"Poláris-libikóka"
(Páros napokon az AMOC áramlatok leállásával, hideggel riogatnak,
páratlan napokon a hőhullámokkal nemcsak riogatnak, a hőhullámok erősödnek is)
/2025 november)
(
A "Poláris-libikóka": az a folyamat, melynek során az északi félteke (az Északi-sarkvidék és az Észak-Atlanti térség, adatok: Függelék) melegszik, a déli félteke (Délsarki-óceán, Antarktisz) pedig lehűl, és fordítva, a napjainkban talán éppen megszűnik, feltehetően az oceánok általános felmelegedése miatt. (A libikóka egy középen megtámasztott egyensúlyozó játékszer, amelyet mérleghintának is hívnak. Lényege, hogy egy hosszú deszkával a két végén ülők váltogatva emelik egymást a levegőbe.) Pl.: Európa nagy részén sálba és kabátba burkolózva próbálják átvészelni a karácsonyi ünnepi hideget, a Föld északi térségeiben egészen elképesztő időjárási szélsőségek alakultak ki. Karácsony környékén Izlandon szinte nyárias 20 C fokos meleg uralkodott, miközben Szibériában brutális hóvihar és rendkívüli hideg sújtotta a lakosságot.
Az atlanti meridionális alábukó áramlás (AMOC, https://www.nature.com/articles/s41558-026-02730-w) jövőjét illetően jelentős viták zajlanak, egyesek egy közeli összeomlását vizionálják, a legismertebb becslés durván 4 Celsius-fokos globális felmelegedésre teszi. Az Utrechti Egyetem kutatóinak a Nature Climate Change folyóiratban 2026 augusztusában megjelent tanulmánya szerint azonban nem a melegedés mértéke, hanem az üteme a döntő. Klímamodelljükben az AMOC egy lassú CO₂-növekedés mellett plusz 5,5 °C-nál is stabil maradt, a gyors növekedésnél viszont már plusz 2 °C körül elkezdett összeomlani.
A légköri CO₂ koncentrációja az elmúlt évtizedben évente átlagosan mintegy 2,5 ppm-mel nőtt, ami a modellkísérlet gyors forgatókönyvének felel meg, ami az AMOC stabilitása szempontjából nem vetít sok jót előre. A jelenséget nevezik ráta-indukált átbillenésnek (rate-induced tipping). Ilyenkor a külső kényszer változásával a rendszer egyensúlyi állapota is folyamatosan eltolódik. Ha a változás elég lassú, a rendszer követni tudja ezt az eltolódást és stabil marad. Egy kritikus ütem fölött viszont lemarad tőle, és másik állapotba billen át, noha az eredeti egyensúlyi állapot közben nem feltétlenül szűnik meg.
A magyarázat a felszíni és a mélyebb vízrétegek sűrűségében rejlik. Az áramlás fennmaradásához az észak-atlanti felszíni víznek elég sűrűnek kell lennie ahhoz, hogy a mélybe süllyedve táplálja a mélyvízi ágat. Gyors melegedéskor a felszín közeli víz sűrűsége sokkal gyorsabban csökken, mint az óceán belsejében lévő, sűrűbb víztömegeké, mert a felszín közelében erősebb a melegedés. A felszíni víz így egyre kevésbé képes lesüllyedni, és a mélyvízképződés leáll. Lassú melegedéskor a felszíni és a mélyebb víz sűrűsége hasonló ütemben változik, ezért a lesüllyedés fennmarad. A különbséget a sótartalom okozza. Lassú melegedéskor van idő arra, hogy a sótartalom-növekedés ellensúlyozza a melegedés sűrűségcsökkentő hatását.
A magyarázat a felszíni és a mélyebb vízrétegek sűrűségében rejlik. Az áramlás fennmaradásához az észak-atlanti felszíni víznek elég sűrűnek kell lennie ahhoz, hogy a mélybe süllyedve táplálja a mélyvízi ágat. Gyors melegedéskor a felszín közeli víz sűrűsége sokkal gyorsabban csökken, mint az óceán belsejében lévő, sűrűbb víztömegeké, mert a felszín közelében erősebb a melegedés. A felszíni víz így egyre kevésbé képes lesüllyedni, és a mélyvízképződés leáll. Lassú melegedéskor a felszíni és a mélyebb víz sűrűsége hasonló ütemben változik, ezért a lesüllyedés fennmarad. A különbséget a sótartalom okozza. Lassú melegedéskor van idő arra, hogy a sótartalom-növekedés ellensúlyozza a melegedés sűrűségcsökkentő hatását.
