Az Arktiszon már elovadt a sokéves jég:
 
Teller Ede javaslata az aeroszol permetezés volt.  
(2026 november)
 
 
 
Az északi sarkvidék nyári jégborítása 50-60 százalékkal kisebb, mint az 1980-as évek elején. A sokéves jég 2026-ra 96% -ban, elolvadt. Az ENSZ CMIP6 modell szimulációi szerint 2038–2039 körül elérjük a 2 °C-os globális felmelegedést, ami 2026-ban már közel 1.5 fokos, és Európában a felmelegedés egy fokkal több, mint a globális, az É-i sarok pedig még közel legalább háromszor gyorsabban melegszik. A kaktuszok számára alkalmas amerikai élőhelyek legalább 80 százaléka elveszhet. A kaktuszok sokszínűsége 2100-ra Amerika legtöbb térségében csökkenhet, a legsúlyosabb veszteségek Közép-Amerika egyes részein, valamint Venezuela partvidékén és Brazília északkeleti térségében várhatóak, ahol a felére csökkenhet a kaktuszfajok száma. A chilei–argentin határvidéken 29 százalékos, Peru, Ecuador és Kolumbia középső térségében pedig 34 százalékos visszaesést vetítenek előre. De van ahol pár %-kal nőhet is (https://www.origo.hu/tudomany/2026/11/kaktuszokat-sem-kimeli-a-klimavaltozas).
 
A felmelegedésből származó többlethő túlnyomó része az óceánokban raktározódik, ami tengerszint emelkedést okoz. É-on tengeri jég helyén sötétebb vízfelület jön létre, amely több napsugárzást nyel el. 2040 -re 10 és 15% -kal csökken a nyári északi albedó érték 2026-hoz viszonyítva, tovább erősítve a sarkvidéki melegedést. (A sarki albedó értéke, a fél éves sötétség és az évszakfüggés miatt nem egész egyértelmű, de a változása egyértelmű.) Az Arktisz melegedése kb. 2000 -től pozitív visszacsatolásos folyamat, mégsem teszünk semmit, pedig a globális átlagnál gyorsabban melegszik, a földrajzi Északi-sarkon  −10 °C és −5 °C körül alakul a hőmérséklet szeptember közepére. Az évente megfagyó jég csökkenése egy billenő pont, ami az albedó csökkenése miatt történik. A 2020-as évektől az áprilisi max. és szeptemberi min. jégmennyiségek különbsége csökken.
Az éghajlati modellek (például a CMIP6 globális klímamodellek is) tartalmazzák a fenti folyamatokat, a jelenséget arktiszi amplifikáció-nak nevezik. A modellek és a mérések azt mutatják, hogy az Arktisz legalább háromszor gyorsabban melegszik, mint a Föld többi része. A modelleknek van elméleti bizonytalansága: de évente a május–júniusban a jég felszínén megjelenő sötét olvadéktavak aránya az egyik legpontosabb előrejelzés a szeptemberi max. jégkiterjedés állapotára, és az albedó-csökkenés rövid távú előrejelzésére. Itt a hosszú távú csökkenéssel foglalkozunk.
 
 
soc 2026
 
 
 
Az ENSZ  CMIP6 klímamodelljei a globális klímára 2100-ra legalább 2,1– 3,5 °C -os globális felmelegedést jósolnak, és az északi sarkvidék (Arktisz) kb. háromszor gyorsabban melegszik, mint a globális átlag, ami a jégtakaró csökkenésével és az óceán sótartalmának a csökkenésével jár. Az Északi-sarkvidék (Arktisz) szeptemberi átlaghőmérséklete napjainkban −5 °C és 0 °C között mozog (magán a földrajzi Északi-sarkon jellemzően −10 °C és −5 °C körül alakul szeptember közepére-végére, mielőtt beköszönt a sarki éjszaka), 2050-ig pedig a klímamodellek további 2–4 °C-os emelkedést vetítenek előre.
A pontos fizikai ENSZ-modell (CMIP6) szerint 51 % +/- 8 % -kal csökken az AMOC intenzitása 2100-ra. Az AMOC áramlat sós vizet szállít É-ra, de a század végi 51 %-os gyengülése kb. 1 °C-t csökkentheti a hőmérsékletet, ami szerencsés lenne. (Néhány év múlva az lesz a kérdés, hogyan lehet mesterségesen átbillenteni, leállítani az AMOC-ot. Talán a Transpolar Drift besegít.) Ha összeomlana talán több fokkal is csökkenne az európai felmelegedés.
 
