Mit hoz a jövő az Alföldön?
 
 
(2026 szeptember)
 
3036-ban a napraforgótermés közepes -jobb mint 2022 es-, a kukoricáé nagyon rossz. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint gyakoribbak a szélsőséges aszályos időjárási események, a hőhullámok és a trópusi éjszakák. Az adatokat a KSH új, Klímaindikátorok Magyarországon című kiadványa közel ötven látványos mutatóval, ábrákon keresztül igyekszik bemutatni, amely elérhető az alábbi linken: 
A felmelegedés és a megváltozott csapadékeloszlás komoly kihívás elé állítja a vízi közlekedést, a mezőgazdaságot, az egészségügyet és a természetes élővilágot. A hosszú távú adatok alapján a nyári középhőmérséklet 1901 és 2025 között több mint 2 Celsius-fokkal emelkedett Magyarországon. Párhuzamosan nőtt a hőhullámok és a trópusi éjszakák száma. Míg az ezredforduló előtt évente átlagosan csupán 2-3 olyan éjszakát rögzítettek, amikor a hőmérséklet nem süllyedt 20 fok alá, tavalyelőtt már 16 ilyen fordult elő. A párolgás sebessége exponenciálisan (vagy ahhoz közeli módon) növekszik a hőmérséklet emelkedésével (Clausius–Clapeyron-egyenlet). A párolgás sebességét leíró egyik alapvető összefüggés a Dalton-törvény, amely függ a szélsebességtől és a légnyomástól, a folyadék felszíni hőmérsékletéhez tartozó telítési gőznyomástól (ez az érték nő exponenciálisan a hőmérséklettel). A tavasz és a nyár egyaránt 25-25 nappal lett hosszabb, így az év közel kétharmadát már ez a két évszak teszi ki, miközben a hagyományos értelemben vett tél a jövőben lassan eltűnik. A hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan a csapadékviszonyok is átalakulnak, hazánk időjárása egy csapadékosabb és egy egyre szárazabb félévre válik szét, a nyár eleji, hagyományosan csapadékosabb időszakok pedig sokszor teljesen elmaradnak. Az éghajlati statisztikákból az is kiderült, hogy az éves csapadékmennyiség érdemben nem változott, de az eloszlása jelentősen átalakult. Az elmúlt több mint száz évben 22 nappal csökkent a csapadékos napok száma. Ha a klasszikus, órákon át egyenletesen hulló, szélcsendes őszi áztató esőre gondolunk, a meteorológiai adatok szerint a 2026-os év eddigi része rendkívül száraz volt. A nyári időszakot kizárólag heves, gyors lefolyású záporok, zivatarok és felhőszakadások jellemezték (például 2026 augusztus közepén). Mezőgazdaságilag is értékes, valóban tartós és csendes esőre ezt megelőzően leginkább körülbelül hat hónappal ezelőtt, azaz 2026 márciusának végén volt példa a főváros térségében.
A Kárpát-medencében gyakorivá váltak a rövid idő alatt lezúduló, 20 millimétert meghaladó záporok és a szupercellák. Az Alföldön a gyakori és intenzív aszályok okozzák a legnagyobb károkat. A szélsőséges időjárási jelenségek – például a jégeső, a tavaszi fagyok és a viharok – mellett a hosszan tartó szárazság az erdőket is megviseli, a 2025-ös erdőkárok mintegy kétharmadáért a vízhiány a felelős. Az ökoszisztémák átalakulását jelzi, hogy a hazai fecske- és gólyaállomány 1999 és 2025 között mintegy 23 százalékkal csökkent. 
 