A sótartalom két okból nő. Egyrészt a melegebb éghajlaton az Atlanti-óceán fölött a párolgás jobban erősödik, mint a csapadék, a többlet vízgőzt pedig a légkör részben más óceáni medencék fölé szállítja, így az Atlanti-óceán édesvizet veszít. Másrészt a tengeri jég észak felé húzódik vissza, ezért kevesebb olvadékvíz hígítja a felszíni vizeket. A jégmentessé váló területeken ráadásul megindul a víz mélyre ható átkeveredése: a lassú szimulációban ez a Labrador-tengeren a 770. modellévtől következett be, majd az áramlás mintegy 3 Sv-vel (másodpercenként 3 millió köbméterrel) erősödött.
Gyors melegedéskor ennek a fordítottja történik: a felszín melegedése előbb gyengíti meg az áramlást, mint hogy a sótartalom-növekedés érvényesülhetne, a gyengülő áramlás pedig kevesebb sós vizet szállít északra. Az észak-atlanti térség felső 1000 méterében így édesvíz halmozódik fel (a lassú esetben itt éppen csökken az édesvíztartalom), ami tovább csökkenti a felszíni víz sűrűségét, és önmagát erősítő folyamatként az összeomlás felé viszi a rendszert.
A stabilizáló mechanizmus azonban lassú: a sósabb mélyvíznek ki kell jutnia az Atlanti-medencéből, ami évszázadokig tart. A melegedés okozta gyengülés ezzel szemben évek, évtizedek alatt jelentkezik. A szerzők szerint ez az időskála-különbség magyarázza, miért omolhat össze az AMOC gyors éghajlatváltozás idején.
A stabilizáló mechanizmus azonban lassú: a sósabb mélyvíznek ki kell jutnia az Atlanti-medencéből, ami évszázadokig tart. A melegedés okozta gyengülés ezzel szemben évek, évtizedek alatt jelentkezik. A szerzők szerint ez az időskála-különbség magyarázza, miért omolhat össze az AMOC gyors éghajlatváltozás idején.
A jelenlegi CO₂-növekedési ütem a kísérlet összeomlással végződő, évi 2,5 ppm-es forgatókönyvének felel meg. Az amerikai Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) globális mérőhálózata szerint a légköri CO₂ havi átlaga 2026 júniusában 427,62 ppm volt, vagyis a modellben használt iparosodás előtti érték másfélszerese. Az éves növekedés 2016 és 2025 között átlagosan 2,5 ppm volt. 2024-ben az 1959-ben induló adatsor legnagyobb értékét, 3,76 ppm-et mérték, 2025-ben 2,06 ppm-et. Ez a növekedési ütem ötszöröse a modellben stabilnak bizonyult lassú forgatókönyvének.
A felmelegedés üteme hasonló képet mutat. A globális felmelegedés mértéke 2025-ben 1,37 °C-on állt, 2016–2025 között évtizedenkénti 0,27 °C-kal nőtt. A Copernicus adatai szerint 2023–2025 átlaga először haladta meg az 1,5 °C-ot az iparosodás előtti szinthez képest. A lassú modellfutásban ezzel szemben a melegedés átlagosan évtizedenként csupán 0,03 °C volt, nagyjából tizede a jelenleg megfigyeltnek.
A szerzők egy korábbi, CMIP6-modelleken alapuló becslésre is hivatkoznak, amely szerint a várható melegedési ütem mellett az összeomlás plusz 2,5 °C körül, akár 2060 táján megkezdődhet. Ha ez így lenne, az a mai, 1,5 °C körüli szintről egy évtizedenkénti 0,29 °C-os kritikus ütemet jelentene. Ez egybeesik az előrejelzett, évtizedenként 0,27–0,36 °C-os tartománnyal. A kritikus ütem a szerzők szerint függ az éghajlat háttérállapotától és a stabilizáló mechanizmus erősségétől, a kísérlet pedig csak három növekedési ütemet vizsgált. A szimulációk ezen felül egyetlen modellel készültek, a valós kibocsátási pályákon ráadásul a CO₂ mellett a metán és az aeroszolok is befolyásolják az eredményt. Az RCP4.5 forgatókönyvben az összeomlás +2,19, az RCP8.5-ben +2,78 °C-nál indult, az alacsony kibocsátású RCP2.6-ban pedig elmaradt.
