Mekkorák voltak a római kori, és a korábban használt lovak?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Mekkorák voltak a római kori, és a korábban használt lovak?

 

 (2025 december)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A római kocsiversenyek, lóversenyek helye a Circus Maximus volt, de több kisebb versenypálya is volt Rómában, pl. Néró is épített egy cirkuszt: 

 

 

 

 

 

 Circus Maximus, és a lelátó szerkezete. Bal oldalon fent az indítószerkezet

(az elválasztó terület: spina_lat, ami egyiptomi obeliszkekkel díszítettek, https://www.worldhistory.org/Circus_Maximus/)

 

 

 

 

 Szekérverseny a Ben Hur című filmből mai lovakkal

 

 

A római kori lovak a mai lófajtáknál képest kisebbek voltak, méretük alapján ma a legtöbbet inkább a póninak neveznénk. Marmagasságuk átlagosan 130–145 cm között mozgott. A 150 cm körüli példányok ritkaságnak számítottak abban a korban. A rómaiak tudatosan tenyésztettek különböző célokra lovakat, és ők maguk is kisebb növésűek voltak, átlagosan legalább 10 cm-el, mint a mai emberek, ld. a korabeli ajtómagasságokat. Hátaslovaknak az afrikai (numidiai) telivérekkel keresztezett itáliai fajtákat kedvelték, mert ezek gyorsak voltak. A nehezebb terhek vontatásához robusztusabb, de alacsonyabb egyedeket használtak. A cirkuszi kocsiversenyekhez külön tenyésztett, kitartó és gyors típusokat alkalmaztak. A lovak viszonylag kis termete miatt a római lovasok számára nem volt nehéz kengyel nélkül is (a kengyelt a rómaiak még nem ismerték) felugrani az állat hátára. ( a görögök ültek fel először a lovak hátára, tőlük tanulták el a lovak használatát.) Az akkori lovak testfelépítése leginkább a mai Exmoor pónihoz vagy a kis arab lovakhoz hasonlítható.

 

 

 

Etruszk szekérversenyző. A görögök és az etruszkok rendezték az első versenyeket Itáliában, etruszk sírfestmény (https://hu.pinterest.com/pin/516858494716508410/)

 

 

 

 

 

Marcus Aurelius bronzszobra (https://hu.wikipedia.org/wiki/Capitolinus, a jobb lába meglepően hosszú),

 

Marcus Aurelius bronz lovasszobrát, amely a középkorban a római lateráni palotában állt, 1538-ban visszahelyezték a Capitoliumra (Piazza del Campidoglio). Noha Róma kereszténnyé válását követően általános gyakorlat volt, hogy a bronzból készült szobrokat beolvasztották, ez a szobor egyedüliként fennmaradt.

 

 

 

Marcus Aurelius dombormű (https://en.wikipedia.org/wiki/Marcus_Aurelius)

 

 

Marcus Aurelius győzelmi oszlopa, 180 körül (23-at forduló spirálkép, https://en.wikipedia.org/wiki/Marcus_Aurelius)

 

 

 

 

Római biga (http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/1268.html)

 

 

Az ókori Rómában a legnépszerűbb szórakozás a cirkuszi szekérverseny volt, a fürdők és az amfiteátrumok eseményei mellett. A cirkuszokban szekér-

versenyeket rendeztek. Eredetileg nemcsak szekerek viadalaira építették a cirkuszokat, hanem az írások szerint naumachiák, tengeri csaták rendezésére is, majd külön amfiteátrumokat építettek a tengeri csaták és más látványos játékok számára is, a lóversenyeket továbbra is a cirkuszokban rendezték. Augustus idejétől a cirkuszok elválasztó területét egyiptomi obeliszkkel díszítették. 

 

 

 

A római cirkuszokat a szekérversenyek rendezésére építették. A legkedveltebb versenyszekér a quadriga és a biga voltak, a négy- és kétlovas szekerek, léteztek még több lovas szekerek is. Nero idején a napi versenyek száma a korábbi tizenkettőről huszonnégyre emelkedett.  Egy verseny 14 hosszból, 7 kőrből állt. Ahhoz, hogy a zsúfolt műsort le lehessen bonyolítani, kora reggel kezdték a versenyeket. Négy szekér versenyzett, -fehér, vörös, kék, és zöld-, sorsolással döntötték el az indulás helyét. A pályát, a hosszú egyenes szakaszokat elválasztó területhez, a spina-hoz legközelebbi hely volt a legkedvezőbb a kanyarok miatt. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. 

