Az intelligens civilizációk távolsága az időben
                                  
 (2026 február) 
 
 
 
 
 
A földtörténet korát figyelembe véve a korábban a Földbe becsapódott csillagközi üstökösök pontos számát csak becsülni tudjuk, a becslések szerint az üstökösök rendkívül ritkák. Egy csillagközi objektum földi becsapódásának a valószínűsége: több tíz- vagy százmillió évente egyszer fordulhat elő. Mostanában mindössze három nagyobb csillagközi látogatót azonosítottak (1I/'Oumuamua, 2I/Borisov és a 2025-ben felfedezett 3I/ATLAS), de ezek egyike sem került ütközőpályára a Földdel.* Ha a Föld 4,5 milliárd éves történetét nézzük, statisztikailag valószínűsíthető, hogy néhány száz kisebb-nagyobb csillagközi objektum már eltalálhatta a bolygót, mégis eddig egyetlen ilyen becsapódást sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani a földtani rekordokban. A 4,5 milliárd év alatt a Naprendszerbe könnyen érkezhetett volna csillagközi élet, mert bármely pillanatban körülbelül 60 csillagközi objektum tartózkodhat a Jupiter pályáján belül, és évente több tucat haladhat át a Naprendszer belső részén.  A Föld naponta mintegy 100 tonna űrből származó anyaggal találkozik, melynek túlnyomó többsége a Naprendszerből származó törmelék. A nagy "forgalom"-ból következik az első kérdés: a földi élet milyen messzire juthatott el? A földi élet nyomait, vegyületeinek törmelékeit nem fogjuk félre értelmezni, és csillagközi törmeléknek gondolni?
 
A pánspermia elmélet szerint az élethez szükséges anyagok a csillagközi vándorok, üstökösök közvetítésével jutottak el a Földre, de igen  kicsi,  ≈ 10-5  valószínűséggel. Ahhoz hogy egy objektum "megtermékenyítsen" egy bolygót, a szerves anyagoknak túl kell élniük a csillagközi sugárzást és a légkörbe való becsapódás extrém hőjét, továbbá olyan talajra kell hullaniuk, ahol fennmaradnak, és sokasodnak. Az 'Oumuamua és a 3I/ATLAS megfigyelései azt sugallják, hogy a külső "kéreg" hőszigetelőként működhet, így a belsejükben lévő anyagok (esetleg mikroorganizmusok vagy érzékeny molekulák) épségben maradhatnak. Az üstökösök szállíthatnak szerves alapanyagokat, az élettel kapcsolatos molekula törmelékeket, de a tapasztalatok szerint valódi biológiai anyagot, az életre, szaporodásra alkalmas anyagokat nem szállítanak, pl. olyan molekulákat, melyeknek van "balos" és "jobbos" változata, vagy különös izotóparányú anyagokat (https://www.origo.hu/tudomany/2026/02/elet-galaxis-james-webb-urteleszkop-felfedezes). Második kérdés: Található-e nyoma a Naprendszerünkben olyan életképtelen szerves anyagoknak, törmelékeknek, amelyek a csillagközi térből, vagy más csillagrendszerből származó élet bizonyítékai? Eddig nem találtunk. 
 
Elméletileg lehetséges, hogy az élet magvai egy másik naprendszerből érkeztek a Földre (pánspermia), de a matematikai modellek és a fizikai akadályok alapján ez a legkevésbé valószínű forgatókönyv az élet eredetére. A csillagközi utazás során a mikroorganizmusoknak több ezer vagy millió évig kellene túlélniük a világűr gyilkos környezetét, különösen a kozmikus sugárzást, ütközéseket és az ultraibolya fényt. A tudósok számos élethez szükséges alapvető építőelemet (cukrok, aminosavak, peptidek) azonosítottak már meteoritokban (például a Ryugu aszteroida mintáiban), ami azt bizonyítja, hogy ezek a molekulák képesek sértetlenül megérkezni a világűrből. Bár bizonyos baktériumok rendkívül ellenállóak, az ilyen hosszú ideig tartó védelemhez jelentős méretű kőzetbe kellene záródniuk. Harmadik kérdés:Található-e a nyoma a Naprendszerünkben olyan szerves anyagnak, amely a földi élet csillagközi eredetét, vagy más csillagrendszerből származó élet eredetét bizonyítja? Eddig nem találtunk.
 