Mit hoz a jövő Ibériában?  Ibériai-félszigeten az elsivatagosodás mértéke egyenlőtlen, és jön É-ra. Délkelet-Ibéria már katasztrofális zóna, Almería, Murcia és Alicante régiókban már most is jelen van Európa egyetlen valódi sivataga (a Tabernas-sivatag). A sivatagi és félsivatagi Köppen-klímaövezetek intenzív terjeszkedése megfigyelhető. Dél- és Közép-Ibéria magas kockázatú, Andalúzia (különösen a Guadalquivir-medence), Kasztília-La Mancha belső fennsíkjai, valamint Portugália déli része (Alentejo) folyamatosan száradnak ki. De a takarónövények alkalmazása és a talaj szerves anyagának növelése akár 55%-kal képes javítani a víz beszivárgását, a szárazságtűrő fafajok (pl. magyaltölgy, aleppói fenyő) telepítésével igyekeznek biológiai gátat szabni a sivatag terjedésének. 
 
Csap hiány
 
 
Mit hoz a jövő a Po-síkságon? Az Alpok túlsó oldaláról valamikor az Alföldig eljön a szárazság. A Pó-síkság időjárása és általános hidrológiai helyzete lényegesen szárazabbá vált az elmúlt 25 évben. A teljes éves csapadékmennyiség csökkenése mérsékelt, a régió hajlata sokkal szárazabb lett, és a súlyos aszályok gyakorisága, intenzitása nűtt. A folyamat a következő tényezők együttes hatásának tulajdonítható: emelkedett a hőmérséklet és a párolgás. A felmelegedés miatt az afrikai anticiklonok gyakrabban érik el Észak-Olaszországot, tartós hőhullámokat okoznak. A magasabb hőmérséklet megnöveli a talaj és a növényzet párolgásának az intenzitását, kiszárítja a felszínt. A megmaradó hómennyiség csökken. A csapadék jellege megváltozott, az Alpokban kevesebb hó és több eső esik. A nyáreló és a nyárutó egy-egy hónappal hosszabb lett. A hómennyiség csökkenése és a korábbi hóolvadás miatt tavasz végére és nyárra kiürülnek azok a természetes hegyvidéki víztartalékok, amelyek korábban a száraz nyári hónapokban táplálták a Pó folyót. Gyakoribbá válnak az extrém aszályok, az elmúlt negyedszázadban több történelmi léptékű aszály sújtotta a térséget (például 2003-ban, 2006-ban, 2015-ben és 2017-ben), a folyamat pedig a 2022-es rekordméretű volt,  amely a mérések két évszázados történetének legsúlyosabb aszálya volt.
 
*Mit hoz a jövő az Arktiszon?
Míg az 1990-es évektől kb  2010-ig gyors ütemben zsugorodott a jégtakaró, 2010 és 2024 között a jég kiterjedésében nem volt statisztikailag jelentős csökkenő trend. A jelenség hátterében természetes éghajlati ciklusok állnak. A kutatók megállapították, hogy a nagyléptékű óceáni és légköri áramlások, mint az Atlanti Multidekadális Oszciláció (AMO) és az Észak-atlanti Oszciláció (NAO) pozitív fázisba váltottak, melyek átmenetileg hűvösebb vizeket és hideg sarkvidéki levegőt szállított a térségbe, ami ellensúlyozta a globális felmelegedés hatásait. A sarki olvadási szezon stabilizálódott, a NASA műholdas adatai kimutatták, hogy bár a tavaszi olvadás és az őszi fagyás közötti időszak 1979 óta kb. 40 nappal meghosszabbodott, ez a növekedési trend 2010 körül megállt és stabilizálódott. Az északi-sarki jég (Arktisz) alulról olvad. Míg a köztudatban leginkább a melegedő levegő és a napsugárzás okozta felszíni olvadás ismert, a tudományos kutatások megerősítik, hogy a melegedő óceáni áramlatok alulról is intenzíven pusztítják a jégtakarót. Az Atlanti-óceán felől érkező melegebb és sósabb víztömegek mélyebben benyomulnak a Jeges-tengerbe, és a folyamat megváltoztatja az óceán rétegződését, és a mélyebben lévő meleg víz közelebb kerül a jégtáblák alsó felületéhez.  A melegebb áramlatok miatt a tenger felől érkező hő közvetlenül a sok éves tengeri jég alját olvasztja, a sok éves jég elolvadt. (Az évente megfagyó jég mennyisége kb. azonos, mégis gyorsan csökken az összes jég mennyisége! Az Arktiszon az éves fagyási-olvadási ciklus során átlagosan körülbelül 16 500 km³ tengeri jég fagy meg télen, majd olvad el a nyári időszakban. Az évente megfagyó és elolvadó jég mennyisége -az éves amplitúdó- paradox módon valamennyit növekedett is, miközben az Arktisz teljes jégtérfogata erősen csökkent.) A jégtakaró akkor is vékonyodott alulról, amikor a felszínen a téli fagyok miatt a levegő hőmérséklete fagypont alatt van. Öngerjesztő a folyamat, ahogy a jég alulról vékonyodik, sérülékenyebbé válik a felszíni hatásokkal (például a viharokkal és a hullámzással) szemben is, ami felgyorsítja a teljes északi-sarki jégmező visszahúzódását. A kutatók szerint ez az alulról jövő hatás az egyik fő oka annak, hogy az északi-sarki régió jóval gyorsabban melegszik, mint a bolygó többi része, és a modellek szerint az Északi-sarkvidék nyaranta 5–15 éven belül teljesen jégmentessé válhat.
 

