A HÍRHEDT BAIAE, ÉS A
PORTUS JULIUS KIKÖTŐ TÖRTÉNETE
(2024 szeptember)
ABSTRACT
Pozzuoli (az ókorban Puteoli) nagy kereskedelmi kikötőváros, amiről a Nápolyi-öböl Ny-i részét is elnevezték. A Pozzuoli-öbölben feküdt Baiae is, egy hírhedt üdülőváros, és Portus Julius, Agrippa hadikikötője.
Baiaei öbölben a gazdag rómaiak pilonokra, boltíves oszlopsorokra közvetlenül a tenger fölé is építettek villákat. Az üdülőtelepeket, építményeket úgy tervezték, hogy az öbölből, a tengerről nézve látványosak legyenek. Több évszázad alatt a város lassan a tenger alá süllyedt, ma régészek és mérnökök kutatják a víz alatt. Baiae fürdőhely és buliváros is volt, a rómaiak bankettezési, flörtölési és pajzán mulatóhelye. Az augusztusi korból származó beszámoló szerint „a kicsapongás és a bűnbarlang” városa volt, sok vídám termálfürdővel. Mára nagy része a tenger alá süllyedt. // HISTORY OF THE PORTS OF BAIAE AND PORTUS JULIUS: Pozzuoli (in ancient times Puteoli) is a large port city, after which the western part of the Bay of Naples was named. In the Bay of Pozzuoli lay Baiae, a notorious resort town and the military port of Portus Julius, Agrippa. The wealthy Romans built their villas on pilasters, a series of arches directly above the sea. The resorts and buildings were designed to be visible from the bay, from the sea. Over the centuries, the city has slowly sunk under the sea, and today archaeologists and engineers are exploring underwater. Baiae was also a bathing resort and a party town, a place of banqueting, flirting and debauchery for the Romans. According to an account from the Augustan period, it was a city of 'debauchery and sin', with many gay thermal baths.
a A Serapis-templom képe a márványoszlopok és a márványpadló mentén található Lithophaga puhatestűek barlangjait mutatja (a szerzők fotója).
b A Portus Iulius elsüllyedt kikötőszerkezeteinek panorámaképe a Monte Nuovóról nézve (a szerzők fotója).
c A Villa a Protiro elsüllyedt mozaikja (Edoardo Ruspantini és a Parco Archeologico dei Campi Flegrei jóvoltából).
d A térkép a jelenleg elsüllyedt Portus Iulius és a Baiae-tó (Baianus Lacus) területeit mutatja a Nápolyi-obölben (Somma et al. 2016 után módosítva). A topográfiai helyreállításhoz felhasznált régészeti adatok (piros pontok) helyét is feltüntetjük (Passaro et al. 2013 adatai).
e A Portus Iulius és a római part morfológiai rekonstrukciója (Passaro et al. 2013; Di Vito et al. 1987; Ascione et al. 2020 után módosítva
BEVEZETÉS
A Nápolyi-öböl ma a Vezúvval (Wikipedia)
A Nápolyi-öböl látképe a Sant Elmo kastélyból a Vezúvval (https://naplespompeii.com/castelsantelmo.html, Wikipedia)
Nápoly kikötője a nápolyi San Elmo kastélyból a Vezúvval (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1polyi-%C3%B6b%C3%B6l)
Nápolyi-öböl 10 mérföld (16 km) széles, és délkeleti irányban 20 mérföldre (32 km) hosszú D-i irányban a Misenum-fokig, a Tirrén-tengeren, Dél-Olaszországban. Az öböl híres a festői szépségéről, a Vezúv és vulkáni hegyek veszik körül. Ma a legnagyobb kikötője Nápolyban van; de az ókorban Pozzuoli kikötő volt a fontosabb és a nagyobb. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
Az öböl görög terület volt, (https://hu.wikipedia.org/wiki/Magna_Graecia), 8–7 évszázaddal időszámításunk előtt a görögök telepítették be Dél-Itáliát. Különböző okok miatt vándoroltak: éhínség, túlnépesedés, új kereskedelmi és gabona termelési lehetőségek, kikötők és hajófa keresése, illetve a hazájukból való száműzetés. Településeik voltak Szicíliában, a Nápolyi-öbölben és az Appennini-félsziget déli részén is. A rómaiak Szicíliát, és a félsziget lábát a Magna Graecia néven nevezték. Sztrabón szerint Magna Graecia története már elkezdődött, mire a trójai háború kitört (kb. i. e. 1180), és a betelepülés sok évszázadon át tartott.
