Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miért indult el több nép i.e. 1100 körül gyarmatosítani a közép és Ny-Mediterraneum területét? Először az akhájok -a Tengeri Népek- indultak DK-re, és talán előlük menekültek a föníciaiak Ny-ra, aztán a dór görögök, továbbá az etruszkok Ny-ra. A szokásos indoklás szerint: a klimatikus viszonyok és a túlnépesedés következtében. A klimatikus viszonyok szabályozták és fogják is szabályozni a népesedést és a túlnépesedést. A tengerparttal rendelkező népeknek olyan fontos volt a hajóépítéshez szükséges fa, mint az édesvíz, a hal és a halak tartósításához szükséges só, hajófát is kerestek. A gabonatermelést és az állattartást is folytattak, de a hegyes területeken nem volt a mezőgazdaságnak olyan fontos szerepük, mint a folyómenti társadalmakban. Az akhájok letelepedtek Anatóliában és Levantében, a föníciaiak kereskedelmi telepeket, kikötővárosokat alapítottak, a görögök városokat, latifundiumokat szerveztek, majd a a Rómaiak mindent alapítottak, szerveztek.
A K-Mediterraneumban épített 15-20 méteres tengeri fahajók száma az i.e. 1400-as évektől, III. Thotmesz idejétől exponenciálisan nőtt. Az i.e. 1200-as években a tengeri hatalmak már Egyiptom, a föníciaiak, az akhájok voltak, előttük még a minósziak és az ugaritiak voltak. A magashegyi fákat -a görögök a tölgyeket és a vörösfenyőket is- a korban kiirtották. Az elemzés arra a következtetésre és hipotézisre vezetett, hogy a hajóépítésre alkalmas fa a K-Mediterraneumban kifogyott, a hajós nemzetek pedig a Mediterraneum hegyeiben keresték a a hajóépítésre alkalmas magashegyi cédrusfákat.
/ HISTORY OF SHIPS: PHOENICIAN SETTLEMENTS UNTIL CARTHAGE (814 BC): The history of the Phoenician settlements can be traced to some extent in the literature. We also sought to answer the question: why did they suddenly set out to colonise the central and western Mediterranean? First the Achaeans - the Sea Peoples - went to SE and after them the Phoenicians, then the Doric Greeks, and the Etruscans went to the West. The usual justification: due to the climatic conditions and overpopulation. (Although climatic conditions have and will continue to regulate the population and overpopulation.) For coastal peoples, wood for shipbuilding was as important as fresh water, fish and salt for preserving fish. Grain production and animal husbandry were also practised, but were not as important in mountainous areas as in riverside societies. The number of 15- to 20-metre seagoing wooden ships built in the K-Mediterranean increased exponentially from 1400 BC, from the time of Thutmoses II. By 1200 BC the maritime powers were Egypt, the Phoenicians, the Achaeans, after that of the Minoans and the Ugaritic. The trees of the high mountains, including cedars, oaks and larches, were exterminated. What is rather surprising is that the Romans had some shipbuilding timber left on the North. It follows that the shipbuilding timber on the East in the mountains was depleted, and the sailing nations began to look for mountains, high-mountain cedar trees. So the Western Mediterranean basin was colonized with astonishing rapidity from 1100 BC because the shipbuilding timber in the East basin was running out.
A Libanon-hegység vidéke meredek partjairól és a cédrusfáiról nevezetes (1500 méter felett nőttek), mára kiirtották a mézgás, tengeri hajók készítésére alkalmas magas fenyőfélét. A korai kikötők Büblosz és Ugarit között a cédruserdőknél, a Libanon-hegység lábánál feküdtek, Ugarittól É-ra, az Amanusz hegységben is voltak gazdag cédruserdők. A Libanon-hegység királyságokat is elválasztotta, és a föníciai kikötőket is védte a szárazföld sok belső kis államától.