 
A Naprendszer életre alkalmas helyeit vizsgálva, a tudomány jelenlegi állása szerint a Naprendszerben a Földön kívüli élet legvalószínűbb helyszínei a Mars után az óceánnal rendelkező jeges holdak, különösen az Europa (Jupiter) és az Enceladus (Szaturnusz). Annak a feltételes valószínűsége, hogy a pánspermia indította el az életet a Földön vagy a Naprendszerben kevesebb mint 10-5 
(pl.: https://index.hu/tudomany/2026/02/11/kanzi-bonobo-tudomanyos-felfedezes-kepzeloero-valosag/). Annak a valószínűsége, hogy a Naprendszerben az élet közel egységnyi, azaz ≈ 1 - 10-5 valószínűséggel helyi eredetű. Az alkalmasnak vélt helyek még:
Az Enceladus (Szaturnusz holdja) jelenleg ez az egyik legígéretesebb célpont, mivel a déli pólusánál vízpárából és jégszemcsékből álló gejzíreket bocsát ki a világűrbe. A Cassini-űrszonda mérései szerint az ezekben található anyagok szerves molekulákat, sókat és molekuláris hidrogént tartalmaznak, ami hidrotermális aktivitásra és energiát szolgáltató kémiai folyamatokra (pl. metanogenezis) utal az alkáli óceán mélyén.
Az Europa (Jupiter holdja) esetén a jégpáncél alatt hatalmas, folyékony vízből álló globális óceán található, amelyben több víz lehet, mint a Föld összes óceánjában együttvéve. Itt is feltételeznek hidrotermális forrásokat, amelyek a tengerfenéken az élethez szükséges kémiai energiát biztosíthatják a napfény hiánya ellenére.
Titan (Szaturnusz holdja) felszínén folyékony metán- és etántavak találhatóak, a mélyben itt is létezhet egy vízóceán. A Titán kémiai összetettsége miatt kiváló laboratórium az élet előtti (prebiotikus) kémia tanulmányozására.
Vénusz felszíne alkalmatlan (forróság és óriási nyomás miatt), a felső légkörben (kb. 50 km magasságban) a hőmérséklet és a nyomás hasonlít a földihez. Egyes kutatók szerint bakteriális szintű élet létezhet a felhőrétegekben.
Ha találnánk baktériumokat a Marson, fennáll a lehetősége, hogy azok földi eredetűek, amelyeket egy korábbi becsapódás során kilökődött kőzetek juttattak oda (vagy fordítva). A távolabbi holdaknál (mint az Europa vagy Enceladus) sokkal valószínűbb a független, helyi kialakulás.  
Ha a holdakon találnánk nem földi eredetű életet, az már azt valószínűsítené, hogy az élet megjelenése nem egyedi jelenség, hanem a megfelelő körülmények között törvényszerű folyamat az univerzumban. Annak a valószínűsége, hogy a Naprendszerben valahol az élet földi eredetű alig valamivel kisebb, mint 1 - 10-5 
 
(Sokáig kérdéses volt, hogy
-találhatóak-e a Naprendszerünkben csillagközi, más csillagról származó életképes egyedekkel kapcsolatos anyagok, esetleg alkotások?
-vannak-e olyan elektromágneses hullám mérések, amelyek a Földön kívüli életet bizonyítják?
Az első kérdés az UFO kutatásokkal kapcsolatos, a második a SETI Program. A SETI kutatás, Search for Extraterrestrial Intelligence egy tudományos program volt, amely földönkívüli intelligens civilizációk jeleit kereste az űrben, rádiótávcsövekkel, egy passzív megfigyelésre épülő kutatás, https://hu.wikipedia.org/wiki/SETI.
 
