A mai gyorsuló kor hová vezethet hosszú távon?
(2025 november)
Kérdéses, hogy az időgyorsulás hová vezethet hosszabb távon?
A technológiai gyorsulás közvetlenül megváltoztatja a társadalom működését. A hosszú távú gyorsulás három lehetséges „idő-forgatókönyv” felé tarthat, a forgatókönyvek nem kizárják, hanem részben átfedik egymást különböző régiókban, kultúrákban és társadalmakban. A három irány a valószínű, a fenyegetőt és az optimista irányok (AI válasz).
1. A legvalószínűbb irány: a gyorsulás önszabályozott fejlődési szakaszokhoz vezet. A gyorsulás nem tarthat exponenciálisan sokáig, egy ponton túl feszültségek és rendszerhibák lépnek fel, melyek már több területen is létezhetnek, szakaszokra bontják a fejlődést. A szakaszok a társadalmi rétegeknek nem lesznek egyformán kedvezőek.
(1) Társadalmi kimerülés tünetei → „lassítási mozgalmak”, a túlterheltség miatt több közösség és intézmény tudatosan lassít, például:
• digitális detox,
• „slow life”, „slow science”, „slow education” mozgalmak,
• rövidebb munkahetek, már több okból,
• technológia használatának korlátozása,
• digitális detox,
• „slow life”, „slow science”, „slow education” mozgalmak,
• rövidebb munkahetek, már több okból,
• technológia használatának korlátozása,
• új egyensúly keresése a gyors és lassú idő között, ami egy szükségszerű folyamat.
(2) Technológiai szabályozás → fékező algoritmusok, beavatkozások. A kormányok és cégek már most is próbálják lassítani a túl gyors AI-fejlődést szabályozással, és ez várhatóan erősödni fog. ami technológiai szakaszokat hoz majd létre:
• etikai keretrendszerek,
• hozzáférés-korlátozás,
• innovációs korlátok.
(3) Ökológiai határ → fizikai korlátok léteznek a klíma- és erőforrásválság, ellátási láncok miatt, melyek korlátozzák a növekedést. A válság
• lassítja a gazdaságot,
• új típusú stabilitáskereséshez vezet.
• lassítja a gazdaságot,
• új típusú stabilitáskereséshez vezet.
Összességében: a gyorsulás eléri a rendszer működési határát, mint miden más rendszer is, és önszabályozóvá válik, vagy roppan, ami a realisztikus középtávú jövő.
2. A fenyegető irány is létezik: gyorsulás összeomlással, Ha nincs önkorrekció, a gyorsulás hirtelen összeomlást okozhat:
(1) Társadalmi töredezettséghez vezet, ha a közösségek más tempóban élnek (országok, rétegek, generációk), akkor:
• eltűnik, szétesik a közös világ, amit a klímavándorlás, a háborús készülődés is gyorsít (Európa, Oroszország nélkül, hadiipari bevétele 13 százalékkal 151 milliárd dollárra emelkedett, főként az ukrajnai háború és a Moszkvának tulajdonított növekvő fenyegetés miatt. A négy német tőzsdei védelmi vállalat – a Rheinmetall (20.), a ThyssenKrupp (61.), a Hensoldt (62.), a Diehl (67.) – összesen 36 százalékos növekedéssel 14,9 milliárd dolláros forgalmat ért el.),
• polarizáció extrémmé válik,
• tartós társadalmi szétszakadás jöhet létre.
(1) Társadalmi töredezettséghez vezet, ha a közösségek más tempóban élnek (országok, rétegek, generációk), akkor:
• eltűnik, szétesik a közös világ, amit a klímavándorlás, a háborús készülődés is gyorsít (Európa, Oroszország nélkül, hadiipari bevétele 13 százalékkal 151 milliárd dollárra emelkedett, főként az ukrajnai háború és a Moszkvának tulajdonított növekvő fenyegetés miatt. A négy német tőzsdei védelmi vállalat – a Rheinmetall (20.), a ThyssenKrupp (61.), a Hensoldt (62.), a Diehl (67.) – összesen 36 százalékos növekedéssel 14,9 milliárd dolláros forgalmat ért el.),
• polarizáció extrémmé válik,
• tartós társadalmi szétszakadás jöhet létre.
• Az exponenciális fejlődés el fog laposodni törvényszerűen: a gazdasági stagnálásnál, magas energiaáraknál (a bankvilágban zérus kamatnak felel meg) nem éri meg a befektetés a banki tőkéknek, inkább a hadiipart erőlteti, és háborúkat kényszerít ki.