 

 

 

 

 

 

Római quadriga, (Barcelona, Parc de la Ciutadella, Spanyolország, https://www.wikidata.org/wiki/Q99509310)

 

 

 

 

 

Cirkuszi szekérverseny (https://en.m.wikipedia.org/wiki/File:PalazzoTrinci026.jpg)

 

 

 

A római lovak eredete

Sumer harci szekér Ur városából kungákkal (a vad- és a háziszamár kesresztezésével, i. e. 2500 körül, https://hu.wikipedia.org/wiki/Harci_szek%C3%A9r): 

 

 

 

Felül A: Sumer ékírás. B: A sumer Ur királyi temetőjében talált doboz díszítése, valószínűleg egy hangszer hangdoboza, sikeres hadjárat utáni felvonulás egyik jelenete ( ROAF, Michael: A Mezopotámiai Világ Atlasza, Helikon, Budapest, 1998. ISBN 963 208 507 8, 92-94.o.)

                   Alul: C: Orrkarika istrángvezető gyűrűk, a szamarak hátára szerelték, D: egy szamár befogása

 

 

A hurriták (a mai kurdok ősei) honosították meg Mezopotámiában a háziasított lovat kb. i. e. 1800-tól vannak utalások lovasszekerekre, akkor még nem ültek fel a lovakra. A mezopotámiai régészet mai állása szerint azonban lovak már a legkorábbi sumer korban is voltak, de mert korábban minden lóalkatú csontleletet egyszerűen vadszamárként (kunga) írtak le, lassan derült ki, hogy voltak közöttük törpe lovak is. Anittasz király i. e. 18. századi Szalativara ellen indított hadjáratában már 40 harci szekér vett részt (https://en.wikipedia.org/wiki/Anitta_(king)). Ekkor jelent meg tömeges használatban a harci kocsi az Eufrátesz felső folyásánál, aminek akkor olyan nagy jelentősége volt, hogy a harci kocsizó nemesség, a marjannu réteg alkotta a társadalom gerincét, amelyik örökölhető szolgálati birtok fejében katonai szolgálattal tartozott a királynak. Hurri eredetű az a Hatti területén talált szöveg, amit Kikkuli írt a lótenyésztésről és a szekérhajtó-kiképzésről.

 

 

                                         

                                                                                             Agyagtábla a hurriták lótenyésztéséről (Kikkuli-text)

 

Anittasz, Kusszara királya, az i. e. 18. század közepén (kb. i. e. 1740–1725 között, AI válasz, Kusszara valahol a a Hettita birodalomban a régi főváros,  https://hu.wikipedia.org/wiki/Kusszara) uralkodott, és a királyé az egyik legkorábbi feljegyzés a harci szekerek katonai alkalmazásáról. A legjelentősebb események, ahol a hadereje, és köztük a harci szekerek, szerepet kaptak (Helyszín: Közép-Anatólia, a mai Törökország területe, főként a Kizil Irmak, Halüsz folyó kanyarulatában fekvő városok, mint Nesa, (Kültepe), Hattusza (Boğazkale) és Zalpuwa (a Fekete-tenger partvidékén)): 
Hattusza (A Hettita birodalom fővárosa) ostroma és lerombolása: Anittasz legyőzte Pijuszti hattit királyt, elfoglalta a várost, majd teljesen elpusztította és meg is átkozta a helyszínt.
Zalpuwa (Zalpa) elleni hadjárat: Legyőzte Huzzijaszt, Zalpuwa utolsó királyát, és visszaszerezte Kanesh (Nesa) városának istenszobrát, amelyet korábban a zalpuwaiak raboltak el.
Szalatiwara ostroma (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szalativara): Az Anittasz-felirat említi, hogy Szalatiwara városa ellen 40 harci szekeret és 1400 gyalogost vetett be, ami az egyik legkorábbi konkrét számadat a harci szekerek használatáról a térségben.

Ugarit (i. e. 1180 körül lerombolták az akhájok):a kor legnagyobb Földközi-tengeri kikötőjéből, Ugaritból vitték a hükszoszok a lótenyésztés, a harci szekér, és a kerekek (!) ismeretét hajókon Egyiptomba, az i. e. 1600-as években, és talán Mükénébe is. 