É-Levantei föníciai amorita, majd hükszósz kikötők (Arvádnál a szárazföldön Tartus, Amrit is, 4)
- a minószi palotákhoz hasonló királyi palotája, több nyelvű ékírásos könyvtára volt (6. 85.o),
- a külső hossztartós, keeles tengeri fahajók építése,
- a bitumen tava a mai Latakia kikötőnél volt, házak és hajók szigetelésére használták a bitument,
- a bíbor festék kereskedelme, amit a tengeri bíborcsigából (murex) nyertek, Ugaritból terjedt el, távolsági tengeri csere-kereskedeleme volt Krétával, Egyiptommal, a Balkánnal (1,2,6),
- a kereket, a harci szekereket, a lovakat az ugaritiak ismertetik meg Egyiptommal,
- Minószon és más föníciai kikötőkben -pl. Türoszban, Arwadban, Citionban- képviseleteik, telepeik voltak (6.82,o.), mükénéi kapcsolatai is voltak, a Deltában a hükszószok kikötőt, majd fővárost alapítanak Avarisz néven,
- i.e. 1600-ig Ebla és Yamhad kikötője,
- ónbronz és üveggyártása (6. 84.o.), i.e. 1305-ből találnak egy Uluburun nevű, a legkorábbi Földközi-tengeri hajóroncsot (https://en.wikipedia.org/wiki/Uluburun_shipwreck), sok üveg- és fémöntvénnyel, gyantával töltött amforával,
- az első Baál templom a Hazzi hegyen (6.72.o., a hegyen várták az Ugaritba érkező hajókat, kőhorgonyokat ajándékoztak Baal templomának a szerencsés megérkezéskor),
"A föníciaiak tengeri kereskedőként, gyarmatosítóként az i.e. 1. évezredben kiterjesztették a befolyásukat a Földközi-tengeri partvidék mentén, Észak-Afrikára (pl. Utica, i.e. 1100), Anatóliára, a egyes görög szigetekre, Ciprusra. Csak hajókkal közlekedtek a kikötők között. Tangeri szoros (Cádíz, Ibéria) területeinek gyarmatosítása i.e. 1100 körül történt. Az i.e. 700-as években Karthágó lett (i.e. 814-ben alapította egy Didó nevű hercegnő, Türosz királyának testvére, és sok hajóval, útban Türoszból Karthágóba megálltak Cipruson 80 prostituáltat felvenni. A türosziak a későbbiekben is emigráltak szép számban, de nem Ciprusra, hanem Karthágóba. A karthágói föníciaiakat a rómaiak punoknak nevezték.) a Földközi-tenger nyugati térségének legfőbb tengeri és kereskedelmi hatalma. A karthágóiak föníciai várost alapítottak Ibériában, annak gazdag ásványkincseit (ón és ezüst) kiaknázandó. A föníciai exporttermékek közé tartozott az Ugaritból, Türoszból származó híres (a Murex csigából készült) bíborral festett ruhaanyag, továbbá bor, szőlő, olaj, mázas fajansz, üveg, só és a sóshal (garum néven a római időkben). A szíriai eredetű üveggyártásuk az egyiptomi üveggyártással párhuzamosan alakult ki, de tökéletesítették a gyártását." A szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel kapcsolatos ismereteiket, [https://en.wikipedia.org/wiki/Phoenicians_and_wine ], beleértve a Vitis vinifera borszőlőfaj számos ősi fajtájának szaporítását a föníciaiak vezették be vagy ösztönözték a borászati ismeretek elterjedését számos olyan régióban, amelyek ma is termelnek nemzetközi fogyasztásra alkalmas bort. Ezek közé tartozik a mai Libanon, Szíria, Algéria, Tunézia, Egyiptom, Görögország, Olaszország, Spanyolország, Franciaország és Portugália. A föníciaiak terjesztették el az amfora (gyakran "kánaáni korsó" néven ismert) használatát is a bor szállítására és tárolására. Átvették az egyiptomiaktól a rituális temlomi ivászatok szokását, (Egyiptomban sört ittak az ünnepeiken), az ivászatokkal egybe kötött szexuális népünnepélyeket, melyek minden tekintetben mértéktelenek voltak. Pl. minden asszony köteles volt életében legalább egyszer fizetség ellenében a szemtélyben odaadni magát valamelyik férfinak.