A libikóka-folyamat lehetséges okai az erősebben melegedő É-on:
- A Golf-áramlat az AMOC (Atlanti Meridionális Átforduló Áramlási Rendszer – AMOC része) része, a Golf-áramlat melegíti É-Európát, és a Golfot a szél hajtja, intenzitása széljárás függő, erősödik, a hőszállítása 30%-al nőtt (https://www.uib.no/en/climateenergy/150992/gulf-stream-has-increased-steadily-over-last-century?utm_source=chatgpt.com),
- Ha az AMOC -ot gyorsan gyengíti a hirtelen az olvadás, átbillenhet*** (pl. Younger Dryas* (12.9–11.7 ka), ha az olvadékvíz lassú beáramlású, akkor az AMOC gyengülése is lassú, nem billen, lassan gyengül,
- Ha a déli félteke melegszik, az É-i lehűl, az AMOC gyengül, és fordítva*: egyik lehetséges oka, hogy a széljárások megváltoznak, de ma főleg az Arktisz melegszik: az Antarktiszi-félsziget egy része a Föld egyik leggyorsabban melegedő régiója, de területi átlagban az Antarktisz stabil. Az É-i sarki terület két-háromszor gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi részei.
- A jelenkorban is megfigyelhető, hogy az időjárási szélsőségek a felmelegedéssel aránytalanul felerősödnek.
- A holocénben (földtörténeti jelenkor, ami 11 700 évvel ezelőtt kezdődött, és máig tart) a Libikóka jelenség gyengült, de a regionális mintázatai talán felismerhetőek.
- A Golf-áramlat és az AMOC (Atlanti Meridionális Átforduló Áramlási Rendszer – az AMOC része a Golf) az elmúlt 20 000 évben jelentősen változott, a jégkorszak utáni felmelegedéssel együtt a Golf erősödött, és sok esővel Délen, Északon hóval - a hó albedó növelő, késleltető hatású volt-, továbbá erősödő szelekkel. Ma az AMOC gyengül a középkori Kis-jégkorszak óta, és a Golf erősödik,
- A világ legnagyobb víz alatti vízesése az Izlandi-szorosban található, ami mint a Niagara vándorol, visszahúzódik, és nem egyenletesen, ami befolyásolhatja az igen hideg K-Grönlandi-áramlat áramlat (https://en.wikipedia.org/wiki/East_Greenland_Current) stabilitását.
- A "Libikóka" - t, és az AMOC billenését nem lineáris jelenségek is okozhatják, az egyik ok biztos: bolygónk tengelyferdesége 22,1° és 24,5° között ingadozik körülbelül 41 000 évenként, Milanković elfogadott elmélete szerint ennyi év telik el az egyes jégkorszakok között, de a későbbi kutatások kimutatták, hogy az utóbbi egymillió év glaciálisai 100 000 évenként váltakoztak, ami a pálya excentricitásának ciklusa..
Az Arktisz melegedett a legjobban, 2.5 -3 C fokkal
Antarktisz hőmérséklet átlagosan stabil
Egy évszázad alatt kb. egy C fokkal melegedtek az óceánok. Egyes tengerek gyorsabban melegszenek a globális átlagnál: a Földközi-tenger, a Balti-tenger és a Fekete-tenger, az Északi-sarkvidék egyes részei és a trópusi Csendes-óceán.
Az AMOC, az Atlanti Meridionális Átforduló Áramlatok stabilitását az alábbi térképen lila színnel jelölt K-Grönlandi-áramlat (East Greenland Current), és az Irminger, a Labrador hideg áramlatok biztosítják, melyek É-ról érkező hideg áramlatok. Az Irminger-tengeren van az É-i hidegfolt**, a Csendes-óceánon is van egy, az okaik kérdésesek. A világ legnagyobb víz alatti vízesése az Izlandi-szorosban haladó K-Grönlandi-áramlatnál, Izlandnál található. A vízesés, mint a Niagara vándorol, visszahúzódik, és nem egyenletesen, ami befolyásolhatja az áramlat stabilitását. A felmelegedés miatti olvadékvíz rontja az AMOC stabilitását, hígítja az áramlatnak a Grönlandi-tengeren, és az É-n lesüllyedő részeit.
Még nem ismert - szerencsénkre vagy sem- olyan geomérnöki módszer, amivel az áramlatok intenzitását szabályozni tudnánk. Bár nem létezik olyan tudományos mutató, amely szerint a CO₂-kibocsátás eddigi csökkentése a globális felmelegedést csökkentette volna, eddig nem történt olyan mértékű globális CO₂-csökkentés, amely már kimutathatóan mérsékelte volna a globális hőmérséklet-emelkedést.
Az AMOC most (2025) alig csökkenő intenzitású, de feltehetően "billenő" tulajdonságú áramlat, az intenzitása hirtelen csökkenhet, amikor a meleg Golf-áramlat délen visszafordul Gibraltár felé, ami gyors és sok fokos csökkenést okozna É-Európa átlaghőmérsékletében. (Páros napokon az AMOC leállásával riogatnak, páratlan napokon európai hőhullámokkal nemcsak riogatnak: a hőhullámok és a Golf erősödnek.)
