A felmelegedés 31%-kal csökkentette
Európa hótakaróját 2025-ben
(2026 május)
Európa hó- és jégtakarója csökken, a felmelegedés már a kontinens leghidegebb régióit is elérte – állapította meg a száz tudós és szakértő közreműködésével készült European State of the Climate 2025 című jelentés.
A kontinens legalább 95 százalékán az átlagosnál magasabb éves hőmérséklet volt 2025-ben. Európa szokatlan meleget, hőhullámokat és aszályt élt át, és az óceánok hőmérséklete is rekordmagas volt. A kontinens a globális átlagnál több mint kétszer gyorsabban melegszik. A valaha mért legmagasabb volt tavaly a tengerek felszíni hőmérséklete a régióban, és a pusztító erdőtüzek éves szinten minden eddiginél nagyobb területet, mintegy 1 034 550 hektárt perzseltek fel.
A kontinens legalább 95 százalékán az átlagosnál magasabb éves hőmérséklet volt 2025-ben. Európa szokatlan meleget, hőhullámokat és aszályt élt át, és az óceánok hőmérséklete is rekordmagas volt. A kontinens a globális átlagnál több mint kétszer gyorsabban melegszik. A valaha mért legmagasabb volt tavaly a tengerek felszíni hőmérséklete a régióban, és a pusztító erdőtüzek éves szinten minden eddiginél nagyobb területet, mintegy 1 034 550 hektárt perzseltek fel.
A hó és a jég mennyisége alapvető szerepet tölt be az éghajlat szabályozásában, mert visszatükrözik a napfényt az űrbe. A lefedettség csökkenése még szárazságot is okoz, és gyorsítja a globális felmelegedést.
A jelentésből kiderült, hogy tavaly Európában a hótakaró vastagsága 31 százalékkal volt kisebb az átlagos értéknél, és csökkent a téli fagyok által érintett területek nagysága, mert a kontinensen az év nagy részében átlag feletti magas hőmérsékleteket mértek. Az európai gleccserek zsugorodása is nagy mértékű, de a pontos szám attól függ, hogy a területükről, a térfogatukról beszélünk.
Az Alpok gleccserei 2000 és 2020 között térfogatuk közel 15%-át veszítették el, Svájcban pedig ez az arány még magasabb. Svájc gleccserei kevesebb mint száz év alatt térfogatuk több mint felét elvesztették. Csak 2022-ben és 2023-ban a svájci jégtömeg további 10%-a tűnt el a rendkívüli hőhullámok miatt. Az Aletsch-gleccser vastagsága 1870 óta több mint 300 métert csökkent. A gleccserek olvadása egy öngerjesztő folyamat: ha fogy a jég, a sötétebb kőzetfelület több hőt nyel el, ami tovább gyorsítja a környező jég olvadását. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, az Alpok kisebb gleccserei az évszázad közepére-végére teljesen eltűnhetnek. Gyors felmelegedés tapasztalható az Északi-sarkvidéken és az Alpokban, Skandinávia és Oroszország északi, a sarkkörön kívül és belül fekvő területein pedig rekordhosszú, háromhetes hőhullámot jegyeztek fel. Az európai gleccserek nettó tömege minden régióban csökkent, Izlandon a mérések kezdete óta a második legnagyobb csökkenéséről számoltak be, a grönlandi jégtakaróból pedig 139 milliárd tonna olvadt el.
Kontinensünk a globális átlagnál több mint kétszer gyorsabban melegszik, állapította meg egy kutatás. A Föld átlaghőmérséklete évtizedenként 0,2 Celsius-fokkal nőtt az elmúlt harminc évben, Európában a hőmérséklet emelkedésének üteme eléri az évtizedenkénti 0,5 Celsius-fokot. Míg a globális átlag jelenleg 1,5 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet, kontinensünk már 2,5 Celsius-fokkal melegebb az akkori átlagnál. A 2025-ös esztendő volt Európa történetének harmadik legmelegebb éve. A jelenséget több tényező magyarázza. Az intenzív sarkvidéki melegedés közvetlen, jelentős hatást gyakorol Európára is. Egy másik ok meglepő: az 1980-as években kezdett környezetvédelmi intézkedések sikeresen csökkentették a légszennyezést, így ma már kevesebb aeroszol részecske száll a levegőben, melyek korábban az űrbe verték vissza a napfény egy részét és esőt generáltak, hiányukban a tisztább levegőn keresztül több napsugárzás éri el a felszínt, ami tovább fokozza a felmelegedést (https://www.origo.hu/tudomany/2026/04/klimavaltozas-pokolla-valtozik-europa).