Kutatási háttér a Fermi-paradoxonon alapul, https://hu.wikipedia.org/wiki/Fermi-paradoxon: a világegyetem nagyságának és korának figyelembe vételével arra a következtetésre juthatunk, hogy a földön kívül is létezniük kell technikailag fejlett civilizációknak, de a következtetést bizonyítékokkal eddig nem sikerült alátámasztani!
A földön kívüli civilizációk létezésének magas statisztikai valószínűsége, és az ilyen civilizációk létezésére utaló közvetlen bizonyítékok (rádiójelek, űrszondák) hiánya közötti ellentmondás: Enrico Fermi 1950-ben felvetett kérdése – „Hol van mindenki?” – arra utal, hogy: A galaxis korát és csillagainak számát tekintve az idegen anyagoknak, az idegeneknek, -vagy a jeleiknek- már régen meg kellett volna jelenni, de semmi jelük.
A paradoxon feloldására tett lehetséges magyarázatok: létezik egy evolúciós akadály, amelyet az intelligens élet képtelen átlépni pl. az ömagukat elpusztító civilizációk: a technológiailag fejlett fajok nukleáris háború, klímaváltozás vagy mesterséges intelligencia miatt megsemmisülnek. Ld.: https://hu.wikipedia.org/wiki/Drake-formula, https://hu.wikipedia.org/wiki/Kardasov-sk%C3%A1la, A kommunikáció hiánya: túl nagyok a galaktikus távolságok bármilyen kapcsolatteremtésre, vagy az idegenek szándékosan rejtőzködnek.
 
A földi élet keletkezését kutató tudományos munka megtorpant, feltehetően mert az intelligens civilizációk egymástól túl távol esnek evolúciós különbségben, térben és időben, és a kutatók lényegében a térbeli távolságot és az evolúciós különbségeket vizsgálták.)
 
 
Az evolúció nem törekedik egy kiszemelt célra, kizárólag véletlenszerűen történik. Azokat az alkalmazkodási (gén)változatokat használja, amelyek egy adott környezeti feltételeknél alkalmasak. A beszédképes tudat, alkalmazkodási forma talán egyedi eset, mert a táplálékszerzés minden emlőst, futásra és kommunikációra késztet, mégis csak az ember beszédképes, az emlősök csak jelzésekre, jelbeszédre képesek. 
Az evolúció utólagos visszacsatolással működik: nem képes előrelátóan alkalmazkodási változatokat létrehozni, csak véletlenszerűen talál néhány hasznos génváltozatot. Az igaz lehet, hogy hasonló kémiai és fizikai körülmények között hasonló egyedeket hoz létre, mert hasonló körülmények között a célszerű változatok is hasonlóak. 
Az ember egyik megkülönböztető jegye más emlősökhöz képest a gége alacsony elhelyezkedése, ami lehetővé tette a beszéd kialakulását, egy tágas üreget hozott létre a hangok formálására. A legtöbb állatnál a gége magasan található, és szinte összeér az orrüreggel. Érdekesség, hogy a majmoknál még nem alakult ki az az idegi vezérlés, amely a beszédhangok képzéséhez szükséges, de már a csimpánzok gégéje is lesüllyedt valamennyit. Például a bőgőmajmoknál, a gége és a kapcsolódó nyelvcsont is megnagyobbodott, ami náluk is egyfajta "ádámcsutkaként" funkcionál, amely segít felerősíteni a hímek messzire hangzó üvöltését, míg a makákók hangképző szervei elméletileg képesek lennének érthető magánhangzók és szavak formálására, de az agyul nem képes. Érdekes módon az emberi gége az evolúció során egyszerűsödött. Míg a majmoknál (pl. csimpánzoknál) apró hártyák és légzsákok találhatók a hangszálakon, az embernél ezek eltűntek. Az emberszabásúak gégéje magasabban helyezkedik el a torokban, ami lehetővé teszi számukra a párhuzamos evést és légzést, de korlátozza a hangok rezonanciájához szükséges módosító teret a garatban. Az emberi gége a garat legalsó része, az orrtól ≈ 17 cm-re, egy porcos vázú szerv, amely a hangszálakat tartalmazza. A gége a légzésért és a hangképzésért felel, míg az evés és a légzés elválasztása magasabban, a garatban történik.Negyedik kérdés: Az emberelődök miért kezdtek el beszélni?
 
