Gyorsabban változik a digitális világ, mint a szabályozó eszközök
(2026 január)
A nagyméretű EU gazdaságának a tehetetlensége miatt lassú folyamat a lecsúszása. A magas energia ár, lemaradás az internet új fejlesztéseiben (= digitális, internetes, Ai-s automatizálás), a "sötét"-zöldítés versenyképtelenné tették Európát. Ma a hadigazdaságra történő átállás is visszaveti az EU versenyképességét: a jövő a gazdasági tömböké, és az azok közötti kapcsolatokon, a kereskedelmen alapul majd, gazdasági érdekek mentén szerveződik újra. Az ideákon alapuló politikai tömbök, politikai uniók ideje lejárt, a gyarmatbirodalmak is szétestek. A technika gyorsuló fejlődése feszíti szét a politikai tömböket.
A társadalom, a gazdaság és a technika fejlődése a XIX. század elején, az ipari forradalommal „váltott” sebességet, billent. A változások üteme a XX. században tovább gyorsult, a mezőgazdaság szerepe %-osan meredeken csökkent, az ipar és a szolgáltató szektor gyorsan nőtt, majd a XXI. századba átlépve még tovább gyorsul az ütem, a digitalizáció, az AI-s automatizálás miatt.
Az ipari forradalom 150 évet vett igénybe, ha a Viktória-kortól számítjuk (https://hu.wikipedia.org/wiki/Vikt%C3%B3ria_brit_kir%C3%A1lyn%C5%91). A digitális kor úgy 50 éve, 1970-től: a félvezetők feltalálásával, a tranzisztorok méretcsökkentésével kezdődött. Az internetes számítógépek, mobiltelefonok, és az AI, a félvezető memóriák elterjedése- is misebb "billenési pont"-ok voltak a fejlődésben.
A globális felmelegedés 1910 és 2025 között: globálisan 1,5 °C fok / 100 év = 0.015 C fok/év. Az 1970-es évektől, a digitális kor-ban gyorsult.
Európában 2.5 C fok 2025.ben, és 2050-re 3 C fok várható,
ami ≈ 20%-os zivatar intenzitás növekedést okoz 2050-ben Európában 1910-hez viszonyítva,
2026-ban még "csak" 11%-ot.
A mikroprocesszorok, a modern digitális technológia elemi egységei, az 1960 - 1970-es években jelentek meg a kereskedelmi forgalomban. A chipek megnyitották az utat a számítástechnika és a digitális okoskütyük előtt. Az 1970-es évektől, a digitális kor kezdetén gyorsult fel a hőmérséklet emelkedése is, ami véletlen egybe esés is lehetne, de nem az, és a 2020-as években tovább gyorsult: 2023–25-ben a hőmérséklet hároméves átlaga először haladja meg az 1,5 Celsius-fokot.
A 2000 - 2010-es éveket az internet és az okostelefonok tömeges elterjedése jellemezte, 2023 -2025-őt az AI gyors elterjedése. 2026-os év a félvezetőipar és a digitális korszak új mérföldköve: a globális félvezetőpiac 2026-ban várhatóan meghaladja az 1000 milliárd dolláros határt. A keresletet elsősorban az AI-chipek (GPU-k és TPU-k) és a memóriák hajtják, amelyek a generatív AI modellek mellett már a fizikai robotikát is támogatják. 2026-ban megkezdődik a 2 nm alatti csíkszélességű chipek sorozatgyártása, ami nagyobb számítási teljesítményt és energiahatékonyságot tesz lehetővé, de technológiai határt is jelent majd. A félvezetők mára a világ legfontosabb árucikkeivé váltak, stratégiai jelentőségük megelőzi a kőolajat, a napelemeket, az akkumlátorokat is.
Az angol nyelvű irodalomban a „point of no return” olyan pontra utal, amikor a pilóták a repülőút közben azt a döntést hozzák, hogy már csak előre lehet repülni, mert a visszaforduláshoz kevés az üzemanyag. A tudomány egyértelműen jelezi, hogy az EU-ban túl vagyunk egy „point of no return” -ön: eljött az a döntési pillanat, amikor "új leszálló helyet kéne találni", de még nincs a láthatáron. Az EU-s politikai és gazdasági elit – egyéni érdekei által vezetve – pedig halogatja a beavatkozást. Döntéseiket a választók kényszerűen jóváhagyják a legközelebbi választásokig, amikor a politikusok „figyelemelterelő” és „szavazatvásárló” stratégiájának hatására a választók még jóvá is hagyhatják a halogatást. Gyorsabban változik a világ, mint a szabályozó eszközeink, pl. a népszavazási szabályok. Európában biztosan túl gyorsan. Az USA és Kína, India még találhat "új és biztonságos leszálló helyet". Az EU-s politikusok feladata mindenek előtt a gazdasági fejlődéshez szükséges politikai feltételek biztosítása lenne, és nem egyéni politikai céljaikhoz, hatalommentéshez igazítani a gazdaságot.
A történelemben mindig is voltak zűrzavaros átmeneti korok. Két stabilnak tekintett állapot közötti átmeneti állapot természetes jelenség, és nem szükségszerűen vezet katasztrófához, káoszhoz. Európában a vezető elit felelőssége, hogy első helyen a gazdasági fejlődést, az átmenethez szükséges politikai stabilitást biztosítsa. Így, ebben a sorrendben, mert minden más, ideákon alapuló stratégia gazdasági, és további katasztrófákhoz vezet.
Az EU mára válsághelyzetbe jutott, a háborús hisztéria miatt, az energiaárak miatt. Rendkívüli népszavazásokat kellene tartani, mint Svájcban, amíg demokrácia van, és nincs hadiállapot, vagy "más állapot", pedig még "leszálló hely" sincs! Az EU vezetése kész kihirdetni bármikor a hadiállapotot, akkor pedig nem lesz népszavazás: ezért változik túl gyorsan a világ.
A gazdaság romlásán túlmenően van még egy sürgető tényező: a helyi ügyek már gyengébben hatnak az emberekre. A digitális világgal a politikai feszültségek „beköltöztek” a mindennapjainkba, van, aki már hevesebben vitatkozik az amerikai elnökválasztásról vagy az orosz–ukrán konfliktusról, mint az EU-t érintő kérdésekről, ami a túlterheltség, az elidegenedés jele a helyi politikától, vagyis az emberek túl sok politikai ingerrel találkoznak: azt érzik, hogy nincs befolyásuk a nagypolitikára, és közömbössé válnak, és a közömbös választókat a szélsőségesek gyakran megtalálják.