AZ EGYIPTOMI PIRAMISOKHOZ VEZETŐ MAGASUTAK
(2024 január)
Abstract: Hufu (Kheopsz, i.e. 2570 körül) fáraó nevezetes Nagy piramisa közelében található a temetési templom, továbbá egy völgytemplom, és közelében egy kikötő is. A temetési templomot, a völgytemplomot és a kikötőt egy több mint 700 méteres magasított út kötötte össze. A kikötő valószínűleg már Hérodotosz korában sem volt látható teljes épségében, Hérodotosz csak a hozzá vezető, 18 méter széles útról emlékezik meg. A megemelt utat önmagában is „csaknem ugyanolyan nagy műnek” nevezte, mint magát a piramist. Az út töltésút volt, épített oldalfalakkal, a falak között magasított járószinttel. A falak magassága elérte a 40 métert, hossza majdnem a 740 méter, más adatok szerint 810 méter, vagy 825 méter. / ANCIENT WONDERS: THE ROADS TO THE EGYPTIAN PYRAMIDS: Near the famous Great Pyramid of Pharaoh Hufu (Khufu, c. 2570 BC, 2) is the Pharaoh's Temple of Burial, as well as a Valley Temple and a harbour. The Temple of the Burial near the Great Pyramid and the Valley Temple and its harbour were connected by an elevated road over 700 metres long. The harbour was probably not visible in its entirety even in Herodotus' time, for Herodotus only remembers the 18-metre-wide road leading to it, which he described as 'almost as great a work as the pyramid itself'. The road was an embankment road with built-up side walls and a raised walkway between the walls. The walls reached a height of 40 metres and a length of almost 740 metres, or 810 or 825 metres according to other accounts.
Hufu (Kheopsz, i.e. 2570 körül, 2) fáraó nevezetes Nagy piramisa közelében található a fáraó Temetési temploma, továbbá egy Völgytemplom és annak a kikötője is. A Nagy piramis melletti Temetési templomot és a Völgytemplomot, annak kikötőjét egy több mint 700 méteres magasított út kötötte össze. A Völgytemplom a mai Kairó egyik elővárosának helyén állt. A Nílus akkor nyugatabbra folyt, a mai Nílustól 7 kilométerre.* A kikötő valószínűleg már Hérodotosz korában sem volt látható teljes épségében, mert Hérodotosz csak a hozzá vezető, 18 méter széles útról emlékezik meg, amelyet önmagában is „csaknem ugyanolyan nagy műnek” nevezett, mint magát a piramist. Az út töltésút volt, épített oldalfalakkal, a falak között magasított járószinttel. A falak magassága elérte a 40 métert, hossza majdnem a 740 méter, más adatok szerint 810 méter, vagy 825 méter. Mára (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%ADzai_nagy_piramis#Templomok_%C3%A9s_felj%C3%A1r%C3%B3_%C3%BAt) ennek az útnak csak egy 80 méter hosszú, nagyon romos szakasza maradt fenn, és egy 1990-ben feltárt 56 méter hosszú bazaltburkolatú és 8 méter széles vályogfallal körülvett útmaradvány. Az egyiptológusok szerint a piramis építéséhez használt rámpa és a temetéshez használt királyi bárka felvonulási útja volt egyben.
Egy fáraótemetés: szánon vontatták a piramishoz a Napbárkát, előtte vízezték az utat, a hajótestet kékre festették. (4)
Kairói Régészeti Múzeum: Hufu apjának, Sznofru fáraónak a sírjából fontos falikép, i.e. 2600 körül. Az első varrott-csapos kőszállító hajóábrázolás, az "A" alakú árbocot használták a kövek, terhek emelésére is (4)
Mára széthordták piramiskertet, a körzet nemes és megmunkált köveit. Kairói építkezéseken használták fel a mozgatható köveket. Hufu idejében a piramis mellé Temetési templomot, a királyné piramisát, tároló épületeket építettek és körbe vették az egészet magas fallal, és lent, a Nílus parton pedig egy Völgytemplomot emeltek, kikötővel:
Wadi el-Jarf tengerparti része, sok kőhorgonyt találtak a tengerben és egy nagy raktárépületben (https://honorfrostfoundation.org/category/egypt-projects/)
Tengeri vitorlás képe Sahuré (kb. i.e. 2492- i.e. 2475 között) fáraó sírjából (Abusir), hosszanti merevítő kötéllel (3. 27.o.)
