HAJÓK TÖRTÉNETE: GÖRÖG TÖRZSEK (AKHÁJOK) HAJÓÉPÍTÉSE I.

(2019 április)

ABSTRACT

Az Égei-tengeren hódító, a mai Görögország területéről szét áramló mükénéi kultúra akhájai jó hajósok voltak, az akhájok voltak a "Tengeri népek" vezető népe. Flottát építettek és megtámadták Ciprust, Szíriát, Egyiptomot. A hettitáktól eltanulták vas fegyverek használatát: "tűzzel, vassal" hódítottak.

 A mükénéi kor akháj terjeszkedése, a Tengeri népek hódításai D-Anatóliában  Kis-Ázsia és Egyiptom megtámadása előtt történt. Az akhájoknak volt egy több mint 200 hajó kikötésére alkalmas kikötőjük D-Anatóliában, a Dana-szigeten az i.e. 1200 -as években. Majd egy időre letelepednek Amurrúban, a mai Szíria és Libanon területén, a habiruk földjén, majd Ugarit-ot is elpusztítják, Szíriában, i.e. 1180 körül. Végül az akhájok III. Ramszesztől szenvedtek vereséget a Nílus-deltai csatában i.e. 1175-ben és a Dzsáhi csatában. III. Ramszesz  letelepíti a krétai akhájokat a mai Palesztina területén, ők lesznek a vaskészítő filiszteusok. A vereség utáni időszakot "Sötét-kor"-nak nevezik a történészek az írásbeliség hiánya miatt, ez a dór, aiol és ión görög görög törzsek városállam alapításainak és felemelkedésének kora, majd a görög törzsek, a dórok tengeri vándorlása Ny-ra és konfliktusai a föníciaiakkal, etruszkokkal, ez jellemzi a kort. Túlnépesedtek az akhájok után a dórok is, támadták Anatóliát, és a Földközi-tenger nyugati medencéjében is alapítanak gyarmatokat, többek között Szicíliában. / HISTORY OF SHIPS:  SHIPBUILDING OF THE GREEK TRIBES (ACHAEANS) I.

 The Achaeans of the Mycenaean culture, who conquered the Aegean and spread out from what is now Greece, were good sailors, the Achaeans being the leading people of the 'Sea Peoples'. They built fleets and invaded Cyprus, Syria and Egypt. They learned to use iron weapons from the Hittites: they conquered with "fire and iron".  The Achaean expansion of the Mycenaean period, the conquests of the Sea Peoples in D-Anatolia, took place before the invasion of Asia Minor and Egypt. The Achai had a port capable of mooring more than 200 ships in D-Anatolia, on the island of Dana in 1200 BC. They then settled for a time in Amurru, in what is now Syria and Lebanon, in the land of the Habiru, and then destroyed Ugarit, in Syria, around 1180 BC. Finally, the Achaeans were defeated by Ramses III at the Battle of the Nile Delta in 1175 BC and at the Battle of Jahi. Ramses III settles the Achaeans of Crete in what is now Palestine, and they become the iron-making Philistines. The period after the defeat is called the "Dark Ages" by historians because of the lack of literacy, the founding and rise of the city-state of the Doric, Aeolian and Ionic Greek tribes, followed by the sea migration of the Greek tribes, the Dorians, to the West and their conflicts with the Phoenicians and Etruscans, characterises the period. After the Achaeans, the Dorians also overpopulated, attacking Anatolia and establishing colonies in the western Mediterranean basin, including Sicily.

BEVEZETÉS

A mükénei, akháj - i.e 15-13.századainak- hajóépítését vázaképek és egy híres egyiptomi falikép alapján ismertetjük, értékelhető roncs nem ismert a korból (az i.e. 1305 -ös Uluburun ugarit-i hajóroncs ugariti (Szíria) eredetű (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/50-hajok-toertenete-egei-tengeri-muekenei-es-minoszi-hajoepites.html?layout=blog&Itemid=101 és https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/36-hajok-toertenete-ugarit-es-a-tengeri-nepek-hajoepitese.html?layout=blog&Itemid=101). 

A korban még nem jellemző, hogy a kereskedelmi hajókat hadihajók kísérjék, nem különült el a két féle hajó építése, az irodalomban (3, 90.o.) ez vitás kérdés. A homéroszi vázaképek szerint (ld. később) i.e. 800 körül már a hajókat konkáv orrtőkével építették, majd rostrum_lat -al, (ram_an), amit döfőorrnak, ékelő orrnak is neveznek. "Öblösek" voltak, mint a kereskedelmi hajók, tehát "kerek-hajók", ami kb. 3:1 hosszúság:szélesség arányt jelent, nem építettek még speciális hadihajókat. (Gályáknál ez az arány 4:1 és több is volt.) Az akhájok idején is kerestük a döfőorr eredetét, eredménytelenül, nem találtuk.

Bizonyítottan i. e. 1500 körül terjedtek el az ugariti hükszosz eredetű harci szekerek, tehát a lovak tenyésztése Mükénében,  i.e. 1100-as évek után majd a dóroknál is. A lovakat sok évszázadig csak ünnepi alkalmakkor szekerek vontatására használtak, nem ültek rájuk, csak majd az etruszkok először, később a görögök is. Bronz és vas fegyvereik voltak, az i.e. 1300-1200-s években tanulták el a hettitáktól a vas készítését, de a vas használata lassan terjedt el.  A trákok, a hurriták és a dórok jeles lótenyésztők is voltak. (https://en.wikipedia.org/wiki/Mycenaean_Greece, (Megj.: a dolgozat történelmi részei főleg a Wikipédia alapján készültek.)  

Akhájok elvándorlása a Peloponnészosz félszigetről Krétára, Anatóliába, Krétáról Anatóliába és Anatóliából D-re az i.e. 1400-s években kezdődött. A Trójai háború, kb. 1188- i.e. 1178 között,  az elvándorlás egyik eseménye lehetett. A Nílus-deltai csata (i.e. 1177, ld. Kákosy, 2,168.o.) előtt az akhájok  (danunák) 14-13. századi  el- és kivándorlása jellemző, utána az dóroké (spártaiak), aioloké (görög néptörzs, régen csaknem az egész északi Görögországot lakták, a Dardanellák környékét ők gyarmatosították a trák dardánok, akhájok után, és tették virágzó tartománnyá) és az jónoké. Az akhájok az Égei-tengeren terjeszkednek, városok, poliszok alapítása és építése a jellemző, K-n is. A Bevezetésben az akhájok vándorlásait röviden ismertetjük, majd az akhájok hajóépítését tárgyaljuk részletesen. Az ismertetés célja az ismeretterjesztés, módja netes keresés volt.

AZ AKHÁJOK ÉS A TENGERI NÉPEK HAJÓÉPÍTÉSE

Tiryns-i  aranygyűrű, lehetséges, hogy minószi fenékpalánkos hajót ábrázol i.e. 1500 körül.(http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

Relatíve legjobb állapotban a Pülosz-i palota (i.e. 1600-1200) romjai maradtak ránk. Talán 50 ezres lakossága lehetett. Hivatali épületeket is találtak, sok lineáris B írásos táblával. A mükénéi korból a legnevezetesebb az itt talált Nestor palota. Volt kikötője és akropolisza. Nevezetes lelet egy hajót ábrázoló vázakép (3, 69.o.):

                                                                   

Mükénéi vázakép i.e. 1100-as évek, pyloszi nevezetes hajó a Traganal sírból (4)

A későbbi ógörög hajók sok jellegzetessége megfigyelhető: elöl rövid fedélzet, függőleges (még nem konkáv) orrtőke hosszú talpgerendával ("false keel"-el), ívelt tat, széles vitorla, megemelt rohamfedélzet és két kormányevező. Létezik a hajónak egy jobban követhető rajza is, ami hasonlít a későbbi ógörög penteconterára:

 Mükénéi (Pylos-i) hajó rajza (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

A rohamfedélzettel kapcsolatban komoly polémia folyik az irodalomban, más lehetőségek: evezők, egyszerű fedélzet, napvédő vászontető... Valamilyen közlekedő fedélzetre és napellenzőre volt szükségük, -korábbi hajókon voltak is-, tehát: hogy használták-e rohamfedélzetként, az innen nem derül ki.

Nézzünk más leletet, nagyon kevés van:

Csata ábrázolás Kynosz-szigeti vázán, rohamfedélzettel. A sokevezős hajóknak visszahajló, megemelt tatja volt, kormányevezővel. Az orrkiképzés jellegzetes (függőleges), más hajókon visszatér, talpgerendás (false keeles) vitorlás hajó, a vitorlát nem feltétlenül ábrázolták. (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

Asine-i sokevezős vitorlás hajó, talpgerendával (a jobb oldalon), két fedélzettel, kormányevezővel (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

Az utolsó két ábrán van fedélzet, használták rohamfedélzetként is a közlekedő keskeny fedélzetet.

Pyrgos-i (Kynosz) sokevezős (2x24) vitorlás csatahajó, meredek, függőleges akháj orrtőkével (http://www.salimbeti.com/micenei/ships.htm)

Az egyiptomi gabona szállítására a tengeren ugariti hajókat béreltek II. Ramszesz idején, az anatóliai Ura kikötőbe szállítottak a hettitáknak. Bübloszból a cédrusrönköket az egyiptomiak maguk szállították "kerek" rövid akácia-palánkos szállító hajókkal, Puntba expedíciókat szerveztek a Vörös-tengeren, hasonló "kerek", rövidpalánkos hajókkal. A Földközi-tengeren azonban a ciprusi és lukkai, kilíkiai, Dana-szigeti kalózok- vagy pl. az Égei-tengeri ábrázolásokon- hosszú, kisebb és keskeny, sokevezős hajókat használtak. Ezeknek nincs külön nevük, e hajók sokevezős hajók a gályák ősei. A tengeren a relatíve nagy hajók védettebbek voltak, sok "matróz" volt rajtuk. Sok fa, nagy rönk és ács kellett a nagy és drága hajók építéséhez, ezért csak a gazdag városállamok engedhették meg maguknak. A varrott hajókhoz kevesebb, mint a későbbi klinker palánkos hajókhoz, még 1900 körül is építettek varrott hajókat.