Az arktiszi jég állapota
A tengerből kifagyó sómennyiség, a tengerbe jutó olvadékvíz miatt változó sarki jégmennyiség hatásait vizsgáljuk. A sokéves jég 96 %-a eltűnt: míg 1985-ben a sarkvidéki jégtakaró 33%-át alkotta 4 évnél idősebb, vastag jég, és 2020-ra ez az arány 4,4%-ra esett vissza.
Az arktiszi többéves jég mára ≈ 95 %-ban - ami az összes jég legalább 33%-a volt - elolvadt.  2026-tól évente annyi vagy kevesebb jég fagy meg, amennyi évente elolvad, így a mostantól
 
a megfagyó arktiszi jég mennyisége csökken, ami egy forduló pont (tipping point). 
 
2100-ban várhatóan kb. mai mennyiségnek csak a 75 - %-a fog megfagyni télen (kb. 17 km3). A hosszú téli éjszaka miatt a kb. 75 % -os jégmennyiség határérték lehet. A további 25 %-kal kevesebb jég miatt negyed annyi sóval kevesebb is fog kifagyni 2100-ben mint ma, mert a sarki jég sómentes, ma is. A csökkenő jég mennyiségével arányos a kifagyó só mennyisége, ami egy egyszerű modellben kb. lineárisan arányos az AMOC áramlat intenzitásával, amit a modellekben az édesvíz mennyiségének a függvényében vizsgálnak. Az összes elolvadt jég így 33% plusz a mai 25% -ka: 50% -os értékkel számolhatunk 1980-as bázison, az AMOC várható gyengülése így kb. 50% -os lesz. Az AMOC-lassulásért főleg a szibériai az édesvíz-beáramlás (Transzpoláris-Áramlat) a felelős, a grönlandi plvadás csak másodsorban.
 
Kérdés: Ha az AMOC 50%-ot gyengül 2100-ig, és egy fokot hűt,  akkor hogy alakul Európa időjárása?
Feltéve, hogy Európa felmelegedése közel 4 fok lesz, a műholdas mérések kezdetéhez (1979) viszonyítva. Az AMOC gyengülése kb. egy fokot hűt. 2026-ban a globális emelkedés 1.5 C fok volt, Európa hőmérséklet emelkedése pedig 2.5 fok volt.
2100-ra 4 fokos európai hőmérséklet emelkedést tételezünk fel, amiből a 2026-ban évente megfagyó jégmennyiség 25 %-os, és az AMOC-intenzitás 50%-os csökkenése következik 2100-ra, a műholdas mérések kezdetéhez (1979) viszonyítva. 
arctic death spiral 3036 okt
Az arktiszi jégmennyiség szeptemberi minimumát már kevesebb mint 5 %-ban alkotja a többéves jég.
Az évente megfagyó jégmennyiség ma még közel állandó (Grönland északi partján, valamint a Kanadai-szigetvilágban) 
1979 -től az Északi-sarkvidék már elveszítette a téli jégtérfogatának körülbelül az egyharmadát (kb. 30-33%-át), aminek fő oka, hogy a többéves, vastag (3-4 méteres) „őshonos” jég 95%-a eltűnt.
A század végére (2100-ra) a megmaradó területeken a jégvastagság 1 méter körüli szezonális jégre vékonyodik, a vékonyabb jég erősíti a Transzpolár áramlást és a "Hideg folt"-ot. A modellek szerint a 2026 áprilisi téli jégtérfogat további 25 %-a, azaz összesen 50%-a eltűnik 2100-ra a műholdas mérések kezdetéhez (1979) viszonyítva. Továbbá a modellek szerint kb. lineáris a függés: az AMOC is 2100-ra ≈ 50%-kal fog gyengülni.
Ma az É-I sarkon az évente megfagyó jégmennyiség még biztosítja a Dánia-vízesés és az AMOC közel stagnáló intenzitását 2026-ban 
 