A globális átlaghőmérséklet növekedése ≈ 0.2 °C dekádonként 1970-től.
A bázisidőszak az 1951-1980-as évek átlaga, piros színnel az 5 éves mozgó átlag.
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Glob%C3%A1lis_felmeleged%C3%A9s)
ű
Európában a hőmérséklet körülbelül 2,5°C kal emelkedett a globális 1.5 C-kal szemben 2025-ig.
(https://earthobservatory.nasa.gov/world-of-change/global-temperatures)
(https://earthobservatory.nasa.gov/world-of-change/global-temperatures)
Magyarország átalag hőmérséklete 2050-ig tovább nő min. fél fokkal, a Balkán déli részének mai időjárására hasonlít majd. Dekádonként 0.2 °C-kal nő a globális, tehát a mostani (2026) 2.5 fokhoz viszonyítva további minimum fél fokos melegedés várható Európában és Magyarországon.
Az emelkedő hőmérséklet következtében jelentősen csökken a hótakaró kiterjedése is. A hó normál körülmények között egyfajta hőtükörként működik, hiszen visszaveri a beérkező napsugárzást a világűrbe, természetes módon hűtve ezzel a bolygót. Riasztó adat, de a mérések 1983-as kezdete óta a tavaly márciusi volt a harmadik legkisebb kiterjedésű hótakaró Európában. A visszahúzódó hóréteg miatt bolygónk felszíne sokkal több hőt nyel el, ami mintegy ördögi körként tovább súlyosbítja a helyzetet.
Az extrém hőhullámok ma már mindenütt gyakorivá váltak. Skandinávia északi részein egy háromhetes időszak alatt tartósan 30 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Világszerte a hőstressz számít az időjáráshoz köthető halálesetek legfőbb okának. Spanyolországban az átlagosnál ötven nappal többször tapasztaltak olyan perzselő hőséget, amikor a hőérzet elérte vagy meghaladta a 32 Celsius-fokot. Az intenzív hőség erdőtüzeket okoz. Tavaly több mint egymillió hektárnyi terület vált a lángok martalékává, ami a valaha mért legnagyobb kiterjedésnek számít.
A magas hőmérséklet a jégtakarókat sem kíméli; a grönlandi jégmező egyetlen év alatt döbbenetes mennyiségű, 139 milliárd tonna jeget veszített el.
Ráadásul a melegebb légkör sokkal több nedvességet képes magában tartani, aminek következtében a viharok is jóval pusztítóbbá váltak. A 2025-ös év során ezek az ítéletidők és áradások legalább 21 ember életét követelték Európában.
„A hótakaró Európa-szerte valóban fogy, és ennek következtében a fehér, fényes felületek visszaverő képessége is csökken. Európa alpesi régiói is sokkal gyorsabban melegednek, mint az európai átlag”. Az előrejelzések szerint Európa hidegebb régióiban várhatóan kevesebb hó és kevesebb gleccser lesz a jövőben is.
A viharok és árvizek ugyan a korábbi években tapasztaltaknál kisebbek voltak, de tavaly is sok ezer embert érintettek Európa-szerte, legalább 21 halálos áldozata volt a szélsőséges időjárásnak. Az európai folyók vízhozama 2025-ben 11 hónapig volt átlag alatti, ami azt jelzi, hogy a változó körülmények Európa vízi rendszerein is nyomot hagynak. „A hőmérséklet emelkedése, a sokfelé pusztító tűzvészek és az aszályok fényében a bizonyíték egyértelmű: a klímaváltozás nem jövőbeli fenyegetés, hanem a jelenünk”. (https://hirado.hu/extra/tudomany-high-tech/cikk/2026/04/29/klimajelentes-a-gyors-felmelegedes-csokkenti-europa-ho-es-jegtakarojat).
