A NÍLUSON SZÁLLÍTOTTÁK A KÖVEKET
A PIARAMISOKHOZ
(2024 május)
ABSTRACT
A Nature-ben megjelent cikk megerősíti, hogy a piramisok építőköveit a Níluson szállították a piramisokhoz vezető utak végéhaz épített kikötőkbe. Létezik más bizonyíték is: egy Merer nevű munkavezető hieroglif jelekkel írt naplója, (Diary of Merer), amely a piramiskövek Níluson történt szállításáról számol be. A Nature cikkben azt is bizonyítják, hogy már a korai dinasztiák idején a Nílus Ny-i meder ága vagy medre K-re tolódott. A piramiskövek többsége 2-3 tonnás, valószínűleg a hajóárbócok segítségével emelték be, és rakták a partra a köveket. / THE STONES WERE TRANSPORTED ON THE NILE TO THE PIARAMIS: Recently an article has been published in Nature which confirms that the building stones of the pyramids were transported along the Nile to the ports built for the pyramid ramps. Otherwise there is an evidence for the statement: the Diary of Merer, a foreman who wrote in hieroglyphic characters, which describes the transport of the pyramid stones along the Nile. In the Nature article, there is also evidence that already in the early dynastic period, the Nile's West bank or bed was shifted to the East. The majority of the pyramid stones has the weght of 2-3 tonnes, probably lifted in and placed on the shore by the ship's masts.
BEVEZETÉS
2024 májusában megjelent egy cikk a Nature-ban (https://rdcu.be/dICyw): The Egyptian pyramid chain was built along the now abandoned Ahramat Nile Branch. Szerzői: Eman Ghoneim, Timothy J. Ralph, Suzanne Onstine, Raghda El-Behaedi, Gad El-Qady, Amr S. Fahil, Mahfooz Hafez, Magdy Atya, Mohamed Ebrahim, Ashraf Khozym & Mohamed S. Fathy (Communications Earth & Environment volume 5, Springer Nature, May 16, 2024, Article number: 233), azaz: Eman Ghoneim és szerzőtársai: "A Nílus egy mára kiszáradt, Ahramat nevű ága mentén építették a piramisokat" címmel.
A cikk rövid összefoglalása: Egyiptom legnagyobb piramisai egy keskeny sivatagi sáv mentén csoportosulnak. Eddig nem született igazán meggyőző magyarázat arra, hogy ezek a piramisok miért éppen ezen a helyen sorakoznak. A dolgozatban radaros műholdfelvételeket használtak, geofizikai adatokkal és üledékfúrással együtt, hogy megvizsgálják a felszín alatti szerkezetet és a szedimentológiát (lerakódott rétegeket) a Nílus-völgyben a piramisok mellett. Azonosították egy kihalt Nílus-ág szakaszait, amelyet Ahramat-ágnak neveznek, és amely a nyugati sivatagi Gizai-fennsík lábánál fut, ahol a piramisok többsége fekszik. A régi és a középső királyságból származó piramisok közül soknak voltak olyan útjai, amelyek az Ahramat-ághoz levezetnek, és olyan völgytemplomokban végződnek, amelyek a múltban folyami kikötőként működtek. Az Ahramat-ág szerepet játszott a műemlékek építésében, és a pramisok építésekor aktív volt, a munkások és az építőanyagok szállítására szolgáló vízi útként használták a piramisok helyszíneihez. Ma kb. 6 km-re találhatóak a Nílustól. Létezik más bizonyíték is: a Merer nevű munkavezető hieroglif jelekkel írt naplója, (Diary of Merer, https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer) .