Egy vésett falikép, a Medinet Habu-i, III. Ramszesz fali vésete (i.e. 1175-ben a Nílus-deltai csata ábrázolása) alapján lehet következtetni a hajók építésének módjára:

Vegyük észre, hogy a kacsa orrú és farú hajók két vége azonos, és a túlnyúló fenékgerendát, talpgerendát. (A partra vontatáshoz kellett. Talán evezési irányt is váltottak fordulás helyett.) (4)

A középen látható sok evezős hajó egy egyiptomi ékorrú hajó. A Nílus-deltai csatában -i.e. 1178 körül- III. Ramszesznek sikerült a parthoz szorítani a Tengeri népek hajóit és nyilakkal megölték őket, felgyújtották a hajóikat. Az egyiptomi hajótól balra egy felborult -tudni lehet hogy az akháj denyenek által épített- hajó látható. Felborították az egyiptomiak ezen a képen is jól látható középső döfő orros hajóval. A hajók ballaszt nélküliek, nem süllyedtek el, ezért nincsenek roncsok a korból. Az egyiptomiak minden lehetséges méretű, fajta hajót bevetettek a leírások szerint, nagyon kétségbe esett helyzetben lehettek. Az egyiptomi faliképeken szokásos, hogy a nemzeti hova tartozást haj viselettel- pl. egy i.e. 3300-as elefántcsont nyelű késen a sumerokat hosszú hajjal- ábrázolták, jelölték. A Tengeri népek madár-fejes hajóit evezők nélkül ábrázolták, ez azt jelölheti, hogy nem tudták használni az evezőiket a támadók. A felfelé szélesedő hajviselet, kerek pajzs az akhájokra, filiszteusokra, a denyenekre jellemző. 

 Egyiptomi döfőorros hadihajó i.e. 1200 -ból (5)

Az elsőt  III. Ramszesz építette. (I. Amenhotep (1525–1504 BC) egyik sír -hamisított- felirata szerint (felirat szám KV39) 12 darab 2x18 evezős és fedélzetes hadihajót építgettetett bronz döfőorral (ram_an). (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_maritime_history#Egypt). De az elemzés nem erősítette meg az egyiptomi-angol fordítás hitelességét.) 

A hajóépítés megfejtéséhez ismerni kell a kikötőket, ahol építették a hajókat. A korban a hajókat, ha lehetett naponta kihúzták a homokos partokra valahol -nem a kikötőkben- és javítgatták, kiszárították, újra tömítették. A kikötőben lévő sólya,  ahol a hajókat építették, az egy két oldalfallal elkerített partszakasz, hogy ne töltse fel az árapály, amit kiástak egyenletes leejtésűre, hogy a kész hajót a vízbe lehessen csúsztatni többször és kipróbálni: pl. hogy ereszt-e? Az oldalfalakon támasztották ki az épülő hajót. az óriás hajóknak csatornát ástak, ez a hajó-dock elődje. 

2016-ban publikálták azt a kikötőt, Anatóliában, Adanától D-re, a Dana szigeten, ahol i.e. 1200-as évekből találtak egy 276 helyes (a korban partra húzták éjszakára a hajókat) kikötőt: az akháj denyenek (danunák) kikötőjét találta meg Hakan Öniz (http://independent.academia.edu/hakanoniz) régész. Ma vitatják már, hogy építettek-e itt hajókat, feltehetően csak tárolták őket, a sziget kicsi és kopár, kérdéses a jelentősége is, kalóz búvóhely lehetett. A denyekről, azaz danunákról tudni lehet, hogy krétai, Adana környékén és Ciprus-i teleppel rendelkező akháj nép volt, később ők lesznek a filiszteusok. 

A kor  legnagyobb kikötőjében, az Ugarit város azonos nevű kikötőjében, a leírások szerint több, mint 100 hajó fért el, ami 100 sólyás kikötőt jelentett, a korban legnagyobb Földközi-tengeri kikötpje volt. Kis halászhajók építéséhez nem építettek sólyákat. A denyenek-akhájok a tengerekre 1:4 szélesség:hosszúság arányú, tehát nem "kerek" szállító-gályákat, kormányevezős, evezős-vitorlásokat építettek, egy méternél kisebb merüléssel, keel-el, legalább 12-15 méter hosszú - halászatra is alkalmas- hajókat. A kalózoknak kis és gyors evezős hajóik voltak a történelem folyamán mindig. Ennél kisebb hajókkal Egyiptomot megtámadni öngyilkosság lett volna. Tehát darabszámra sok, legalább 2x8, 2x10 evezős hajót építhettek. A fenti csatakép alapján négyszögletes vitorlával, megemelt oldalakkal védték az evezősöket. A kötélzet és a felkötött (reffelt) vitorlák és köteleik alapján: egy vitorla rudas, tehát keeles hajókat (másként jelentős lenne az oldalra sodródás) építettek, árbockosárral. A meredek egyenes orr és fartőkék is ezt mutatják. A korban csak (átfedés nélküli) karvel palánkos, kormányevezős, "varrott" hajókat építettek (Homérosznál is), tehát a legfontosabb jellemzők leolvashatóak vagy kiszámíthatóak. A hajótesten kicsit túlnyúló fenékgerenda, azaz talpgerenda jól látható az alábbi képen, döfőorrnak kicsi (inkább a fegyvereikben bíztak, ezek részben vasfegyverek voltak, ami ellen az egyiptomiak tűzzel védekeztek, a Nílusi-csata utáni évszázadokban terjedt el a döfőorr az Égei-tengeren, a föníciaiak terjesztették el):       

"Tengeri" népek, a denyenek, azaz danunák építette hajók modellje, a bal oldalon látható gerenda hosszabbítás kicsi ékorrnak, a partra futtatásnál védte a hajó alját (false keel)  (A Dardanellák környékén találtak madárfejes hajókat.)  (4)

 "Tengeri" népek, az akháj denyenek, azaz danunák építette fenékgerendás hajók szerkezete, itt false keel nélkül (4)

Először egy alig értékelhető vázaképen Odüsszeusz ellen áll a sziréneknek.

Hajótörő kos hiteles ábrázolása vázán, i.e. 750 körül (+/- 150 év a Dipülon vázák kora)  (4) 

Váza, i.e. 750 körül (+/- 150 év) (4) 

Kevés hajókép van a korból  (5.90.o), ennek ellenére elég pontosan ismerjük a sötét-korban épített hajókat az akhájok hajói alapján. 

                                                                                                                                                                                                 Odüsszeusz utazásainak rekonstruált útvonala (4)

Hajó részek nevei, kicsit későbbi korból származó Argó( i.e. 1200 körül) , az aranygyapjú legenda konkáv orrú, döfőorros hajója, hasznos fantázia-ábra, a hajótörő kos hiteles ábrázolása vázákon látható, konkáv hajóorr jellemzi (4)

Az Argó nevezetes hajó, neve mítikus eredetű, fennmaradt az építésének módja: a görögök építettek fedélzet alatti hosszanti feszítőköteles (hypozomata -s) hajókat. A megfelelő minőségű fák hiánya és a könnyítés miatt közepes fákból  (a felhasznált hajófa fenyő volt -fir_an és pine_an -, a kisebb fajsúly miatt) A rövid végükön is csapolt palánkok összehúzására és a hossztartók helyett nagy hajóknál a fedélzet alatti hosszanti merevítő kötelet használták, továbbá a keményfa csapokat (...the Greeks used devices called 'under-belts' (hypozomata). These were probably heavy ropes fitted low down in the ship and stretched by means of windlasses from stem to stern. In the Naval Inventories four are the norm for each ship, while six are taken on distant missions {IG 22 1629.11). Indeed when a trireme was in commission she was often described as 'girded', that is, with the hypozomata fitted (IG22 1627.29) on was required. Apollonios of Rhodes, describing the building of the Argo, says that the Argonauts 'first girded the ship mightily with a well twisted rope from within, putting a tension on each end so that the planks should fit well with the tenons and should withstand the opposing forces of the sea surge' (Voyage of Argo 1.367-369)., http://www.ancientportsantiques.com/wp-content/uploads/Documents/ETUDESarchivees/Navires/Documents/Fields2007-GreekWarships.pdf) 

Keel, fenékgerenda, false keel, az keel védő gerende, és a belső gerenda, azaz keelson (4)

A korban varrott, vékony kötelekkel összeerősített karvel palánkos és fenékgerendás, keeles evezős hajókat építettek négyszögletes vitorlával. Az alsó vitorla rudat elhagyták, oldal szélben is jól vitorláznak. A hajók akkor is evezős hajók, ha az evezőket nem ábrázolták, kormányevezőkkel kormányozták. Hossz- és kereszttartókkal merevítették a hajók testét, gerincek még nem voltak a korban. A hossztartókat a vízszint felett és a "varrott" palánkok között is alkalmazták. Általános volt a kőhorgony használata a korban, ez utóbbiból többet is vittek magukkal. Sokszor kikötöttek, első sorban a hajók szárítására, az ivóvíz pótlására: egy nagy amfora vizet vittek magukkal, ez a hajó orrában állt. A beszivárgó tengervizet folyamatosan merték, szükséges volt. A hajók nem merültek el, a ballaszt hiánya miatt. A hibás hajókat haza vontatták, a faanyag drága volt.