Ha kevés hó esik, és olvadnak a gleccserek, akkor Európa folyói még nem fognak teljesen kiszáradni, de a vízjárásuk megváltozik, ami súlyos gazdasági és ökológiai válsághoz vezet. Európa nagy folyói (például a Duna, Rajna, a Rhone és a Pó) több forrásból táplálkoznak, így a gleccserek eltűnése még nem szünteti meg a teljes vízutánpótlást, de a legkritikusabb időszakokban – a forró nyarakon – a vízszint lecsökken. A gleccserek és a téli hótakaró Európa „víztornyaiként” működnek, A havat és jeget télen tárolják, majd a legszárazabb nyári hónapokban olvadékvízet adnak. Amikor nincs eső, a gleccserolvadás biztosítja, hogy a folyók ne apadjanak el. Aszályos nyarakon a Rajna vízhozamának jelentős részét az alpesi jég adja.
Ahogy melegszik az idő, a gleccserek gyorsabban olvadnak, ami rövid távon még több vizet és gyakoribb áradásokat is jelenthet. A tavaszi hóolvadás korábban következik be. Nyár végére, amikor a legnagyobb szükség lenne a vízre (mezőgazdaság, hűtővíz az erőműveknek), már nem marad jég, ami olvadhatna. Gleccserek nélkül a folyók vízszintje teljes mértékben a nyári csapadéktól függ, egy hosszabb aszály idején a nagy folyók hajózhatatlanná válnak, az élőviláguk pedig sérül.
A Rajna alacsony vízállása miatt már most is többször korlátozni kellett a teherhajózást, ami lassítja az áruszállítást. Az atom- és hőerőműveknek folyóvízre van szükségük a hűtéshez. Kevés víz esetén az erőműveket le kell állítani (ahogy ez Franciaországban már előfordult). Dél-Európa és a Duna-menti országok öntözőrendszerei veszélybe kerülnek. A folyók nem tűnnek el, mert az eső továbbra is táplálja őket, de „esőfüggővé” válnak, ami kiszámíthatatlan vízszintet, gyakoribb aszályos időszakokat és drágább vízgazdálkodást jelent.
A Duna esetében a helyzet összetettebb, mivel vízgyűjtő területe hatalmas, de a gleccserek eltűnése és a hóhiány már középtávon is drámai hatással lesz a folyóra. A következő 50 évben a Duna nyári vízhozama 15–40%-kal is csökkenhet Budapestnél. Bár a Duna vizének csak egy része származik közvetlenül gleccserekből, az Alpok szerepe meghatározó: az Alpok gleccserei és a téli hótakaró biztosítják a tavaszi és nyár eleji egyenletes vízszintet. Ha nincs hó, a folyó vízállása tavasszal is alacsony marad.
A gleccserek olvadása miatt a tavaszi olvadás után a folyó nyári utánpótlása megszűnik. Gleccserek nélkül a Duna vízszintje kizárólag a csapadéktól függ, ami nagy ingadozást jelent: hirtelen villámárvizeket és hónapokig tartó rekordalacsony vízállást.
A Paks I. és a tervezett Paks II. atomerőmű hűtéséhez elengedhetetlen a Duna vize. Ha a folyó túl alacsony vagy túl meleg (mint 2022-ben, amikor elérte a 26°C-ot), az erőművek teljesítményét korlátozni kell. Már most is gyakori, hogy a gázlók (például az Ínség-szikla megjelenésekor) miatt a teherhajók csak félgőzzel vagy egyáltalán nem tudnak közlekedni, ami drágítja az áruszállítást.
A Duna menti kutak biztosítják Budapest és sok más város ivóvizét, és ha a folyó szintje tartósan alacsony, a parti szűrésű kutak hozama csökken, az öntözés pedig ellehetetlenül. A felmelegedő és sekély vízben oxigénhiány léphet fel, ami tömeges kagyló- és halpusztuláshoz vezethet.
A szakemberek szerint a folyó nem fog eltűnni, de a vízgazdálkodást át kell alakítani. Az Alpokban és a Duna mentén is szükség lesz új tározókra az olvadékvíz megtartásához, A vizet nem elvezetni kell a csatornákon, hanem szétteríteni az ártéren, hogy beszivárogjon a talajba.