Az előembernek különleges -a beszédre alkalmas - agya és gégéje miért fejlődött ki, mielőtt elkezdtek beszélni. Az evolúció egyik legérdekesebb jelensége, az exaptáció. Bizonyos szervek eredetileg más célra fejlődtek ki, majd később alkalmassá váltak egy teljesen új funkció – esetünkben a beszéd – betöltésére. Az előemberek „beszédre alkalmas” anatómiája nem a beszéd miatt alakult ki, hanem az alábbi kényszerítő körülmények hatására (AI válasz):
Az alacsonyan fekvő gége az egyenes járás és a táplálkozás mellékterméke, a gége mélyebbre kerülése a torokban eredetileg nem a magánhangzók képzését szolgálta: az egyenes járásra való áttéréssel a koponya alapja átalakult, az arc rövidült, az állkapocs pedig visszahúzódott, az ülve evés fizikailag „lejjebb kényszerítette” a gégét. A mélyebb gége lehetővé tette a mélyebb, öblösebb hangok kiadását, ami az állatvilágban a nagyobb testméret és a dominancia látszatát kelti, így segített a ragadozók elriasztásában vagy a párválasztásban.
A rágóizmok és a fogazat átalakulása, a főtt ételek fogyasztása miatt, felszabadította az arcizmokat és átformálta a nyelvet, ami véletlenül pont ideálissá vált a finom artikulációhoz, és a garatban elkülönült egy rész a légzés és az nyelés szétválasztására.
Az agy fejlődését az eszközhasználat és szociális közösség indokolta. Az agy azon területei, amelyeket ma beszédközpontként (pl. Broca-terület) ismerünk, eredetileg más összetett feladatokat láttak el. A kőeszközök készítése kézügyességet és tervezést igényelt, az ehhez szükséges agyi hálózatok váltak később képessé a beszédhez szükséges finom izommozgások (ajkak, nyelv) vezérlésére is. A növekvő közösségekben való túléléshez szükség volt a többiek szándékainak megértésére, ami kifejlesztette az agy absztrakt gondolkodásért felelős részeit, ami a későbbi nyelvtan alapja lett.
Légzéskontrollban a futás szerepe: a beszédhez szükség van a kilégzés tudatos és nagyon pontos szabályozására. A kutatások szerint ez a képesség eredetileg a kitartó futás során alakult ki. Az előembernek szüksége volt a légzés és a mozgás összehangolására, ami megerősítette azokat az idegi kapcsolatokat, amelyeket ma a hosszú mondatok kimondásához használunk. Az előembernél a biológiai feltételek  már jóval azelőtt adottak voltak, hogy a tényleges beszéd megjelent volna.
Megj.: A nyelv akkor indult fejlődésnek, amikor a környezeti és társadalmi feltételek már nem voltak kielégíthetőek egyszerű gesztusokkal, bonyolultabb szervezettséget igényeltek -a tűz ápolását- a már hierarchikus szerkezetű csoporttól. A beszédre való képesség több százezer éves, a tűzgyújtás képessége radikálisan megváltoztatta az evolúciónkat: a főtt étel könnyebben emészthető volt, ami energiát szabadított fel az agy növekedéséhez, a tűz köré gyűlés pedig segítette a társas kapcsolatok és a beszéd fejlődését.
Az intelligens civilizációk időbeli távolsága
Az intelligens civilizációk kommunikációjához a civilizációknak időben is át kell fedniük egymást, nyilván a fénysebességgel korrigálva. Ha a civilizációk élettartama (az az idő, amíg észlelhető jeleket bocsátanak ki) rövid, akkor alig van, vagy nincs átfedés. A modellezés már matematikai feladat, a legnagyobb entrópiájú, várakozási időkkel kapcsolatos eloszlásokkal lehetséges**.
Egy egyszerű, szimuláló-demo, ami több weboldalon is meglehet találni, hogy valakinek a születési dátuma hol szerepel a pi számban. A Pi Day - Find Your Birthday in Pi (https://www.piday.org/find-birthday-in-pi/), ami az egyik legismertebb oldal, ahol megadva a születésnapot, a rendszer megkeresi annak első előfordulását a pí számban. Egy másik oldal a MyPiDay :Wolfram, https://www.mypiday.com/. Mert a pí irracionális szám, így a tizedesjegyeinek a száma végtelen és nem ismétlődik periodikusan, azért kis valószínűséggel bármilyen számsor, legyen az az összes ismerős telefonszáma egybe írva, előbb-utóbb felbukkan. A távolságot a számjegyek számával mérhetjük. 
Egy másik értelemző modell még némileg vicces is. Legyen adott egy előre rögzített szöveg, és ha egy majom korlátlan ideig véletlenszerűen ütögeheti egy írógép billentyűit, akkor egy valószínűséggel valahol, előbb-utóbb az adott szöveget is leírja. Sokára, mert nagyon kicsi a találat valószínűsége. Az értelmezés itt is egy ismertmatematikai tételen alapul, és egy valószínűséggel igaz, még ha a szöveg annyira összetett is, mint pl. William Shakespeare teljes életműve.
(https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9gtelen_sok_majom_%C3%A9s_%C3%ADr%C3%B3g%C3%A9p_t%C3%A9tele). A tétel, -hogy egy valószínűséggel bármely szabálytalan sorozat előfordulhat pl. a pi számban valahol- története egészen Arisztotelészig és Ciceróig követhető vissza, akkor még írógép nélkül. Blaise Pascal és Jonathan Swift is érdeklődött iránta, és a 20. század elején Émile Borel és Arthur Eddington foglalkozott vele; ők alkották meg a tétel modern formáját. A fizikailag létező majmok és a fizikailag értelmes időket tekintve persze  az univerzum életkora is kevés lenne Shakespeare összes leírásához. A tétel gyakran megjelent az evolúcióelméletben is. Az 1939-es megfogalmazás szerint: „Fél tucat majom írógéppel ellátva néhány örökkévalóság alatt a British Museum egész könyvtárát leírja.” Hozzáteszik, hogy egy majom is képes leírni a Hamletet anélkül, hogy értené, igaz, ki kell várni.
 