A felmelegedés miatti olvadékvíz, a melegedő Golf áramlat rontja az AMOC stabilitását.
,
Atlantic Meridional Overturning Circulation Európa éghajlatát az AMOC áramlat intenzitása, aminek része a meleg Golf-áramlat intenzitása határozza meg. Az áramlat az É-Grönlandi vizeken lesüllyed, és visszafordul D-re a mélyben, egyesül az K-Grönlandi áramlattal. Az áramlat erősségének ingadozása okozta például az 1400-1800-as években a Kis-jégkorszakot is. Az AMOC intenzitását a melegedő Golf gyengíti: a hurrikánok É-ra tolódnak napjainkban.
- Hurrikánok: a levegő mindig a magas nyomású területek felől áramlik az alacsony nyomású felé, amíg be nem áll az egyensúlyi helyzet. Az áramlás azonban nem egyenes vonalban történik, mert a Föld forgása miatt fellép egy eltérítő erő, a Coriolis-erő. A szél ezért mindig spirálisan áramlik, az alacsony nyomású rendszerekben befelé és felfelé, míg a magas rendszerű nyomásokban lefelé és kifelé fúj.
A felfelé áramló levegő területeit alacsony nyomású rendszereknek, ciklonoknak nevezzük. Ciklonok ott alakulnak ki, ahol viszonylag meleg és nedves levegő emelkedik fel a Föld felszínéről. Ez történik a hurrikánok, a trópusi ciklonok esetében is. A trópusi ciklon keletkezési helye a Ráktérítő és a Baktérítő közötti terület, a meleg tengerfelszín. A tenger megfelelő hőmérséklete – 26,5 Celsius fok – csak nyáron elég a hurrikánok keletkezéséhez, a hurrikán szezon júniustól novemberig tart.
A felszálló párás, meleg levegő hatására zivatarfelhők keletkeznek. A folyamatosan párolgó nedves levegőt ezek a felhők szivacsként szívják magukba, és az erős feláramlás miatt a függőleges kiterjedésben turbulenciák jönnek létre. A zivatarfelhő végül egy hatalmas szupercellarendszerré válik, amelyet a Föld Coriolis-ereje forgat. A hurrikánok akkor tudnak elég energiát felhalmozni, ha az óceán hőmérséklete legalább 13, 5 méteres mélységig meghaladja a 26 Celsius fokot. Miközben a felhő forgása gyorsul, a középpontjában az egyre intenzívebbé váló feláramlás miatt a légnyomás csökken. A ciklon középpontjában kialakul egy lefelé mozgó áramlás. A ciklon középpontjának, szemének átmérője 15-40 kilométer. A műholdfelvételeken szépen kivehető. Amikor az örvénylésnek továbbra is van utánpótlása, akkor a forgási sebesség még tovább gyorsul.
Hurrikánok útvonalai az Atlanti-óceánon, É-on a hurrikánok és a Golf-áramlat melegítő hatását a hideg Labrador áramlat csökkenti
Az atlanti szelek közé tartoznak a passzátszelek, a monszunok, a sarki szelek és a nyugati szelek, emellett pedig az óceánon hurrikánok is kialakulnak, különösen a trópusi területeken.
Passzátszelek: Gyakran fújnak az egyenlítő környékén, egy viszonylag állandó széljárást biztosítva.
Monszunok: Nagyobb területeken, mint például az Atlanti-óceán afrikai partjainál, a monszunok okoznak szezonális váltást a szélirányban és az időjárásban.
Nyugati szelek: A középső szélességi körökön jellemző, amelyek a nyugati irányú széljárást jelentik, és nagy szerepük van az időjárási rendszerek szállításában.
Sarki szelek: Az északi és a déli sarkok közelében fújnak, és a hideg, sűrű levegőt viszik magukkal.
Passzátszelek: Gyakran fújnak az egyenlítő környékén, egy viszonylag állandó széljárást biztosítva.
Monszunok: Nagyobb területeken, mint például az Atlanti-óceán afrikai partjainál, a monszunok okoznak szezonális váltást a szélirányban és az időjárásban.
Nyugati szelek: A középső szélességi körökön jellemző, amelyek a nyugati irányú széljárást jelentik, és nagy szerepük van az időjárási rendszerek szállításában.
Sarki szelek: Az északi és a déli sarkok közelében fújnak, és a hideg, sűrű levegőt viszik magukkal.