Az öblöt kikötők, városok veszik körül: pl. Nápoly, Pozzuoli, Baiae, Stabiae és Sorrento. Az öböl partján találhatók Pompeii és Herculaneum római városok romjai és a Vezúv. (Amalfi és Positano az öböl külső oldalán vannak). Az öböl bejáratánál Ischia, Procida és Capri szigetei találhatóak. A történelem során bekövetkezett földmozgások miatt a partvonala gyakorta változott, az ókorban a nevezetes Baiae üdülővároska nagy része elsüllyedt, ma a tenger alatt van. Az öböl partjának legnagyobb ókori kikötője a névadó Puteoli, Pozzuoli kikötő (https://www.britannica.com/place/Bay-of-Naples).
Nápoly várost a görögök alapították az i. e. 400-as években, Mivel a települést alapításakor sziklás, mély völgyek valamint a tenger által határolt szűk területre építették, a terjeszkedésnek a természet állta útját. I. e. 470 után egy új város nőtt ki Neapolisz néven (görög jelentése új város) mellette. Az új város, Neapolisz, azaz Nápoly a szürakúszai görögök védelme alatt gyorsan fejlődött, gazdagodott és fokozatosan Athén fennhatósága alá került. Az i. e. 5. században a várost erős, helyszínen fejtett tufa darabokból épített falakkal vették körül. Ezeket a falakat az i. e. 4. században megerősítették, a várost erős kettős fal védte, maradványai ma is láthatóak.
I. e. 328 -ban Róma szövetségese lett, nem sokkal később a D-i Pompeji is. A punok elleni háborúban sok hajót gyártottak a római seregek számára, hajósai a gályákon szolgáltak. Hannibál sikertelenül ostomalta az erős falait. Nápoly birtokai között volt Capri és Ischia is. A város gazdaságát súlyosan érintették a Puteoli által i. e. 199-ben bevezetett vámok, és Puteoli jelentősége rohamosan nőtt és a Római Birodalom egyik legfontosabb kikötőjévé vált, valamint a földközi-tengeri kereskedelmi flotta bázisává. Az i. e 82-es polgárháborúban Sulla seregei részben elpusztították Nápolyt, megfosztották flottájától és Ischia szigetétől, Puteoli vette át a kereskedelmi szerepét.
Nápoly Augustus idején Nápoly a hellenisztikus kultúra egyik központjává vált. További visszaesések az i.sz. 62-es és 64-es földrengésekkel, valamint a Vezúv 79-es kitörésével következtek be. I. e 50-ben a város támogatta Pompeiust a polgárháborúban Julius Caesarral szemben, Nápoly ismét a vesztes oldalon volt, Puteoli pedig tovább gyarapodott.
POZZUOLI (PUTEOLI), KÜMÉ (CUMAE), MISENUM, PORTUS IULIUS KIKÖTŐK
A Nápolyi-öböl É-i része: a Pozzuoli-öböl (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Isola_di_Nisida_2.JPG)
A megtalált csatornák a tengert a Lukrinói-tavat és az Averino-tavat kötötték össze.
A szaggatott pirossal jelölt partszakasz az ókorban lakott volt
Pozzuoli, Puteoli, https://www.britannica.com/place/Bay-of-Naples) kezdetben görög gyarmatváros volt, a rómaiak i. e. 194-ben hozták létre kolóniájukat. A város neve latinul kutacskát jelent és a környéken található számos hévíz forrásra utal. Kikötője fontos gabona átrakó hely lett. Strabón megállapította, hogy „a város igen nagy kereskedelmi piac, minthogy homokjának alkalmas volta miatt művészileg kiépített kikötői vannak,…, a homokot ugyanis mészkővel vegyítve töltéseket hánynak a tengerbe, és a nyílt partokat öblökké alakítják, úgyhogy a legnagyobb teherhajók is biztosan kiköthetnek” (V. 4. 6. C 245). Puteoli kikötőjének nagy része mára tenger alá került.Mára elég jól ismerjük az öblöt: nyugaton, Baiae előtt egy hatalmas, zárt öböl, a Lacus Baianus helyezkedett el, egy keskeny, betonnal szegélyezett csatorna kötötte össze a tengerrel. A terület keleti részén, Puteolinál helyezkedett el a Portus Iulius, amelyet i. e. 37-ben Octavianus és Agrippa építtetett ki hadikikötőnek. Mellette helyezkedett el egy rakpart, a Ripa Puteolana, ahová a gabonaszállítmányok futottak be. Puteoli kikötőjének betonból készült rakpartját Antoninus Pius idején állították helyre. A kikötő épületei olyan híresek voltak, hogy a 3-4. században szuvenírként árusított üvegpoharakon ábrázolták őket:
Puetoli hullámtörője 1786-ban még létezett, az eliszaposodás megelőzésére ívesek (Pozzuoli-Paoli, ca1768,
https://www.ancientportsantiques.com/a-few-ports/puteoli/
)Portus Julius (Nápolyi-öböl) története: (https://en.wikipedia.org/wiki/Portus_Julius) Portus Julius (latinul Iulius) volt az első kikötő, amelyet kifejezetten a nyugati római haditengerészeti, a misenumi flotta, a Classis Misenensis bázisául építettek; míg a keleti flotta a ravennai kikötőben állomásozott. A kikötő Misenumban, a Nápolyi-öböl északi végén lévő félszigeten feküdt.