 

                     Görög keel-es kereskedelmi hajó i.e. 600-ból, a korlátot néha vesszőkkel, bőrrel burkolták (5, 39.o.) 

A velencei gondolákra* emlékeztető fenékgerendás gályákra néha nem szereltek vitorlát. A tíz evezőpáros monera-gályát (az Iliászban szerepel) feltehetően a mükénéiek találták ki. Az első két sor evezős gályát igen valószínű, hogy a föníciaiak építették, melynek szerkezete:

 Fönícia két sor evezős, döfőorros gálya rajza (4)

IRODALOMJEGYZÉK

(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.

(2) Kákosy, László: Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Oziris Kiadó, Budapest, 2005.

(3) Marjai, Imre - Pataky, Dénes: A hajó története. Corvina, 1973.

ill. Marjai, Imre: Nagy hajóskönyv. Móra Ferenc Könyvkiadó, (1981). ISBN 963 11 5573 0

(4) WIKIPÉDIA, a képek eredetét nem midig sikerült utólag kideríteni, a NET-s kutatás egyik tulajdonsága, hogy nagy és összegyűjtött, összeolvasott agyag mennyiségileg kis része egy dolgozat ,és utólag nem sikerül kideríteni a képek, térképek eredetét, mert kép névként csak egy szűk karakterkészlet menthető, amúgy érthetően.

(5) GULAS, Stefan és LESCINSKY, Dusan: A vitorlás hajók története, Madách Kiadó.1984.

(6) KLENGEL, Horst: Az ókori Szíria története és kultúrája, Gondolat, 1977.

Utolsó módosítás   2022 június 

 

AZ AKHÁJOK KORA, A TENGERI NÉPEK 

(Az akhájokról, azaz danunákról történelmi áttekintés)

I.e. 1450 körül foglalják el Krétát. és az 1500-s évektől az akhájok fenékgerendás, de nem gerinces, keresztvitorlás evezős hajókat építenek, meredek orrtőkével, két kormányevezővel. (Az i.e. 1620-s években a Théra-i hajók nem fenékgerendás, hanem sarló alakú fenékpalánkos hajók voltak). Az Égei-tengeri, azaz a Dana szigeti akháj és az ugariti hosszú palánkos hajóépítés elvileg különbözik a rövid palánkos egyiptomi hajóépítéstől. Az földközi-tengeri hajóépítést É-n keskenyebb hajótest és erős hossztartók jellemzik, de ezek is "varrott", karvel palánkos építésű hajók. Érdekességük az elöl, a hajótesten túlnyúló fenékgerenda (keel), amit sokan döfőorrnak gondolnak, amihez viszont gyenge és kicsi, a hajók partra történő vontatásánál volt szerepe. A hosszanti, tömítést leszorító gerendák keresztmetszete belül meglepően nagy, ezek voltak a hossztartók. A korban megjelennek a fedélzeti építmények, pl. oldalfalak, a fenékgerendák, a fedélzet, rohamfedélzet, és a keel után a hamis keel is, a keelt védő gerenda. Elhagyják a négyszögletes vitorla alsó vitorlarúdját. A part menti vagy szigettől-szigetig hajózásból nyílt tengeri hajózás alakul ki. A korábbi magas egyiptomi vitorla helyett kb. fele olyan magas árboccal, de kétszer szélesebb vitorlákat készítenek Egyiptomban is i.e. 1500-tól. Nem sikerült belátni, hogy a növényi (esetleg állati) eredetű tömítés helyett vagy mellett aszfaltot, bőrt vagy ólmot használtak volna. A Tengeri-népek vándorlásának egyik kiváltó oka lehetett (a gyarmatosítás és a gabonahiány mellett): a fa hiánya, megkeresték, folyamatosan kivágták és elszállították az épületmennyezet és hajó építéshez alkalmas rönkfákat, kereskedtek is a fával, nagy erdőirtás folyt.

A Tengeri népek az akhájok vezetésével az. i.e. 15-13. században szóródtak szét a térségben és végleg megdöntötték a belviszályokban meggyengült Hettita Birodalmat: a főváros, Hattuszasz és Tarszasz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tarsus), Ura feldúlásával. Ez utóbbi az Egyiptomból érkező gabona fontos kikötője volt. Elpusztították Ugaritot, Alalakhot és megszakították a réz, ón égei-mezopotámiai szállítását és az egyiptomi tengeri kereskedelmi láncot Ugarit leégetésével. (Vegyük észre, hogy az ugariti hajók hettita zsoldba adása és bérszállítása hasonló a későbbi föníciaiak hasonló tevékenységeihez, továbbá a föníciaiak majd átveszik az ugariti ábécét, vallásukat, fém-, üveg-, textilművességüket is és sok minden mást Ugarittól.) Az akhájok letelepedtek Alasiya, Kizzuvatna, Lukka és Észak-Szíria térségében. Merneptah még közli, hogy uralkodásának 5. évében (i. e. 1208, a "Tengeri Népek I. Koalíciója) legyőzte a támadó líbiaiak és tengeri népek: ekweshek (Homérsznál ők az akhájok), lukkaiak szövetséges erejét Egyiptomban. III. Ramszesz uralkodásának 8. évében (1180-75) elérték Egyiptomot: i.e. 1178 és 1175 ban voltak a nevezetes Nílus Delta-i  (Tanis-Avarisz környékén) és dzsáhi csaták (utóbbi a csata szárazföldi része, Saruhen környékén, attól É-ra, a környéket III. Ramszesz új erődökkel erősítette meg), a II. Koalícióval szemben (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%ADlus-deltai_csata). Az elmenekült lakosság ezután költözött vissza a Deltába és Kánaánab. A hely pontosítása azért is nehéz, mert a Nílus folyamatosan építette és változtatta a Delta mintázatát, de a Nilusi csata tengeri csata volt a Delta K-i részén, nem a korban szokásosnak mondható kikötő-elfoglalás.

Tengeri népek támadása (Az asszírok birodalma későbbi, a városaik a birodalmuk előtt már léteztek) (4)

A tengeri népek legyőzését, a Nílusi csatát, III. Ramszesz a Medinet Habu- i templom faliképén örökítette meg (https://en.wikipedia.org/wiki/Sea_Peoples), amin jól megfigyelhető az egyiptomi hajók döfőorra és a az akhájok fenékgerendáinak a hajók elején történt meghosszabbításai közötti különbség. A támadó népek neveit sok helyen említik a felíratok. Rejtvényfejtés jellegű a Tengeri népek két Koalíciójának és elhúzódó támadásainak története (kb. i.e. 1350–1170). A Földközi-tenger keleti medencéjében vándorló akháj katonák, csatlós népek, kalózkodók tömegei és a letelepülő menekültek sokszor zsoldosokká válnak. Pl. a Sherdenek, Tereshek, vagy a Tjekerek (utóbbiak valószínűleg trákok), denyenek (a Danunák, ezek akhájok Kilíkiából, https://en.wikipedia.org/wiki/Denyen). Több nép később a Ny-i medencében telepedett le, ezek az etruszkok (az Elbán és Etrruriában), korzikaiak, szicíliaiak, szardíniaiak. A Ny-i medence népeivel és a líbiaiakkal nem foglalkozunk.

Az akhájok D-Anatóliában: Az egyik ok, ami kiváltotta ki a Tengeri népek elindulását, az  akhájok túlnépesedése. É- i irányban a trák, ezen belül dardán Tróját támadják i.e 1200 körül, keleten a Krétát, Ciprust is, Az i. e. 12. században görög bevándorlók özönlöttek Anatólia északi részéből a Földközi-tenger partvidékére Lukkába és itt a mai Antalya várostól keletre letelepedtek azon a területen, amely ezután Pamphülia ("a törzsek földje") néven vált ismertté. Négy nagy város is kialakult a régióban: Perga, Sillyon, Aszpendosz és Side. Kilíkia (Kizzuvatna néven a hettitáknál) Adana (hettita nyelven Adanija, az asszír Kúe) központú királyság volt i.e. 1335-től, a Hettita Birodalom összeomlásáig, i.e. 1191–1189 -ig. Ugyan itt Danuna (akkádul KURDa-nu-na, föníciai nyelven Dnn-im, egyiptomi nyelven Dnwn, a hettitáknál Adanijas) ókori állam. A százazföld felé két szoroson keresztül megközelíthető gabonatermesztésre alkalmas értékes terület, ország: Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a nevezetes Keleti Kapu (ma 1000 m körül) jelentette a közlekedést Tarsos-tól (Tarsustól) északra. Hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. Tarsos, a Seyhan folyónál feküdt, ami gyakran változtatta a medrét, Ura a kikötője.

A klimatológusok szerint szárazság és a gabonahiány, a hideg-száraz időjárás volt az ok. A népmozgásokat, a "Tengeri népek" vándorlását és támadásait fokozhatta az akháj-trák, két közös hitvilágú nép ellentéte. A mükénéi-trójai (akháj-trák, dardan) Trója-iháborúnak, i.e. 12350 körül, ez is lehetett az oka, a túlnépesedés, gabonahiány mellett. Az inváziót, a tengeri és szárazföldi népmozgásokat biztosan tartós ok váltotta ki.