Hurrikán nyomvonalak: A Közép-Amerikát és az Egyesült Államokat nyár végén, kora ősszel elérő hurrikánok Afrika partjainál, az északi szélesség 10. és 20. foka között, a Zöldfoki-szigetek környékén keletkeznek, itt húzódik az északi és déli félteke légtömegét elválasztó trópusi összeáramlási zóna. A keletkező tornyos gomolyfelhők a keleties passzátszéltől perdületet kapnak, felhőkarokba, felhőörvényekbe rendeződnek, ezután pedig nyugati irányba veszik útjukat. Minél alacsonyabb a ciklon központi nyomása, annál gyorsabban mozog. A szárazföldre érve megszűnik a nedves levegő utánpótlás, a ciklon fokozatosan veszít erejéből: egyrészt felhőszakadások, másrészt súrlódás formájában.
A hurrikánok felhőörvényei az északi féltekén az óramutató járásával ellentétes, a délin megegyező irányban forognak. A trópusi ciklon átmérője néhány száz kilométer – azaz a mérsékelt-övi ciklonokhoz viszonyítva, amelyek akár 1000-4000 kilométer szélesek is lehetnek, relatíve kicsik.
A hurrikán egyébként indián eredetű szó, jelentése találóan: nagy szél. Ugyanezt a légköri jelenséget a Csendes-óceánon tájfunnak hívják, Ausztrália térségében pedig trópusi ciklonnak. A hurrikánokat a Saffir-Simpson féle skála 0-5-ig terjedő értékkel kategorizálja. A leggyengébbet 1-essel, a legpusztítóbbat 5-össel jelölik.
Óceán-hőmérséklet: É-on a hurrikánok és a Golf-áramlat melegítő hatását a hideg Labrador áramlat csökkenti
A Labrador-áramlat intenzitása átlagosan körülbelül 20 cm/sec, de sebessége változik a szezonális és hosszú távú trendek függvényében. A Golf-áramlat melegítő hatását a hideg Labrador áramlat csökkenti. Tanulmányok a 90-es évek közepe óta a gyengülésének hosszú távú trendjét mutatják, átlagosan -0.3 cm/sec évente. Az áramlat jellemzően ősszel és télen erősebb, tavasszal és nyáron pedig gyengébb. Az intenzitást befolyásoló tényezők:
- Mély konvekció: A Labrador-tengerben a mély konvekció intenzitása közvetlenül összefügg a ciklonális cirkuláció intenzitásával.
- Édesvíz-beáramlás: A folyók lefolyásából és a gleccserek olvadásából származó szezonális édesvíz-beáramlás, különösen tavasszal és nyáron, befolyásolja az áramlat intenzitását.
- Szél: A széljárások befolyásolhatják az áramlatot, néha közelebb tolhatják a Golf-áramlatot a parthoz, ami korlátozhatja a Labrador-áramlat terét és kelet felé eltérítheti azt.
- Golf-áramlat kölcsönhatása: A meleg Golf-árammal való kölcsönhatás befolyásolhatja a Labrador-áramlat útját és erősségét. A gyengülő intenzitás a Meleg Golf erősödését jelenti,
- Tengeri ökoszisztémák: A gyengébb áramlat alacsonyabb oldott oxigénkoncentrációhoz vezethet, ami arra kényszeríti az olyan fajokat, mint a tőkehal és a laposhal, hogy több energiát fordítsanak a légzésre a táplálkozás helyett.
- Fajok eloszlása: A gyengébb áramlatok egyes tengeri fajok elvándorlásához vezethetnek, amelyek kerülik az alacsony oxigéntartalmú területeket.
- Az É-i jég mennyisége:
A sarki jég mennyisége folyamatosan csökken, 3-4000 km3 -nél talán stabilizálódni látszik.
A felső ábrán látható, lila színnel jelölt East Greenland Current stabilitását ez a jégmennyiség biztosítja.
(Forrás: https://www.arcticdeathspiral.org/, a sarki jég vastagságának becslése 2025-ig: https://psc.apl.washington.edu/research/projects/arctic-sea-
Függelék (MI):
A széljárás erősödése, a Golf áramlat erősödése (sebessége, hőmérséklete, a szállított víztömeg nő) melegíti a az É-i Sarkvidéket, csökkenti a jég mennyiségét, csökkenti az AMOC intenzitását (MI):
1. A legutóbbi jégkorszak vége (20 000–14 700 évvel ezelőtt)
1. Utolsó glaciális maximum → felmelegedés (20 000–11 500 év között)
A jégkorszak végén:
-
Az óriási északi féltekei jégtakarók (Laurentide, Fennoskandiai) erős, stabil glaciális ciklontérségeket hoztak létre.
-
A nyugatias szelek öve (westerlies) délebbre húzódott a mainál.