death spiral2026

 

                                                                                     A 2026: a szeptemberi értékek csökkennek (Forrás https://www.arcticdeathspiral.org/)
 
**Mit hoz a jövő a vízügyeseknél?
Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium.: "A felszín alatti vízkészletek mellett a talajok és a csatornarendszerek feltöltése elengedhetetlen, nagyobb szerepet kell kapniuk a tavaknak és más víztározásra alkalmas területeknek. A vízvisszatartás nemcsak az öntözés szempontjából fontos. A talajnedvesség növelése mérsékelheti a szárazság káros hatásait, javíthatja a növényállományok ellenálló képességét, és hozzájárulhat a felszín alatti vízkészletek pótlásához is". A közlemény ködös irányelv, nem részletezte, hogy pontosan mely térségeket és milyen létesítményeket érintenek a tervezett beruházások. Szép lenne a TV-ben egy riport sorozat arról, hogy hol tartanak a beruházások! A Gemini szerint:
 
Vízgazdálkodási fejlesztések: vízpótlás, vízvisszatartás és tározók tervei
A következő évek egyik legnagyobb vízgazdálkodási feladata Magyarországon a vízhiány és az aszály hatásainak mérséklése, miközben a nagyobb csapadékeseményekből származó károkat is kezelni kell. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) 2026-ban több nagy beruházást készít elő, amelyek közös eleme, hogy a vizet lehetőség szerint ne vezessék el azonnal a térségből, hanem visszatartsák, tározzák, illetve a vízhiányos területekre eljuttassák. A fejlesztések jelentős része a 2021–2027-es uniós ciklus KEHOP Plusz programjában szerepel; a projektek többségének fizikai befejezése 2029-re van tervezve.
 
1. Dél-Homokhátság és a bácskai területek vízpótlása
A Homokhátság déli részének egyik legfontosabb problémája a tartós vízhiány. A tervezett beruházás hivatalos neve: „A Dél-Homokhátság ökológiai állapotának javítása, a bácskai területek vízpótlása I. ütem”.
A projekt indikatív kerete 26,4 milliárd forint. A fejlesztés elsősorban Császártöltés, Kéleshalom és Jánoshalma térségének vízháztartását javítaná. A rendszer egyik fontos eleme a Mátételki-Kígyós-csatorna, amely közvetlenül látná el vízzel a Mátételki tározót. A Kígyós-főcsatornán keresztül pedig biztosítható lenne a Bácsalmási tározó vízpótlása, valamint a Kígyós-főcsatorna Natura 2000-es területeket érintő alsó szakaszának vízellátása.
Ez tehát nem egyszerűen egy új csatorna építését jelenti: vízpótló útvonalak, tározók és a meglévő vízrendszer összehangolt működtetése szükséges ahhoz, hogy a térségbe tartósabban jusson víz.
A déli Homokhátság másik, kapcsolódó projektje a Dong-ér és Körös-ér vízpótlása I. ütem, amelyre 32,77 milliárd forintos indikatív keretet határoztak meg. Ennél Kiskunhalas és Kunfehértó térsége a kiemelt célterület; Kunfehértó környezetében jelentős tározókapacitás-bővítés és ökológiai vízpótlás szerepel, ahonnan a víz a Dong-ér irányába, illetve Kelebia felé is továbbvezethető lenne.
 
