Naptemplom magas úttal a Nílushoz. A mészkő obeliszk 36 m (118 láb) magas, a talapzata 20 m magas volt
Hufu fáraó Napbárkája i..e. 2570 körül. "Varrott”, fenékpalánkos, csapokkal épített evezős bárka: ez a hajóépítési módszer jellemző a Mediterráneumban
i.e. 3000 után (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)
Kultuszközpontja Héliopoliszban volt, ahol alakja egybeolvadt a helyi napistennel, Atummal. Mivel Atum a világ teremtője volt, Rét is annak tekintették. Később Hórusszal is egybeolvadt, más, helyi napistenek kultuszát is magába olvasztotta, a szkarabeusz alakban ábrázolt isten, Ré egyik megjelenési formája a „keletkező” nap: a hajnali napé. Ugyanígy Atum, akinek neve a befejezést jelentő szóval áll kapcsolatban, a lenyugvó nap jelképe lett, és idős emberként ábrázolták.
Mikor az Újbirodalom idején Ámon vette át a főisten szerepet, a két kultusz egyesítése érdekében Ámon alakja is egybeolvadt Rével, Ámon-Ré néven. Ámon, aki eredetileg levegőisten és a teremtő volt, korábban nem volt szoláris jellegű isten.
Az erősödő Ámon-kultusz ellen küzdő Ehnaton, mikor bevezette Aton napisten, a fény kultuszát, több más istennel ellentétben Rét nem bántotta, hanem Atonnal azonosnak tekintette.
Ré héliopoliszi főpapjának címe „a látók legnagyobbika”. Ezen kívül is sok templom épült neki, és más istenek templomaiban is tisztelték. A népi vallásban is szerepet játszott, több varázsige említi. Népszerűségét mutatja, hogy számtalan személynévben is előfordult neve a főrangúaktól a köznépig (pl. a Ramszesz
név jelentése „Ra gyermeke”). Ré megtestesülése volt a szent bika is, akinek kultusza szintén Héliopoliszban volt, temetkezési helye pedig a várostól északra. Ré kultuszának a kereszténység elterjedése vetett véget, ekkor már az egyiptomi papok is csak tudományos érdeklődésből tanulmányozták. Még a keresztény időkben is előfordulnak azonban olyan szövegek, amelyekben a Szentlélekhez és Réhez, a fényhez könyörögtek.
NAPTEMPLOMOK
Az egyiptomi naptemplomok Ra napisten ókori egyiptomi templomai voltak (https://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_sun_temple). A kifejezés azokat a templomokat jelöli, amelyeket az V. Dinasztia hét fáraói építettek az Óbirodalom időszakában. A naptemplomok ezer évvel később újra felbukkannak Ehnaton idején az Újbirodalomban, amikor felépítette a thébai karnaki Naptemplomot.
Az ötödik dinasztia naptemplomait két településen, Abu Gorabban és Abusirban találták meg, egymástól 1 km-re (0,62 mérföldre), és körülbelül 15 km-re (9,3 mérföldre) délre a mai Kairótól. Feltehetően egy korábbi naptemplom mintájára készültek, ami Héliopolisban volt. Hat vagy hét templomot építettek, de csak kettőt tártak fel: Userkaf és Nyuserre templomait. A naptemplomok építésével kapcsolatos hat király: Userkaf, Sahure, Neferirkare, Reneferef vagy Neferefre, Nyuserre és Menkauhor. Djedkare Isesi, az 5. dinasztia nyolcadik királya leállította a naptemplomok építését. Az Abu Gorab falu közelében található Nyuserre fedetlen temploma még mindig őrzi lenyűgöző maradványokat, különösen a központi oltárképet, amely magában foglal egy jól megőrzött áldozati oltárt, amely számos alabástrom részből áll. A két talált naptemplom (eddig) annyira elpusztult, hogy a kutatók a templomok nevében található hieroglif jelekre hagyatkoznak. Szabadtéri istentiszteletek voltak. A naptemplomok a Nílus nyugati partján épültek, és a piramisokhoz hasonlóan voltak felvezető útjaik. Minden naptemplomnak három fő része volt: egy kis völgytemplom volt egy Nílusi csatorna közelében; másodszor, a kis völgytemplomtól egy rövid út vezetett fel a sivatagba; a sivatagi fennsíkon állt a harmadik és legfontosabb rész, a tulajdonképpeni naptemplom. Az egészet pedig fal vette körül. Középpontjukban hatalmas kőemelvényen obeliszk állt, előtte egy nagy oltár.
Niuszerré naptemplomának északi részén raktárak is álltak, délre pedig a szertartásoknál használt Napbárka. A bárkát körmenetben hordozták, vontatták:
A két fennmaradt példából ítélve a naptemplomok először vályogtéglából épültek, majd később kőből. Kőből újjáépítették és megnagyobbították őket; Uszerkaf temploma például eredetileg négyzet, később téglalap alaprajzú volt. Az obeliszk is később épült hozzá, eredetileg faoszlop állhatott a helyén. A módosítások magyarázatot adhatnak arra, miért ilyen kevés naptemplom került elő; a befejezetlen vályogépületeket valószínűleg lebontották (ez történhetett Szahuré naptemplomával), vagy a későbbi uralkodók számára alakították át (Niuszerré naptemploma például Noferefré eredeti épületének átépítésével keletkezhetett).