A globális átlaghőmérséklet-emelkedés miatti felmelegedés vs az AMOC gyengülése: a két ellentétes hatás eredőjeként Európa nagy részén a nagy lehűlés elmarad, a 4 °C-os melegedés helyett 3 C fok körül tetőzhet a felmelegedés, de a szélsőséges időjárási jelenségek (zivatarok és aszályok) majd felerősödnek**. Az AMOC lassulása miatti dinamikus torlódás (20-50 cm) hozzáadódik a globális felmelegedés okozta általános tengerszint-emelkedéshez (ami a gleccserek olvadásából és a víz hőtágulásából adódik). Így Nyugat-Európa partjainál a tengerszint-emelkedés elérheti a 40-80 cm-t is, ami a felerősödő vihardagályokkal együtt katasztrofális partmenti árvizeket okozhat.
 
ALBEDÓ
Az albedó csökkenése egy öngerjesztő melegedést (pozitív visszacsatolást) jelent,  amely lokálisan nagy mértékben fűti a szárazföldet és a környező tengereket, ami "bőven" ellensúlyozza az Atlanti-óceáni áramlási rendszer (AMOC) gyengüléséből fakadó hűtő hatást. Míg a világos hó- és jégfelületek a napsugárzás 80–90%-át visszaverik az űrbe, a helyükre lépő sötét víz, olvadék tavak és talaj a hő több mint 90%-át elnyelik. 
 
Tehát: Teller nemcsak napernyőt (az L1-be), hanem tavasszal 8-12 km magasan aeroszol permetezést is javasolt: (https://www.dw.com/en/solar-geoengineering-the-controversial-climate-change-solution/a-66240255) az Arktisz felett is. "Why not do that?” 
A kén-dioxid permetezés előbb-utóbb meg fog történni, az albedó csökkenés hatása lesz a valódi fizikai ok. Akkor pedig kis léptékben minnél előbb permetezzünk az Arktiszon, annak negatív hatásaival együtt. 2027 tavasza: kíváló kísérlet-, méretnövelő (skálázó) technikák ismertek, továbbá van megfelelő repülőgép is. Minden más megoldás sokkal drágább megoldás (Mészkő porral annyira közönbösíthető a tenger, amennyi kárt okoz akén-dioxid.)
 