A Tengeri népek lassan és nem télen (csak áprilistól októberig hajóztak) terjeszkedtek, gyarmatosításnak is nevezhetjük, a szárazföldön ökrös kordékkal, a tengeren a part mentén, mind a két végén madár, talán kacsa fejjel díszített hajókkal, ezek párhuzamosan haladtak a szárazföldiekkel, sok kikötéssel vándoroltak. Az állataikat is szállították magukkal. Csak pusztítanak, felégetnek mindent, de nem foglalnak el semmit, aztán Amurrúban letelepednek. Bronz és vas kardjaik, jó fegyvereik voltak és a hettitáktól eltanulják a vas használatát. A Shardanok pl. bronz buzogánnyal és karddal rendelkeztek, ők egyiptomi zsoldban is harcoltak. A hettitákról van olyan elmélet, hogy kiürítették a városaikat a denyen támadáskor. A krétaiakat (akik ebben az időben már akhájok), Peleszeteket, azaz akhájokat  letelepítették Palesztínában, akkor még egyiptomi területen: ők lesznek később a vasművességükről híres filiszteusok (Sherdenekkel, Tereshek, Wesheshekkel keveredve, ők is az akhájok rokon törzsei). Zavarosnak tűnhet, és az is. Kréta elég nagy sziget ahhoz, hogy városainak népeit különböző neveken emlegessék, mi akhájoknak nevezzük őket e korban, kerek pajzs és a fémek használata a jellemező. A Tengeri népeknek két személyes, egyiptomi típusú szekereik voltak, tehát lovaik is. A lótenyésztés a Kaukázus felől terjedt el, i.e. 2000 után Mezopotámiában, Kis-Ázsiában. Ugarit önálló városállam, de egyiptomi, majd hettita felségterület volt. Saját hadserege is vigyázott rá, mégis elbukott: egy váratlan, hét hajós, maximum néhány száz denyen támadása miatt, ami bosszú lehetett a Dana-szigeti csatában elszenvedett akháj vereségért az ugaritiaktól. Feltehetően háborús viszonyban voltak az akhájokkal már sok évtizede. A palotagazdaságok nagy területű, kis hadsereggel rendelkező központok: a növénytermelésük és állattenyésztésük relatíve nagy területen történt: tömeges külső invázió esetén a nagy terület védhetetlen. A nagy állatokat elterelték a folyók mentén, elmenekültek, az írás nélküli „Sötét Kor” következett.

A Dardánok, a trákok egyik törzse, a Trákokkal, a Tjekerekkel, (FÜGGELÉK III.) és a Denyenekkel (Danunákkal, azaz akhájok, gyarmatosítottak, kalózkodtak). A Denyeneknek 274 sólyás nagy kikötőjük volt a Dana szigeten, aminek alapján a hajóépítésüket is megfejthetjük. A szigetről származik a danuna nevük. Az akháj-dardán, azaz mükénéi-trójai háború (i.e.1200 körül) miatt tudjuk, hogy az akhájok relatíve sokan voltak, a mükénéiek több, mint 1000 hajóval támadtak Trójára Homérosz szerint. A hajók és kikötők száma alapján a Tengeri népek többségét az akhájok (krétaiak, ciprusiak, denyenek)-trákok-dardánok, líbiaiak adták. Egy hasznos térkép a "Tengeri népek" támadásaihoz: (a támadás-vándorlás közel 150 éves folyamat és utána a több száz éves görög sötét kor következett):

"Tengeri népek" mozgásai (4)

Az akhájok (területüket Homérosz a görög szárazföldre, a nyugati görög szigetekre, Krétára, Rodoszra és - a Küklládok szigetcsoport kivételével - a környező szigetekre teszi, Wikipedia és https://en.wikipedia.org/wiki/Achaeans_(Homer) ) hajóépítését korábbi írásokban elemeztük (https://bencsik.rs3.hu/a-huekszoszok-e-kanaani-amoritak/47, hajok-toertenete-regi-flottak/104-hajok-toertenete-egei-tengeri-muekenei-es-minoszi-hajoepites.html). I.e.1185 körül Ugarit kikötőt és az azonos nevű Ugarit várost felégették a denyenek (vagy danunák néven, akhájok) hét hajóval, akik a "Tengeri népek" egyike, Dana szigeti kikötőjük nevezetes, aminek helye: Adana állam(Anatólia) D-i partja, Ura, Tarsos városok közelében. Az i.e. 1200-1300-s években épült a Dana szigeti kikötő DK-Anatóliában. A levelezésekből tudjuk, hogy  az ugarit-i flotta Lukkában, Ahhiajavában ( az akhájokknál) DNy-Anatóliában távol volt, katonáik Adana várostól Ny-ra, Tarsosnál harcoltak. Az akhájok egyik régi területét Ahhiajavaban sejtik. (A történelmi ismeretek egy része a Wikipedia oldalairól származnak. A hajóépítésre vonatkozó ismeretek sok más NET-es oldalról,  és az Irodalomjegyzékben szereplő könyvekből.) 

A Hettita Birodalom i.e. 1400 körül: Adana Adanijasz és Kilíkia Kúe néven, Trója (háború i.e. 1200 körül) Taruisza néven a Márvány tengernél, K-i Dardániaban. Szimirra Szumur néven, Ugarit Akurit néven szerepel. Főváros Hattuszasz-t elhagyják i.e. 1200 körül a hettiták, elvándoroltak. (4) 

A Danuna állam, (az akhájok egyik neve is) név ismert írásos említése (az EA#151 számú) levélben található, amelyben Abímilki türoszi király Dnwn névvel tengeri emberek megjelenéséről tudósít. Ezzel körülbelül egykorú egy Thébában feltárt szobortalapzat, amin Mukanu (Mükéné), Vilusza (Trója) és Keftiu (Kréta) mellett Danaja is olvasható. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Danuna). A felíratok szerint a danunáknak is voltak, az egyiptomiak szekereihez hasonló harci szekerei. Danuna, denyen néven Homérosz említi az akhájokat. A denyeneket, danunákat először i.e. 1335-ben említik a hettiták is, valamivel később a Tyre-i király említi, hogy látta őket a tengeren. 

A gyarmatosító akháj-denyen-danuna törzsek felégetve mindent útközben, látszólag le akarnak telepedni valahol délen - visznek magukkal mindent, az állataikat, asszonyaikat, gyerekeiket is, és harci szekerekkel is támadnak, persze hajókkal is: Amurrúban le is telepednek-, a végén megtámadják Egyiptomot (i.e. 1276, II. Koalíció), biztosan nem fáért, fa gerendákért. A gyengébb ok talán az, hogy hideg száraz időjárás volt, kevés lehetett a gabona É-n, csak Egyiptomban volt. A Trójai csatának is a gabona útvonala volt az egyik oka. A Tengeri népek, az akhájok támadásai után 300-400 év "Sötét Kor" következett i.e. 1100-tól, egybe esik adórok támadásásval, nincs írásos információ a Földközi-tenger medencéjéből. A kutatók szerint talán a túlnépesedés, a gabonatermelő területek hiánya váltotta ki a gyarmatosítást, a vándorlást. Találtunk egy további okot is.

A fenyők, a tölgyfa és a cédrusok kipusztítása vezethetett oda, hogy nem volt az akhájoknak épületfájuk és hajóépítő fájuk, főleg a Peloponnészoszon, Krétán és Cipruson és ezért és a gabonahiámy miatt is elindultak Anatóliába, Levantébe. A korra jellemző száraz időjárás is lehetett ok. Anatólia Ny-i és D-i parti részén is elfogyhattak az "elérhető" nagy rönkfák. (A cédrusnak is van mézgája, vízálló fenyő féle, ilyen még a vörösfenyő.) E korban a mennyezet úgy készült, hogy a farönköket sűrűn egymás mellé fektették, ez a módszer az 1800-as évekig fennmaradt. Hosszú, folyosó szerűek voltak a "nagy" palotatermek, belső udvarokkal. A krétai, Szimirra-i, Arvád-i, Bybloszi kikötők nagyságát nem ismerjük, de az ugariti és a Tengeri népek Dana szigeti kikötőinek nagyságát ismerjük, 150 sólya felettiek. Az Avariszi kikötő már a hükszosz korban (i.e. 1600-1500-as évek) is Egyiptom egyik legnagyobb tengeri kikötője volt, a Delta fővárosa. A föníciai kikötők i.e. 1200 előtt kisebb halász kikötők voltak, Tyre volt a leggazdagabb a bíborcsigából nyert festéke miatt, amit eredetileg Ugaritban termeltek. Egyiptomban már i.e. 3000-től hiány volt a nagy rönkfa, templomokban, piramisokban is használták, expedíciókat indítottak Bybloszba cédrus rönkökért, és olyan nevezetes események voltak az expedíciók, hogy feliratokon is rögzítettek pl. egy 40 hajós flottát (2). A cédrusfából épített temetési hajókat bybloszi hajónak nevezték. Tehát az épületek mennyezeteihez és a hajóépítéshez szükséges fa is lehetett a több évszázados vándorlás egyik célja. Sokkal később a vikingek a hajóik víz feletti részét átfedéses, klinker palánkokból építik- csak az alsó részt "varrják"-, mert fele annyi fa kell a klinker palánkokhoz.  

Kilíkia (Kizzuvatna néven a hettitáknál) egy Adana (hettita nyelven Adanija, az asszír Kúe) központú királyság volt i.e. 1335-től, a Hettita Birodalom összeomlásáig, i.e. 1191–1189 -ig. Ugyan itt Danuna (akkádul KURDa-nu-na, föníciai nyelven Dnn-im, egyiptomi nyelven Dnwn) ókori állam. A százazföld felé két szoroson keresztül megközelíthető a gabonatermesztésre alkalmas értékes terület, ország: Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a nevezetes Keleti Kapu (ma 1000 m körül) jelentette a közlekedést Tarsus-tól északra. Hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. További városai, Tarsus, a Seyhan folyónál, ami gyakran változtatta a medrét, a város helye bizonytalan.

