Az Északi-sarkvidéken a sokéves jég
a 2030-as évekre elolvad
(2026 április)
A féléves sarki éjszaka során a levegő hőmérséklete tartósan a tengervíz fagyáspontja (kb. -1,8 °C) alá süllyed. A jégtérfogat szeptemberben éri el a minimumát (kb. 3 000 – 5 000 km³, mostanában 4 000km³), majd április, májusra nő a maximumára (kb. 18 000 – 22 000 km³). A jégtérfogat minimumát majdnem teljes egészében a sokéves jég alkotja. Ha a sokéves (vastagabb) jég teljesen elolvad, a sarki jégtakarót az évente újraképződő, vékonyabb "elsőéves jég" fogja képezni. A vékony jég, a nyílt vízi új jég gyorsabban fagy, mint a vastag éves jég, mert a hő könnyebben távozik az óceánból a vékonyabb rétegen keresztül. Egy jégmentes nyár után a téli jégképződés intenzívebb lesz. A fél éves téli éjszaka folyamán nagy mennyiségű jég keletkezik, évente hasonló mennyiség.
A maradék jég 2026 szeptemberben legalább 3,5 ezer km³ lesz, az elmúlt évek adatai alapján. A sarki jégtakaró térfogata a szeptemberi minimumkor általában 4 000 és 5 000 km³ között mozog. A mérések kezdete óta 2012-ben volt a legkevesebb jég, akkor kb. 3 500 km³-re csökkent a térfogat. Az 1980-as években szeptemberben még kb. 12 000 km³ jég volt a minimum, ez a mennyiség mára a harmadára esett vissza. A maradék 3,5 - 4 ezer km³ főleg a kanadai szigetek és Grönland északi partjainál torlódik össze. Ha ez is elfogyna, akkor beszélhetnénk "jégmentes" Arktiszról. A kevés nyári jég segíti a hajózhatóságot.
A arktiszi jég mennyisége minimuma csökken, de 3-4000 km3 -nél talán stabilizálódni látszik szeptemberben.
(Forrás: https://www.arcticdeathspiral.org/, a sarki jég vastagságának becslése 2025-ig: https://psc.apl.washington.edu/research/projects/arctic-sea-ice-volume-nomaly/, https://www.arcticdeathspiral.org/arctic_sea_ice_area_loss.htm)
Az északi-sarkon a több éves már 2050 előtt eltűnhet a kutatók szerint, ami kb. 0,19 °C melegedéssel járulna hozzá a globális átlaghoz. Az Északi-sarkvidéken a sokéves jég (legalább két évet túlélő jégtáblák) mennyisége lecsökkent, a legöregebb és legvastagabb (4 évnél idősebb) jég mennyisége az 1980-as évek óta több mint 95%-kal csökkent a NOAA Arctic Report Card adatai szerint. Ma a téli maximum idején (ami 2026 márciusában kb. 14,3 ezer km³ volt) a jég nagy része vékony, egyéves jég. A valódi, több méter vastag sokéves jég térfogata ma kb. 4 ezer km³-re tehető, és kizárólag Grönlandtól északra, valamint a Kanadai-szigetvilág térségében található. A Dán Meteorológiai Intézet modellje szerint 2026 tavaszán a legtöbb régióban a jégvastagság már a 2 métert sem éri el, ami jelzi, hogy a masszív, sokéves jég közel eltűnt a nyíltvízi területekről.
A PIOMAS adatai szerint a teljes arktiszi jégtérfogat 2025 szeptemberében (a minimum idején) mindössze 3,87 ezer km³ volt. A maradékot az "utolsó jégterületnek" (Last Ice Area) nevezik, és egy jól meghatározható, nagyjából 2000 kilométer hosszú sávban található: Grönland északi partjainál a legvastagabb a jég, mert az áramlatok ide tolják a jégtáblákat. A Kanadai-szigetvilág (Ellesmere-sziget) mentén a jég a szárazföldnek ütközve feltorlódik, és 4-5 méter vastag jéghegyekké is összeállhat. Az arktiszi szél- és vízáramlatok (főleg a Transzpoláris áramlat) a jégtáblákat az óceán közepéről a partok felé hajtják. A jég "rászorul" a szárazföldre, nem tud kisodródni a melegebb Atlanti-óceánra, nem tudja átvészelni a nyári olvadást.
Az Északi-sarkvidéken az első "jégmentes" évek a 2030-as évek elejére következnek be, ekkor az Arktisz jégmentessé válik. Jégmentes nyarak (szeptember) meghatározása: a 2030-as és 2040-es évek között a jég kiterjedése rendszeresen 1 millió km2 alá süllyed, amit már jégmentes állapotnak tekintenek. A Grönlandtól északra fekvő Last Ice Area várhatóan bírja a legtovább, a becslések szerint egészen a század közepéig (2050), talán tovább is.