Rajz a völgytemplomokról az idézett cikkből (https://www.nature.com/articles/s43247-024-01379-7)
A cikk szerinti vizsgálatok lehetővé tették egy korábbi nagy Nílus-ág helyének bizonyítását: a Nyugati-sivatagi-fennsík lábánál futott, ahol az ókori egyiptomi piramisok túlnyomó többsége található. A Nílus-ág mérete és a piramiskomplexumokhoz való közelsége, valamint az, hogy a piramisok emelt útjai a folyó partján végződnek, mind arra utalnak, hogy ez az ág a piramisok építési szakaszában az ókori Egyiptom fontos helyszíneit, köztük városokat és kőbányákat kötött össze. Az Ahramat-ág kelet felé vándorlása (ang.: geomorphological dynamics), és a folyó árterületének a mélyebben fekvő, északkelet felé történő fokozatos mozgásának oka a tektonikus tevékenység volt. A szél által hordott homok betemette a holtág helyét, helyenként több méter magasan. A fokozott homoklerakódás valószínűleg az észak-afrikai Nagy-Szahara elsivatagosodásának időszakaihoz kapcsolódott. Az ág keleti irányú eltolódása a szárazsággal együtt csökkentette a folyó sebességét.
A Nílusnak a Deltában hét ága volt, ma kettő. Gizánál is volt egy ág (https://exploringrivervalleys.wordpress.com/2015/10/11/ancient-egypt/)
A PIRAMISOK TALAJMAGASSÁGAI
Az egyiptomi piramisok völgytemplomai a magasított utak végén folyami kikötőként működtek. A kikötők a folyón érkező látogatók és a piramishoz vezető szertartási utak bejárataként szolgáltak. Öt ilyen völgytemplom részben fennmaradt, ezek közé tartoznak a Hajlított piramis, a Khafre-piramis és a Menkaure-piramis völgytemplomai a 4. dinasztiából; a Sahure-piramis völgytemploma az 5. dinasztiából, és a Pepi II. piramis völgytemploma a 6. dinasztiából. A fent említett templomok mindegyike az Óbirodalomból származik és az Ahramat-ág folyópartja mellett találták, ami arra utal, hogy a folyóágat használták az Óbirodalom idején, a piramisépítések idején. A 31 piramis talajmagasságának és az árterülethez való közelségének elemzése a vizsgált területen belül segített megmagyarázni az Ahramat-ág helyzetét és relatív vízszintjét az Óbirodalomban és a második köztes időszakban (kb. i. e. 2649-1540). A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
A piramisok és az utak helyei a dinasztiák függvényében (az idézett cikk alapján: https://www.nature.com/articles/s43247-024-01379-7)
Az Ahramat-ág helyzete és relatív vízszintje az Óbirodalom és a Második Átmeneti időszak idején. Korrelációt mutat a piramisok talajmagassága és az árterülethez való távolsága között:
|31 piramis talajmagassága és a Nílus árteréhez való közelségük (az idézett cikk alapján: https://www.nature.com/articles/s43247-024-01379-6)
b. Pozitív korrelációt mutat a piramisok átlagos talajmagassága és az árterülethez való átlagos közelségük között dinasztiánként.
c. A Faiyum-tavon értelmezett vízszintet szemlélteti az egyes dinasztiák átlagos piramisok talajmagasságával és az árterülethez való átlagos távolsággal való korrelációban.
d. Az adatok azt mutatják, hogy az Ahramat-ágban az Óbirodalom első időszakában, különösen a 4. dinasztia idején magas volt a vízszint. A vízszint ezt követően csökkent, de a 6. dinasztiában kissé megemelkedett. A Középső Birodalom piramisainak elhelyezkedése, amely az Óbirodalomhoz képest alacsonyabb magasságban és az árterülethez közelebb volt, ami magyarázható az Ahramat-ág kismértékű kelet felé vándorlásával.
A piramisok talajmagasságai és a Nílus árteréhez való közelségük alapján a Nílus medre K-re vándorolt a piramisok építésének idején.