Portus Julius hadikikötőt a római flotta bázisául építették. A kikötő Misenum közelében, a Nápolyi-öböl északi végén lévő félszigeten feküdt. I. e. 36-tól Baiae magában foglalta Portus Juliust, a római haditengerészet nyugati flottájának bázisát, mielőtt a Lucrinus-tó eliszaposodása miatt elhagyták. A flottát 4 mérföldre (6,4 km) délre fekvő Cape Miseno két kikötőjébe költöztették.
A Portus Juliust Agrippa építette flotta gyakorlatok számára, a belső tó, az Averno-tó láthatatlan volt a tengerről és öböl vizei felől, ezért a flotta gyakorlatokat titokban lehet tartani. Agrippa i. e. 37-36 között ásatott egy csatornát, amely összekötötte az Averno tavat a Lucrino tóval, és egy második, rövidebb csatornát, amelynek rejtett bejárata van a Lucrino-tó és a tenger között volt. Az Averno tótól északra, Kümé városáig egy hosszú közúti bekötőalagutat ásatott ki az utánpótlásra.
A Portus Juliust Agrippa építette flotta gyakorlatok számára, a belső tó, az Averno-tó láthatatlan volt a tengerről és öböl vizei felől, ezért a flotta gyakorlatokat titokban lehet tartani. Agrippa i. e. 37-36 között ásatott egy csatornát, amely összekötötte az Averno tavat a Lucrino tóval, és egy második, rövidebb csatornát, amelynek rejtett bejárata van a Lucrino-tó és a tenger között volt. Az Averno tótól északra, Kümé városáig egy hosszú közúti bekötőalagutat ásatott ki az utánpótlásra.
A Portus Julius építése: a polgárháborúk idején Octavianusnak szüksége volt egy biztonságos tengeri kikötőre, ahol flottát építhetett és képezhetett ki a Sextus Pompeius (Nagy Pompeius kisebbik fia) elleni hadjárathoz. Sextus gyakran portyázott Itália partjainál és a Róma gabonaellátását biztosító hajózási útvonalakon. A művelet irányításával Octavianus a hadvezéréhez Marcus Agrippához fordult. Agrippa tudta, hogy a belső Averno-tó láthatatlan a környező tenger és öböl vizei felől, ezért a flotta gyakorlatok láthatatlanok voltak Sextus flottája számára. Agrippa i. e. 37-36 között ásatott egy csatornát, amely összekötötte az Averno tavat a Lucrino tóval, és egy második, rövidebb csatornát, amelynek rejtett bejárata volt a Lucrino tó és a tenger között. Az Averno-tótól északra, Kümé városáig egy hosszú közúti bekötőalagutat, a Grotta di Cocceio-t ásatta ki. A csatorna mellett egy másik, rövidebb csatornát is építettek. Agrippa stratégiája bevált, Sextus előtt ismeretlen maradt az Averno-tavon épített hajógyár, a sólyák. Amikor a flotta elkészült, teljesen felszerelték, kiképezték, Agrippa flottája elhagyta a bázisát, és legyőzte Sextust a naulochusi csatában, Szicília északi partjainál. Röviddel a Sextus elleni háború sikeres befejezése után az első Portus Juliust félbe hagyták, mivel a Lucrinói-tó a felhalmozódott iszap miatt nem volt hajózható. A közeli Misenum adott otthont a haditengerészeti támaszpont második és nagyobb változatának. A rómaiak új hullámtörőket is építettek. A támaszpontot az Aqua Augusta vízvezeték táplálta, amely Kümé, Nápoly, Pompeji és az öböl környéki más városokat is ellátta.
