °C ~21,9 °C
Márvány-tenger ~17,0 °C ~18,1 °C
Fekete-tenger ~16,6 °C ~18,8 °C Óceánok +1.5 °C
Az OECD előrejelzése szerint a globális fosszilis tüzelőanyag-felhasználás várhatóan kb. 20%-kal fog nőni, ami
- hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához, a légszennyezéshez, míg egyes légszennyező anyagok szintje várhatóan tovább csökken – a kén-dioxid-kibocsátás 2020 és 2050 között várhatóan 64%-kal csökken –, addig más szennyező anyagok, vegyszerek, de elsősorban a műanyaghulladékok nagyobb kihívásokat jelentenek, mivel a globális kibocsátás a 2020-2050 közötti időszakban előreláthatólag csaknem kétharmadával nő,
- hatással van a biológiai sokféleség csökkenésére,
- a globális átlaghőmérséklet 2050-re várhatóan 2,1 °C-kal fog emelkedni az iparosodás előtti szinthez képest, Európában 3 °C-kal.
Az előrejelzés módja: lineáris trendekkel történt. A tengerszint emelkedése 2025-től 2050-ig kb. 10 cm lesz. A tengerfelszín hőmérséklete közvetlenül befolyásolja az időjárási mintázatokat. A melegebb felszín fokozza a párolgást, ami kedvez a hevesebb esőzéseknek és trópusi ciklonok kialakulásának., A Clausius-Clapeyron összefüggés szerint Celsius-fokonként 7% -kal több nedvességet jut a légkörbe. Jelentősen hozzájárul majd a Délkelet-Ázsiát sújtó áradásokhoz, a Közel-Kelet egyes térségeiben kialakult aszályhoz, valamint Mexikó és az északnyugati csendes-óceáni partvidék áradásaihoz. 2026-ra a 1.5 °C-os globális felmelegedés minimum ≈ 10 % -os intenzitásnövekedést okozott, Európában még egy fokkal magasabb felmelegedést, minimum ≈ 2.7 fokost. 2050-re globálisan 2.1 °C-os felmelegedést jósolnak, ≈ 15 % -os intenzitás növekedéssel, Európában 3 °C-os felmelegedést, 20% -osintenzitás növekedéssel.
Az óceánok hőtartalma az utolsó 25 évben 300 ZJ -al nőtt (1ZJ = 1021 Joule), a következő 25 évben is 300 ZJ a várható növekedés. A növekvő óceán hőtartalom következményei: a melegebb víz kitágul, ami megemeli a globális tengerszintet: 40%-ban a hőtágulás, és 60%-ban a jégolvadás emeli. A felmelegedő tengerek fokozzák és elnyújtják a hőhullámokat, és erősebbé teszik a szélsőséges időjárási eseményeket, mert több hőt és nedvességet biztosítanak a légkör számára. A Clausius-Clapeyron összefüggésből (https://hu.wikipedia.org/wiki/Clausius%E2%80%93Clapeyron-egyenlet) következik, hogy a melegebb légkörben több nedvesség (="üzemanyag") áll rendelkezésre a viharok számára. A kutatások azt mutatják, hogy a rövid távú, intenzív zivatarok (például a villámárvizeket okozó felhőszakadások) intenzitása °C fokonként elérheti a 10-14%-ot is. Az ok, hogy a több nedvesség több látens hőt szabadít fel, a párolgás hő miatt a felhőképződés során, ami fokozza a feláramlást és még több nedvességet szív be a viharba (pozitív visszacsatolás). Mivel a melegebb levegő hirtelen, nagy mennyiségű csapadékot képes szállítani és kiadni magából, a villámárvizek gyakorisága és súlyossága a hőmérséklettel nő, váratlan helyeken is. Bár 7% -os növekedés következne, de a gyakorlatban a zivatarok dinamikája miatt az intenzitás növekedés több mint 10%.
Az utolsó 25 év alatt 300 ZJ volt a növekedés, és lineáris időfüggvény a növekedés
A szélerősség esetében az összefüggés összetettebb, mint a csapadéknál, de a kutatások a szélerősség esetén is növekedést mutatnak a zivatarok környezetében: a kutatások szerint a zivatarokból származó heves kifutószelek, az egyenes vonalú szelek intenzitása Celsius-fokonként 13%-kal is nőhet, ami közel duplája a nedvességtartalom elméleti 7%-os növekedésének. A melegebb és nedvesebb levegő miatt a zivatarfelhőben intenzív a párolgás és a csapadék hűtő hatása, ami intenzívebb hideg szeleket generál, amelyek a felszínre érve szétterjednek, és pusztító széllökéseket okoznak.
Míg a zivatarok széllökései erősödnek, az átlagos globális szélsebesség csökken, mert a sarkvidékek melegedése mérsékli a trópusok és a sarkok közötti hőmérséklet-különbséget, ami a széljárásokat hajtja. A zivatarokhoz kapcsolódó széllökések intenzitása viszont fokonként 7-13% körüli mértékben nő.
