Dél-Európa elsivatagosodása
(2025 augusztus)
2050-re Spanyolország egy része lesz az első áldozat. A nyár átlagosan 36 nappal hosszabbodott már meg az elmúlt 50 évben. Egy, a globális felmelegedés és az aszály közötti összefüggéseket vizsgáló tanulmány szerint a sivatagi éghajlat lesz jellemző Ibériában. 1971 és 2022 között a spanyol szárazföldön és a Baleár-szigeteken (köztük a népszerű üdülőhelyen, Mallorcán is) 3,27 Celsius-fokkal emelkedett a hőmérséklet. A nyári napok száma - amikor a napi átlagos hőmérséklet 25 Celsius-fok vagy annál magasabb, de trópusi napokon a minimum 23-25 fok - az 1971-es 82,4 napról 2022-re 117,9 napra emelkedett, ami 47 százalékos növekedés. Fél évszázad alatt a nyár átlagosan 36 nappal nyúlt el Spanyolországban (https://www.economx.hu/kulfold/barcelona-spanyolorszag-globalis-felmelegedes-sivatag.796380.html). Az extrém meleg, 35 °C feletti maximum hőmérsékletű napok száma Európa-szerte minden lehetséges klímaforgatókönyv szerint nőni fog. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
2025 augusztusi hőhullám: vörös riasztást adtak ki a kontinens szinte teljes déli részére, a tartós 40 fok feletti hőmérséklet miatt. A hőség mellett súlyos veszélyt jelentenek az erdőtüzek, rengeteg embert kellett már kimenteni a térségben. Vörös riasztást adtak ki Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Portugália és a Balkán egyes részeire, ahol tartósan 40 Celsius fok fölé emelkedik a hőmérséklet a következő napokban és emiatt jelentősek az egészségügyi kockázatok. Erdőtüzek pusztítanak Törökországban, Horvátországban és Albániában is. Montenegróban pedig egy katona meghalt, amikor egy vízszállító tartálykocsi felborult. A globális felmelegedés miatt a mediterrán nyarak forróbbak és szárazabbak, ami intenzívebb erdőtüzekhez vezet, de amíg van erdő, addig nincs nagy aszály, majd amikor nem nőnek újra az erdők... Legalább 10 olasz városban, köztük Rómában, Milánóban és Firenzében vörös hőségriasztást adtak ki, mert egész héten 40 fok felett marad a hőmérséklet. Sevillában és Cordobában 44 fok lehet, Portugália déli részein is erre lehet számítani. Görögországban több mint 150 erdőtűzzel küzdenek, melyeket az erős szél súlyosbít. Tömeges evakuálások vannak folyamatban a népszerű Zakintosz szigetén és Nyugat-Akhájában, ahol a lángok otthonokat, járműveket és üzleteket pusztítottak el. Mentőhajókkal evakuálták a Kiosz szigetén előrenyomuló lángok által körbevett strandolókat is. Spanyolországban már halálos áldozatot is követeltek a forróság miatt sok helyen felcsapó erdőtüzek. A Madrid közelében található Tres Cantosban több száz embert kényszerítettek menekülésre a lángok.
A spanyol 3,27 Celsius-fokos átlaghőmérséklet emelkedés meghaladja az 1,19 Celsius-fokos világátlagot és az 1,58 Celsius-fokos mediterrán átlagot. Az előrejelzések szerint 2050-re a csapadékmennyiség a jelenlegi szinthez képest 20 százalékkal csökkenhet.
Franciaország csaknem háromnegyed részén hőségriasztás van érvényben, a párizsi régióban 36 Celsius-fok, D-en, a Rhone-völgyben pedig 40 Celsius-fok várható.
Érdekesség: a 45 éves Napóleon 1814. május 4-én érkezett Elbára, és a sziget kormányzásának szentelte magát. Tengerészetet állított fel, kutakat fúratott, kórházakat alapított, bányákat nyitott. Megszervezte a sziget tűzoltását, és tette ezt jövőbe mutató módon. Elba szigetének déli részét minden évben kiégeti a Nap, csak bozótok nőnek, amelyeket minden évben hagynak leégni. A sziget É-i oldala zöld marad, megművelik. A két terület határát tűzoltók biztosítják, van egy Napóleon korában épített vízvezetékük, ami a mai napig működik. Az Elbán a tűzoltóság két központja: a Portoferraio-i parancsnokság, és a Marciana Marina / Marciana állomás. (Napóleon-kutatók állítják, hogy Napóleon körülbelül 168 centiméter magas volt, amit a boncolásakor meg is erősítettek. A magasságát Franciaország forradalmi mérési rendszerében fejezték ki, és a francia „pouce”, azaz „hüvelyk”, 1,06 angol hüvelyknek felel meg, azaz Napóleon 157 centiméter magas lehetett.)