-
Erős porviharok voltak Eurázsia és Észak-Amerika periglaciális zónáiban → bizonyíték: löszképződés.
-
A monszunrendszerek gyengébbek voltak, főként Dél-Ázsiában és Afrikában, mivel hidegebb óceánok csökkentették a párolgást.
2. Holocén kezdet (11 500–9000 év között)
-
A jégtakarók visszahúzódásával a westerlies fokozatosan északra vándoroltak.
-
Az északi félteke erős nyári besugárzása miatt a monszunok jelentősen felerősödtek, különösen:
-
Afrikai monszun → a Szahara sokkal nedvesebb volt, nagy tavakkal (African Humid Period).
-
Ázsiai monszun → erősebb nyári ázsiai csapadék.
-
3. Holocén klímaoptimum (9000–5000 év között)
-
A legészakibb helyzetű westerlies az egész időszak során.
-
Erős trópusi monszunok, a Szahara fokozatosan még mindig nedves.
-
Az óceáni légkörzési rendszerek (pl. El Niño–La Niña) valószínűleg gyengébb, kevésbé ingadozó állapotban voltak.
4. Késő holocén (5000 év után)
A földi dőlésszög csökkenése miatt:
-
A monszunok fokozatosan gyengültek.
-
A westerlies öve délre tolódott, közelebb a mai helyzethez.
-
A Szahara gyors kiszáradása (kb. 5500–4000 év között) részben a széljárás és párolgás változásainak következménye.
5. Kis-jégkorszak (1300–1850)
-
A westerlies erősödött és kissé délebbre húzódott.
-
Gyakoribb és erősebb észak-atlanti ciklonok, hidegebb telek Európában.
-
Több viharos évszak Északnyugat-Európában.
6. Modern kor
Bár ez már csak az utolsó 150 év:
-
Az Észak-Atlanti Oszcilláció (NAO) és az üvegházhatású gázok hatására a westerlies általánosan erősödik, de nagy évről évre ingadozóvá vált.
-
A monszunok az utóbbi évtizedekben erősödés–gyengülés ciklusokat mutatnak, részben emberi eredetű aeroszolok miatt.
A hőmérséklet története, alakulása az utolsó 20 ezer évben
- CHATGPT* : az elmúlt 20 000 évben többször is kimutatható volt a "Poláris_ libikóka":
-
Bolling–Allerød melegedés (14.7–12.9 ka) – erős északi melegedés
-
Younger Dryas (12.9–11.7 ka) – erős északi lehűlés + déli melegedés
-
Más jellegzetes ellentétes féltekei klímaváltozások
*
A poláris libikóka (angolul polar seesaw) a Föld éghajlati rendszerének egyik jellegzetes jelensége: amikor az északi félteke (különösen az Északi-sarkvidék és az Észak-Atlanti térség) melegszik, a déli félteke (Délsarki-óceán, Antarktisz) hajlamos hűlni, és fordítva. Ez a váltakozás főleg az óceáni hőszállítás – különösen az Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer (AMOC) – változásaihoz köthető.
Az elmúlt 20 000 évben (a késői glaciális időszaktól a holocénig) a poláris libikóka többször is kimutatható a jégmagok és tengeri üledékek adataiból, CHAT GPT:
Poláris libikóka az utolsó 20 000 évben – időrendi áttekintés
1. Utolsó glaciális maximum → deglaciáció kezdete (20–14 ka)
-
Az Északi-sarkkörön még nagy jégtakarók voltak, az északi félteke hidegebb volt.
-
A Déli-óceánban megnövekedett CO₂-kibocsátás és feláramlás miatt a déli félteke fokozatosan melegedett.
-
Ez az időszak a déli félteke vezető szerepét mutatja a felmelegedésben (Antarktisz melegebb lett, míg az északi félteke lassabban követte).
2. Bolling–Allerød melegedés (14.7–12.9 ka)
-
Hirtelen és jelentős felmelegedés az északi féltekén.
-
A Labrador-térségből elkezdett visszahúzódni a jégtakaró → AMOC erősödött.
-
A déli félteke eközben lassabb ütemben melegedett vagy akár enyhén hűlt.
➡ Ez egy klaszikus poláris libikóka fázis: az északi félteke gyorsan melegszik, miközben délen kisebb visszahűlést látunk.
3. Younger Dryas (12.9–11.7 ka)
-
Északon drasztikus lehűlés a jégolvadék miatt legyengült AMOC következtében.
-
A déli félteke ezzel egy időben fokozatosan tovább melegedett.
-
Ez is egy nagyon erős poláris libikóka-epizód.