Az albedó-visszacsatolás mechanizmusa Európában
• A hótakaró visszaszorulása. A kontinensen egyre később esik le az első hó, és tavasszal hetekkel korábban olvad el. A fehér hótakaró helyén megjelenő sötét szántóföldek, erdők és aszfaltutak azonnal elnyelik a tavaszi napsugárzást, ami már kora tavasszal kiszárítja a talajt és felgyorsítja a nyári hőséghullámok kialakulását.
Magyarországon  2040-re a nyár 4,5–5 hónaposra nyúlhat, míg a tél 1,5–2 hónapra zsugorodhat, a tavasz és az ősz pedig rövid, átmeneti időszakokká válik. Ma a meleg időszak már május végén elkezdődik és szeptember közepéig-végéig kitart. Fél évszázad alatt nagyjából 3–4 héttel (helyenként akár 50 nappal) lett hosszabb. Ma a tél (kb. 65–75 nap): a tartósan fagyos, téli időszak decemberre tolódott, és gyakran már február közepén véget ér. A fagyos napok száma évi 96-ról 80 körülire csökkent. A meleg és hideg küszöbnapok aránya az 1950-es évek átlagos 0,18-as értékéről a 2020-as évekre több mint a háromszorosára, 0,57-re ugrott, és 2024 és 2026 -ban 0.9 körül volt. A meleg és hideg küszöbnapok aránya Európában és Skandináviában 0,2-ről (20%-os szintről) 0,7–0,8-as (70–80%-os) szintre tolódott el az 1950-es évek óta.
• A sarki tengeri jég eltűnése (Arktiszi amplifikáció). Az Északi-sarkvidék a globális átlagnál háromszor gyorsabban melegszik, mert a visszahúzódó jégtakaró helyét a sötét óceán veszi át. Ez a jelenség közvetlenül érinti Észak-Európát, és csökkenti az Egyenlítő és az Északi-sark közötti hőmérséklet-különbséget, ami csökkenti a szélerősséget, megzavarja a futóáramlásokat (jet stream), és tartós, forró légköri blokkokat hoz létre Európa felett.
• Az alpesi és skandináv gleccserek olvadása. A hegyvidéki jégmezők zsugorodásával sötét sziklafalak bukkannak elő. A felmelegedő kőzetek alulról és oldalról is tovább olvasztják a megmaradt jeget, ráadásul a levegőben szálló por és korom is besötétíti a jég felszínét, és a több eső rontja annak fényvisszaverő képességét.
• Szezonális ellentmondás. Az AMOC gyengülése főként télen okoz, bár enyhe lehűlést Északnyugat-Európában. Nyáron viszont a lelassuló óceáni áramlás és a csökkenő albedó együttesen extrém szárazságot és hőhullámokat idéz elő, mivel a szárazföld felett kevesebb a párolgásból származó hűtő hatás és a felhőtakaró.
• A szárazföld gyorsabb melegedése. Európa területe a globális átlagnál kétszer gyorsabban melegszik, mert a szárazföldi területek hőkapacitása jóval kisebb, mint az óceánoké. Az albedó csökkenése közvetlenül a szárazföldön és a part menti tengereken érvényesül, így a helyi többlethő azonnal megjelenik a levegő hőmérsékletében
 • Permafroszt olvadása: a fagyott talaj felengedésekor nagy mennyiségű üvegházhatású gáz (szén-dioxid és metán) szabadul fel a légkörbe, ami fokozza a globális felmelegedést, ami még több fagyott talajt olvaszt fel. A melegedő levegő több nedvességet képes megtartani, a vízgőz pedig maga is egy erős üvegházhatású gáz, amely tovább melegíti a térséget.
• A "Hideg folt" paradoxon: Grönlandnál összegyűlik a hideg olvadékvíz, egy hideg foltot alkot. Az olvadékvíz hatást a kevesebb jég megfagyásával figyelembe vettük.  Paradox módon télen van a maximuma, nem nyáron az olvadás idején, amit a "rétegben gyűlik össze" homályos magyarázattal indokolnak a kutatók. Van jobb magyarázat: az édesvíz beáramlás döntő részét Grönlandnál a Transzpoláris áramlat édes, hideg vize adja, ami késéssel, télen ér a Hideg foltba késéssel a szibériai olvadásból.
 