Az i.e. 1100 - i.e. 800 közötti időszakból nincsenek görög írásos emlékeink, ezért görög "Sötét kor"-nak** nevezik a korszakot. Hajóroncsokat sem találtak ebből a korból, de egy korábbi föníciai hajó roncsa ismert i.e. 1305-ből, D-Anatóliában, az Uluburun nevű foknál találták, ez a legkorábbi tengeri hajóroncs, az összes tengert figyelembe véve is. A roncsot ujjá építették, létezik róla kép és a gazdag rakománya volt (réz-, ón-, üvegöntvények, sok pisztácia gyantával töltött amfora, ebonit fa, murex, fajansz, elefántcsont, ékszerek). Az Anatóliai Régészeti Múzeumban kiállították. Feltételezett útiránya szerint Ugaritból Rodosz felé tartott. (A Marsala föníciai hajó roncsa kb. egy évezreddel későbbi: https://hu.frwiki.wiki/wiki/%C3%89paves_puniques_de_Marsala)
(https://warther.org/Carvings.php)
Külső hossztartós újjáépítve föníciai Uluburun (egy D-anatóliai tengeri fok neve) hajó(4)
Felső rajz: i.e. 1175 előtti föníciai-ugariti, alsó rajz: i.e. 1175 utáni kereskedelmi hajó. Az alsó képen döfő orros, fenékgerendával épült (keels), de nem gerinces hajó látható (4)
A föníciai cédrusfa hajóikat sólyákon, a fenékpalánkokra, először a hajótestet építve össze készítették. A kereszttartókat és a külső hossztartókat utólag építették be. A palánkok, az alkatrészek összeerősítése csapokkal és vékony papirusz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Papiruszs%C3%A1s) kötelekkel történt, "varrott" hajóknak nevezik az irodalomban, az 1900-as évekig építettek varrással hajókat a Baltikumban. (https://en.wikipedia.org/wiki/Ancient_Egyptian_technology) Papirusz sásból szőtt, nehéz gyékényvitorlákat, később len vitorlákat használtak. Az árbocokhoz és a keelan-hez (ami egy iránytartó és a hajók alját védő erős gerenda, annyira értékes, hogy kisebb további, cserélhető gerendákkal védték, partra húzva tárolták a hajókat) hosszú és egyenes, 1500 méter feletti magas hegyekben nővő szálfákra, cédrusokra, fenyőtörzsekre volt szükségük, gyorsan elfogytak a megfelelő és hozzáférhető vörösfenyő és cédrusfa törzsek a szíriai (Amanusz), az anatóliai Taurusz és a libanoni hegységekben.
Varrott kereszttartók (az iszkába lécek lesznek később a hossztartók erősebb kivitelben), gerendák a fedélzet rögzítésére, a C-vel jelölt lécek alatt van a papirusz zsinór szigetelés. Fenékpalánkos Hufu hajó, magyarázó múzeumi makett, i.e.2589-2566)
Kereszttartó "varrása" , a palánkok hajlítása lassan, melegen és nedvesen történt (4)
Az Amarna-i levelekből(https://hu.wikipedia.org/wiki/Amarna-levelek) kiderül, hogy a korban Türoszban fa hiány volt, az akháj Tengeri népek támadásának oka is a hajófák megszerzése lehetett. Abimilki -egy amorita kánaáni király- több levélében is tájékoztatta Amenhotep fáraót, és megemlíti az akháj dánunákat: "Íme, veszélyes ellenségek ostromolják Türosz városát. Danuna (anatóliai akháj királyság) királya időközben meghalt; most a testvére uralkodik. Ő békésen viselkedik velem szemben". "Íme, Tírusz erődje kifogyóban van friss vízből és fából." (Türosz erődje egy szigeten volt, https://en.wikipedia.org/wiki/King_of_Tyre, a szárazföldön feküdt Ó-Türosz, Ushu, itt voltak az édesvizű forrásai, sóbányája és a kötélgyártáshoz szükséges papirusz sás. Nagy mezőgazdasági területtel rendelkező régi város volt Ushu, i.e. 970-ben építettek egy