Egy, a Szuezi-csatornához hasonló hajózási útvonal épül, amely a kontinens legnagyobb városán, Isztambulon keresztül halad majd át. A várhatóan 2027-ben átadásra kerülő „Isztambul-csatorna" stratégiai és gazdasági szempontból is átalakíthatja a kereskedelmi útvonalakat. Az Isztambul nyugati részén fekvő folyosó hajózható kapcsolatot hoz létre a Fekete-tenger és a Márvány-tenger között. A 45 kilométer hosszú csatorna szélessége 400 métertől egészen 1000 méterig terjed, és egyes pontjain akár a 25 méter mélységet is eléri. A csatorna megváltoztatja Isztambult is, átszeli az európai oldalát, és egy szigetté alakítja azaz európai oldalt Európa és Ázsia között.
Érdekesség, hogy a tengeri útvonalra nem terjednének ki az 1936-os montreux-i nemzetközi hajózási egyezmény előírásai, amely szerződés szabályozza a Boszporuszon áthaladó hadihajók fekete-tengeri jelenlétét. Tehát az Isztambul-csatornának köszönhetően a törökök szabad kezet fognak kapni és kizárólag ők döntik majd el, hogy mely ország hajóit fogják átengedni és melyeket nem. Az átjáró nemcsak Törökország gazdasági, de katonai potenciálját is jelentős mértékben megerősíti majd, az Isztambul-csatorna várhatóan 2027-re készül el.
Egy, a Fekete-tengert és a Márvány-tengert összekötő vízi út építésének ötletét már Plinius kormányzó és Traianus császár is megvitatta a római korban. A 16. században, Szulejmán uralkodása alatt is terveztek egy hasonló útvonalat, amelyet végül katonai nyomás miatt felfüggesztettek. Az ötlet a 1990-es évek elején merült fel ismét, és 2011-ben kapott lendületet, amikor Recep Tayyip Erdoğan miniszterelnök hivatalosan bejelentette a projektet. Az építkezés 2021 júniusában kezdődött. A teljes, 27 milliárd dolláros költségből 15 milliárd dollár különítettek el a csatorna építésére, további 12 milliárd dollárt pedig a partok mentén történő fejlesztésre.
Párhuzamosan fut majd a Boszporusz-szorossal, és átalakítja a kulcsfontosságú kereskedelmi útvonalakat. A csatorna célja az, hogy tehermentesítse a Boszporuszt, valamint hogy a folyamatos gáz-, illetve olajszállításokkal ne veszélyeztessék a 15 milliós török metropolisz lakosságának a biztonságát és az egészségét.
A csatorna nyomvonala számos érzékeny zónán halad keresztül, beleértve a vizes élőhelyeket és mezőgazdasági területeket, melyek városi és logisztikai zónává alakítása veszélyezteti a biológiai sokféleséget. További környezetvédelmi aggály az is, miszerint az Isztambul-csatorna megváltoztathatja a víz sótartalmát, és befolyásolhatja a Fekete-tenger és a Márvány-tenger közötti áramlatokat. A csatorna fizikailag elválasztaná Isztambul nyugati kerületeit a szárazföldtől Európában, egy sűrűn lakott mesterséges szigetet hozva létre.
https://www.origo.hu/gazdasag/2026/04/csatorna-amely-mindent-megvaltoztathat
https://theloop.ecpr.eu/the-istanbul-canal-balancing-development-and-security/
https://theloop.ecpr.eu/the-istanbul-canal-balancing-development-and-security/
A tervezett csatorna 45 km hosszú, minimális szélessége 275 m, mélysége pedig 20,75 m. Célja a Boszporusz nagy hajóforgalmának enyhítése és a veszélyes anyagokat szállító hajók által jelentett környezeti kockázatok csökkentése, biztosítva a biztonságosabb és hatékonyabb hajózást.
Az Isztambuli-csatorna megváltoztathatja a víz sótartalmát, és befolyásolhatja a Fekete-tenger és a Márvány-tenger közötti áramlatokat. Egy 38 km hosszú part menti hulladéklerakó a kitermelési hulladék számára megzavarhatja a Fekete-tenger tengeri élővilágát és halászatát, helyi és azon túli biológiai sokféleséget károsítva.
A csatorna javasolt nyomvonala több aktív törésvonalon halad keresztül. A 2014-es és 2016-os felmérések 28 törésvonalat tártak fel, köztük egyet a Küçükçekmece-tó alatt, évi 5 mm-es vízszintes mozgási sebességgel. 7,2-es vagy annál nagyobb földrengés esetén a lehetséges következmények közé tartozik az árvíz, a lagúna pusztulása, vagy akár egy szökőár a víz alatti földcsuszamlások miatt. A rengéses zónákban sűrű települések építése kérdéseket vet fel a kockázatokra való felkészültséggel, a katasztrófavédelmi kapacitással és a hosszú távú ellenálló képességgel kapcsolatban.
A projekt nem eredendően destabilizáló, bár számos kihívást vet fel, amelyek túlmutatnak a kezdeti kereteken. A földhasználat átalakításával és a hidrogeológiai rendszerek megváltoztatásával
Az Isztambuli csatorna több, mint egy mérnöki bravúr; előfutára azoknak a dilemmáknak, amelyekkel a 21. század egyre inkább szembesülni fog, amelyekben a nemzeti ambíciók ütköznek az ökológiai határokkal. Ha az ökoszisztémák összeomlanak, az éghajlati rendszerek destabilizálódnak, a regionális együttműködésbe vetett bizalom megrendül.