A Clausius–Clapeyron összefüggésből következik, hogy a melegedő éghajlat hatására az időjárás szélsőségesebbé és kiszámíthatatlanabbá válik. A 7%-os elméleti növekedés a gyakorlatban intenzívebb felhőszakadások és villámárvizeket okoz,mert a légkör több nedvességet képes tárolni, a csapadékesemények koncentráltabbá válnak. A rövid ideig tartó, nagy intenzitású esőzések 10-14%-ot fokonként erősödnek, ami megnöveli a villámárvizek kockázatát a párolgás helyétől távol is. A melegebb levegő több vizet "szív fel" a talajból és a növényzetből, ami hosszabb és súlyosabb aszályokhoz vezet. Ugyanakkor, amikor a feltételek adottak a csapadékhoz, a hatalmas mennyiségű felhalmozott nedvesség egyszerre zúdul le, így a száraz időszakokat pusztító esőzések, árvizek szakítják meg. Statisztikai eltolódás figyelhető meg: a gyenge, egyenletes esőzések helyett gyakrabban alakulnak ki heves, konvektív, áramló zivatarok. A több vízgőz több látens hőt jelent. Amikor ez a pára kicsapódik felhőképződéskor, hatalmas energia szabadul fel, ami erősíti a viharfelhők feláramlását, így a zivatarok magasabbra nyúlnak, hevesebb villámlással és erősebb széllökésekkel járnak.
Míg a sarkvidékeken és a magasabb szélességi körökön (például Észak-Európában) az átlagos csapadékmennyiség is nő, addig a mediterrán és kontinentális régiókban (mint Magyarország) inkább a csapadék eloszlása válik szélsőségessé: kevesebb esős nap van, de intenzívebb viharokkal.
Az óceánok esetében a Clausius–Clapeyron egyenlet közvetlen és közvetett módon is komoly változásokat okoz, mivel az óceánok nyelik el a globális felmelegedés okozta többlethő több mint 90%-át. A 2025-ös adatok és kutatások alapján erősebb és nagyobb viharok várhatóak, a melegebb óceánfelszín több energiát (látens párolgási hőt) ad át a felette lévő levegőnek. A trópusi ciklonok (hurrikánok, tájfunok) nemcsak intenzívebbé válnak, hanem méretükben is gyorsabban nőnek, ami nagyobb területen okoznak pusztítást.
Az óceánok felett a párolgás mértéke szorosan követi a CC-összefüggést, de a mérések azt mutatják, hogy az óceánok feletti extrém esőzések meghaladják a szárazföldi értéket, ami hevesebb tengeri viharokat eredményez. A melegedés miatti a víz-hőtágulás felelős a globális tengerszint-emelkedés mintegy 40%-áért. A 2026 eleji jelentések szerint az óceánok hőtartalma 2025-ben ismét rekordot döntött, ami tovább gyorsítja ezt a folyamatot. A melegebb víz miatt a tengeri hőhullámok hosszabbak és intenzívebbek, ami 2026-ban is súlyos korallfehéredéshez vezet több térségben.
Az óceánok felett a párolgás mértéke szorosan követi a CC-összefüggést, de a mérések azt mutatják, hogy az óceánok feletti extrém esőzések meghaladják a szárazföldi értéket, ami hevesebb tengeri viharokat eredményez. A melegedés miatti a víz-hőtágulás felelős a globális tengerszint-emelkedés mintegy 40%-áért. A 2026 eleji jelentések szerint az óceánok hőtartalma 2025-ben ismét rekordot döntött, ami tovább gyorsítja ezt a folyamatot. A melegebb víz miatt a tengeri hőhullámok hosszabbak és intenzívebbek, ami 2026-ban is súlyos korallfehéredéshez vezet több térségben.
A melegebb környezetben a trópusi ciklonok mozgása lelassul, ami megnövekedett csapadékintenzitással együtt katasztrofális, elhúzódó árvizeket okoz a part menti régiókban. Az elmúlt 25 évben a tengerszint összesen körülbelül 9,4 cm-rel nőtt. A műholdas mérések 1993-as kezdete óta a teljes emelkedés már meghaladja a 11 cm-t. Az emelkedés mértéke az 1999–2009 közötti 2,9 mm/évről 2014–2024-re 4,2 mm/évre gyorsult, ami 46%-os növekedést jelent. 2024-ben az emelkedés mértéke kiugró volt, elérte a 4,5 mm/évet. 2050-re 4.2 x 25 = 10.5 cm-es tengerszínt emelkedés várható. Sokak szerint az elöntött területek okoz komoly veszteségeket, pedig az elöntött terület jól jósolható, míg az árvizek helye, intenzitása nehezen jósolható, ami új kutatási terület lesz. Az előrejelzések alapján a tengerek felszíni hőmérséklete 2050-re várhatóan további 0,3–0,7 °C-kal emelkedik a 2025-ös hőmérséklethez viszonyítva. A magasabb felszíni hőmérséklet az Anatólia-i partoknál várható. A 2025 és 2050 közötti közvetlen emelkedés várhatóan 0,4 °C körül alakul.
*
A népesség a 2020-as 7,8 milliárdról 2050-re 9,6 milliárdra nő, ami 0,7%-os éves növekedést jelent. A globális GDP ugyanebben az időszakban várhatóan legalább megduplázódik, 126 ezer milliárd dollárról 283 ezer milliárdra nő, ami évi 2,7%-os növekedést jelent, de jelentős eltérések lesznek a régiók és országok közötti növekedésben. A népesség és a jövedelem viszonylag gyors növekedése Ázsia, Latin-Amerika és Afrika nagy részén figyelhető meg. A demográfusok (akik nem szoktak nagyot tévedni) előrejelzése szerint 10 milliárd fő fölé már nem fog nőni az emberiség lélekszáma.
Az elsődleges nyersanyagok felhasználása globálisan körülbelül felével nőhet, a 2020-as 96 gigatonnáról 2050-re 145 gigatonnára. A termelési és fogyasztási szokások elősegítik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleség csökkenését és a környezetszennyezést.