Misenum hadikikötő (https://hu.wikipedia.org/wiki/Misenum) a Pozzuoli-öböl nyugati végén, a Tirrén-tengeren fekszik. Marcus Agrippa, Augustus jobbkeze alapította i. e. 27-ben. A kikötő fontossága csak a 4. században indult hanyatlásnak ( flottakikötő még az 5. században is működött).Az ókorban Misenum volt a római haditengerészet legnagyobb kikötője, ez volt a római flotta, a Classis Misenensis bázisa. Az ókori kikötő két részből állt, a külső részből, amelyet ma Porto di Miseno néven ismerünk, és amelyet mólók védtek (maradványaik ma is léteznek), és a ma Mare Morto vagy Lucrinói-tó néven ismert belső kikötő, a tó mára majdnem eliszaposodott. Az ókori város a külső kikötő déli részénél terült el, Miseno falu közelében, ahol megtalálták egy színház és fürdők maradványait is.
A Nápolyi-öböl É-i része, A Pozzzuoli-öböl városkái, az Arco Felice egy viadukt, a Via Appia bekötő útja (Wikipedia)
BAIAE, RÓMA MULATÓ- ÉS FÜRDŐVÁROSA
Baiae ma, tavak lagúnák alkotják (https://www.europosters.hu/italy-campania-bacoli-miseno-f310999419)
Baiae Puteoli szomszédos települése, felkapott üdülőhely volt (https://en.wikipedia.org/wiki/Baiae). A település legkorábbi korabeli leírása ie 178-ból származik Aquae Cumanae (Kümé) néven. A római mérnökök kamrák- és alagutak rendszert építettek ki, amelyek föld alatti hőt és meleg ásványvizet vezettek Baiae nyilvános és magánfürdőibe, amelyeket rekreációra és különféle betegségek kezelésére használtak. Az ókorban évszázadokon át divatos volt, a gazdag rómaiak Capri, Pompeji és Herculaneumnál is jobban kedvelték. Baiae már a köztársasági korszakban is hírhedt volt lakói és vendégei hedonista életmódjáról, botrányairól.
I. e. 80-tól kezdve villákat építettek Baiaeban. A Római Birodalom mulató-fürdője lett, a római arisztokrácia divatos dobézoló helye, ahová a gazdagok és az hatalmasok jártak "kikapcsolódni". Baiae fürdőhely és buliváros is volt, a rómaiak bankettezési, flörtölési, és a kor szellemének megfelelő, igen pajzán mulatóhelye. Egy augusztusi korból származó beszámoló szerint „a kicsapongás és a bűnbarlang”. Az 1. században „Baiae és a bűn” volt az ifjabb Seneca által írt erkölcsi episztolák egyike; „a luxus örvényének” és „a bűn kikötőjének” írta le, ahová "a lányok azért jártak, hogy lányokként, néhány férfi lányokként, és az öregasszonyok mindig lányokként játsszák magukat". Jelentsen bármit is Seneca megjegyzése, nem 18 éven aluliaknak való hely volt. Marius, Lucullus és Pompeius is gyakran megfordult itt. Julius Caesarnak volt itt villája, és a város nagy része Augustus alatt már császári tulajdonba került.
Baiae ma, tavak lagúnák alkotják (https://hu.wikipedia.org/wiki/Bacoli)
Baiae villái egy rézkarcon (https://www.meisterdrucke.ie/fine-art-prints/German-School/940713/Coastline-of-the-Bay-of-Naples-from-the-Ancient-Roman-Town-of-Baiae,-Cape-Miseno,-with-Vesuvius-in-the-Distance.html)
A gazdag rómaiak pilonokra, boltíves oszlopsorokra, közvetlenül a tenger fölé építették a villáikat, az üdülőtelepeket. Az építményeket úgy tervezték, hogy az öbölből, a tengerről legyenek látványosak. Egy lagúnát választottak le a tengerből egy hosszú beton parttal, rajta egy hajózható bejárattal, és a lagúnát körbe építették villákkal. Több évszázad alatt a város lassan a tenger alá süllyedt, ma régészek és mérnökök kutatják a víz alatt.