A KIKÖTŐKBŐL A PIRAMISOKHOZ VEZETŐ EMELT UTAK
Gizai piramisok, fantázia rajz, a kikötőbe vezető egy helyen 40 m magas út is - nem ismert- építészeti csoda (4)
A Hafré (Kefren, fia Menkaure, i.e. 2558-2532) Völgytemploma mellette van a Szfinx (azaz "Hafré képmása"),
B Hafré útja,
C Hafré Nap Temploma, (Felül Khufu, Kefren apja piramisánál hasonló a tagozódás),
D= Menkauré piramisa, itt is volt Nap templom, kikötői út és Völgytemplom (https://worldviewwebquest.weebly.com/)
.jpg)){kind=link}
ÓKORI EGYIPTOMI KŐBÁNYÁK, ÉS A KÖVEK SZÁLLÍTÁSA A NÍLUSON
(Ld.: https://en.wikipedia.org/wiki/Stone_quarries_of_ancient_Egypt)
Ókori egyiptomi kőbányák (Mladov nyomán: https://drive.google.com/file/d/1u57fTbSsYR634ph-2Z_y6yjT6MsIJW-Y/view)
A piramisok fehér mészkő fedőköveit Turában bányászták -kb. 13 kilométeres viziutat jelentett a kőszállítás- dinasztiákon keresztül, Dzsószer fáraó (i. e. 2668 - i. e. 2649) idején, az első piramis építésekor már bányászták. Tura a Nílus keleti, a piramisokkal átellenespartján fekszik, Memphisztől D- re, kb 10 km-re. A gránitot az asszuáni kőfejtőből szállították, Asszuán (Aswanang) az Elefanphantine-sziget közelében fekszik, (D-re, Buhenben volt a rézolvasztó az Óbirodalom idején). Gránitból készültek a szarkofágok (pl. Dzsószer fáraóé), i. e. 2570 körül Kheops piramis sírkamrája (https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%ADzai_nagy_piramis). Mészkőbányából sok található Egyiptom területén, Kairó és a piramisok közelében is, bár a minőség különböző. A piramisok belső köveit gyenge minőségű kövekből építették, van olyan eset, hogy faragatlan kövekkel töltötték fel. Sok ezer tonna követ szállítottak át a Níluson, és a kisebb fedőkövek is legalább két tonna súlyúak.
A Nílus Asszuánnál homokkal borított kőfalak közötti szűkebb mederben felukka vitorlásokkal (https://en.wikipedia.org/wiki/Aswan)
Kutatásokból tudjuk, hogy a piramisokat rámpák segítségével építették, a nílusi kikötő és a piramis közé megemelt utat építettek a 2-3 tonnás kövek vonszolására (más kuatók szerint a köveket görgették is). A 2-5 T-s piramiskövek szállítása dereglyéken történt: Mark Lehner archeológus és Záhi Havass egyiptomi régészeti főfelügyelő írtak egy könyvet a piramisok köveinek szállításáról (Mark Lehner - Zahi Hawass: Giza and the Pyramids, Thames & Hudson, 2017.)
Szárazföldön egy nagy kőszobor vontatása szánon, a szán nyomvonalát nílusi vizzel nedvesítették
(https://www.researchgate.net/figure/A-wall-painting-from-1880-BC-on-the-tomb-of-Djehutihotep-9-A-sledge-with-a-big_fig2_341599449)
A kutatók által gyakran nem megválaszolt kérdés, hogy hogyan rakták hajókra és emelték a szárazföldre a köveket? Erős, "A" alakú (bipod) árbócokat használtak, amivel lehetséges a néhány tonnás kövek megemélese, ha a hajót kikötötték billenés ellen. Alul egy rekonstruált teherhajó modellje láthetó, i.e. 2475-ből egy kereskedelmi hajó: Szahuré fáraó (i.e. 2492 - i.e. 2475) sírmelléklete. "A" alakú árboca van, hátszél vitorlával, egyben evezős hajó, hosszanti merevítő kötéllel, a kötéllel átkötötték a hajótestet elöl és hátul. I.e. 2650-körül Imhotem - a Dzsószer piramis építője és kőszállítója- tervezte és építette az első rövidpalánkos kőszállító fahajókat a Nílusra. A kőszállító hajók építésének kezdetei néhány száz évvel korábbiak, mint ahogy a történészek gondolják: i.e. 2670 körüliek, az első Dzsószer-piramis építésénél már használták őket.