A Dana szigettel szemben, -a tengerszoros 1.5-2 kilométer széles- a szárazföldön is vannak, de későbbi romok, egy római fürdő romjai is. A denyen kalózok a szoros forgalmát ellenőrizték, fontos hely volt -Rodosznál is a szoros, a lukkai kalózok miatt- a part menti hajózás korában. A Dana szigeten (Mersin-i Silifke járás) találtak egy nagy hajóépítő műhelyt, kora legnagyobb hajógyárának nevezik, a 274 sólyájával (slipway, de írnak "iron spur"-ról is: azaz "ram"-ról, ami vas döfőorr, hajóorr ék, ami később kerülhetett a tengerfenékre, 35 m mélyre.)  III. Ramszesz is: gabonát küld bérelt ugariti hajókkal a hettitáknak. III. Ramszesz feliratai szerint legyőzte a denyeneket és a szigeteikig üldözte őket. Más források szerint lerombolta a Dana szigetet és a kikötőt is. III. Ramszesz első személyben írja, hogy "megöltem a szigeti denyeneket, felégettem a trákokat, filiszteusokat...": fordítási hibára lehet gondolni, mert a szigetekről származó denyenek elpusztításáról és a nílusi csatáról van szó a szövegben. A Dana sziget (https://en.wikipedia.org/wiki/Dana_Island) messze É-n, Ciprus és Anatólia között fekszik. A 274 sólyát Hakan Öniz török régész ásta ki: a későbbi Új-Babilon-i korban neves lett a vas és a gabona szállítása, tehát nem pusztították el az egyiptomiak a Dana szigetet, ehhez túl messze volt.

A vaskészítő hettiták végnapjai: az ásatásokon feltárt leletek elemzése alapján kiderült, hogy az egykor Kilíkia néven ismert területen több, fejlett civilizáció is élt. Adana történelme több, mint 3000 éves. A várost több legendában és például a sumer Gilgamesben  említik. Adana történelme szorosan kapcsolódik Tarsus történelméhez; gyakran a két név keveredik, mivel ahogy a folyó medre változott, úgy változott a két város pozíciója is, iker városok. Egy hettita felirat szerint, melyet Hattuszaszban (Boğazköy) találtak meg: az első királyság, mely Adanát uralta, a Kizzuvatna  királyság volt, mely hettita védelem alatt állt i.e. 1335-ben.  A felirat szerint a város lakóit pedig danuna néven nevezték. A legenda szerint Uránosz két fia, Adanus és Sarus a Seyhan folyó mellett építették Adana városát. A danuna népet a tengeri népek közt is olvasható denenek, denyenek törzsével azonosítják. I.e. 1190 körül a Tengeri népek Ugarittal együtt sok városállamot pusztítanak el, É-n is: Hattuszaszt, Kúe Királyságot a danunák, a denyenek, és i.e. 1180 körül Ugaritot. 

II. Szuppiluliumasz hettita király, a hettiták utolsó ismert királya. Ismeretlen körülmények között került trónra. Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak,  Alaszija elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak. Alaszija lázadását Szuppiluliumasz három hajócsatával (ezek az első tengeri csaták itt), majd szárazföldi ütközetekben verte le. A hettiták bérelték az ugariti flottát. Ugarit utolsó uralkodója, III. Hammurapi közreműködött az egyiptomi kereskedelemben is. II. Ramszesz, Merenptah idejéből bizonyíték van a hettita-egyiptomi szerződés betartásáról: Egyiptom gabonát szállíttatott az éhező Hattuszaszanak. Az éhínség okáról nincs adat. Hatti számára Ugarit hajói szállítottak, majd szárazföldi úton szállítottak tovább, Urából Terhuntasszaszba (Talán ide költöztek, menekültek Hattuszazsból a hettiták? Van a környéken vasbánya itt is).

A Sherdenek már i.e. 1350.ben az Amarna levelekben feltűnnek Büblosznál és II. Ramszesz seregében zsoldosként szolgálnak a kádeshi csatában és szerepelnek az i.e. 1170-1180 közötti Medinet Habu-i faliképen jellegzetes 80-90 cm hosszú bronz kardokkal, szarvval díszített sisakokkal. A Pelesetek, Homérosznál pelasgiánok -mint az akhájok ellenfelei is- úgy szerepelnek, akik Krétát is lerohanják. Tjeker (trákok), Peleset, Denen, Weshesh, Lukka (a Rodos-i szoros kalózai, az ugari uralkodó támadja őket a hajóval) és Shekelesh népneveket említenek. Merneptah idején a lukkaiak és a libiaiak i.e. 1208 körül támadják meg a Ny-i Deltát nagy sereggel, a fáraó győzelmével végződik e támadás.  

FÜGGELÉK I.

Az akhájokról, azaz danunákról 

A Danuna név ismert írásos említése (az EA#151 számú) levélben található, amelyben Abímilki türoszi király Dnwn névvel tengeri emberek megjelenéséről tudósít. Ezzel körülbelül egykorú egy Thébában feltárt szobortalapzat, amin Mukanu (Mükéné), Vilusza (Trója) és Keftiu (Kréta) mellett Danaja is olvasható. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Danuna). A felíratok szerint a danunáknak is voltak, az egyiptomiak szekereihez hasonló harci szekerei. Denyen néven Homérosz említi az akhájokat. A denyeneket, danunákat először i.e. 1335-ben említik a hettiták.

A gyarmatosító akháj-denyen-danuna törzsek felégetve mindent útközben, látszólag le akarnak telepedni valahol délen - visznek magukkal mindent, az állataikat, asszonyaikat, gyerekeiket is, és harci szekerekkel támadnak, és persze hajókkal: Amurrúban le is telepednek-: a végén megtámadják Egyiptomot (i.e. 1276, II. Koalíció), biztosan nem fáért, fa gerendákért. Egyik ok, hogy hideg száraz időjárás volt, kevés lehetett a gabona É-n, Egyiptomban volt. A Trójai csatának is a gabona útvonala volt az egyik oka, a Tengeri népek támadásai után 300-400 év "Sötét Kor" következett i.e. 1100-tól, azaz nincs információ a Földközi-tenger medencéjéből. A kutatók szerint talán a gyarmatosítás és az éhezés váltotta ki a vándorlást. Találtunk egy további okot is.

Továbbá a fenyőfa, tölgyfa és a cédrusok kipusztítása vezethetett oda, hogy nem volt az akhájoknak épületfájuk és hajóépítő fájuk, főleg a Peloponnészoszon, Krétán és Cipruson, és ezért elindultak. Anatólia Ny-i és D-i parti részén is elfogyhattak az "elérhető" nagy rönkfák. (A cédrusnak is van mézgája, vízálló fenyő féle, ilyen még a vörösfenyő.) E korban a mennyezet úgy készült, hogy a farönköket sűrűn egymás mellé fektették, ez a módszer az 1800-as évekig fennmaradt. Hosszú, folyosó szerűek voltak a "nagy" palotatermek, belső udvarokkal. A krétai, Szimirra-i, Arvád-i, Bybloszi kikötők nagyságát nem ismerjük, de az ugariti és a Tengeri népek Dana szigeti kikötőinek nagyságát ismerjük, 100 sólya felettiek. Az Avariszi kikötő már a hükszosz korban (i.e. 1600-1500-as évek) Egyiptom egyik legnagyobb tengeri kikötője volt. A föníciai kikötők i.e. 1200 előtt kis halász kikötők voltak, Tyre volt a leggazdagabb a bíborcsigából nyert festéke miatt, ezt Ugaritban is használták. Egyiptomban már i.e. 3000-től hiány volt a nagy rönkfa, templomokban, piramisokban is használták, expedíciókat indítottak Bybloszba cédrus rönkökért, és olyan nevezetes események voltak az expedíciók, hogy feliratokon is rögzítettek pl. egy 40 hajós flottát (2). A cédrusfából épített temetési hajókat bybloszi hajónak nevezték. Tehát az épületek mennyezeteihez és a hajóépítéshez szükséges fa is lehetett a több évszázados vándorlás részleges célja. Sokkal később a vikingek a hajóik víz feletti részét átfedéses, klinker palánkokból építik- csak az alsó részt "varrják"-, mert fele annyi fa kell a klinker palánkokhoz.  

Kilíkia (Kizzuvatna néven a hettitáknál)  Adana (hettita nyelven Adanija, az asszír Kúe) központú királyság volt i.e. 1335-től, a Hettita Birodalom összeomlásáig, i.e. 1191–1189 -ig. Ugyan itt Danuna  (akkádul KURDa-nu-na, föníciai nyelven Dnn-im, egyiptomi nyelven Dnwn, a hettitáknál Adanijas) ókori állam. A százazföld felé két szoroson keresztül megközelíthető gabonatermesztésre alkalmas értékes terület, ország: Szíria felé az Amani-szoros vezetett, Kappadókia felé a nevezetes Keleti Kapu (ma 1000 m körül) jelentette a közlekedést Tarsos-tól északra. Hegyei számos fokkal nyúlnak a tengerbe. Tarsos, a Seyhan folyónál feküdt, ami gyakran változtatta a medrét, Ura a kikötője.