erődített szigetet a kikötőjében, Új-Türoszt). Az i.e. 1200-as években (A Trója-i csatában i.e. 1230 körül több mint 1000 hajó vett részt. A Tengeri népek a Nílus-deltai csatája is hasonló méretű lehetett. A Tengeri népek két Koalíciója i.e. 1208-ban és i.e. 1180 körül szerveződött, i.e. 1225 és i.e 1175 között épült a Tengeri népek flottája.) és az i.e 1100-as években a közepes méretű, kb, 15-20 méteres tengerjáró hajók építése már szokásos volt, aminek nagy mennyiségű cédrusfa, fenyőfa kivágása és a kötélgyártáshoz szükséges papiruszsás kipusztítása volt a következménye. A magashegyi cédrusok, fenyők lassan nővő fák, így a túl- vagy tarvágás miatt az erdő talaja lepusztult, lemosta az eső. A cédrusfa -a papirusz sás a parton- a Földközi-tenger hegyes, K-i területén megtermett régen.
A kötélgyártás (ld. Függelék) a föníciai kikötőkben hagyományos, egyiptomi módszerekkel papirusz sásból történt. Nincsenek ókori feljegyzéseink arról, hogy hány kg papirusz volt szükséges egy hajó kötélzetéhez, vitorlázatához, varrásához. A trójai háború leírásában említik, hogy a "kötelek elengedtek, lassan cserélni kell a varratokat". A kutatók nem tudták értelmezni, lefordítani az elengedő köteleket, varratokat. Tehát a palánkokat erősítették össze: hornyokat véstek a palánkokba az összeerősítésükhöz. A palánkok között papirusz sás zsinórral és nádtörmelékkel tömítettek, a kötélzet és a vitorlák is papirusz sásból készültek. Mára kipusztult a Földközi-tenger területén a papiruszsás (https://hu.wikipedia.org/wiki/Papiruszs%C3%A1s).
Papiruszsás (https://hu.wikipedia.org/wiki/Papiruszs%C3%A1s)
A föníciaiak az i. e. 1. évezred első felében magashegyi cédrusfákat, hajófát keresve bejárták az egész földközi-tengeri partvidéket, támaszpontokat, átrakodóhelyeket, kikötőket alapítva, a Mediterráneum partvidékén, amelyek később független városállamokká váltak (https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%B6n%C3%ADcia). A dórok is kifogytak hajófákból, a Balkán-félszigeten a tölgyfákat is kipusztították, a dórok is Ny felé terjeszkedtek, de a dórok nagy területű gyarmatokat foglaltak el és gabonát termeltek. A Föníciaiak áruikat az akkor ismert világ minden részére szállították, felfedezték a vízi útvonalakat, a tengerek partvidékeit. Az i. e. 10. században kereskedelmi telepet alapítottak Cipruson és Kis-Ázsia partvidékén (Cilicia, Adana, Pamphülia és Lükia Anatóliában), ahol már összeütközésbe kerültek a dór görögökkel, akik elűzték őket Rodoszról, a Szporádokról és a Dorádokról. A föníciaiak aTirrén-tenger vidékét átengedték az etruszkoknak és a görögöknek, és az Afrikával való kereskedelem céljából Szicília nyugati részén, Máltán, Gozón és Pantelerián alapítottak telepeket az i. e. 9. században. Szardínián és Ibizán keresztül eljutottak az Ibériai-félszigeten Tarzisz országáig (Gades, a mai Cádiz, i.e. 1100). Itt ónt és ezüstöt vettek fel, melyet vagy helyben, vagy a Kasziteridész-szigeteken bányásztak. Visszatérésükkor, kihasználva az afrikai partok áramlatait és a már régebben meglévő telepeiket Hippo Dyarrhitus-t és Utica-t, melyeket i. e. 1100 körül alapítottak, de csak i. e. 814–813-ban alapították a későnn neves Karthágót. Észak-afrikai telepeik közül a legfontosabbak Utica és Karthágó lettek, az utóbbi népét punokként ismerjük.