2. A közép-homokhátsági szikes tavak vízpótlása
A közép-Homokhátságon elsősorban a természetes és védett vizes élőhelyek vízhiánya okoz problémát. A projekt Kurjantó-tó, Kondor-tó, Ágasegyházi-rét, Orgoványi-rét, Csíra-szék és Kolon-tó vízpótlását célozza.
A beruházás támogatási összege 504 millió forint, és jelenleg előkészítési szakaszban van; a fizikai befejezést 2029. szeptember 30-ra tervezik.
A lényeg itt az, hogy a vízvisszatartás önmagában nem mindig elegendő: tartós aszályban külső vízkészletre is szükség van. A projekt leírása szerint ennek egyik alapja a Duna-völgyi-főcsatorna, amelynek megfelelő felújítás után rendelkezésre álló vízkészletére lehet alapozni a pótlást.
A beavatkozások között vízszintszabályozó művek, vízkormányzási létesítmények, mederkotrás és a vízpótlást biztosító infrastruktúra szerepel. A cél nem pusztán a tavak „feltöltése”, hanem a teljes térségi vízháztartás javítása, a védett élőhelyek állapotának megőrzése és a gazdálkodási feltételek javítása.
 
3. Szikrai- és Alpári-Holt-Tisza
A Tisza menti holtágak vízpótlására külön, mintegy 6 milliárd forintos teljes tervezett költségű projekt készül. A fejlesztés mintegy 250 hektárt érint.
A meglévő vízpótló és vízelvezető rendszereket részben felújítják, részben új vízpótló útvonalakat hoznak létre. Emellett vízkormányzást és víztározást szolgáló létesítmények építése, illetve rekonstrukciója is szerepel a programban.
Az állóvizeknél vízszintszabályozó művek kialakítása, mederkotrás és zagyterek létesítése is a tervezett munkák között van. A cél a holtágak vízháztartásának és vízminőségének javítása, illetve az ökológiai állapot helyreállítása. A projekt fizikai befejezését szintén 2029-re tervezik.
 
4. Észak-Nyírség: „Vizet a tájba”
Az Észak-Nyírség fejlesztése valamivel eltérő filozófiát követ. Itt nem egyetlen nagy vízpótló műtárgy a lényeg, hanem a táj vízháztartásának átalakítása.
A projekt teljes tervezett költsége 22 milliárd forint, a jelenlegi előkészítési támogatás 638,4 millió forint. A tervezett befejezés 2029 októbere.
A program központi eleme a „Vizet a tájba” elv: vízvisszatartó, vízkormányzó és víztározó létesítményekkel mérsékelnék a felszíni és felszín alatti vízhiányt. Ehhez a tájhasználatot is hozzá kell igazítani a helyi vízviszonyokhoz.
Ez hosszabb távon azt jelenti, hogy bizonyos területeken a korábbi vízelvezetés helyett vízvisszatartásra, tározásra és a felszínborítás megváltoztatására helyeznék a hangsúlyt. A cél egyszerre ökológiai és gazdasági: javítani kívánják a természetes élőhelyek állapotát, a mezőgazdasági gazdálkodás feltételeit és a térség népességmegtartó képességét.
 