A Danuna név ismert írásos említése (az EA#151 számú) levélben található, amelyben Abímilki türoszi király Dnwn névvel tengeri emberek megjelenéséről tudósít. Ezzel körülbelül egykorú egy Thébában feltárt szobortalapzat, amin Mukanu (Mükéné), Vilusza (Trója) és Keftiu (Kréta) mellett Danaja is olvasható. (https://hu.wikipedia.org/wiki/Danuna). A felíratok szerint a danunáknak is voltak, az egyiptomiak szekereihez hasonló harci szekerei. Denyen néven Homérosz említi az akhájokat. A denyeneket, danunákat először i.e. 1335-ben említik a hettiták.

A Dana szigettel szemben, -a tengerszoros 1.5-2 kilométer széles- a szárazföldön is vannak későbbi romok, egy római fürdő romjai is. A denyen kalózok a szoros forgalmát ellenőrizték, fontos hely volt -Rodosznál is a szoros, a lukkai kalózok miatt- a part menti hajózás korában. A Dana szigeten (Mersin-i Silifke járás) találtak egy nagy hajóépítő műhelyt, kora legnagyobb hajógyárának nevezik, a 274 sólyájával (slipway, írnak "iron spur"-ról is: azaz "ram"-ról, ami vas döfőorr, hajóorr ék, ami később kerülhetett a tengerfenékre, 35 m mélyre.)  III. Ramszesz is: gabonát küld bérelt ugariti hajókkal a hettitáknak. III. Ramszesz felíratai szerint legyőzte a denyeneneket és a szigeteikig üldözte őket. Más források szerint lerombolta a Dana szigetet és a kikötőt is. III. Ramszesz első személyben írja, hogy "megöltem a szigeti denyeneket, felégettem a trákokat, filiszteusokat...": fordítási hibára lehet gondolni, mert a szigetekről származó denyenek elpusztításáról van szó és a nílusi csatáról a szövegben. A Dana sziget (https://en.wikipedia.org/wiki/Dana_Island) messze É-n, Ciprus és Anatólia között fekszik. A 274 sólyát Hakan Öniz török régész ásta ki: a későbbi Új-Babilon-i korban neves lett a vas és a gabona szállítása, tehát nem pusztították el az egyiptomiak, ehhez túl messze volt.

A vaskészítő hettiták végnapjai: az ásatásokon feltárt leletek elemzése alapján kiderült, hogy az egykor Kilíkia néven ismert területen több, fejlett civilizáció is élt. Adana történelme több, mint 3000 éves. A várost több legendában és például a sumer Gilgamesben  említik. Adana történelme szorosan kapcsolódik Tarsus történelméhez; gyakran a két név keveredik, mivel ahogy a folyó medre változott, úgy változott a két város pozíciója is, iker városok. Egy hettita felirat szerint, melyet Hattuszaszban (Boğazköy) találtak meg: az első királyság, mely Adanát uralta, a Kizzuvatna  királyság volt, mely hettita védelem alatt állt i.e. 1335-ben.  A felirat szerint a város lakóit pedig danuna néven nevezték. A legenda szerint Uránosz két fia, Adanus és Sarus a Seyhan folyó mellett építették Adana városát. A danuna népet a tengeri népek közt is olvasható denenek törzsével azonosítják.  

I.e. 1190 körül a Tengeri népek Ugarittal együtt sok városállamot pusztítanak el É-n is: Hattuszaszt, Kúe Királyságot a danunák, a denenek. I.e. 1180 körül Ugaritot. II. Szuppiluliumasz hettita király, a hettiták utolsó ismert királya. Ismeretlen körülmények között követte a trónon. Hosszú uralkodásának eseményeiről csak érintőleges információink vannak,  Alaszija elfoglalásáról, Karkemish uralkodójával kötött szerződésről, vazallusok hűségesküjéről és Szuppiluliumasz névhasználatáról, valamint sírjáról szóló jegyzőkönyvekről tudósítanak. Alaszija lázadását Szuppiluliumasz három hajócsatával (ezek az első tengeri csaták itt), majd szárazföldi ütközetekben verte le. A hettita hajóhad Ugarit segítségével jött létre, vagy ugariti hajókat béreltek. Ugarit utolsó uralkodója, III. Hammurapi közreműködött az egyiptomi kereskedelemben is. II. Ramszesz, Merenptah idejéből bizonyíték van a hettita-egyiptomi szerződés betartásáról: Egyiptom gabonát szállíttatott az éhező Hattuszaszanak. Az éhínség okáról nincs adat. Hatti számára Ugarit hajói szállítottak, majd szárazföldi úton szállítottak tovább, Urából Terhuntasszaszba (talán ide költöztek, menekültek Hattuszazsból a hettiták? Van a környéken vasbánya itt is).

A Sherdenek már ui.e. 1350.ben az Amarna levelekben feltűnnek Büblosznál és II. Ramszesz seregében zsoldosként szolgálnak a kádeshi csatában és szerepelnek az i.e. 1170-1180 közötti Medinet Habu-i faliképen jellegzetes 80-90 cm hosszú bronz kardokkal, szarvval díszített sisakokkal. A Pelesetek, Homérosznál pelasgiánok -mint az akhájok ellenfelei is- úgy szerepelnek, akik Krétát is lerohanják. Tjeker (trákok), Peleset, Denen, Weshesh, Lukka (a Rodos-i szoros kalózai, az ugari uralkodó támadja őket a hajóval) és Shekelesh népneveket említenek. Merneptah idején a lukkaiak és a libiaiak i.e. 1208 körül támadják meg a Ny-i Deltát nagy sereggel, a fáraó győzelmével végződik e támadás.  

UGARIT VÁROS ÉS KIKÖTŐJE  

Ugarit elsősorban kiterjedt egyiptomi, anatóliai, ciprusi réz-, krétai és mezopotámiai kereskedelmének köszönhette gazdagságát. Jó kereskedelmi kapcsolatai voltak a mükénéi Görögországgal is. Ugarit ciprusi rezet, valamint illatszereket, gabonát, fát, sót és bort exportált. Ekkor épült a város kikötője, mai arab nevén Minet el-Beida, ahol a Közép- és Kelet-Mediterráneum szinte minden nemzetének hajósai megfordultak és kereskedelmi lerakatokat hoztak létre. A kikötő egyik raktárépületének romjai között 1000 flaska illatosított ciprusi olaj került elő. A virágzó városnak az Akropolisz és a királyi paloták között, valamint az Alsóvárosban és a Déli városban kiterjedt lakónegyedei voltak, kőből, illetve kőalapokra épült téglafalakból álló házakkal. A tehetősebb családok földbe épített álboltozatos kamrasírokba temetkeztek. A királyság gazdasági életében a kereskedelem mellett fontos szerepet játszott a mezőgazdaság, a fémművesség, a textílgyártás és a bíborfesték előállítása is.

"A várost egykor erős fal vette körül, amelyen a kapukon kívül a hattusai Yerkapihoz hasonló poszterna kapu is volt . A város legfontosabb részei a már említett lakónegyedeken kívül az Akropolisz és a palotanegyed voltak. Az Akropoliszon állt a város két főtemploma, a Baál- és a Dagan-templom mellett a „főpap háza” és a „jóspap háza” is. A két templom alaprajza hasonló volt: egy négyszögletes antecella állt az egyszerű, szintén négyszögletes, vastagfaló cella előtt. A két templom közül került elő a vallási könyvtár, ahonnan nagy mennyiségű, egyedülálló ugariti mitológiai szöveg került elő. Az ugariti szövegeket agyagtáblákra, ékírással írták. Ez az ékírás azonban eltér a hagyományos mezopotámiai ékírástól, mivel nem szótagírás, hanem a világ legkorábbi ismert ábécéje. A város palotanegyedében állt az ún. északi palota és déli palota mellett a központi királyi palota . Első építési fázisában egy udvar körül elhelyezkedő helyiségekből álló épület volt. Később egy nagyobb udvar köré szerveződő második szárnyat csatoltak az épülethez. E szárny egyik terme alatt kapott helyet a királyi nekropolisz három álboltozatos kamrája. Később két újabb udvar és a hozzájuk tartozó helyiségek hozzáadásával a palota területét megkétszerezték. Egy új monumentális bejárat (propülaion) két oldalát tornyok szegélyezték. A kapu közeli helyiségekben kapott helyet a levéltár és a kincstár is. Újabb építési fázist jelentett a palota keleti irányú kiterjesztése. Itt egy kertes udvar mellett épült meg a levéltári szárny, valamint egy elefántcsont faragó műhely is. A kancellária udvarán állt egy nagy medence. E medence mellett állt az a kemence, amelyben az épületszárny emeleti helyiségeiben megírt agyagtáblákat kiégették. A palotában a régészek összesen öt levéltárat tártak fel". (http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=94.html)

A városban feltárták két akropoliszt, egy hatalmas palotaegyüttes maradványait, csaknem száz szobával és udvarokkal, mintegy 10 000 négyzetméternyi területen. A palotában volt vízvezetékrendszer, fürdőszobák és csatornahálózat is. A berendezéseket arany-, lazurit- és elefántcsont berakásokkal díszítették. Találtak különös gonddal megmunkált elefántcsont lapokat is. A fallal körülvett kert és a süllyesztett medence csak tovább fokozta a palota szépségét.A várost és az azt körülvevő síkságot Baál és Dagan templomai uralták. Ezekben a templomtornyok kb. 20 méter magasak lehettek, voltak bennük kis előcsarnokok. Ezekből egy helyiség nyílt, ahol az istenségek képeit őrizték. Lépcsősor vezetett fel egy teraszra, ahol a király a különböző szertartásokat felügyelte. Éjjel jelzőtüzeket is gyújtottak a templomok tetején, hogy a hajókat biztonságban a kikötőbe vezessék. A hajósok a vihar istenének, Baál-Hadadnak tulajdonították biztonságos révbe érkezésüket, és ők ajánlották fel áldozatként azt a 17 kőhorgonyt, melyet megtaláltak Baál-Hadad szentélyében. A romok közül több ezer agyagtáblát ástak ki. Gazdasági, jogi, diplomáciai és adminisztrációs szövegeket találtak nyolc nyelven, ötféle írással feljegyezve. Az ugariti nyelv 30 ékírásos jelet tartalmaz, így az eddig felfedezett legrégebbi ábécé.  "Az ugariti ábécé a görög írásba közvetlenül ment át vagy a föníciai ábécén keresztül" (WIKIPEDIA). „Az óhéber szövegek sok olyan szót használnak, amelynek a jelentése homályos, sőt néha ismeretlen. A 20. század előtt élt fordítók különféle módszerekkel megpróbálták kitalálni a lehetséges jelentésüket. Sokat segít a megfejtésben, hogy ugyan ezekkel a szavakkal lehet találkozni az ugariti szövegekben.”