Még ma is, "Ha az idegenvezető egy esernyőt lebök a földbe, és gőz és láva jön ki belőle”. Ezért a vulkáni kalderát az Avernó-tónál az ókori görögök és rómaiak az alvilág bejárataként tisztelték, de egy fontos technológiai fejlesztést eredményezett: a vízálló cement - a mész és a vulkáni habkő keveréke - a beton hely találmány, légies kupolák és márványozott homlokzatok, valamint saját osztriga- és halastavak és pazar fürdőházak építését ösztönözte.
Kitérő: a habkő vagy horzsakő a vulkanikus kőzetek egyike, erősen hólyagüreges, likacsos, durva szerkezetű vulkáni üveg, ami tartalmazhat kristályokat is. A vízalatti vulkánkitörésekkor a vízben a lehűlés gyorsabb, mint a levegőn, nagy mennyiségű habkő jön létre és kerülhet a vízfelszínre; mivel a kőzetbe zárt gázok miatt a fajsúlya kisebb a víznél, ezért a kőzet ott nagy kőzet-tutajként úszhat.
A vízben kötő hidraulikus beton (habköves, horzsaköves, https://hu.wikipedia.org/wiki/Habk%C5%91, tengervízálló cement) felhasználását az i. e. 2. század utolsó negyedében kezdték meg a rómaiak, az első fennmaradt maradványai Cosa kikötőjében kerültek elő az i. e. 2. század végéről, illetve az 1. század elejéről. A beton kikötőkben való alkalmazását már Vitruvius is javasolta (5. szöveg). "A pulvis Puteolanus, mai nevén pozzolana olyan vulkanikus kőtörmelék, amely csak Pozzuoli környékén volt megtalálható, s innen exportálták a Mediterráneum legtávolabbi sarkaiba. A 2001-ben kezdődött Roman Maritime Concrete Study, ROMACONS, programban már jó néhány kikötő hidraulikus betonból készült építményeit megvizsgálták, például a Portus, Anzio, Cosa, Brindisi, Baiae; Caesarea, Alexandria, Chersonnesos, Pompeiopolis kikötőkét). Puteoli kikötőjének betonból készült rakpartját Antoninus Pius idején állították helyre (opus pilarum, CIL X 1640–1641). A kikötő épületei olyan híresek voltak, hogy a 3–4. században szuvenírként árusított üvegpoharakon ábrázolták őket, amelyeket a városba látogatók széthordtak a Birodalomban. Leghíresebb és legszebb példánya ma a prágai Nemzeti Múzeumban található." (https://okorportal.hu/wp-content/uploads/2015/03/2014_01_grull.pdf)
Baiaet a gazdag rómaiak jobbnak tartották Caprinál, Pompejinél és Herculaneumnál. I. e. 80 -tól villákat építettek. Az ókori szerzők szerint versenyeztek egymással az építmények gazdagságában. Augustus idejétől lett kiemelkedően divatos, a császárok és udvaraik gyakran tartózkodtak Baiaen. Hírhedt volt hedonizmusáról és botrányairól, az összejövetelekről, és az azokról szóló pletykákról. Ma Bacoli területén fekszik.
Az elsüllyedt Baia Park magában foglalja a teljes ősi partvonalat, amely Baia jelenlegi kikötőjétől Pozzuoliig terjed. A területen volt a Porto Iulius kikötő, amely két tóból, a hajógyárból (arzenál) és számos, áruk tárolására szolgáló épületből állt. A táj mai képe nagymértékben eltér a terület régi elrendezésétől, a teljes parti sáv elsüllyedése miatt: a "Submerged Park of Baia" nevű tengeri védett terület ma vízalatti múzeum.
A Baia-öblöt egy belső tó, egy lagúna alkotta, amely egy csatornán keresztül csatlakozott a nyílt tengerhez, és amelynek partján sok kis kikötővel és halastóval épített villa volt. A villák legkiemelkedőbb tulajdonosai közé tartozott Scipioni, Gaius Mario, Julius Caesar, Cicero, Pompeo Magno, Marco Antonio és maguk a császárok, akik császári palotát építettek Baián, Augustus, Tiberius, Claudius, Caligula, Nero, Adriano és Alessandro Severo.