Sahure fáraó (i. e. 2480 körül) hajója, "A" alakú árboccal, kőszállításra alkalmas (https://warther.org/CarvingsDetail.php?35)
A nagyobb kövek, pl obeliszkek szállítása, be- és kiemelése árbóccal nem lehetséges. (https://www.gutenberg.org/files/59320/59320-h/59320-h.htm, a Nílus árvíz vízszintje Asszuánnál 1 - 6 méter volt, Memphisznél 1 - 4 méter volt az asszuáni gát megépítése előtt, és elég pontosan, július 19. -én érkezett. Megtalálták a kb. 180 méter hosszú kikötői kőrámpát a 800 kilométer távolságra lévő Asszuánban, a minimális vízszint magasságában és a bányához vezető csatornát, https://mult-kor.hu/cikk.php?id=19024. Ha az árvíz előtt építették az obeliszk alá a hajót, akkor az árvíz idején el lehetett vontatni.) A legfontosabb vélekedés szerint a szállítandó kő alá ásták a hajót, Kákosy László szerint is (2, 82.o), az évi július 19.-i áradás után, amikor magas volt a vízszint nagy bárkákkal szállították el -augusztusi hajónak nevezték- a bányában már megmunkált piramis köveket, a több 100 tonnás obeliszkeket Asszuánból. A vízszintet nilométerrel mérték és gondosan előre jelezték, mert ez volt a mezőgazdasági munkák és a gátak nyitásának ideje, minden emberre szükség volt.
A Vörös-tenger mellett fekvő Wadi al-Jarf kikötő, Hufu fáraó, aki Kheops néven is ismert, építette i.e. 2570 körül épűlt kőmólóval. Hufu idején már létezett egyiptomi tengeri hajózás, a megelőző bő egy évszázadban már jártak Bybloszba cédrusfáért. A Wadi el-Jarf-i kikötő a Sínai-félsziget ásványlelőhelyei (színes díszkövek, türkíz és malachit, ami rézérc is) miatt épült. A piramisokhoz kikötőket, csatornákat építettek a Nílushoz a kövek szállítására, sőt hajózásra is alkalmas csatornahálózatot. Memphiszhez, ahonnan szétszedve szállították a hajókat Wadi- al-Jarfba. A kikötőkben összeépítették és tárolták is az alkatrészeket két expedíció között. Szét is szedték a hajókat a kikötőkben, újra építették a hajókat, a faanyag drága "kincs" volt az ókori Egyiptomban. A szétszedhető hajókat szegelés nélkül, erős csapokkal építették, ezek is "varrott" hajók voltak, mint Hufu cédrusfa temetési bárkája, vékony kötelekkel erősítették össze az átfedés nélküli palánkokat, a köteleket időnként cserélni kellett. A gízai emelkedőn (4-8 fokos) szánokon szállították a 2-5T-s ill. 70 T-s köveket, továbbá máshol igen nagy szobrokat is vontattak szánokon. A 2.5 T-s szerkezeti, belső köveket helyben is bányászták.
A Nílusi teherszállító hajó irányítása is megfigyelhető
A Wadi al-Jarf kikötőben találtak raktárakat, alvásra és főzésre alkalmas táborhelyeket, szokatlanul nagyméretű tárolóedényeket, feltehetően víz tárolására, továbbá hajóépítéssel kapcsolatos eszközök és anyagok maradványait, a szállított anyagok maradványait (türkíz, malachit), rézolvasztás nyomait, papiruszokat, köveken és tároló dobozokon uralkodók vagy hajók neveivel, vörös tintával írva. Szerencsére a piramiskövek szállítására vonatkozóan találtak egy papiruszt i. e. 2570 körülről, amikor a Nagy piramist építették. Ez az első ismert papirusz, mely szerint fahajókkal szállították a fehér mészkövet Turából, ezek a kb. 2-5 tonnás fedőkövek. (https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/143-hajok-toertenete-az-elso-okori-kikoeto-egyiptomban-es-az-elso-papirusz.html).
Wadi el-Jarf tengerparti része mólóval, sok kőhorgonyt találtak a tengerben és egy nagy raktárépületben (https://honorfrostfoundation.org/category/egypt-projects/)