Az eredeti föníciai telepeket később a dór görögök legalább részben visszafoglalták Líbiában, Anatóliában, Peloponnészoszon, Cipruson, Rodoszon, Szantorinin. A punok és a föníciaiak nem harcoltak egymással, de (6,102.o.) valamennyi településben -ahol Melqartot, Türosz főistenét Melqartot tisztelték-, Törosznak -minden városállam Türosztól függött- adó fizetésére volt kötelezve. Ha e kötelességüket nem teljesítették, előfordulhatott, hogy az adó lerovására erőszakkal kényszerítették őket: pl. I. Hírám korában (i.e. 980-947) így jártak el Utica ellen.
A Karthágó alapítása előtti időkről kevés a hasznos információ, vannak föníciai, arámi feliratok, luwiai képírással készült szövegek (6, 100.o.), de ezek főként fogadalmi feliratok, történeti szempontból értéktelenek. A görögök építkeztek, terjeszkedtek, a szárazföldön is, a "régi" föníciai kereskedelmi telepek eltűntek az idők folyamán. (Jó példa a görög Thébai városállam alapítása. Thébai a harmadik jelentős városállam volt Athén és Spárta után Boiótiában, szárazföldi karavánutak kereszteződésében. Valószínűleg föníciaiak alapították, akikhez később Thesszáliából a D-re vándorló aiólok csatlakoztak. Erre utal, hogy a város legendás alapítója, Európé testvére, akiről a fellegvárát is elnevezték, de sokkal többet nem tudunk Thébairól.)
A dórok visszafoglalták a keleti föníciai telepeket, a nyugati telepek sárgával jelölve (4)
KIKÖTŐK, TELEPEK
A legkorábbi i.e. 1100 körül alapított nevezetes föníciai telepek Utica (Tunisz), Hadrumentum (https://en.wikipedia.org/wiki/Hadrumetum) Kition (Citium, Ciprus) ás Cádíz (Ibéria). Cipruson már korábban az ugaritiak és a krétai akhájok is csatáztak a rézbányászatért, végül a türosziak telepedtek le. A https://en.wikipedia.org/wiki/Category:Phoenician_colonies oldalon némi keresés után megtalálható a Földközi-tengeri telepek története.
Föníciai Földközi-tengeri telepek I.e. 1100-tól, az Atlanti-óceán parján is (Wikipedia)
Uticát a Föníciából a Gibraltári-szorosba, Cádizba és az Atlanti-óceánba vezető kereskedelmi útvonalon fekvő kikötőként alapították. Pontos alapítási dátuma vitatott. Több klasszikus szerző i.e. 1100 körüli időszakra datálja az alapítását. Kikötője a folyamatos iszaposodás miatt feltöltődött, és az eredeti telep a szárazföldre került. Utica közelében só, ólom és ezüst bányák voltak. (https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.1821015116). Karthágót közel 300 évvel később alapították (i.e. 814) mintegy 40 km-re Uticától, de a feljegyzések szerint "i. e. 540-ig Utica még mindig fenntartotta politikai és gazdasági autonómiáját hatalmas karthágói szomszédjával szemben", sőt túlélte Kárthágónak a rómaik által történt megsemmisítését. Az i. e. IV. századra Utica pun uralom alá is került, a kereskedelmi rivalizálás okozott még háborút is Karthágó és Utica között. Lázadás tört ki a zsoldosok között, akik nem kaptak kártérítést a Karthágónak végzett szolgálatukért, a karthágói erők győztesnek bizonyultak, és rövid ostrom után megadásra kényszerítették Uticát. Karthágót 814-ben a föníciai Türosz városából érkező telepesek alapították, akik magukkal hozták a város istenét, Melqartot. (http://historia-cronologia.lapunk.hu/karthago-1198756) A hagyomány szerint a várost Dido hercegnő alapította (Dido elmenekült Türoszból, miután öccse meggyilkolta a