A maximum entrópiájú az örökifjú eloszlásokkal**, és a tétellel az intelligens civilizációk időbeli távolságát is lehet vizsgálni, azaz mennyi annak a valószínűsége, hogy a mi civilizációnkkal egyidejűleg egy másik hasonló szinten kommunikáló civilizáció is létezik? (Persze a fénysebességgel korrigálva.) A mi távközlésünk, spektrum-analízisűnk szűk egy évszázados. Ezt a száz évet kell véletlenszerűen elhelyezni egy több, mint 10 milliárd éves időskálán, és véletlenszerűen ahhoz, hogy egy távoli intelligens cilizációz találjunk. A több civilizáció feltételezése alig javít a valószínűségen: a tételt tekintve, az is jó értelmezés, ha két majom egyszerre írja le a Hamletet, aminek hasonlóan elhanyaglható a valószínűsége. Az ötödik kérdés és a válasz: Sokkal kissebb az egyidejű civilizációk esélye, mint annak, hogy a pánspermia indította el az életet a Földön vagy a Naprendszerben, ami kevesebb mint 10-5. Egy álommal kevesebbünk van.
(Megj.: Valóban meglepő a következtetés, de valamilyen magyarázat arra, hogy a SETI programban a pi -vel kapcsolatos frekvenciákon sem találtunk értelmesnek tűnő jeleket, ha valahol, akkor a pi-vel kapcsolatban érdemes keresni.)
 