A 2026-os téli jégmaximum rekordalacsony szinten zárt (kb. 14,22–14,29 millió km2). 2026 februárjában az átlagos jégtérfogat 17 700 km3 volt, ami a műholdas mérések kezdete (1979) óta a második legalacsonyabb érték februárban. A 2026 februári jégmennyiség 42%-kal marad el az 1979-es maximumtól és 27%-kal az 1979–2025 közötti átlagtól.
Az északi-sarki jég olvadása közvetlen hatással van az európai időjárásra a jet stream (futóáramlás) változásán keresztül. Lassuló és "hullámosabb" futóáramlás: a jet streamet a sarkvidék és a trópusok közötti hőmérséklet-különbség hajtja. Mivel az Északi-sarkvidék melegszik, a különbség csökken, amitől a széláramlás lassul és nagyobb kanyarokat, hullámokat vet. A lassabb áramlás miatt az időjárási rendszerek hosszabb ideig megállnak egy-egy térség felett, ami tartós hőhullámokat, aszályokat okoz,vagy elhúzódó, a napokig tartó heves esőzéseket és áradásokat. A hullámos jet stream lehetővé teszi, hogy a fagyos sarkvidéki levegő mélyen lejusson délre, ami szokatlanul hideg és havas időszakokat eredményez Európában és Észak-Amerikában (például a "Beast from the East" jelenség). A nyári jet stream délebbre tolódik, ami Észak- és Nyugat-Európában csapadékosabb, a mediterrán térségben viszont szárazabb nyarakat okoz, Magyarországon a tapasztalatok szerint aszályt.
Létezik "téli aszály" is, kevesebb hó, kevesebb víz: (https://www.origo.hu/gazdasag/2026/04/energiavalsag-aramarak-hohiany-norvegia-svedorszag) A száraz és hideg tél miatt kevés a hó Norvégiában 2026-ban, ami energiadeficitet okoz a vízenergiára épülő rendszerben, és érezteti hatását az exportban. Dél-Norvégia magas hegyeit telente rendszerint méterekben mérhető hótakaró borítja, az évtizedek óta nem tapasztalt száraz tél most a kevesebb csapadékot hozott, ami nehézségeket okoz az ország kb 15%-os áramexportjában. A hóhiány nyomán kialakult áramtermelési fennakadások miatt Svédországban már megugrottak az áramárak. Az olvadó hóból kinyert energiából korábban bőven jutott exportra Németországba is.
Norvégiát több ezer víztározója miatt gyakran Európa legnagyobb „akkumulátorának” nevezik. A csapadék hiánya miatt a hókészletek húszéves mélypontra süllyedtek. Norvégia csökkentette exportját az Egyesült Királyság és Németország irányába, miközben az északi régióban jelentősen emelkedtek az árak. A térség villamosenergia-termelésének több mint fele vízenergiából származik, Norvégiában pedig szinte teljes egészében ez biztosítja az áramellátást. Az Egyesült Királyságba és Németországba irányuló villamosenergia-export – amelyek a legfontosabb piacok közé tartoznak – az idei évben rendre mintegy 50, illetve 40 százalékkal esett vissza, miközben Észak-Svédországban a téli energiaárak a 2025-ös szint több mint négyszeresére emelkedtek.
A skandináv síközpontok is nehéz helyzetbe kerültek: egyszerre kell több mesterséges havat előállítaniuk. Az Egyesült Királyságban a szokásosnál szelesebb időjárás részben ellensúlyozta a Norvégiából érkező import visszaesését, de fosszilis energiahordozók biztosítják az ellátást, ami különösen problémás, mivel a Perzsa-öblön keresztüli export gyakorlatilag leállt.
A kereskedők számára a norvég energiadeficit mértékét egy kulcsmutató, az úgynevezett hidrológiai egyensúly jelez, ami azt méri, hogy a hókészletekben, víztározókban és felszín alatti vizekben mennyi energia áll rendelkezésre a szezonális átlaghoz képest. A mutatót naponta többször is figyelik, más tényezőkkel együtt, mint például a francia atomerőművek termelése vagy az európai gáztárolók töltöttsége. Dél-Norvégiában – amely tenger alatti vezetékeken keresztül kapcsolódik az európai kontinenshez és az Egyesült Királysághoz – a hókészlet az év ezen időszakában 1996 óta a legalacsonyabb. Az idei rendkívül hideg tél a keresletet is növelte. Oslóban több mint harminc egymást követő napon keresztül fagypont alatt maradt a hőmérséklet, ami az elmúlt mintegy 16 év leghosszabb ilyen időszaka volt a Norvég Meteorológiai Intézet adatai szerint. A tartós hideg fokozta a fűtési igényt. Párhuzamosan a szélenergia-termelés is jelentősen visszaesett. A skandináv térségben 2026 januárjában és februárjában a szélsebesség jóval elmaradt a hosszú távú átlagtól, és 2013 óta nem látott alacsony szintre süllyedt, bár az Egyesült Királyságban és Németországban ugyanebben az időszakban erősebb volt a szélenergia-termelés.