5. Hajdúhátság – CIVAQUA
A CIVAQUA-program következő nagy ütemének teljes tervezett költsége 40,46 milliárd forint. A beruházás a már megvalósított CIVAQUA-Tócó rendszerre épít, amelyben szivattyútelep, nyomóvezeték és magasponti tározó készült.
A következő ütem célja, hogy a Keleti-főcsatorna vizét Debrecen északi és keleti térségeibe is eljuttassák. Az OVF megfogalmazása szerint ennek eredményeként egyfajta „vízgyűrű” alakulhat ki Debrecen körül.
A rendszer egyszerre szolgálná:
Debrecen felszíni vizeinek vízellátását;
a Tócó és más víztestek ökológiai állapotának javítását;
az aszálykárok mérséklését;
a talajvízszint csökkenésének közvetett enyhítését;
a térségi vízkészletek jobb hasznosítását.
A projekt jelenleg tervezési/előkészítési fázisban van; a fizikai befejezést 2029 júniusára tervezik.
 
6. Keleti-főcsatorna: közel 40 kilométeres rekonstrukció
A Keleti-főcsatorna fejlesztése önálló, 8,95 milliárd forintos projekt.
A beavatkozás a főcsatorna 39,9 kilométeres szakaszát érinti. A tervek szerint:
hat vízleadó műtárgyat korszerűsítenek;
három keresztező műtárgyat felújítanak;
helyreállító mederkotrást végeznek;
felújítják a kétoldali övárkokat és azok műtárgyait;
javítják a vízszállító képességet;
fejlesztik a térségi vízvisszatartást és az ökológiai vízpótlást.
A három fontos keresztező műtárgy a Vidi-éri, a Hortobágyi és a Brassó-éri bújtató-vízleadó.
A beruházás különösen azért fontos, mert a Keleti-főcsatorna több másik program – köztük a CIVAQUA – vízellátási rendszerének is meghatározó eleme. Vagyis a csatorna rekonstrukciója nem önálló fejlesztésként értelmezendő: egy nagyobb regionális vízpótló rendszer egyik gerince.
 
7. Szigetköz – Insula Magna
A Szigetközben az Insula Magna programhoz kapcsolódó vízrendezési fejlesztés készül. A teljes projekt tervezett költsége 10 milliárd forint, a fizikai befejezést 2029 augusztusára tervezik.
A cél a Duna szigetközi szakaszán, elsősorban a jobb parti hullámtéri mellékágrendszerben a vízszintek, a vízáramlás és az élőhelyek kapcsolatának helyreállítása, miközben az árvízvédelmi biztonságot is javítják.
A tervek között szerepel az Öreg-Duna és a mellékágrendszer vízszintjének emelése, a főág és a mellékágak kapcsolatának javítása, az élővilág számára szükséges migrációs útvonalak helyreállítása, valamint a mellékágak természetesebb morfológiai folyamatainak támogatása.
Fontos cél a talajvízkészletek megőrzése vagy növelése, illetve a talajvízszint emelése is. Ezzel párhuzamosan a Vének és Dunaremete közötti fővédvonal árvízvédelmi biztonságának növelését is tervezik.
 
8. A „másik nagy csoport”: domb- és hegyvidéki tározók
Az OVF által említett másik nagy fejlesztési kör az előző, 2014–2020-as uniós ciklusban előkészített beruházásokból áll. Ezek közül különösen fontosak a dombvidéki és hegyvidéki tározók.
 
Az előkészítő projektben összesen 10 tározó szerepel, három vízügyi igazgatóság területén:
Dél-Dunántúl – 5 tározó:
Felsőegerszegi tározó;
Gerényesi tározó;
Gödreszentmártoni tározó;
Magyaregregyi tározó;
Velényi tározó.
Nyugat-Dunántúl – 2 tározó:
Gyöngyösi tározó;
Szünösei tározó.
Észak-Magyarország – 3 tározó:
Kupai tározó;
Hegymegi tározó;
Terpes–Pétervásárai tározó.
 
