A velárium építésére, karbantartására és működtetésére a Misenum hadiflottájának, (a Nápolyi-öbölben), vitorlakészítésben és kötélzetépítésben jártas tengerészeit alkalmazták. Nem véletlenül bíztak meg tapasztalt tengerészeket a napellenző működtetésével, akik a nyílt tengeren a vitorlákkal és a kötélzetekkel kapcsolatos tapasztalataik révén képzettek voltak. A Nápoly melletti Misenumban állomásozó haditengerészeti flotta egy különleges különítményét állomásoztatták a Colosseumtól egy saroknyira lévő laktanyában, a Castra Misenatiumban. A tengerészek az amfiteátrum legfelső szintjének panorámás ülőhelyéről kezelték a nagyszámú köteleket.
Tengeri hadijáték a Colosseumban.
A tetőszerkezet működése a mai napig sem ismert pontosan, sűrű tartóoszlopokra erősített kötelekre elhúzható ponyvákat szereltek
A Colosseum a hírét, jelentőségét méreteinek köszönheti: az elliptikus alaprajzú aréna mérete 86×54 méter, az egyes szekciók kilenc táguló körben keretezték a küzdőteret, az épület befoglaló mérete 187,75×155,6 méter. Az épület vázát hétszázhúsz kemény mészkőből faragott oszlop alkotta, ezek hét és fél méter mélyen kialakított, összefüggő, monolit beton alapozásra támaszkodtak. Észre lehet venni az íves elemek hasonlóságát, egy mai lego játék óriás kivitelben. A sok azonos elem a tervezést és kivitelezést is egyszerűsítette.
A nézőtéri ülések sugárirányban helyezkedtek el, a nézők lépcsősen emelkedő padsorait sugárirányú és körkörös főfalak hordják. A vastag főfalakat a szükséges helyeken boltozatos átjárókkal törték át. A külső kör loggiái alatt áramlott be a hatalmas tömeg az épületbe. A földszinten kőtáblába vésett római számokkal igazították el a nézőket. Ötvenkét bejáraton rövid idő alatt megtelt az amphitheatrum. Becslések szerint közel ötvenezer ülőhelyet alakítottak ki. Az épületben könnyű volt eligazodni, a nézők rövid idő alatt megtalálták helyüket a nézőtéren, a rálátás jó volt.
AMFITEÁTRUMOK NAPTETŐI
A napellenzőt veláriumnak nevezték, és több különálló, belógó, sugarasan szűkülő szövetdarabból állt, amelyeket egy bonyolult kötélhálóval magasan az amfiteátrum fölé erősítettek. A kötélzetet egyenletes távolságban elhelyezett fa árbocok tartották, amelyek az egész építmény felső szintjén álltak, és a Colosseum felső szintjén még mindig láthatjuk a kiálló és az azokat alátámasztó foglalatokat, illetve azok maradványait. A napellenző nem fedte a Colosseum teljes alapterületét, hanem lejtett egy nagy központi nyílás felé. Az árbocokból kinyúló küllős kötélzet egy ellipszis alakú kötélben végződött, amely meghatározta a nyílás alakját. Így az ülőhelyeken a nézők is árnyékban voltak, az aréna homokján zajló események azonban az ég felé nyitottak voltak, és a nap megvilágította őket. Gondolhatunk erre úgy, mint a Róma központjában lévő Pantheon tetejét látványosan áttörő oculus hatalmas nyílására.
A napellenzőt ugyanabból a vászonból készítették, amelyet az ókori hajóépítők használtak a gályák vitorláihoz (len és esparto, ami a papirusz sáshoz hasonló fűféle), és a velarium szó valójában a vitorla latin szóból származik. Nem véletlenül bíztak meg tapasztalt tengerészeket a napellenző működtetésével, akik a nyílt tengeren a vitorlákat és azok kötélzetét kezelték.
A velárium károsodásának elkerülésére nem húzták ki, ha erős szél vagy túl nagy eső közeledett, így a nézők ki lettek volna szolgáltatva az elemeknek, az előadás elmaradt. A velariummal dolgozni igen előkelő feladat volt minden rabszolga számára, akit besoroztak a római haditengerészethez, de a Castra Misenatiumban sok sorstársuk nem volt ilyen szerencsés. A kaszárnyában más tengerészek arra vártak, hogy sorra kerüljenek a véres tengeri csaták (naumachiae) előadásaiban, amelyek a római játékok legkorábbi színpadra állításának drámai részét képezték a Colosseumban az i. u. 80-ban történt felavatása után. A velarium jól példázza az ókori rómaiak gyakorlatiasságát. Egyrészt a velarium egy gyakorlati probléma zseniális technikai megoldása volt; de a Colosseum napellenzője több volt, mint egy funkcionális mérnöki alkotás. A velárium a környező árnyékból kiemelte a megvilágított aréna területét, és a közönség szeme láttára a homokon zajló élet és halál drámai látványát.
A Colosseumban, új korában, tengeri csatákat rendeztek: a naumachia (latin elnevezés, a görögből származik: "tengeri csata" jelentésű, kiejtése: "No-may-kee-ia"): az ókori Rómában a tengeri ütközetet imitáló csaták egy külön erre a célra épített nagyméretű medencében, a lelátókon ülő nézőközönség előtt (https://www.britannica.com/technology/naumachia,