*Mit mutatnak a legfrissebb klímamodellek (pl. CMIP6**) az AMOC összeomlási küszöbértékeiről?
A legfrissebb globális klímamodellek – elsősorban a CMIP6 (Coupled Model Intercomparison Project Phase 6), amely az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legutóbbi jelentéseit is megalapozza – a globális felmelegedés gyorsulását és a szélsőségek felerősödését vetítik előre.
Bizonyos az AMOC gyengülése, a vita az összeomlás időpontjában van, ezért a jó kérdés az, hogy az összeomlásig mi történik? (Gemini válasz:) Itt feltettük, hogy 2100-ig nem lesz billenés:
 • Általános gyengülés az összeomlásig: a CMIP6 modellek mindegyike szerint az AMOC „nagyon valószínűséggel” gyengülni fog a 21. század végéig minden kibocsátási forgatókönyv mellett. Alacsony kibocsátás esetén a gyengülés már 2026 ban is 10 és 15 % között van. Átlagos esetben további ~24%, míg magas kibocsátás az erős melegedés miatt további 39–45% körüli csökkenés várható 2100-ig.
• Az 50%-os forgatókönyv a reális (pl. CMIP6): mert a legújabb, finomított modellek (például a franciaországi University of Bordeaux vagy más európai egyetemek szimulációi) közel 50%-os gyengülést mutatnak a század végére, ha a kibocsátás nem stagnál; és nem fog stagnálni.
• Összeomlási kockázatok: az IPCC korábban „közepes megbízhatósággal” azt jósolta, hogy hirtelen, teljes összeomlás nem várható 2100 előtt. A legújabb kutatások (pl. az utrechti egyetem szimulációi) figyelmeztetnek: a grönlandi olvadékvíz és az óceáni sótartalom-változások miatt nem elhanyagolható az esélye egy 2100 előtti-körüli kritikus töréspontnak (tipping point), ay.
 mi csökkentené É-on a felmelegdést.
 
**Milyen időjárás lesz 2050-ig?
 • További melegedés: Európa átlaghőmérséklete a globális átlagnál gyorsabban emelkedik. Magyarországon a nyári átlaghőmérséklet tovább nő, és emelkedik a hőségnapok (30 °C feletti) és a trópusi éjszakák (20 °C feletti minimum) száma.
• Aszályos nyarak és vízhiány: a nyarak hosszabbak, forróbbak és szárazabbak lesznek. A melegebb levegő miatt fokozódik a párolgás, ami tovább csökkenti a talajnedvességet és a felszíni vizek (pl. Balaton, Velencei-tó, folyók) vízszintjéit.
• Szélsőséges csapadékeloszlás: a csapadék éves mennyisége nem feltétlenül csökken erősen, de az eloszlása szélsőségessé válik. A hosszú aszályos időszakokat hirtelen lezúduló, nagy intenzitású felhőszakadások és villámárvizek szakítják meg.
• Enyhébb, de szeszélyesebb telek lesznek. A tartós, kemény fagyok és a megmaradó hótakaró ritkább lesz. A poláris örvény (jet stream) instabilitása miatt bármikor előfordulhatnak hirtelen, rövid ideig tartó sarkvidéki hidegbetörések (akár tavasszal is, komoly fagykárokat okozva).
 
Az Északi-sarkvidék (Arktisz) éves jegének olvadása 2050-re eléri a 15 - 25 %-ot
 A nyári jég (szeptemberi minimum): a modellek szerint 2050 előtt (valószínűleg már a 2030-as vagy 2040-es években) az Északi-sarkvidék nyár végére jégmentessé válik, ami azt jelenti, hogy a korábbi nyári jégtakaró több mint 85–90%-a elolvad (csak Grönland és a Kanadai-szigetvilág északi partjainál marad némi jég, és a Grönlandi vastag jég).
• Többéves vastag jég: már ma is több mint 95%-a eltűnt, így 2050-re szinte kizárólag csak az adott féléves télen befagyott, vékony (1–1,5 méteres) szezonális jég marad.
• Téli jégtérfogat: a téli éjszakán továbbra is befagy a tenger nagy része, áprilisban van a maximuma, de a jég vékonyabb lesz. A mérések kezdete (1979) óta a téli jégtérfogat kb. 30%-a már eltűnt (ezt a sokéves jég olvadása okozta), 2100-ra az éves veszteség várhatóan eléri a további 20 %-ot, összesen 50%-ot.
 