*
Van egy csillagközi üstökös a Naprendszerben, a 3I/ATLAS (C/2025 N1, amely 2026. március 16.-én megközelíti a Jupitert, majd megkezdi távozását a Naprendszerből), ami már a harmadik dokumentált csillagközi objektum az 'Oumuamua (2017) és a Borisov-üstökös (2019) az utóbbi években. A legközelebbi üstökös a C/2024 E1 (Wierzchoś, ami egy hosszú periódusú üstökös az Oort-felhőből, a Naprendszer távoli széléről, https://hu.wikipedia.org/wiki/Oort-felh%C5%91), pályája alapján várhatóan 2026. február 17-i földközelsége után végleg elhagyja a Naprendszert, hasonlóan a más csillagközi látogatókhoz. 
Szerves vegyületekkel kapcsolatban a 'Oumuamua (2017) volt figyelemre méltó, és a legfontosabb aktuális felfedezés, a 3I/ATLAS nevű csillagközi üstökös. A kutatók számára a fő kérdés csillagközi üstökösöknél az, hogy a bennük talált szerves molekulák biológiai eredetűek-e, vagy csupán egyszerű kémiai folyamatok során jöttek létre?  A 3I/ATLAS esetében a NASA űrtávcsöve 2025 decemberében jelentős mennyiségű szerves anyagot azonosított a kitörő gázokban: metanol, cianid, metán vegyületeket, melyek a földi élet alapvető építőkövei közé tartoznak, de jelenlétük önmagában még nem bizonyíték a biológiai eredetre, az idegen életre. Hasonló kérdések merültek fel korábban az 'Oumuamua (2017) kapcsán is, amelynek felszínét feltételezhetően egy fél méter vastag, szénben gazdag szerves réteg védi a csillagközi útján a káros sugárzásoktól. 
A NASA kutatóinak alaptézise, hogy a Marson nincs lehetőség az élet kialakulására, tekintve, hogy több millió éve durva sugárzásnak van kitéve a bolygó minden pontja. Ezért számított olyan korszakalkotó felfedezésnek, amikor tavaly a marsjáró rábukkant a szénlánc molekulára. A tudósok elmondták, az, hogy olyan magas koncentrációban fordulnak elő a Marson ezek a molekulák, ami nem összeegyeztethető a bolygó ősi molekulaforrásaival – írja a Futurism (https://futurism.com/space/nasa-biological-explanations-rover-mars).
A felfedezett molekulák zsírsavakból származhattak, amelyek a Földön a sejtmembránok gyakori építőelemei, ami megerősíti azt a feltevést,
hogy a Marson volt élet néhány milliárd évvel ezelőtt.
Miután tanulmányozták, hogy 80 millió évnyi sugárzás milyen hatással lehetett ezekre a molekulákra, arra a következtetésre jutottak: a bolygó légkörének elvesztése előtt az alkán-oknak a koncentrációja valószínűleg sokkal magasabb volt, Figyelembe vettek más, nem biológiai folyamatokat is, hogy megbecsüljék az eredeti mennyiséget, de még ezeket összesítve sem sikerült pontos eredményre jutniuk és nem tettek egyértelmű kijelentéseket a vörös bolygón található életről. Mint mondták, „végül is lehetnek még ismeretlen, nem biológiai folyamatok, amelyekről nem tudunk, és amelyek a Marson megfigyelt hosszú láncú szénmolekulák koncentrációját eredményezhették”. 
 
 
**exponenciális és geometriai eloszlások maxímális entrópiájú, "örökifjú" eloszlások: az örökifjú tulajdonság teszi alkalmassá ezeket az eloszlásokat ((https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96r%C3%B6kifj%C3%BA_tulajdons%C3%A1g) ) a keresett civilizációk időbeli távolságának becslésére.