Hol lesz a magyarországi szivattyús energiatároló?
(2026 január)
Földtani kutatófúrások alapján dönthetnek az első magyarországi szivattyús energiatároló helyszínéről (Energiaügyi Minisztérium). A napelemparkok időjárásfüggő teljesítményingadozásának kiegyensúlyozására számos más országban is használnak szivattyús-tározós erőműveket. Magyarországon is több évtizede időről-időre felmerül egy hasonló beruházás terve, a tájékoztató szerint a 2025 tavaszi-nyári próbafúrások magmintáit jelenleg talaj- és kőzetmechanikai, kémiai laboratóriumi elemzéseknek vetik alá. A vizsgálatok eredményei információt szolgáltatnak a véglegesítendő dokumentációhoz. Az egyik leginkább környezetbarát megoldás Európában 100 éves múltra tekint vissza, számos helyen bevált, hazánkban is hatékonyan alkalmazható. 2030 után a villamosenergia-rendszer tárolókapacitásainak közel felét érdemes lesz szivattyús energiatárolókra alapozni.
A szivattyús energiatárolók eltérő szinteken kiépített, és csővezetékkel összekapcsolt tározókból állnak. A pillanatnyi szükségleten felüli energiamennyiséggel az alacsonyabban fekvő tározóból a felsőbe szivattyúzzák fel a vizet. Visszaeresztésével turbina és generátor hajtanak meg, így a fogyasztási igényekhez igazodva olcsón és tisztán nyerhető újra villamos energia. Egy szivattyús energiatározó élettartama hosszú, működési költségei alacsonyak, de a beruházás drága. A szivattyús energiatárolós erőművek 70-85 százalékos hatékonysággal tudják megőrizni az energiát, így a jelenlegi energiatárolási technológiák közül a szivattyús tározás a legköltséghatékonyabb.
A két helyszínen, a Heves vármegyei Markaz és a borsodi Nagybarca-Sajóivánka-Vadna térségében összegyűjtött mintákat jelenleg a szakemberek tárolják és elemzik, továbbá van egy Szlovákiával közös elképzelés is.
Létezik energiatároló víztorony?
Kísérleti fázisban lévő technológiák léteznek, síkvidéki és ipari parkokba szánt koncepciók, melyek még nem terjedtek el széles körben. A koncepció alapja a szivattyús-tározós energiatárolás kicsinyített, toronyba integrált változata: amikor energiabőség van (süt a nap), a rendszer vizet szivattyúz egy alsó tározóból a víztorony felső tartályába, az energiát gravitációs helyzeti energia formájában tárolja el. Amikor energiára van szükség, a víz lefelé áramlik, megforgat egy turbinát, amely áramot termel a hálózat számára. Létezik hibrid víztorony-tároló: a víztorony nemcsak ivóvíz-puffer, hanem energiatároló egység is. Légnyomással segített toronyok, inkább tervek is léteznek, ahol a torony felső részében sűrített levegő segíti a víz gyorsabb kinyomását, növelve a teljesítményt.
Kísérleti fázisban lévő technológiák léteznek, síkvidéki és ipari parkokba szánt koncepciók, melyek még nem terjedtek el széles körben. A koncepció alapja a szivattyús-tározós energiatárolás kicsinyített, toronyba integrált változata: amikor energiabőség van (süt a nap), a rendszer vizet szivattyúz egy alsó tározóból a víztorony felső tartályába, az energiát gravitációs helyzeti energia formájában tárolja el. Amikor energiára van szükség, a víz lefelé áramlik, megforgat egy turbinát, amely áramot termel a hálózat számára. Létezik hibrid víztorony-tároló: a víztorony nemcsak ivóvíz-puffer, hanem energiatároló egység is. Légnyomással segített toronyok, inkább tervek is léteznek, ahol a torony felső részében sűrített levegő segíti a víz gyorsabb kinyomását, növelve a teljesítményt.
Földalatti–felszíni koncepció is létezik: síkvidékre szánt terv, ahol a felszíni medence a "víztorony" felső szintje, az alsó tároló pedig egy mélyben fekvő mesterséges üreg. 2026-ban Magyarországon kiemelt cél az ipari parkok „zöldítése” és önellátásának növelése. Bár a legtöbb ipari projekt jelenleg akkumulátoros technológiát használ, a gravitációs elvű (pl. torony alapú) megoldások már kutatási fázisban vannak.
Egy lehetőség a létező ipari műemlékek újrahasznosítása: elavult, használaton kívüli ipari víztorony épületek energiatárolóvá alakítására kísérleti jelleggel, ezzel megőrizve az építészeti örökséget és tiszta energiát szolgáltatva. Bár a technológia elméletben jól működik, a hagyományos víztornyok elsődleges feladata a vízhálózati nyomás biztosítása. Ha generátort szerelnének a kimeneti csőre, az csökkentené a hálózati nyomást, ami ellentétes a torony eredeti céljával. Emiatt a dedikált energiatároló tornyok általában különálló, zárt rendszerek, amelyek nem részei az ivóvízhálózatnak. Felhőkarcolókba, magasépületekbe épített rendszerek tervezése is folyik: modern építészeti tervek "Water Tree" modulokat képzelnek el, amelyek víztorony-szerű egységekben tárolnák az energiát épületeken belül, vagy azok mellett.
A svájci Luganóban indult egy startup, az Energy Vault a víz és az akkumulátorok helyett a betonban bízik. Az alacsony technikai igényű, alacsony költségű projekt nagy előnye, hogy a hegyi példákkal szemben bárhol könnyen megvalósítható: az ötlettől a megvalósításig mindössze 9 hónapra és kevesebb mind 2 millió dollárra volt szüksége a cégnek, ennyi idő alatt sikerült megépíteni a működő modellt, amely méretét tekintve a tervezett betonerőmű egytizedének felel meg. Mivel a beton 2,3-2,4-szer sűrűbb a víznél, nagyobb energiát képes tárolni egy felemelt betontömb, mint egy azonos térfogatú víztározó.
A „betonerőmű” egy 120 méter magas, motorokkal ellátott hatkarú daruból és a köré helyezett, a karoknál jóval mélyebben fekvő, egymásra pakolt betonhengerekből áll, melyek egyenként 35 tonnát nyomnak. Többletenergia esetén a daru felemeli a tömböket, ha pedig áramra van szüksége a hálózatnak, egy precíz szoftver segítségével a leghatékonyabb módon visszaengedi őket a földre, miközben a motor generátorként energiát termel. A tervezett betondaruk ugyanannyi energiát (20-35 megawattóra) képesek tárolni, mint jelenleg egy átlagos akkumulátoros energiatároló, ez 2000 svájci otthon egésznapos ellátására elég. Hatékonyságban is az akkus tárolókhoz hasonlítható a betonerőmű: a tömbök emeléséhez elhasznált energiához képest körülbelül 85 százalékban képes visszanyerni az energiát, a lítiumionos akkuknál ez 90 százalék körüli érték