férjét, hogy magához ragadja a hatalmat), a görög és római irodalomban több mítosz is ismert ebben a tárgyban. I. e. 509-ben Karthágó szerződést kötött Rómával, melyben meghatározták kereskedelmi és befolyási övezeteiket. Ez az első római írásos emlék, mely szerint Szicília és Szardínia Karthágó fennhatósága alá tartozott. Az i. e. 5. század kezdetére Utica rovására Karthágó vált a régió kereskedelmi centrumává; egészen addig, amíg a várost Róma meg nem hódította. Karthágó legyőzte a korábbi föníciai kolóniákat (Hadrumetum, Utica, Susa és Kerkouane), és a líbiai népeket, kiterjesztve ezzel hatalmát a mai Marokkótól egészen Egyiptomig. A Földközi-tenger partvidékén irányítása alá tartozott Szardínia, Málta, a Baleári-szigetek és Szicília nyugati része. Az Ibériai-félszigeten további kolóniákat hoztak létre. A 7. században tűnnek el a gömbölyű házak Ibériában, a korábbi, Uticai hatást túlélték.
Az Atlasz cédrusok elterjedési teülete Gibraltárnál (Wikipedia)
Cadíz és Huelva: a föníciaiak megfigyelték, hogy a gránithegyek alján kanyargó folyók kanyarulataiban ónérc (kassziterit) található. Az ibériai cadízi, tatessziai régióban ezüstöt is bányásztak, és a patakokban már korai időktől kezdve alluviális ónt mostak (a bronzgyártáshoz szükséges), ami a korban értékesebb volt mint az arany. Az ezüstbányászat növelte a régió vonzerejét, a föníciai városok adózását ezüstben mérték. A pénzverés feltalálása az i. e. 7. században a bronz és az ezüst keresését is serkentette. A késő bronzkorra az ezüst kitermelése Huelva tartományban ipari méreteket öltött. Huelva tartomány városaiban római kor előtti sok ezüst salakot találtak: a föníciai fémművesek 15 millió tonna pirometallurgiai maradékot termeltek a hatalmas riotintói lerakókban. Sok régész ma már Huelvával hozza összefüggésbe az "elveszett várost Atlantiszt". A Guadiana folyónál fekvő Medellínben egy nekropolisz került napvilágra. A Cádízt eredetileg Gadir néven a föníciaiak alapították, Gades néven található. A név jelentése "falakkal körülvett város". Már akkor a félsziget egyik fontos kereskedelmi központja volt, melyet az ősi nyugat-európai városok közül a legrégibbnek tartanak. A hagyomány szerint Cádizt i. e. 1100 körül alapították, de a legrégibb régészeti leletek az i. e. 9. századból valók. A város legfontosabb emléke a föníciai isten Melqart temploma. Néhány történész a templom hatalmas oszlopait Héraklész oszlopaival azonosítja, Melqartot a görögök Héraklész- szel azonosították. A tatessziai kultúra sajátos elemei az importált föníciai vöröscsiszolatú áru helyi utánzatai. A jellegzetes tatesszai bronzok közé tartoznak a körte alakú korsók, amelyekhez a temetkezésekben gyakran társulnak a hurokfogantyús, sekély tányér alakú parazsak, a virágmotívumokkal díszített füstölők, a könyöklő és a dupla rugós fibulák, valamint az övcsatok. Gyarmatosítás előtti nekropoliszokat nem azonosítottak. Az i.e. 7. és 6. század között a falu területén szétszórtan elhelyezkedő kör vagy ovális kunyhók késő bronzkori mintájáról a szárazkő alapozású, téglalap alakú, vakolt szőttesfalakkal ellátott házakra való áttérés az i.e. 7. és 6. század között történt, olyan településeken, amelyek ugyanazon a helyen egymást követő, tervezett alaprajzúak voltak. A legtöbb helyszínt az i.e. 5. században megmagyarázhatatlanul elhagyták.