(2) Demokratikus instabilitáshoz. mert a gyorsuló információáramlás kedvez:
• dezinformációnak, a hamis hírek terjedésnek,
• impulzív, szélsőséges politikai eseményeknek, terrorizmusnak,
• szükségszerűen rövid ciklusú intézmények alakulnak ki, és a lassú intézmények („parlament”, „bíróság”, „akadémia”) konfliktusba kerülnek a gyors társadalmi intézményekkel.
(3) Pszichés összeomlások, mert a túlterheltség miatt nő -ami már most is érzékelhető tendencia-:
• a kiégés,
• a szorongás,
• a mentális betegségek aránya.
• a kiégés,
• a szorongás,
• a mentális betegségek aránya.
(4) Technológiai szingularitás valószínűtlen, ez egy vitatott forgatókönyv: ha a technológiai gyorsulás meghaladja az emberi kontrollt, visszafordíthatatlan technológiai törés következhet be. Ez egy kis valószínűségű, bár létező eshetőség.
3. A reményteljes irány: a „történelmi teljesség” korszaka, mert a gyorsulás nem feltétlenül romboló. Egy ponton túl vezethet valami jó és újhoz is, ami az "okos energia" lesz, a napenergia, hidrogén, nukleáris energia háromszögben. A világ „átmegy” egy racionális átalakuláson, de nem önkéntesen, csak a kényszerítő körülmények miatt, mert a régi mindig ragaszkodik a hatalmához. A történelemben többször volt ilyen (a reneszánsz, az ipari forradalom, a felvilágosodás). A digitális korszak, a net és az AI okozta gyorsulás talán egy új ipari forradalom:
• egy civilizációs átalakulás,
• kollektív tudatváltozás, figyelhetjük a Z generácót.
• új kulturális korszak.
• kollektív tudatváltozás, figyelhetjük a Z generácót.
• új kulturális korszak.
Összefoglalva a gyorsuló kor utáni lehetőségeket: a három irány átfedésben is megvalósulhat. Egyes társadalmak összeomlanak, mások stabilizálódnak, megint mások átformálódva újjá születnek. A valószínű jövőben a gyorsulás eléri a saját határait, és lassulás, új és szabályozott egyensúlyi állapotok (nem visszatérés a régihez, hanem új formák) jönnek létre, feltehetően több szakaszban. Kockázatos esetben polarizáció, demokratikus instabilitás, technológiai kontrollvesztés is történhetnek. Az optimista jövőváltozatban pedig egy új kulturális korszak kezdődik, a gyorsulás integrálódik, magasabb szintű társadalmi szervezettség jön létre, a "szép új világ", amiről tudjuk, hogy a városok világa lesz. Az 1920-as években a világ népességének megközelítőleg 10-20%-a élt városokban, Európában akkor már kb. 50%-a, és ma ez a szám 40% a világra vonatkozóan, de 2050-ben minden második ember városlakó lakó lesz. Van egy olyan mondás, hogy "A városi levegő szabaddá tesz". Túl szabaddá. A globális hűtési energiaigény évente átlagosan körülbelül 4-5 %-kal nő. A globalizációval együtt jár soknyelvűség, az ókori városállamok voltak soknyelvű, színes és változatos világok. 2025 -ben a felsőfokú vézettségűek száma Európában kb. 25-30%, országonként változó, és 2050-re 35-40% lesz.
A Cambridge-i Egyetem kutatása szerint az emberi agy öt, jól elkülöníthető életszakaszon megy át életünk során. Markáns változásokat 9, 32, 66 és 83 éves korban tapasztalhatunk, és az "agyi" kamaszkor jóval hosszabb ideig, 30-ig eltart
Már kialakult a gyorsuló kor generációja, a Z generáció, tagjai a digitális bennszülöttek:
Tagjai az online világba már bele születtek, a Z-generáció tagjai azok a fiatalok, akik 1995 és 2010 között születtek. A digitális korszak generációja, akiknek a vérében van az internet, a közösségi háló és mindenféle mobil rendszer, sok időt töltenek digitális eszközökkel, és jól boldogulnak az információs társadalomban. Jellemző rájuk a gyors és interaktív információfeldolgozás és a multitasking. A későbbi Z generációs tinédzserek körében a Facebook népszerűsége csökkent, ők inkább más platformokat, például a TikTokot és az Instagramot részesítik előnyben. A TV-készüléket és a vezetékes telefont nem kedvelik.