A Duna vízszintje Budapestnél 2028 április végénis folyamatosan apadt, és 90 centiméter alá süllyedt. A hivatalos mérések szerint április 27-én még 95 centiméter körül alakult a vízállás, majd estére tovább csökkent, egészen 89 centiméterig. Az érték rendkívül alacsonynak számít a tavaszi időszakban, amikor általában magasabb vízszintek jellemzőek a hóolvadás és a csapadék miatt. Az ország más részein még szélsőségesebb értékeket mértek. Több dunai mérőállomásnál is negatív tartományba került a vízállás, ami azt jelenti, hogy a vízszint a referenciaérték alá süllyedt.
Ercsi és Dunaújváros térségében mínusz 18 centimétert regisztráltak, míg Dunaföldvárnál a helyzet még rosszabb: itt mínusz 132 centiméteres vízállást mértek. Az adatok jól mutatják, hogy nem lokális jelenségről van szó, hanem az egész folyószakaszt érintő, kiterjedt problémáról. Az Ínség-szikla előbukkant. Már az elnevezése is beszédes: a múltban akkor vált láthatóvá, amikor az országot súlyos szárazság és élelmiszerhiány sújtotta. A néphagyomány régrn a szikla felbukkanását mindig valamilyen közelgő nehézséggel, „ínséggel" kapcsolta össze.
A Tisza helyzete kritikusabb, mint a Dunáé. Míg a Dunát az Alpok gleccserei és hatalmas vízgyűjtője stabilizálja, a Tisza szinte teljesen a csapadéktól és a Kárpátok hótakarójától függ. A legfrissebb adatok szerint a Tisza vízhozama az elmúlt évtizedekben már 30%-kal csökkent, és a folyó vízállása sokszor alacsony. A Tisza vízgyűjtőjén (Kárpátok) nincsenek jelentős gleccserek, így a nyári vízutánpótlás kizárólag az esőre és a talajvízre korlátozódik. Ha télen kevés hó esik a Máramarosi-havasokban, elmarad a tavaszi áradás, ami feltöltené a holtágakat és a talajt. A„Szőke” folyóból „aszályos” folyó lett, a Tisza vízszintje rendkívül ingadozó. Alacsony vízálláskor Szolnoknál néha át lehet gázolni rajta, míg áradáskor métereket emelkedik napok alatt. A legnagyobb veszély a medermélyülés. A korábbi szabályozások miatt a Tisza „beásta” magát. Alacsony vízálláskor a folyó elszívja a vizet a környező talajból és a holtágakból, tovább szárítva az Alföldet.
A Tisza-tó (Kiskörei-tározó) az ország éléstárának víztartaléka. Ha a folyó hozama tartósan alacsony, a tározót nem lehet feltölteni, ami ellehetetleníti a mezőgazdaságot a Tiszántúlon. A sekély, állóvíz-szerűvé váló folyó nyáron túlmelegszik, ami oxigénhiányt és a halállomány pusztulását okozhatja. Már zajlik a szemléletváltás: a cél már nem a víz gyors elvezetése, hanem a vízmegtartás. Olyan szükségtározók épültek, amelyekbe áradáskor kivezetik a vizet, hogy aszály idején legyen mit visszaengedni. Új csatornarendszerekkel próbálják a Tisza vizét eljuttatni a kiszáradó Homokhátságra, szétteríteni. A Tisza nem fog „elfogyni”, de eső híján nyaranta lecsökken a vízszintje, ami közvetlenül veszélyezteti az Alföld mezőgazdaságát és ivóvízellátását is.
Már április végén 100 milliméternyi csapadék hiányzik a magyar termőföldekről, a talaj pedig országszerte olyan állapotban van, mint egy aszályos nyár elején. Az időjárás az év elejétől kezdve kedvezőtlen, havazásból is legalább kétszer annyi kellett volna a földek átnedvesedéséhez, a vízkészletek feltöltődéséhez, mint amennyi 2025 telén volt. Az értékes tavaszi csapadék szintén elmaradt 2026-ban, a földek kiszáradásához a sok napsütés és szél is hozzájárult. Nem kedvez az időjárás a szántóföldi növényeknek, de májusban egy nagy csapadék sokat segítene.