ÓLOM HASZNÁLATA A RÓMAI KORBAN

(2024 Július)

ABSTRACT

A rómaiak egy kis darab ólmot dobtak a boroshordókba, hogy édesebb legyen a bor. A keletkező mérgező vegyületet édesítőszereként is használták. Ólomból készítették a vízvezetékcsöveket, ónnal keverve ólomírónt készítettek. Hajók borítására, fúrócsigák elleni védekezésére is használták. Vegyületeit arcpúderként, rúzsként, vagy arcfestéshez használták, illetve festékekben – mint színezéket – alkalmazták. Építkezéseken a mészkő/márvány építőelemek közé öntötték, hogy földrengés esetén ne mozduljanak el az elemek. // LEAD USE IN THE ROMAN TIMES: The Romans threw a small piece of lead into wine casks, the resulting toxic compound was also used as a sweetener. Lead was used to make plumbing pipes, and mixed with tin to make, for example, lead clay. It was also used to coat boats and to protect them from drilling augers. Its compounds were used as face powders, lipsticks and face paints, and in dyes - as a colouring agent. It was poured between limestone/limestone building elements.

BEVEZETÉS  

A legrégebbi ismert ólom tárgy egy Törökországban talált kis szobor, i. e. 6500-ból. A babilóniai Függőkert padlózata ólomból készült, hogy visszatartsa a nedvességet. Egyiptomban edénymázt készítettk ólomból (https://www.manorfarmbourton.co.uk/wp-content/uploads/2020/10/Roman-Era.pdf). A halászok is használták hálókhoz nehezékként, az evezősök pedig az evezők kiegyensúlyozására. A kínaiak 4000 évvel ezelőtt érmék készítéséhez, ahogyan az ókori görögök és a rómaiak is, a gladiátorok pedig az öklüket borították be vele. Az ólom nélkülözhetetlen volt a Római Birodalom vízvezeték csövekhez, az ónhoz, koporsókhoz és a villák ereszcsatornáihoz használták. Az ezüsttel együtt bányászták, ugyanazokon a lelőhelyekben fordult elő. Ötvenkét  ólomlemezzel bélelték a Bath-i fürdőt Angliában. 

 

 

  

 A fémkohászatot több ezer évvel megelőzte a kovácsmesterség, az ősi kovácsok a termésfémként megtalálható arzénbronzból készítettek fegyvereket, először lándzsa- és nyílhegyeket, az arzén az ókori kovácsoknak sántaságot okozott

(https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91r%C3%A9zkor). A kalkolitikum az arzénbronzról kapta a nevét. Az ólmot öntötték, nem kovácsolták.  

Az ezüst olyan értékes volt, hogy inkább bányászták az ólmot is, pedig csak 1% ezüstöt tartalmazott. Plinius szerint „Hispaniában és egész Galliában igen fáradságos munkával ássák ki, Britanniában azonban a föld felszínén van, és annyira bőségesen, hogy törvénynek kell kimondania: egy bizonyos mennyiségnél nem termelhetnek ki többet” (NH XXXIV. 164–165; Darab Ágnes fordítása). Az ólomra is óriási szükség mutatkozott a birodalom minden területén. Néhány egy 1. századi hajóroncsban talált ólomöntvény alapján (Cabrera 4,5,6; Port-Vendres II; Saintes-Maries-de-la-Mer 1; Lavezzi 1; Sud-Lavezzi 2; Sud-Perduto 2) rekonstruálták az ólomöntvények előállításának és kereskedelmének egyes fázisait. Először az olvasztott ólmot formába öntötték, amelyen egy öntvényjelzés került, majd a már kihűlt öntvényre más pecséteket is tettek. A Carthago Nova (Cartagena) környéki ólombányák öntvényei a Kelet-Mediterráneumba is eljutottak, ami a kitermelés és szállítás nagyfokú – és birodalmi léptékű – szervezettségére utal." (http://real.mtak.hu/74991/1/Grull_nyomdanak.pdf)

 

 

 

 

 

Római kori kovácsműhelyek

Nem az ólom okozta a Római Birodalom általános hanyatlását! Az ólomnak nem volt döntő szerepe a Birodalom bukásában. Visszatérő kérdés, hogy „az ólom miatt bukott-e el a Római Birodalom?” 
Gyakori válaszok: a méretéből adódó decentralizált vezetése miatt, és hogy nem a rómaiak hódították meg a germánokat, hanem a germánok, a gótok hódították meg Rómát, és hogy a hadimorál romlása okozta az összeomlást, mert a légiók helyett idegen zsoldos hadseregeket alkalmaztak. Inkább tünet mint ok, hogy megszűntek az útépítések, sőt elhanyagolták az utak karbantartását. Az utakat korábban a légiók építették.  

STATISZTIKÁK

Az ólom használatra vezetik vissza néhányan a birodalom polgárainak fizikai, szellemi degenerációját, az arisztokrácia körében általános, – és már Augustus császár által demográfiai válságként értékelt – gyermektelenséget, és a római uralom alatt élők fizikai ellenálló képességének általános hanyatlását. Összehasonlító régészeti adatok azt mutatják, hogy a római alattvalók maradványaiban sokkal több ólom mutatható ki, mint a vaskori elődeik vagy népvándorlás kori utódaik csontjaiban. Britannia provincia területének lakói a római korban átlagosan 3 centiméterrel voltak alacsonyabbak a hódítás előtti és utáni korszakokban a területen élt és eltemetett embereknél. A régészeti leletek statisztikai használata körüli kételyek, az egyes adatsorok mögötti okokat övező bizonytalanság miatt meg kell említeni, hogy az ólommérgezés jelensége a Római Birodalom – és vele együtt a fémmegmunkálás – hanyatlásával jelentősen ritkult, de eltűnni soha nem tűnt el. Az ezüstbányászat melléktermékeként sok ólmot bányásztak, a nevezetes ezüst sestertius római érem volt, a pénzrendszer fontos pénzegysége.