 

 

 

Az Eufrátesz felső folyásának a területe, ahonnan a kb 130 cm-es marmagasságú lovak származnak az i. .e. 1700-as évekből (https://en.wikipedia.org/wiki/Mitanni)

 

 

Fontos érv a lovak és a hükszoszok amorita-hurrita eredete mellett, hogy I. Samsi Adad (amorita uralkodó, Felső Mezopotámiai Birodalom, ma pontatlanul Óasszír Birodalomnak is nevezik, i.e. 1813-1781, a középső kronológia szerint) fia, a Mári Birodalom uralkodója, már az i.e. 1780-as években lovakat tenyésztett Mári-ban. A Mári-i az agyagtáblák szerint: I. Samsi Adad a fiától kért lovakat. A palotájáról nevezetes Mári-t i.e. 1757-ben a törvényeiről nevezetes Hammurápi pusztította el, nem épült újjá. 

Az amoriták (i.e. 2300 körül említik őket először, 2000 után terjeszkednek K-Ny irányban és Dny-ra) a korábbi sumer területet egész Babilonig meghódítják, háború nélkül a „ beszivárgás” módszerével és igen fogékonyak voltak a technikai újításokra. Megállapítható, hogy a két személyes, két lovas hükszosz könnyű harci szekér –ami i.e. 1800 körül az asszír Felső Mezopotámiai Birodalomban és Jamhadban, Aleppóban alakult ki, majd a Ny-n Anatóliában, D-n Egyiptomban terjedt el - a harci szekereknek egy "könnyűszerkezetes" ősi változata, elterjedt Mükénében is, feltehetóen Ugaritból.

 

Képek alapján ismertetjük a mükénéi lovas szekereket. Képeket, fém-alkatrészeket és zablákat találtak, továbbá számos agyagtáblát lineáris B írással. Könnyű szekereket építettek, vázuk hajlított fából készült, kocsiszekrényt két ló húzta. A püloszi műhelyek voltak a legnevezetesebbek. Kezdetben, i.e. 1500 előtt csak reprezentációs célú szekereket készítettek, pl. vadászatokra. A mükénéi idők íjjal, dárdával, buzogánnyal kezdődtek, és bronz és vas kardok, bronz vértek használatával végződtek. A harci szekerek eredetét és a lovak háziasításának eredetét vizsgáltuk. A kutatók szerint a mükénéi szekerei a hükszoszok  i. e. 1550 körüli, Egyiptomból történt kiüldözésekor jutott el Műkénébe. A hettiták  nehéz, háromlovas szekerei az i.e. 1400-as években terjedtek el, a KIs-Ázsiai akhájok nem vették át a használatukat.

 

Az első ismert mükénéi harci szekerek szögletes kocsiszekrénnyel készültek, az i.e. 1500-as években, a harci szekereik könnyű szekerek voltak, vázuk fából készült, kocsiszekrényük keskeny volt. Egy vagy két ló húzta a szekereket. A harci szekerek fő gyártóbázisai a püloszi műhelyekben voltak. A kocsi egész súlya még a lovak nyakára nehezedett, kantárként az állszíjjal ellátott csúsztatható hurok szolgált. A mükénéiek lovai kis méretűek voltak, alig nagyobbak a mai szamaraknál, amit a kocsirúd méretéből, szerelési magasságából lehet kikövetkeztetni. Az első szekerek az i.e. 1500-as években készültek.

                                                                                                              

                      Mükénéi sírmellék, zablát is ábrázol, továbbá egy felvezető embert (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)

 

Szekér kocsiszekrénnyel vadászat közben, mükénéi temetési melléklet  (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)

 

A harci szekereket kezdetben reprezentációs célra -felvonulás, vadászat, temetés, később verseny- használták, csak később és elvétve alkalmazták harci eszközként is, ekkor a sereg előtt jártak keresztben oda-vissza, és nyilaztak, dárdákat dobáltak a szekerekről. 

 

Arany pecsétgyűrű i.e. 1500-as évekből, vadászjelenet két emberrel  (http://www.salimbeti.com/micenei/chariots.htm)

 

 

A kutatás eredményei szerint a mükénéi, egyiptomi és hükszosz harci szekerek és a lovak eredete Szíriában, az É-Eufrátesz környékén lehetett az i.e. 1700-as években. Ugarit és a hükszószok lótenyésztése szíriai, hurrita eredetű, az i.e. 1700-as évekből Máriból és az Eufrátesz felső folyásának területéről származik. Könnyen meglehet, hogy a harci szekerek és a lovak ugaritból közvetlenül, -és közvetve hükszósz közvetítéssel Egyiptomon keresztül is- kerültek Európába az i. e, 1500-as években.