Kition (Ciprus, Wikipedia): a leletek korai föníciai jelenlétre utalnak Kitionban is, amely az i. e. 10. század elején türoszi uralom alatt állt. Föníciai kereskedők, akiket türosziaknak gondolnak, gyarmatosította a területet, és kiterjesztette Kition politikai befolyását. I. e. 850 körül után a szentélyeket [a kathari helyszínen] a föníciaiak már újjáépítették.
Szicíliai és tunéziai telepek sárga színnel jelölve (Wikipedia)
Marion (Ciprus, Wikipedia): A hagyomány szerint Thészeusz fia a trójai háború után Polisz közelében szállt partra. Egyiptomban, Medinet Habuban, III. Ramszesz templomában található egy nagyméretű, i. e. 12. századi felirat, amely ciprusi városokra, köztük Marionra utal. A mükénéiek vagy akhájok i. e. 1400 és 1100 között telepedtek le Cipruson, és Marion egyike volt az általuk alapított város-királyságoknak. A város a közeli réz- és aranybányákból gazdagodott meg. Emellett fontos kereskedelmi kikötőként is szolgált a fém és a fa kereskedelmében. Az ókori kikötő alapjai a mai napig láthatóak a mai Latchi kikötőjében.
Motya (Szicília) alapítása i. e. 800 körülire, valamivel későbbre tehető, mint Karthagóé. Előszeretettel választottak hasonló helyeket, és valószínűleg eredetileg csupán kereskedelmi állomás vagy empórium volt, de fokozatosan virágzó és jelentős várossá emelkedett. A föníciaiak a barátságtalan szigetet korának egyik leggazdagabb városává alakították át, amelyet természetes a lagúna védett. Ősi szélmalmokat és sótartályokat használtak a párologtatásra, a só őrlésére és finomítására. I.e. 650-re a település forgalmas kikötővárossá nőtte ki magát, és a tengeri kereskedelem kiterjedt a Földközi-tenger középső és nyugati részére. A város rivalizálást váltott ki a közeli, észak-afrikai partvidéken fekvő, nagyhatalmú Karthágóval, annak ellenére, hogy közös a származásuk. Ez vezetett ahhoz, hogy Karthágó az i. e. VI. század közepén legyőzte és lerombolta Motyát. Motya talpra állt, és a lakosság gyorsan újjáépítette a várost, és két évszázadnyi nélkülözés után megépítette az első védőfalakat, amelyek a Közép-Mediterráneumban a legkorábbiak közé tartoznak
Soluntum (Szicília, https://en.wikipedia.org/wiki/Soluntum): Alapításának időpontja - akárcsak Panormusé (Palermo) - ismeretlen. Panormushoz való közelsége miatt Soluntum azon kevés kolóniák egyike volt, amelyeket a föníciaiak megtartottak, amikor a görög kolóniák szicíliai előrenyomulása elől meghátráltak, és a sziget északnyugati sarkába vonultak vissza. Ezután Panormusszal és Motyával együtt az uticaiaktól a karthágóiak kezébe került, vagy legalábbis e nép függőségébe került. Soluntum rendületlenül kitartott a karthágói szövetség mellett még i. e. 397-ben is, amikor Dionüsziosz feldúlta, de eredménytelenül. Az első pun háború alatt még mindig Karthágó pártján állt, és csak Panormus eleste után nyitotta meg Soluntum is a kapuit a rómaiak előtt. A rómaiak uralma alatt továbbra is fennmaradt, mint városi rangú település.
Palermo (Szicília, Panormus, Sys, Ziz, i.e. 734) Szicília három fő föníciai kolóniájának egyike lett, Motya és Soluntum mellett. A föníciai jelenlétre utaló leletek alig vannak, és a belváros igen népes központjában maradtak fenn, ami költségessé és logisztikailag nehézkessé teszi az ásatásokat. A föníciaiak telepe a kikötő és a hegyek közötti útakon volt, amelyek ma a Via Cappuccini és a Corso Pisani nevű utak, melyeken kereskedtek és szállították a cédrusfát a hegyekből.