Felkészülhetünk arra, hogy egyes D-i, és száraz területek le fognak égni nyáron, és sok helyen: a veszélyeztetett területeket nem érdemes védeni. Ahogy árvízi területre sem építkezünk, úgy a nyáron leégő területeket át kéne engedni a természetnek.
Az aszály Spanyolországot a mérsékelt mediterrán éghajlatból sztyeppés, sőt sivatagos éghajlatúvá változtatná, a Köppen-rendszer (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6ppen_kl%C3%ADmaoszt%C3%A1lyoz%C3%A1sa) szerint, amely a világot a növények növekedése alapján öt különböző éghajlati övezetre osztja. A nehezen követhető Köppen-rendszer helyett javasolható az elsivatagosodás előrejelzésére
a nyírfák elterjedtségének megfigyelése:
Nyírfa elterjedtsége jelzi a sivatagosodás határát
A sivatagosodás műszeres mérésére is van lehetőség: egy nemrég indított francia műhold hat műszert hordoz, mérni fogja a légkör hőmérsékletét és a vízgőzprofilokat, az óceánok és a kontinensek hőmérsékletét, valamint 16 alapvető éghajlati változót – például az üvegházhatású gázokat, a sivatagi port és a felhőzetet –, amelyeket csak az űrből lehet érzékelni.(https://ujszo.com/panorama/europanak-uj-muholdja-lesz-az-urben-szelsoseges-idojarasra-figyelmeztet).
A sivatagosodásnak megbízható előjelei az aszályos évek. Az aszály által érintett globális földterület 1900 és 2020 között megduplázódott, 1980 óta a világ földterületeinek 37%-án jelentős talajnedvesség-csökkenés következett be. A talajvízszint is világszerte süllyed, a megfigyelt víztartó rétegek 62%-a, míg számos folyó vízhozama is csökken. A dél- és délkelet-európai régiókban tapasztalhatók jelenleg a legsúlyosabb aszály okozta hatások a gazdaságuk méretéhez képest (https://www.portfolio.hu/gazdasag/20250816/ha-nem-allitjuk-meg-a-felmelegedest-brutalis-aszaly-var-rank-779829). A városokban a városi talaj lefedettségének csökkentésével és fák ültetésével lehet védekezni. A feljegyzett adatok szerint a történelem legszélsőségesebb aszályai közül számos az elmúlt években fordult elő, köztük a 20 éves aszály Mexikóban és a 2022-es rendkívül pusztító aszály Európában és az Egyesült Államokban.
Törökországban kKiapadt a víztároló Rodostó tartományban, ami rendkívüli vízkorlátozásokhoz vezetett. A térség fő gátjai szinte teljesen ivóvíz nélkül maradtak, az infrastruktúra túlterhelődött, és sok háztartás hetekre víz nélkül maradt az idei rendkívüli csapadékhiány következtében. A hatóságok figyelmeztettek: a vízhiány kritikus szintet ért el, és több tartományban is korlátozások várhatók a nyár folyamán. Más vidékeken, például Izmirben, Törökország harmadik legnépesebb tartományában a hónap során rendszeressé váltak a vízellátási kimaradások. Usak tartomány önkormányzata pedig bejelentette, hogy a fő víztározó kiürült, így a lakosság csak napi hat órán át jut vízhez.
A sivatagok %-os globális terjedése
.
Várható éves aszálykárok az alaphelyzethez (Baseline) képest különböző felmelegedési szintek (Δ) esetén,
Várható éves aszálykárok az alaphelyzethez (Baseline) képest különböző felmelegedési szintek (Δ) esetén,
a regionális GDP arányában (%). (Forrás: ScienceDirect)
Homokhátság (Magyarország)
Európa egyik sivataga Magyarország közepén alakult ki, a Homokhátság nevű térségben, amely a Duna és a Tisza között húzódik mintegy 9 ezer négyzetkilométeren. A területen több mint 620 ezer ember él, a FAO már 2020-ban félsivatag-gá nyilvánította a régiót. A szakértők szerint a vízháztartás helyreállítása akár évtizedekbe is telhet, ha lehetséges. A térség vízrendszerét már 150 éve elkezdték szabályozni, hogy a növekvő népesség számára több megművelhető földet nyerjenek, ami a vízmegtartás szempontjából hiba volt. Ma a folyók gyorsan átszáguldanak a területen, anélkül, hogy a talajt, a talajvizet feltöltenék. (A Tisza vízállása Szolnoknál nyolc centiméterrel alacsonyabb 2025 augusztusában a korábbi, 2022-es negatív rekordot. Az időkép tudósítása szerint Szolnoknál -299 centit mutat a vízmérce.)