Fontos számukra az egyén szabadsága, a sokszínűség. Háborúk és határok nélkül nőttek fel, közömbösek a különbségekkel - és sok minden mással- szemben is, nemzeti érzéseik gyengék, néha több nyelvet beszélnek, kozmopoliták. Racionálisak és konzervatívak a pénzügyi kérdésekben, de a határidőket kihasználják az utolsó pillanatig, sőt még azután is. Előnyben részesítik a rugalmas munkaidőt, és nem szeretik, ha korlátozzák őket az internet használatában. Laza munkahelyi légkört szeretik, nehezen viselik el a hierarchiát. Megszokták, hogy csapatban dolgozzanak, nem tudják, hogy néha így irányítják őket, gyakran homályosan megfogalmazott célok elérésére. Gyakori a szorongás, depresszió és az alváshiány, ami összefügg a digitális világban tapasztalható nyomással, a közösségi oldalak világával, a teljesítménykényszerrel. A digitális világban mutatott kép nem egyezik a valósággal, ami komoly önértékelési problémákat okoz. Szerencsés az, aki a virtuális világgal való kapcsolatát konfliktus mentesen oldja meg.
Az influenszerek korát éljük, a Z-sek elfogadóak a mássággal szemben, folyamatosan keresik a valódi identitásukat és kísérleteznek önmagukkal. Hisznek a párbeszéd erejében, a kommunikációban. Megfontoltan hoznak döntést, analizálják a lehetőségeket és nem érzelemből cselekszenek. Hatalmas információtömeg áll a rendelkezésükre, de néha naiv a viselkedésük. Fontosnak tartják az online közösségeket, nem tesznek értékbeli különbséget az online térben és az offline térben kötött barátságok között. A sok képernyőidő miatt nehezen szervezik a mindennapjaikat. A közösségi felületeik gyakran kirakatként üzemelnek, ahol mindenki szépnek, boldognak, menőnek igyekszik mutatni magát, ami nem valós elvárásokat támaszthat azokkal szemben, akik a legtöbb idejüket az oldalakon töltik. Azt az üzenetet sugallja, hogy állandóan boldognak és tökéletesnek kell lenni, ami persze lehetetlen, ami egyeseket könnyen depresszióba taszít. Az oldalakon jelen van az online bántalmazás, a zaklatás, a trollok, akik akár arctalanul is egy-egy csípős megjegyzéssel sértik mások önbizalmát. A túlzott tolerancia és elfogadás következménye, hogy a Z-generációnak nincsen világos definíciója arról, hogy mi a jó és mi a rossz, a definícióik nagyon tágak, lassan elvesztik a kapcsolatot a valósággal.
Z generáció a múzeumban (https://www.philippinesbasiceducation.us/2017/02/learning-to-avoid-fake-news.html)
Az eljegyzés -és más hasonló események- ma már nemcsak egy igen, hanem tartalom is a Z generációnál (https://colore.hu/eletmod/eljegyzes-bejelentese-z-generacio/) Nemcsak élmény, hanem dokumentum. A Z generáció, amely úgy nőtt fel, hogy a pillanat egyben poszt is lehet, a kimondott szó pedig láthatóságot keres, ezért az eljegyzés ma sokkal többről szól, mint egy igenről. A döntés mellé megjelenik a bemutatás igénye is, mintha a hír csak akkor létezne igazán, amikor mások lájkkal visszaigazolják. Sok Z-generációs pár ma már nem csendben jegyzi el egymást, hanem bejelent. Képet, videót, reakciót, ami nem rossz, csak más, elmosódik a lényeg. A kapcsolat nem a vizuális visszhangtól erős, az esemény valójában belül történik. Régen először a család tudta meg, majd a közeli barátok, végül a nagyvilág. A Z-generáció ezzel szemben sokszor már elsőként az internet népével közli. A generáció online nőtt fel, a megosztás számukra kommunikáció, a kapcsolat bizonyítéka. A fotó legyen harmonikus, a gyűrű látható, a fény puha, a köröm rendben. Megjelenik a szándék, hogy a boldogság látvány is legyen. Több figyelem juthat a képre, mint az érzésre. A Z-generáció hajlamos reprezentálni, és jobban, mint bármely nemzedéknél eddig. Nem érezni akarja, hanem megmutatni. A boldogság itt már nem csak átélés, hanem tartalom. A legszebb eljegyzés az lenne, amelyet először egymásnak mondanak el, és nem a kamerának. A Z-generáció erős benne, hogy felvállalja önmagát. Bátran szeret, bátran változik, bátran beszél az érzéseiről, nyitott, annak minden hátrányaval. Nem visszafogott, hanem őszinte. Azért jobb, ha valaki először annak mondja el, akinek a véleménye valóban fontos, nem pedig annak, aki csak néző. Ha a poszt nem a történet kezdete, hanem következménye. Ha a gyűrű csak jel, nem bizonyíték