Vita folyik arról, hogy pontosan mi volt ezeknek a templomoknak a funkciója, mert az egyiptomi piramisoktól eltérően nem temetkezési célokat szolgáltak. „Úgy tűnik, hogy a fáraó új társadalmi-vallási jelentést kapott, mint „napkirály” és „napisten”, ami egybe esik azzal a ténnyel, hogy a naptemplomok az első nagyméretű, kőből készült építmények, amelyeket teljesen elkülönülve építettek a temetkezési piramisoktól. Hat-hét különböző naptemplom nevét említik az elsődleges források:
Nekhenre (Nekhen-Re), "Re erőd", Userkaf építette,
Sekhetre, "Re mezője", Sahure építette:
Sahure fáraó piramiskertje, Abusir (a völgytemplomi út hosszú, metszetben modellezték, Metropolitan Muzeum)
Setibre, "Re kedvenc helye", Neferirkare Kakai építetteHetepre, "Re felajánlási helye", építette NeferefreSejtés: Hotepibre, "Elégedett Re szíve", Shepseskare indítottaShesepibre "Joy of the heart of Re", építette Nyuserre IniAkhetre, "Re horizontja", építette Menkauhor Kaiu.
Eddig csak Userkaf és Nyuserre* naptemplomait fedezték fel. Nyuserre temploma egy katalógust tartalmaz a király uralkodásának időszakából származó feliratokról és domborművekről.
* Nyuserre volt az utolsó előtti egyiptomi fáraó, aki naptemplomot épített. Userkaf hagyományát követte, amely mutatja Ra kultuszának fontosságát az ötödik dinasztia idején. Az ebben az időszakban épült naptemplomok Ra számára ugyanazt a szerepet szánták, mint a fáraók temetkezési helyeinek, a piramisoknak: a napisten templomai voltak. A templomban végrehajtott kultuszok elsősorban Ra teremtői funkciójával, és a király atyjaként betöltött szerepével foglalkoztak. Élete során a király a legközelebbi tisztviselőit nevezte ki a templom vezetésére, lehetővé téve számukra, hogy részesüljenek a templom bevételéből. A fáraó halála után a naptemplom bevételét a piramiskert kapta, támogatva Nyuserre kultuszát.
Abu Ghurobban, Abusirtól északra található Nyuserre naptemploma a legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt naptemplom. Érdekesség, hogy a templomot először iszaptéglából építették, majd később kőből átépítették. Számos építészeti elem és dombormű a mai napig fennmaradt. A templomba a keleti oldalról jutottak be egy hosszú, a Nílushoz közeli völgytemplomból induló út mentén. A völgytemplom átjáróként szolgált a felső templomhoz, és sárga mészkőbe burkolt iszaptégla oszlopos karzatot kapott. A felső templom egy nagy, téglalap alakú udvarból állt, amelybe a keleti oldalán elhelyezkedő öt gránitajtón keresztül lehetett bejutni. Az udvar közepén egy nagy kőoltár volt, amely ma is látható. Öt nagy alabástromtömbből állították össze, amelyek közül az egyik Ra hieroglifája, a másik pedig a "felajánló asztal" jelképe volt. A téglalap alakú udvar nyugati végén egy óriási obeliszk állt, Ra napisten szimbóluma. Egy ferde oldalakkal és négyzet alakú tetejű talapzatra épült, mint egy csonka piramis, amely 20 m (66 láb) magas volt, mészkőből és vörös gránitból épült az alap körül. A tetején lévő obeliszk további 36 m (118 láb) magas volt, és teljes egészében mészkőből épült. A templomot számos szép dombormű díszítette, amelyek Nyuserre Sed fesztiválját ábrázolták, valamint az obeliszk talapzatához erősített "évszakok kápolnája", amelyet az éves emberi tevékenységek ábrázolásai díszítettek.
**
Ámon: az egyik legősibb és legfontosabb egyiptomi isten volt, aki Thébában, az egyik legnagyobb vallási központban tisztelték. Ámon eredetileg a levegő istene volt, és később az istenek atyja lett. Ámon-Ré néven ismert, amikor Rá napisten lett. Ámon kultusza az egyiptomi vallás egyik legjelentősebb része, és papsága nagy hatalommal rendelkezett.
Aton: az Amarna-korban (XVIII. dinasztia, III. Amenhotep uralkodása idején) jelent meg, majd Ehnaton bevezette az egyistenhitet és Aton kultuszát tette minden más isten helyére. Aton a napkorongot és a fény forrását jelképezte, és Ehnaton apja, III. Amenhotep, már használta a napot jelölő nevet. Az Amarna-reform során Aton lett az egyetlen isten, és Ehnaton magát Aton fiának nevezte.