Nyáron a legtöbb csapadék a nagy meleg miatt elpárolog, a talaj nem tudja megtartani a vizet. Az elmúlt öt évben a csapadék mennyisége is csökkent, és az eloszlása is jelentősen eltért a korábbi évtizedekhez viszonyítva. Szükség lehet a kiszáradó Tisza vízének visszatartására, vízmegtartó rendszerekre, a talajvíz pótlására, illetve a helyi adottságokhoz igazodó, fenntartható mezőgazdaságra való átállásra. A fenntartható területeket védeni kell, de a fenntarthatatlan területeket adjuk vissza a természetnek. Ott lehet megtartani a termelést, ahol jellemzően van elég csapadék, vagy megoldható az öntözés. Az aszályos évek egyre gyakoribbak, sokszor több egymást követő év is aszályos, és a talajnak nincs ideje regenerálódni. A becslések szerint a Homokhátságon már egymillió kút működik, sok közülük hat méternél is mélyebb, a talajvízszint emelése létkérdés, ha nem sikerül, akkor sivatagos lesz a terület. (https://hellomagyar.hu/2025/04/17/homokhatsag-sivatag-magyarorszag/)
Nyáron a legtöbb csapadék a nagy meleg miatt elpárolog, a talaj nem tudja megtartani a vizet. Az elmúlt öt évben a csapadék mennyisége is csökkent, és az eloszlása is jelentősen eltért a korábbi évtizedekhez viszonyítva. Szükség lehet a kiszáradó Tisza vízének visszatartására, vízmegtartó rendszerekre, a talajvíz pótlására, illetve a helyi adottságokhoz igazodó, fenntartható mezőgazdaságra való átállásra. A fenntartható területeket védeni kell, de a fenntarthatatlan területeket adjuk vissza a természetnek. Ott lehet megtartani a termelést, ahol jellemzően van elég csapadék, vagy megoldható az öntözés. Az aszályos évek egyre gyakoribbak, sokszor több egymást követő év is aszályos, és a talajnak nincs ideje regenerálódni. A becslések szerint a Homokhátságon már egymillió kút működik, sok közülük hat méternél is mélyebb, a talajvízszint emelése létkérdés, ha nem sikerül, akkor sivatagos lesz a terület. (https://hellomagyar.hu/2025/04/17/homokhatsag-sivatag-magyarorszag/)
Talajvíz akkor keletkezik (https://hu.wikipedia.org/wiki/Talajv%C3%ADz), amikor a csapadék vagy egyéb felszíni víz beszivárog a talajba, szintje évszaktól függően változik. A tavaszi olvadás hatására, illetve ősszel a jelentős mennyiségű csapadék miatt megnövekszik a talajvízszint, az éves ingadozása akár egy-két méter is lehet. A talajvíz távolsága a felszíntől átlagosan 2-5 méterre tehető, ez a szint az esetek nagy részében követi a domborzatot. Száraz időszakokban a talajvíz mélysége nő, mennyisége csökkenhet. (Jó magyarországi talajvíz térkép: https://www.vizugy.hu/?mapModule=OpTalajviz&mapData=TalajvizTajekoztatok). Ha a talaj kiszárad, csak a mély gyökerű növények találnak nedvességet (https://www.met.hu/idojaras/agrometeorologia/talaj/index.php), vagy azok sem és a felszín a szerves anyagok lebomlásával elhomokosodik.
Homokhátság a Duna és a Tisza között világos sárga színű
Ahol alacsony a szerves anyag tartalom és a talajvíz is, ott száraz időszakban a sivatag lesz a győztes. Az éghajlat Köppen-rendszere hétköznapi használata igen nehézkes (https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6ppen_kl%C3%ADmaoszt%C3%A1lyoz%C3%A1sa) a sivatagosodás határának lértékelésére, ezért egy másik, javasolható módszer a nyírfa elterjedési területét figyelni.
