Az emberi munka, mint energiaegység 
 
 
 
                                                                                                                                                                                                                    (2026 január)
 
 
 
Körülményes megválaszolni, hogy mi volt az energia ára a történelmi korokban, de a kutatók kitaláltak egy jó közelítő választ. Egy ember egy óra alatt elvégezhető munkáját, azaz az egy óra alatti emberi energiát tekintik *történelmi energiaegységˇ-nek a kutatók. Egy átlagos fizikai munkát végző ember tartós munkavégzés során körülbelül 0,05–0,1 kWh (azaz 50–100 wattóra) energiát képes termelni egy óra alatt,  ≈ 75W teljesítményre képes, ami egy elektromos izzó teljesítménye. Egy irodai munkát végző ember "hasznos" mechanikai energiatermelése, ha egy pedálos generátort hajt, jól mérhető, közel 0,1 kWh is lehet, de egy edzett sportoló vagy profi kerékpáros rövid ideig képes 0,3–0,4 kWh-t is leadni, amit már egy órán át fenntartani rendkívül nehéz.

claudiaANconstruction 740x427
 
        Aqua Claudia építése 38–52 között, a taposómalmos daru sok tonnát is felemelt 
 
 
 
KranIBN
 
Taposómalmos daru (Szabadtéri múzeum, Bonn, Németország, https://www.hfe.co.uk/blog/history-of-the-treadmill/)
 
Az ókorban tisztában voltak a taposómalmokat belül gyalogló emberek, a korban igen magasnak számító 170-180 centiméteres, és  jól táplált  legények hajtották a taposómalmokat, persze némi rábeszéléssel. Tartós munkavégzés során körülbelül 0,1 kWh (azaz 100–150 wattóra) energiát voltak képesek termelni egy óra alatt. Napra bontva kb. 0.75 kWh/nap/ember, vagy  1 kWh esetén 13-14 ember egy órai munkával lehet számolni..   
 
1800-as évekig az energia emberi, állati (szamarak, ökrök, sokkal később lovak), víz- és szélenergia, majd karbon alapú volt, az árak pedig erősen hely-, idő- és energiahordozó-függők. A karbon alapú energiahordozók a fa, faszén, szén, koksz, olaj, és a gáz. A szén főleg Angliában, már a 16–17. századtól megjelent. Angliában a kőszén viszonylag olcsó volt, (E. A. Wrigley: Energy and the English Industrial Revolution (2010)), ami kulcsszerepet játszott az ipari forradalom kialakulásában.
A fával kapcsolatos energia drágulása: a 16–18. században Európa nagy részén a tűzifa és faszén ára reálértéken emelkedett, főleg a hajóépítés és a faszén miatti erdőirtások, és az urbanizáció miatt: a gazdaságok fejlődését a rendelkezésre álló energiamennyiség, fa mennyisége korlátozta. Fémekből (bronz és vas) a fegyverek és néhány szerszámok készültek, a fa -és az agyag- voltak az általánosan használt, nem fémes megmunkálható anyagok. Az energia ára gyakran a bérekhez viszonyítva jelent meg (pl. hány napi munkabér = egy köböl fa). Ausztriában, Franciaország környékén attól lehetett tartani, hogy kiirtják az összes erdőt, a fa hiány visszavetette a fejlődést, és kezdetben a gőzgépeket is fával fűtötték. A szén általános használata okozott javulást.
 
Korszak    kWh ára (emberi munkaórában mérve, AI táblázat)
1500         2–5
1700         0,5–6 (regionális szórás)
1800         0,3–0,8
1900         0,1–0,2
1950         0,02–0,05
2025         0,03–0,06
 
Ami összesen kb. 100 szoros csökkenés 500 év alatt. Lényeges fordulat volt az 1800-as évektől, hogy az összesen termelt energia a szén használatával mennyisége gyorsan elkezdett nőni, és az 1900-as években -az elektromos generátorok elterjedésével- az erőművek sokasága épült, az atomerőműveket külön kell említeni, mint olcsó energiatermelő eszközöket. (Neumann János az 1940-es években még úgy gondolta, hogy az energia idővel ingyenes lesz.) 2000-2010 között volt a legolcsóbb az energia. (A zöld átállásnak ára van.) Történt mindez úgy, hogy az erőművek beruházási költségei tetemesek. Az energia ára földrészenként ma is erősen eltérnek, az USA-ban lényegesen olcsóbb az energia, mint Európában. 
 
A 2025-ös adatok alapján a világ 10 leggazdagabb országában (2025-ben, az egy főre jutó GDP alapján, AI válasz) a lakossági villamosenergia-árak jelentősen jelentősen eltérnek az importfüggőség és az adópolitika függvényében (az IMF 2025-ös előrejelzései, GDP PPP per fő, azaz az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) vásárlóerő-paritáson (PPP) kiigazított értéke, ami azt mutatja meg, hogy egy ország lakosai átlagosan mennyi terméket és szolgáltatást tudnak megvásárolni helyi pénzükből, figyelembe véve a különböző országok közötti megélhetési költségek eltéréseit és az árfolyamokat, tehát a 2025 negyedik negyedévi lakóssági energiaárak, AI válasz):

Ország                  Egy főre jutó GDP (PPP)       Áramár (USD/kWh)      Megjegyzés
1. Szingapúr       ~$156 760                               $0,240                           Stabil importfüggőség mellett
2. Luxemburg     ~$152 920                               $0,250+                         Az EU-s átlag felett mozog
3. Makaó (Kína) ~$134 040                               $0,100                            Kínai import miatt alacsonyabb
4. Írország          ~$134 000                               $0,440                            Az egyik legdrágább a világon
5. Katar              ~$121 610                               $0,032                            Saját földgázkészletek miatt rendkívül olcsó
6. Norvégia        ~$107 890                               $0,180                            Vízenergia-függő, de az árak ingadozóak
7. Svájc              ~$97 580                                 $0,378                            Világviszonylatban a 10. legdrágább
8. Brunei            ~$94 470                                 $0,050                            Saját fosszilis energiaforrások
9. Guyana          ~$94 250                                 $0,220+                          Olaj boom ellenére az infrastruktúra még drága
10. USA              ~$85 000+                               $0,170                            Regionális eltérésekkel (Kalifornia drágább)

Főbb megállapítások 2025-re: Európai túlsúly a magas árakban. A leggazdagabb európai államok (Írország, Svájc) fizetik a legmagasabb árakat, gyakran 0,40 USD/kWh felett, ami az amerikai átlag több mint kétszerese.
Önellátó országok előnye: Katar és Brunei, amelyek jelentős saját gázkészlettel rendelkeznek, a világ legolcsóbb energiáját biztosítják polgáraiknak (gyakran 0,10 USD/kWh alatt).
Globális trend: 2025 negyedik negyedévére a globális lakossági áramár átlaga 0,17 USD/kWh volt, ami éves szinten 7,68%-os növekedést mutat 2024-hez képest.