4. Holocén kezdetétől középső holocénig (11.7 ka – 6 ka)
-
Az északi félteke stabilizálódott és meleg holocén klíma alakult ki (Holocén klímaplato).
-
Délen kisebb hőmérsékleti fluktuációk.
-
A poláris libikóka kevésbé kifejezett, de még megfigyelhető bizonyos fázisokban.
5. Késő holocén (utolsó ~6000 év)
-
Az északi félteke lassú lehűlésének időszaka a csökkenő nyári besugárzás miatt.
-
Délen kisebb, ellentétes jellegű hőmérsékleti tendenciák figyelhetők meg bizonyos régiókban.
-
A poláris libikóka hatása itt sokkal gyengébb, mert a modern éghajlati rendszer stabilabb, mint a deglaciáció idején.
? Mi okozta ezeket a fordított klímaingadozásokat?
A fő mechanizmus az óceáni hőszállítás változása, főleg:
-
Atlanti Meridionális Áramlási Rendszer (AMOC) erősödése → észak melegszik, dél kompenzatorikusan hűl
-
AMOC gyengülése → észak hűl, dél melegszik
A poláris libikóka időkésése (~200–1000 év) kimutatható az Antarktisz és Grönland jégmagok összehasonlításából.
.
A hőmérséklet, a hó és jégmennyiség története, alakulása az utolsó 17 ezer évben
A Younger Dryas-összeomlás
Lehűlés É-on, Grönlandnál, kb. 3 év alatt, a déli féltekén pedig felmelegedés [https://en.wikipedia.org/wiki/Younger_Dryas ), 12,900 to 11,700 years Before Present (BP)]. A Younger Driász (YD, Greenland Stadial GS-1) a Föld geológiai történetének egy olyan időszaka volt, amely körülbelül 12 900 és 11 700 évvel a jelenkor (BP) előtt zajlott. Elsősorban az északi féltekén bekövetkezett hirtelen vagy „hirtelen” lehűlésről ismert, amikor az Észak-Atlanti-óceán lehűlt, és az éves levegő hőmérséklete néhány évtized alatt Észak-Amerikában ~3 °C-kal, Európában 2–6 °C-kal, Grönlandon pedig akár 10 °C-kal csökkent. Grönlandon a lehűlés különösen gyors volt, mindössze 3 év vagy kevesebb idő alatt zajlott le. Ugyanakkor a déli féltekén felmelegedés tapasztalható. Ez az időszak olyan gyorsan ért véget, mint ahogy elkezdődött, drámai felmelegedéssel ~50 év alatt, a glaciális pleisztocén korszakból a jelenlegi holocénbe való átmenettel.
A Fiatalabb Driász kezdete nem volt teljesen szinkronban; A trópusokon a lehűlés több évszázadra terjedt ki, és ugyanez igaz volt a kora holocén felmelegedésre is. Még az északi féltekén is erősen szezonális volt a hőmérséklet-változás, sokkal hidegebb telekkel, hűvösebb tavaszokkal, de nyáron nem volt változás, vagy akár csak enyhe felmelegedés. A csapadékmennyiségben is jelentős változások történtek, a hűvösebb területeken lényegesen kevesebb, míg a melegebb területeken több csapadék esett. Az északi féltekén a tenyészidőszak hossza csökkent. A szárazföldi jégtakaró nettó változása csekély volt, de a tengeri jég kiterjedése megnőtt, ami hozzájárult a jég-albedó visszacsatoláshoz. Ez az albedó-növekedés volt a fő oka a 0,6 °C-os (1,1 °F) nettó globális lehűlésnek.