A szövegek több mint 200 istenről és istennőről tesznek említést. A főisten Él volt, akit az istenek és emberek atyjának neveztek. A vihar istene, Baál-Hadad „a felhőkön nyargaló” isten és „a föld ura” volt. Él bölcs, ősz szakállú öregemberként volt ábrázolva, aki távol él az emberektől. Baál viszont erős, törekvő istenség, aki uralkodni akar az istenek és az emberek fölött Él kedvelt fiát, Jammot, a tenger istenét. Baál legyilkolja Él feleségének, Atiratnak (Asérának) a fiait, és visszaszerzi a trónt. Egy hétéves körforgás az éhségtől és szárazságtól való félelmet jeleníti meg. Baál felsőbbségét elengedhetetlennek tartották a termés és a nyáj biztonságához.

Kb. i.e. 1600 körültől 400 évig tartott Ugarit - korábban Jamhad Monarchia és Ebla kereskedelmi, tengeri raktárkikötője- virágkora, (Link) a tengeri kereskedelme, gabonaszállítása a hettitáknek, a réz és ónkereskedelme okán. A hurrita-amorita népességű Jamhadot elfoglalták a hettiták i.e. 1550-ben É-n. I. Tuthmózisz korától III. Ramszesz idejéig egyiptomi fennhatóság alá tartozott Kánaán É-n Ugaritig. Byblosztól É-ra az i.e.1350-s években létrejön az amorita népességű Amorrú állam, Arvád kikötővel. Egyitom, III. Thotmesz adót szed Amorrútól. Keletről a hurrita Mittani állam fenyegeti Amorrú függetlenségét, É-ról a hettiták. A hurrita nyelv és az ugariti, amorita nyelvek          - az utóbbi kettő alkotják a sémi nyelvek Ny-i csoportját a II. évezred első felében- voltak a leggyakoribbak É-Levantében. A népesség ebben az időben városonként és nem etnikumokként különült el.

Az i.e. 1500-s években az ugariti emeletes palotában fürdőszobák, vízvezeték és csatornarendszer volt, udvarok, kertek, medencék, a minószihoz hasonlóak. Gazdagságuk egyik oka a tengeri ónkereskedelem: Amikor az Óasszír kereskedelmi út megszűnt, ónhiány lett kb. egy évszázadra Mezopotámiában és az ugaritiak valahogy rájöttek, hogy a Balkánon, Dardániában van kasziterit, egy ónérc lelőhely, talán a trákoktól. (Ők neves fémművesek, lótenyésztők és borkészítők voltak.) Feltehetően a trákok hozták ki a tengerpartig a 20-30 kg-os ónöntvényeket, az ugaritiak a Dardanellákig hajóztak értük. Ugarit felégetésekor a flottája Ny-Anatóliában a lukkai kalózokat üldözte. 

Ugarit, soknemzetiségű városállam, palotagazdaság volt i.e. 1800-tól kb., a mai Észak-Szíria földközi-tengeri partvidékén. Partja 60 kilométer hosszú volt É-n, a várost nyugati oldalon szegélyező Földközi-tengertől kelet felé pedig 30-50 kilométer az Orontesz völgyéig. Ugarit mérsékelt klímája kedvezett az állattenyésztésnek, gabonát termesztettek, olívaolajat és bort készítettek, valamint fát termeltek ki, ahol tudtak -és hajón szállították-, amiből nagy hiány volt Mezopotámiában és Egyiptomban is. Ugarit textil- és fémiparáról, hajózásáról, hajóépítéséről, ónkereskedelméről, kikötőjéről és a világ első ABC-jéről is nevezetes. Összesen öt nagy levéltár került elő.  Az agyagtáblákon hét nyelv forrásai olvashatók, e nyelvemlékek az első föníciai betűírásos (ugariti ABC) szövegek. Az ékírás egyszerűsödésének utolsó fázisát képviselik. 

Hasonlóan Ugarit nevű nagy, száz hajónál több hajót befogadó kikötője mellett volt egy kisebb kikötő is D-re, Szimirra, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szimirra, Nyugat-Szíria jelentős ókori települése, második legfontosabb kikötője, Ugarittól délre 30 kilométerre. A Baal templomokban nagyon sok hajózási vonatkozású ajándékot találtak, pl. kőhorgonyokat. Ugarit közelében található a Hazzi hegy, a Baál kultusz eredete. 

III. Thotmesz egyiptomi uralkodó után Ehnatonig Egyiptom befolyása alatt áll, majd hettita befolyás alá került, Ugarittal együtt. Földrajzi helyzetéből adódóan gyakran kellett védekeznie Büblosz vagy Amurrú támadásai ellen. A "Tengeri népek" népvándorlása i. e. 1180-ban elsöpörte a védtelen Ugarit-ot, mert a hadserege a hettitáknál volt éppen, a hajóhada Lukkában és a danunák felégetik Ugaritot mindössze hét hajóval.

Ezenkívül a város fő kereskedelmi útvonalak kereszteződésében feküdt, így itt volt az első nemzetközi kikötő is. A partra húzták a hajókat éjszakára, javítani. A város az Egyiptomi Birodalommal kereskedő  legészakibb önálló kikötő volt. Egyiptom felségterületet Retenu-nak nevezték, az Amarna-levelekben több is akad, amelyik Amurrú és Bybosz közötti vitákról, ellenségeskedésről számol be. A kádesi csatát követően a hettiták de facto elhagyták a területet, a hettita-egyiptomi békeszerződésben de iure is lemondtak róla. Amikor egyiptomi fennhatóság alatt volt, akkor Bübloszt katonai elöljáró vezette. Ammurú ország az amoriták királysága volt az i. e. 2. évezred közepén, Kánaán északi részén, ill. más értelmezés szerint annak északi szomszédja. Területe Urarittól D-re, az Orontész folyótól a mai Libanon északi határáig terjedt. Az Egyiptom által Retenunak nevezett terület északi részét alkotta, a középső részét a mai Lebanon.   

Az i. e. XIV. században Ugaritot megtámadta a Hettita Birodalom. Ugaritot sarc fizetésére kötelezték, valamint arra, hogy flottát és hadsereget biztosítson az uralkodó birodalom részére. Ciprus lázadását a hatti Szuppiluliumasz három hajócsatával ugariti hajókkal, majd szárazföldi ütközetekben verte le. Eszerint Hatti ütőképes lett tengeren is, az ugariti hajóhadat alkalmazta. Ugarit az i.e. 1200-s években egyiptomi kereskedelemben gabonát szállított, bérfuvarozással.Amikor a megszálló „tengeri népek”* elkezdték lerombolni Anatóliát, valamint Észak-Szíriát, akkor a hettiták igénybe vették Ugarit hadseregét és hajóhadát. Így Ugarit védtelen maradt, és i. e. 1200 körül teljesen elpusztult. III. Hammurapi Ugarit utolsó uralkodója a tengeri népek támadása és a város jelentőségének végleges elvesztése előtt. Levelei  azt mutatják, hogy Ugarit még mindig ereje teljében lévő városállam, hiszen a hajóhaddal nem rendelkező Hettita Birodalom az ugariti flotta segítségével harcolt meg három tengeri csatát Ciprus mellett, ezenkívül a városnak még mindig maradt hajótere arra, hogy Anatólia felé egyiptomi gabonát szállítson hettita kikötőkbe. Ugarit jelentősége csúcsán úgy omlott össze, hogy végnapjairól nincs információnk. Szinte teljes bizonyossággal állítható azonban, hogy a Tengeri népek első koalíciójának egyik hulláma söpörte el. Olyan mértékű volt a pusztítás, hogy Ugarit soha többé nem állt talpra.(WIKI)

FÜGGELÉK II.: A TRÓJAIAK, AKIK DARDÁNOK (TRÁKOK ÉS LEHETSÉGES, HOGY AZ ETRUSZKOK ŐSEI)

A bronzkorszak bányáinak és fém-technológiájának története a metallurgia és az ötvözés története: a termésfémek, az arzénbronz, az ón, a réz és később a vas története. A Dardánia-i és akháj fémmegmunkálás felismerését a (http://www.antiquity.ac.uk/projgall/bankoff327/)  "Tengeri népek" között is előforduló dardánok, továbbá az akhájok eredetének vizsgálata eredményezte.