Az irodalmi források által sokat ünnepelt monumentális épületekből kiemelkedik a három nagy, kerek, kupolás tetejű terem, amelyeket az irodalmi hagyomány úgy nevez, hogy "Merkurus temploma" (a félgömb alakú kupola legrégebbi példája), "Diana temploma" és "Venere temploma": ezek impozáns termáltermek, fürdők voltak. Baiae nevezetes épületei voltak az amfiteátrum, a harmadik legnagyobb a Birodalomban, a színháza, az óriás ciszterna, a legnagyobb a Birodalomban és a 16 lábon álló mólója.
Puteoli hullámtörője, az eliszaposodás megelőzésére íves (Stabiae kikötöben találták a freskót, https://en.wikipedia.org/wiki/Stabiae)
Bacoli 5 km-re Puteolitól nyugatra, a Flegrei-félsziget vulkáni területén fekszik, a régi Baiaera építették. Határai: Monte di Procida és Pozzuoli. Több önálló településből jött létre: ezek Baia, Cappella, Cumae, Fusaro, Miliscola, Miseno és Torregaveta, amelyek görög-római települések voltak a Pozzuoli-öböl partján. Az első jelentős város, amelyet a mai község területén megalapítottak, Cumae (a görög Kümé) volt, akropoliszának maradványai ma is láthatóak. Miután a város Magna Graecia része lett, Cumae lett a vidék központi települése, leigázva a szomszédos településeket. A római időkben is sikerült megőriznie görög hagyományait. Ekkor épült meg Misenum hadikikötője, Baiae termái.
Kümé: A Nápolyi öbölben (https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1poly#A_v%C3%A1ros_alap%C3%ADt%C3%A1sa) Kümé települést feltehetően i. e. 8. században alapították görög telepesek, akik az Euboia szigeti Cumából és Khalkiszból érkeztek a vidékre, i. e. 1050-ben. Kümé (Cumae) volt az első görög kolónia az Appennini-félszigeten, a későbbi Magna Graeciában. Az Ischia és Szicília szigetein lévő kolóniákat szintén Cumából és Khalkiszból származó telepesek alapították. Kümén keresztül honosodott meg Itáliában a Cumaei ábécé, melyet a későbbiekben átvettek a rómaiak is. A kolónia az i. e. 6 században a vidék legbefolyásosabb városa volt, fennhatósága alá került Puteoli (Pozzuoli), Misenum, majd később Neapolis, azaz Nápoly is. A küméi görögök fennhatósága ellen a capuai etruszkok lázadást szerveztek, szövetkezve a vidék többi őslakos nemzetével, a szürakuszai türannosszal, Hierónnal is szövetkeztek. I. e. 524-ben a küméiek leverték a felkelőket, a küméi és a szürakúzai közös flotta i. e. 474-ben elsöprő vereséget mért az etruszkokra. A győzelem jelentősége igen nagy volt: az etruszkok ezentúl nem jelentettek fenyegetést a tengeren és visszavonultak a félsziget északi részeire. A szürakúszaiak megszállták Ischia szigetét, de már i. e. 470-ben el kellett hagyniuk, mert kitörtek a sziget vulkánjai, de Kümé és kolóniája tovább virágzott. Kümé az itt talált görög ábécéjéről nevezetes. Kontinensünkön itt ismerték először a betűírást. Az ugaritiak-főníciaiak alfabetikus írásai a görög szigetvilág közvetítésével, megszépült formában Kümében vertek gyökeret a kontinensen. Az ischiai múzeumban megtekinthető a Nestor kehely, amin a küméi ábécé betűit megtalálták, régi görök nagybetűket.
"A latin ábécé, a világ legelterjedtebb és legpraktikusabb írásrendszere több mint 2500 esztendős múltra tekint vissza. Alapjául a nyugati görög írásnak az a változata szolgált, amelyet Chalcis városából való görög telepesek az i. e. VIII. század körül hoztak magukkal Dél-Itáliába." Kümén (Cumaeang) keresztül honosodott meg Itáliában a Cumaei ábécé néven, amit később átvették a rómaiak is. A küméi kolónia az i. e. 6 században a vidék legbefolyásosabb városa volt, fennhatósága alá került Puteoli, Misenum, majd Nápoly is. Csak a nagybetűs ábécét használták, kisbetűs csak később, a középkor során alakult ki. A görög ábécé az ugariti és/vagy a föníciai ábécéből fejlődött ki, és lett az alapja sok más írásrendszernek,