Az előző időszakban az északi féltekén a Bølling–Allerød interstadiális, gyors felmelegedést ellensúlyozta a déli féltekén tapasztalható hasonló lehűlés. Ez a „poláris libikóka” mintázat összhangban van a termohalin cirkuláció változásaival (különösen az atlanti meridionális felboruló cirkulációval vagy AMOC-val), amely nagyban befolyásolja, hogy mennyi hő juthat el a déli féltekéről az északira. A déli félteke lehűl, az északi félteke pedig melegszik, amikor az AMOC erős, és az ellenkezője történik, amikor gyenge. A tudományos konszenzus az, hogy a súlyos AMOC-gyengülés magyarázza a fiatalabb driász éghajlati hatásait.: 1148 Ez azt is megmagyarázza, hogy a holocén kori felmelegedés miért folytatódott olyan gyorsan, miután az AMOC-változás már nem ellensúlyozta a szén-dioxid-szint növekedését. Az AMOC-gyengülés, amely poláris libikókahatásokat okoz, összhangban van a Dansgaard–Oeschger események elfogadott magyarázatával is, mivel az YD valószínűleg az utolsó és a legerősebb ilyen esemény volt. Azonban vita folyik arról, hogy mi okozta az AMOC ilyen gyengülését. A tudósok által történelmileg leginkább támogatott hipotézis az észak-amerikai Agassiz-tóból (https://en.wikipedia.org/wiki/Lake_Agassiz), az Atlanti-óceánba áramló friss, hideg víz megszakítása volt. Bár vannak bizonyítékok arra, hogy az olvadékvíz a Mackenzie folyón keresztül haladt, ez a hipotézis esetleg nem egyeztethető össze a tengerszint-emelkedés hiányával ebben az időszakban, ezért más elméletek is felmerültek. Egy másik javasolt magyarázat egy földönkívüli becsapódás, de ezt a legtöbb szakértő elveti. Újabban felmerült egy vulkánkitörés, mint a lehűlés és a tengeri jég növekedésének kezdeti kiváltó oka, és a Fiatalabb Dryas kezdetét közvetlenül megelőző anomáliásan magas vulkanizmus jelenlétét mind a jégmagokban, mind a barlangi üledékekben megerősítették.
**
Meglepő, hogy a Csendes-óceán keleti részén is van egy hideg folt. A több ezer kilométeres víznyelv hőmérséklete a Föld óceánjainak többségével ellentétben 1992 és 2022 között nem nőtt, sőt lehűlést is mutatott az 1972-2000 közötti átlaghoz képest. A jelenséget az “éghajlattudomány legfontosabb kérdésének” nevezták, többek között azért is, mert a hideg víznyelv jövője meghatározhatja a Kaliforniai szárazság vagy az Ausztráliában tomboló erdőtüzek súlyosságát. A kutatók összefüggésbe hozták a jelenséget az indiai monszunszezon intenzitásával, valamint az afrikai éhínséggel is – a hideg víznyelv hőmérsékletének jövőbeli változása ugyanis fokozhatja vagy mérsékelheti is a globális felmelegedés mértékét. Van egy hidegfolt az Irminger-tengeren is, Grönlandnál.
A Kelet-Csendes-óceán (Eastern Pacific) áramlási rendszere az elmúlt ~20 000 évben (a késői glaciális időszaktól a Holocénig) jelentős változásokon ment át a klíma melegedése, a szélrendszerek átrendeződése és az El Niño–La Niña dinamika módosulása miatt. Felszín alatti és mély áramlatok: a Pacific Deep Water és North Pacific Intermediate Water (NPIW) beáramlásai, és az Antarctic Intermediate Water (AAIW) – a déli féltekéről érkezik, (
A meghatározó Csendes-óceáni áramlatok szerepe az utolsó 20 000 év során
Áramlat Jelentős változás Oka
Humboldt-áramlat Késő-jégkorszakban erős, Holocénben gyengül–majd stabilizálódik szelek és upwelling erőssége
D-Egyenlítői Áramlat Késő-jégkorszakban erős → Holocénben gyengébb kereskedelmi szelek
Egyenlítői (Cromwell) Á. Késő-jégkorszakban gyengébb → Holocénben erős termoklin mélysége
Kaliforniai-áramlat Holocén során változékony szelek
É-Egyenlítői Áramlat Kismértékű, de ENSO-függő változékonyság trópusi konvekció mintázatai
***
(https://www.reuters.com/sustainability/cop/iceland-sees-security-risk-existential-threat-atlantic-ocean-currents-possible-2025-11-12/?fbclid=IwY2xjawOCeUFleHRuA2FlbQIxMABicmlkETBZQ3AwU1FuOG9uTHpFY1Y2c3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHvbe79uK3F927HhR2FfOsFobKssQKmENr2houNlC9Y0jp2-3mAOLTOp8PeIq_aem_OAkhADwxplt9RdwPoNjmYA) Izland és más észak-európai országok is foglalkoznak az AMOC átbillenésének kérdésével. Írország meteorológiai szolgálata tájékoztatta a miniszterelnököt és egy parlamenti bizottságot, Norvégia pedig további kutatásokat finanszíroz. Nagy-Britannia szerint a hirtelen összeomlás ebben az évszázadban nem valószínű, de jelentős összeget fordít a kutatásra. A tudomány gyorsan fejlődik, a billenőpont nagyon közel lehet- figyelmeztetett Stefan Rahmstorf oceanográfus és klimatológus a németországi Potsdami Éghajlatkutató Intézetből.
Egyszerű valószínűségi becslés az AMOC 2100-ig történő összeomlására: a legfrissebb és leghitelesebb tanulmányok alapján: valahol a ~25% és 40% között van, a gyengülés a valószínű.