 Megj.: Ha zéro mesterséges CO2 kibocsájtás (csak biológiai) esetén a felezési idő kb. 30 év, (a zéro mesterséges kibocsájtás nyilván reménytelen cél), akkor: A sarkkörökön túl (a 60. szélességi fok felett) a sztratoszféra már 8–13 kilométeres magasságban megtalálható, átalakított katonai légi utántöltő gépekkel (például KC–46-osokkal) évente néhány száz repüléssel megoldható a kén-dioxid permetezés. Ciklikus: Csak tavasszal és kora nyáron (márciustól júniusig) kell részecskéket juttatni a légkörbe. Ősszel és télen a sarki sötétség miatt nincs napsugárzás, így a részecskék fokozatosan kihullanak a légkörből, amíg a következő tavasszal újra nem kezdik a műveletet.
• Mivel nem az egész bolygót, csak a Föld felszínének néhány százalékát kitevő sarkvidéket kell hűteni, a globális programokhoz szükséges kén-dioxid mennyiségének mindössze 10%-a elegendő.
• Jég-albedó visszacsatolás. Ha a részecskék tavasszal megakadályozzák a hó és a jég olvadását, a világos felszín maga is visszaveri a napfényt. Így a természet felerősíti a mesterséges hűtést.
 **Frissített előrejelzések Geminivel 2100-ig (IPCC AR6): A légköri szén-dioxid emberi, azaz nem biológiai, fosszilis és ipari eredetű többletkoncentrációja mintegy 10%-kal nőtt a 2020-as években (2020 és 2026 között), ami közel 14 ppm (milliomodrész) emelkedést jelent.
ForgatókönyvGlobális átlaghőmérséklet-emelkedés (2081–2100-ben az 1850–1900-as szinthez képest)Globális tengerszint-emelkedés (2100, az 1995–2014-es szinthez képest)
SSP1-1.9 (nagyon kis kibocsátás)
1,4 °C (valószínű tartomány: 1,0–1,8 °C), 2025-ös állapot 0,38 m (valószínű tartomány: 0,28–0,55 m)
SSP1-2.6 (alacsony kibocsátás) 1,8 °C (valószínű tartomány: 1,6–2,4 °C) valószínű 2050-es állapot 0,44 m (valószínű tartomány: 0,32–0,62 m)
SSP2-4.5 (közepes kibocsátás) 2,7 °C (valószínű tartomány: 2,1–3,5 °C) valószínű 2100-es állapot,  jó esetben 0,56 m (valószínű tartomány: 0,44–0,76 m)
SSP5-8.5 (nagyon nagy kibocsátás) 4,4 °C (valószínű tartomány: 3,3–5,7 °C) 4°C körül rossz esetben! 0,77 m (valószínű tartomány: 0,63–1,01 m)
(Megjegyzés. A tengerszint-adatok az AR6-ban már az 1995–2014-es időszakhoz viszonyítanak, ami nagyjából 4-5 centiméterrel magasabb bázis az SROCC által használt 1986–2005-ös átlagnál. A hőmérséklet adatok az 1850–1900-as iparosodás előtti szinthez viszonyítva) . 
Ha a globális szén-dioxid-kibocsátás a 2026-os szinten állandósul, 2050-re várhatóan 1,85–2,0 °C-os globális felmelegedés alakul ki az iparosodás előtti (1850–1900-as) átlaghoz képest. 2100-ra várhatóan 2,7–2,9 °C-os globális felmelegedés alakul ki az iparosodás előtti átlaghoz képest. 
A szélhajtotta Golf-áramlás megmarad, a klasszikus, part menti Golf-áramlatot elsősorban a szelek és a Föld forgása (Coriolis-erő) mozgatja. Amíg a Föld forog és fújnak a szelek (lassulnak), ez az áramlás nem szűnik meg teljesen, csupán gyengébb lesz. A só-sűrűség vezérelt áramlás (a jövő században összeomlik) az AMOC mélytengeri motorja. Normál esetben az északra érkező meleg, sós víz lehűl, nehezebbé válik, lesüllyed a mélybe, és ezzel folyamatosan „szívja” maga után a meleg vizet délről. Az édesvíz beáramlása (az olvadó jég miatt) hígítja a tengervizet, így a sok édesvíz majd nem tud lesüllyedni, leáll (tipping point):
IPCC SROCC CH 6 9 HŐM