A kereskedelmi teher- és szállítóhajók rövid, 105 centiméteres mézga tartalmú akácia (Acacia senegal, A. seyal) -ritkán platán ((Platanus orientalis), vagy tamariszkuzspalánkokból készültek, A palánkok akácia anyaga közepesen kemény, meglehetősen szilárd és szívós, könnyen megmunkálható, fűrészelhető, gyalulható, jól faragható, esztergálható, hámozható és hasítható, és gőzöléssel vörösesbarna színű és jól hajlítható lesz. Az akácia fa mézgatartalmú, mint a cédrusfa. Nedvéből vízben nehezen oldódó ragasztót készítettek i.e. 2000-től. Ma gumiarábikum néven ismert. A tömítéseket minden nap javították. A palánkok közé papirusz nád törlelékét, zsinórját, Hérodotosz szerint vesszőt raktak, a rómaiak majd mogyorófa vesszőt. (Nem régen a kutatók a mézga helyett méhviasszal kísérleteztek egy teljes nagyságú, szegek nélküli, csapos palánkú vitorlás-másolat építésénél: majd a görögök használnak kemény fából készült szegeket a csapok rögzítéséhez.)
I.e. 2500-as évektől épített vitorlás-evezős rajza, módosításokkal több mint ezer évig építették, pl. kőszállító dereglyeként 2-4 tonnás kövekhez (4.)
(Az ábrázolásban szokatlan, hogy a nem látható evezőket is ábrázolták, 2x3 kormányevezője volt.)
Kezdetben kettős, összetámasztott bipod árbocot használtak, alul és felül is merevített papirusz-gyékény hátszél-vitorlával. Az árboc és a vitorla kötélzetén sokat vitáznak a kutatók, sokáig az árbocnak nem voltak oldalmerevítő kötelei. A vitorla csak segédeszköz volt, ezek a dereglyék kis merülésű evezős, tolórudas szállító hajók voltak. A tengeren, a part mentén cédrus szállításra és talán kalózkodásra használták. A korai evezősök még menetiránnyal szemben állva, tolórúddal hajtották a hajót. A kalózkodás a 2. évezredben is már "foglalkozás" lett, volt a kalózkodás.
A hosszanti merevítő kötél i.e. 2490 körül (http://www.warther.org/CarvingsDetail.php?36)
Egyiptomban az Óbirodalom idején is a Nílus volt a fő közlekedési és szállítási útvonal. Egyik kőút a korból a ma 4700 éves, mészkőből építették, Kairótól DNy-ra egy Moeris nevű tó (Faiyum) rakpartjához, a közelében lévő bazalt bányához. Faiyum terület mélyföld, értékes mezőgazdasági terület. A bazalt út a területet és a bányát kötötte össze, hat és fél láb széles volt hét és fél mérföld hosszú út volt (https://www.dangerousroads.org/africa/egypt/3765-road-to-giza.html).
1922-ben R. Engelbach vetette fel azt a reális elképzelést (https://www.gutenberg.org/files/59320/59320-h/59320-h.htm The Project Gutenberg EBook of The Aswân Obelisk, by R. (Reginald) Engelbach), hogy a több 100 tonnás obeliszkeket úgy szállították el Asszuánból, hogy a Nílus árterületén alacsony vízálláskor a nagy, 60-80 méter hosszú hajókhoz rámpákat építettek és a rámpákon vontatták a hajókra az obeliszkeket.
IRODALOMJEGYZÉK
(1) ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8