Az Taurusz hegységi bányák (Kestel) és az Afganisztán-i ónszállítmányok leállása az i.e.1740- évektől az "ónkorszak" végét jelentette Mezopotámiában. Azzal együtt, hogy tudták, hogy a kovácsolás keményíti, tartóssá teszi az arzénbronzot (2% körüli arzéntartalom) és hogy I. Samsi Adad és Hammurápi újra indítja a K-i ónimportot, csak majd az ugaritiak, jamhadiak kerestek új ónbányát.és talán találtak is Dardániában, a Balkánon, a trákok szomszédságában. Így Ugarit-on keresztül Mezopotámiában ismét lett ón. Ezzel a hükszoszok ónbronz ellátása is biztosított lett i.e. 1600 után, kereskedtek Egyiptom-mal, majd az amorita-hurrita kereskedők meg is hódítják a Nílus-Deltá-t. 

Az i. e. 2300 körüli  Ebla-i táblák alapján Ebla réz ellátása a Taurusz hegységi bányákból történt. Az Eblai-i üzemszerű fémeszköz ónbronz termelés jelentősége az, hogy már nem ékszerek és az uralkodók reprezentációs ajándékai a bronztárgyak - mint még később is egy vastőr Egyiptomban-, hanem hétköznapi használati tárgyak, mint pl. az Ebla-i gyapjútermékek. Így jött létre Ebla örököse, Jamhad Monarchia kereskedelme: Dardánia-i ónból és a szulfitos -pörkölni kell olvasztás előtt- ciprusi réz ércből készített bronz: Jamhad Monarchia kora fémnagyhatalma volt, időrendben Ebla után a második. A metallurgiai receptek féltve őrzött titkok voltak mindig, mint későbbi korokban a szabadkőművesek, cégek titkai. Ez érthetővé teszi, hogy Hammurápi ónt szállított Márin keresztül Jamhadba, az Eufráteszen. Márinak viszont voltak jó fémművesei, kovácsai, már i.e. 2300-ban is, de Hammurápi elpusztítja Márit i.e. 1757-ben. Az Eufrátesz menti kereskedelmi utat és a vízen le, a rönkök szállítását talán csak így biztosíthatta, bár Márit egy mesterséges oldalágra építették.

Fémek, fémötvözetek előállítási módjainak, a "receptek" felfedezésére találtunk egy korabeli lehetőségeknek megfelelő kísérletező módszert, a fémoxid - és fémszulfit- alapú kerámia mázak előállítását. Ipar szerűen tudtak üveg-mázakat -pl. a zöld fajanszot malachiból- készíteni, mert III. Totmesz -amikor elfoglalja Karkemisht- üveg készítőket visz magával Egyiptomba a feljegyzések szerint. Egyiptomban nagy igény volt a színes üvegekre, ékkövekre. De fontos, hogy a hettiták így jöttek rá a vas készítésére.

I.e. 1740-től ónhiány volt Mezopotámiá-ban. Az ugaritiak kerestek és találtak ón lelőhelyet i.e. 1600-s években a Balkán-on. ("Dardanok ókori nép, lakói a  mai Szerbiá-ban, a Scardus hegytől északra egészen a Morava folyóig is megtalálhatóak." (WIKI)) Mert a távoli Ny-i ón (Ibéria, Brittany és Cornwall, Érchegység) ekkor még elérhetetlen. A Morava folyó (Szerbia, Belgrád-tól DNy-ra, kb 150 km-re) vidéke elérhető volt, a Cer (Fekete) hegy oldalában sok ónérc, kassziterit lelőhely volt és az i.e. 1600-s években bányászták is (http://www.antiquity.ac.uk/projgall/bankoff327/). 

"Az ókorban Európának a Görögországtól északra fekvő területeit nevezték Thrakiának, beleértve a déli Makedóniát és Szkíthiát is. Hérodotosz a trákokat az indek (indiaiak)után a világ legnagyobb népének ismerte. ... keletről az Euxeinosz Póntosz (Fekete-tenger) és a trák Boszporusz (a konstantinápolyi országút), délről a Propontisz (Márvány-tenger) és a Hellészpontosz  (Dardanellák szorosa, amit egy másik, Trójával melletti  Dardaniáról neveztek el), az Égei-tenger és Makedónia határhegyláncának északi része, nyugatról pedig a Sztrümón (Sztruma) folyó és az illír törzsek lakóhelye határoltak, s amelyek területe körülbelül 220 000 négyzetkilométernyire terjedt ki." Trákok lakták a  kereskedelemi utakat, a Morava és Vardar folyókvölgyeit, a trákok kohászatukról és lótenyésztésükről nevezetesek, jelentős arany- és ezüstbányáik voltak és nagyon szerették a bort, aminek termelése már akkor is -az i.e. 1600-s években is- 2000 éves. Tőlük származik a dionüszoszi Orphean kultusz. "Az összes thrákoknak ugyanis nemzeti gyengeségük volt az iszákosság". Volt írásuk, de megfejtetlen máig, ezért alig tudunk róluk valamit. A görög istenek között több trák is van, hagyomány volt a szentelt ló imádata. Nem építettek nagy városokat, esőzéses műveléssel termelték a gabonát nagy területen - nem egy folyóvölgyben-, a gabonát vermelték. 400 évvel később, i.e. 1200-s aszályok idején - a nagy népszaporulat miatt- sokan elvándorolnak Anatóliába. A vasat a trákok is ismerték már i.e. 1200 körül. Az ÉK-ről érkező illírek nyomására indulhattak el trákok.

A trákok a Márvány-tengertől D-re, a Trák-tengertől K-re is éltek Vilusza, Ijalanda  környékén É-Anatóliában (4) 

Trója kikötőjét a Karamenderes folyó feltöltötte (https://en.wikipedia.org/wiki/Karamenderes_River), a tengerszoros neve Dardanellák. Hossza 70 km, szélessége 1200 és 6000 méter között váltakozik. Átlagos mélysége 55 méter, legmélyebb pontja 82 méter. (Wikipedia)

 Trója kikötőjéről semmit sem lehet tudni, egy folyó feltöltötte, pedig érdekes lenne, hogy hány sólyás kikötője volt? Ma Trója közel 30 kilométerre fekszik a tengertől és 25 kilométerre a folyó partján fekvő Canakkle nevű mai tengeri kikötőtől, amely ma felügyeli a Dardanellák tengeri szorost. A kikötő koráról sejteni lehet, hogy korábbi, Trója története alapján: „ Trója I – V.: Az első várost az időszámításunk előtti harmadik évezredben alapították. A bronzkorban virágzó kereskedőváros lehetett, hiszen pozíciójából adódóan felügyelni tudta a Dardanellákat, melyen keresztül kellett mennie minden, az Égei-tengerről a Fekete-tenger felé tartó hajónak.Trója VI.: Trója VI minden bizonnyal földrengés áldozata lett, i. e. 1300 körül. Egy nyílhegyen kívül semmi mást nem találtak ebben a rétegben.Trója VIIa-val jelölt rétegét, melyet az ásatásokon talált edények vizsgálata alapján az i. e. 13. század közepére, illetve végére datálnak, tartják Homérosz Trójájának. Úgy tűnik, háború pusztította el, és tűzvész nyomait is kimutatták. ... a későbbi kutatások megtalálták a város többi részét is. Egyes régészek feltételezik, hogy Trója VII/a lehetett Homérosz Trójája. Bár ezt a nézetet nem minden szakember osztja, vannak olyan feltételezések, melyek szerint Trója VI-ot Wilušának is nevezték, amelyet hettita szövegek említenek… Az akhájok ..valószínűleg a mai Karamenderes folyó torkolatánál vertek tábort. Trója városa egy dombon feküdt. A mai maradványok mintegy tizenöt kilométerre fekszenek a tengerparttól, de a Szkamadrosz torkolata háromezer évvel ezelőtt körülbelül öt kilométerrel bentebb feküdt, és egy olyan öbölbe folyt, amely azóta feltöltődött hordalékkal. A legújabb kutatások megmutatták, milyen is volt a korabeli Trója partvidéke, bizonyítva, hogy Homérosz leírása hiteles...  Trójában a Hettita Birodalom uralkodói Trójában még követséget is tartottak fenn. A trójai háború valószínűleg nem volt más, mint egy, a mükénéi görögök (akhájok) által megszervezett ostromháború Trója ellen, melynek célja a trójai kereskedelmi hegemónia megtörése volt. Az „Iliasz”-ban közölt események annyiban igazak, hogy a trójai ostromban feltehetően az akkori görög világ minden jelentős, a mükénéi uralkodócsaláddal szoros kapcsolatban álló városkirályság (Théba, Pülosz, Milétosz stb.) seregtesttel részt vett. A Boghazköyben talált, mintegy 26 000, legnagyobbrészt hettita nyelvű agyagtábla többsége azonban még nincs lefordítva, így elképzelhető, hogy a trójai háborúról, amely a Hisarlik dombon egymásra épült történeti rétegekből a „VIIa” sorszámú Tróját pusztította el, még újabb tényeket fogunk megtudni. A mai napig Berlinben, az Előázsiai Régészeti Múzeumban őrzött, hettita nyelvű agyagtábla, amely feltehetően Kr. e. 1210 és 1190 között készülhetett," Lehetséges, hogy: "A trójai háború ideje alatt a görögök tengeri blokáddal akadályozták meg, hogy az európai oldalon és Lemnoszon élő trójaiak Trója segítségére siessenek. Mikor Trója elesett az európai oldalon élők északra menekültek és Itáliában telepedtek le; később etruszkok néven ismerték őket." (https://hu.wikipedia.org/wiki/Tr%C3%B3ja )

A bor és lókedvelő Trákoknak nem ismert az írása, de a görög mitológia elég nagy része trák eredetű.