A Fajsz térségébe tervezett vízügyi infrastruktúra két különböző, de egymással összefüggő nagyszabású projektet takar: A Homokhátság aszály elleni vízpótlását, valamint a Duna vízszintjének szabályozására felmerült fajszi vízlépcső és duzzasztómű tervét.
1. A Homokhátság vízpótlása („Vizet a tájba!” program, ld fentebb) Az alföldi talajvízszint süllyedésének és a sivatagosodás megállításának érdekében elindított kormányzati akcióterv egyik kulcseleme a fajszi vízkivételi pont.
A vízkivétel mértéke: a Dunából Fajsz magasságában másodpercenként 18 ezer liter (18 m³/s) vizet terveznek kiemelni. A tározási és elosztási rendszer: A folyóból nyert víz első lépésben a közeli Hajós mellett építendő, 26 hektáros, 600 ezer köbméter kapacitású puffertározóba kerül. Továbbítás a hátságra: Innen mintegy 50 kilométernyi nyomóvezetéken juttatják el a vizet a 45 méterrel magasabban fekvő kéleshalmi és kunfehértói magasponti tározókba (a kéleshalmi tározó kapacitása egymillió köbméter lesz). A bázisból a meglévő csatornahálózatokon (például a Dong-éri-főcsatornán) keresztül osztják szét a vizet a Homokhátság talajvíz-utánpótlására és öntözésre.
 
A Duna-medret érintő fajszi vízlépcső és duzzasztott tározó
A Duna visszatérő, kritikusan alacsony vízállásai miatt szakmai és politikai viták tárgya egy Fajsz térségében (a folyam 1510. kilométere körül) megépítendő vízszintszabályozó műtárgy és gát. Paks védelme: A tervezett létesítmény közvetlenül a Paksi Atomerőmű alatt mintegy 17 kilométerrel helyezkedne el. A gát felduzzasztaná a folyót, ezáltal mesterségesen megemelné a vízszintet a paksi hűtővíz-csatornánál, garantálva az erőmű biztonságos hűtését kánikula és aszály idején is.
Vízvisszatartás és ökológia: a duzzasztás lassítaná a folyó áramlását, ami segítene megtartani a környező táj talajvizét és stabilizálná a medret, ugyanakkor komoly természetvédelmi aggályokat is felvet (például a víz nyári felmelegedése és a folyami ökoszisztéma megváltozása miatt). A nagy dunai (fajszi) ütem és a tározók: a Fajszról induló, a hajósi puffertározót, valamint a kéleshalmi egymillió köbméteres nagy magasponti tározót is magában foglaló hatalmas, több százmilliárd forintos II. kivitelezési ütem engedélyezési és közbeszerzési szakaszban van. A teljes, komplex rendszer működését – amely a szikes tavakat és a hátsági csatornákat hivatott feltölteni – 2029-es céldátummal ígéri a vízügyi irányítás.
A Duna medrébe tervezett fajszi vízlépcső és duzzasztómű (gát) esetében még nincs kijelölt építési dátum, mivel az egyelőre szakmai és stratégiai vita tárgyát képezi, és a megvalósíthatósági, illetve környezeti hatástanulmányok fázisában tart. (Mire kész lesz, alig lesz hó az Alpokban,  2026-ig 35%-os a csökkenés.)
 
 A tározók egyszerre szolgálhatják a vízvisszatartást, az árvízcsúcsok csökkentését, a kisvízi hozamok növelését, az ökológiai vízigények kielégítését és a mezőgazdasági vízellátás biztonságának javítását. A dombvidéki tározás különösen azért érdekes, mert a heves záporok vizét nem engedi azonnal továbbfolyni a patakokon. A víz egy része ideiglenesen visszatartható, így az alsóbb térségekben csökkenhet az árvízcsúcs, később pedig a visszatartott víz hozzájárulhat a kisvízi időszakok vízellátásához. Az előkészítés már jelentős szinten áll: az OVF tájékoztatása szerint mind a tíz tározó műszaki tervdokumentációja elkészült. A dél-dunántúli öt tározónál a vízjogi és környezetvédelmi engedélyezések teljes körűen lezárultak; a többi helyszínnél is jelentős része lezárult vagy folyamatban volt az engedélyezés. A jelenlegi tervek szerint ezek közül többnek a kivitelezése 2026 őszén indulhat meg.