Esettanulmány:
A Kis-Sárrét egykor vízzel teli mocsarai ma már nem szárazsággal küzdenek. A „Nem víznek való vidék” dokumentumsorozat a szeghalmi Koplaló holtágnál a civilek és a vízügy összefogásával sikerült feltölteni a medret. Magyarország keleti peremén, a Berettyó és a Sebes-Körös hajdani összefolyásánál terül el a Kis-Sárrét – egykor kiterjedt mocsarakkal, lápokkal és gazdag élővilággal. Ma azonban a táj (https://index.hu/tudomany/2025/08/16/kis-sarret-vizhiany-megoldas-viz-arasztas-nem-viznek-valo-videk-masodik-resz/) szomjazik: a víz évtizedek óta visszahúzódott, régen a föld repedezett, a növényzet fakult, a kutakban pedig évről évre apadt a talajvíz. A változás olyan mértékű volt, hogy a Sárrét elnevezés lassan csupán emlék maradt. A Sárréti Vízőrzők civil kezdeményezése a kiszáradt holtágak feltöltését tűzte ki célul. A helyi önkéntesek, gazdák és szakemberek önerőből, saját gépeikkel és kitartásukkal álltak neki a munkának, és sikerült a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) támogatását is elnyerniük, és megoldaniuk a Békés vármegyei Szeghalom mellett található Koplaló holtág vízpótlását. A fővédvonal megbontásra került, és áthelyeztek rajta egy 50 centiméteres csövet. A lényeg a Vízválasztó koncepcióban az volt, hogy a tájhasználat változtatásával lehetne kezelni a vízgazdálkodási problémákat. az esetben a víz nemcsak a holtágba került, hanem a környéken is megemelte a vízszintet. Több évtized után ez volt az első feltöltés.
A többfunkciós megközelítés lényege röviden az, hogy egyszerre kezelje a vízhiányt és a víztöbbleteket, árvizeket. Az Alföldön általában súlyos vízhiány van, időnként azonban megjelennek víztöbbletek. Ez kedvező, mert van hová elhelyezni a vizet. Ez nem a gazdálkodás feladását jelenti, hanem annak átalakítását, úgy, hogy a művelés vízpuffer-orientált legyen. Konkrétan a mély fekvésű szántók esetében – amelyek nem oda valók – más típusú hasznosítást alkalmaznak, olyan szabályozást, amely lehetővé teszi, hogy az árvíz ellenőrzött módon jusson ki az ártérre, ne pedig a falvakba. A történelmi vízszabályozásokkal szerinte levágták a tájat a folyóról, ami hosszú távon hibának bizonyult.
Nem úgy kellett volna kialakítani a rendszert a múltban, hogy a folyót és a tájat elszigeteljük, áthatolhatatlan töltésekkel elzárva a vizet, és harcoljunk a többletvíz ellen. A megoldás az ártérhasználat szabályozott vízkivezetéssel lenne, ami az árvíz energiáját és vizét biztonságosan, a táj és a társadalom javára hasznosítja, ami műszakilag kivitelezhető vízügyi feladat.
Az ártéri rendszerek dinamikus működésűek. Ha májusra kiszárad az ártér, az baj, ha augusztusra, az viszont nem feltétlenül. A lényeg, hogy tavasszal, a vegetációs időszak elején kapjon vizet a terület. Ez az élet alapja: a víz elpárolog, beszivárog, és bekerül a táj vízkörforgásaiba.
Óva intenek attól, hogy a „vizet a tájba” program pusztán öntözésfejlesztéssé és csatornakotrássá silányuljon. Az öntözésre használt víz sokszor a nagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező gazdákhoz jut, miközben az ország szántóföldjeinek mindössze 1-2 százaléka öntözött. Ezt legfeljebb 7-10 százalékig lehetne növelni, de kérdés, van-e hozzá elegendő vízkészlet. A nyári vegetációs időszakban ugyanis nincs elegendő víz a folyókban. Az öntözés nem tudja pótolni az esőt, mivel az eső nemcsak vizet ad, hanem páratartalmat, hőmérsékleti feltételeket és más tényezőket is, amelyek a növények életéhez szükségesek. Meg kéne tartani a felszíni vizeket, és ehhez igazítani a gazdálkodást. Húsz nap alatt nemcsak a 4,5 kilométer hosszú, 16 hektáros holtágat sikerült feltölteni, hanem az ehhez kapcsolódó csatornákat is. Ezekből a víz többek között négyhektáros nádasokba, sőt erdőbe is eljutott. Összesen mintegy 400 ezer köbméter vizet kormányoztak a területre. Térképek, terepi bejárás, magassági pontok mérése mind szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, merre és hogyan lehet gravitációsan vizet kivezetni. Elsőként a vízügyi hatóság helyi szakaszmérnökségével érdemes kapcsolatba lépni, mert – mint fogalmazott – „most már a vízügy nagyon partner”. A gravitációs megoldásokat részesítik előnyben, mert ezek szinte nulla költséggel, engedélyekkel és együttműködéssel megvalósíthatók. Öntözésre, árasztásra is szükség van a jelenlegi klímaviszonyok mellett.