Rusadir (Melilla, Marokko) föníciai kolóniaként [https://en.wikipedia.org/wiki/Rusadir ] jött létre a Fönícia és a Gibraltári-szoros közötti kereskedelmi útvonal mentén, amelyen Tinga (Tanger), Abyla (Ceuta), Kart (San Roque) és Gadir (Cádiz) kolóniák is találhatóak. Más nyugati előőrsökhöz hasonlóan Rusadir is karthágói uralom alá került.
Hadrumetum (Susa, Tunézia, https://en.wikipedia.org/wiki/Sousse#Hadrumetum, https://en.wikipedia.org/wiki/Hadrumetum) Az i. e. 11. században a türosziak alapították, a régi Sousse-tól mintegy 9,7 km-re vagy 6 mérföldre északra lévő folyótorkolatnál. Alapítása megelőzte Karthágóét, de más nyugati föníciai kolóniákhoz hasonlóan idővel a Karthágói Birodalom részévé vált.
*
Vita folyt arról, hogy mikor és kitől vették át a görögök az ábécéjüket, ugyanis mind az ugariti (ékírásos ábécé), mind a föníciai ábécé (vonalas írásos) hasonlóak. Hérodotosz szerint az átvétel a föníciaiaktól történt. A görög kappa és mü betű alakja olyan, amilyen kizárólag az i. e. 9. századi föníciai ábécében volt. Ugyanakkor a görög ábécé jó néhány olyan hang jelölésére szolgáló betűt is tartalmaz, amelyre a föníciai nem tartalmaz jelet, ellenben az ugariti ábécé tartalmaz. Ugarit az egyik legfontosabb település volt a görögség kialakulásában lényeges szerepet játszó i. e. 13–12. századi időszakban ahhoz, hogy írásrendszerének terjedése feltehető legyen. Hiányzik ugyan néhány száz évnyi periódus az írásbeliségből (a Sötét korban), mégis nehéz másképp elképzelni, hogy a föníciaiból hiányzó kha, i és u ismét megjelentek (khí, ióta, üpszilon) a görög ábécében. Egyes írásjelek közvetlenül is levezethetőek az ugariti jelformákból. ( A föníciai írásos anyagokat Karthágó elpustításakor a rómaiak "szétszórták". Az igen nagy számú telepükről sem maradt ránk könyvtár.)
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998.
sodornak (https://link.springer.com/referenceworkentry/10.1007/978-1-4020-4425-0_8686). Az elemi szálakat esetenként egy olajos ronggyal be is olajozták,
hogy vízállóak legyenek.
(https://hu.wikipedia.org/wiki/A_sebess%C3%A9g_m%C3%A9rt%C3%A9kegys%C3%A9gei#Csom%C3%B3). Egy nemzetközi csomó alatt egy tengeri mérföld óránkénti sebességet értünk, pontosan1,852 km/h -t. Rövidítése: kn (knot).
Sebességmérő eszköz, csomóban mér (4)
A mérési eszköz: egy zsinórokhoz kötött kis háromszögletű fadarabot dobtak a vízbe. A zsinóron szabályos közönként csomó volt. Tegyük fel, hogy a fadarab a vízben nagyjából ugyanott maradt, mert úgy erősítették a kötélre, hogy befordult a haladási irányra merőlegesen. A hajó sebességével arányosan tekeredett le a zsinór. Fél perc alatt a tengerész számolta, hogy hány csomó fut át az ujjai között. A csomók 47 láb 3 hüvelykre (vagyis 14,40 méterre) voltak egymástól. A 18. században a hajók sebességmérését azért kellett pontosan megoldani, mert ha napokig felhős időben vagy ködben haladtak, nem tudtak az égitestekkel szögmérést végezni, csak a sebesség segítségével tudták helyzetüket megbecsülni.