Mercator flamand térképész
(2026 január)
„Mercator” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerardus_Mercator) 16. századi flamand térképész. Gerardus Mercator, aki a Föld hengeres vetületét, máig használt egyik világtérképet alkotta meg, A Mercator-vetület a hajózásban alapvető volt, de a sarkok felé torzít. Gerardus Mercator 1569-ben mutatta be a nevét viselő hengeres vetületet, amely forradalmasította a hajózást, és ő használta először az „atlasz” kifejezést, a térképgyűjteményére. Földgömböket, térképeket készített, és protestáns hite miatt hét hónapig börtönben is ült.
A Föld hengeres vetülete, azaz Mercator térképe nem torzításmentes, egy gömb leképzése síkra, ami nem tökéletes. Egy sík világtérkép soha nem lehet egyszerre szög-, terület- és távolságtartó. A térképészeknek mindig választaniuk kell, mit áldoznak fel a torzításmentesség érdekében:
Szögtartó (konform) vetületek között a legismertebb a Mercator-vetület, amely megőrzi az irányokat (ezért nélkülözhetetlen a hajózási navigációban), de a sarkok felé haladva erősen torzítja a területeket – Grönlandot például akkorának mutatja, mint Afrika.
A távolságtartó vetület térkép, amely minden pontja között tartja a távolságot, matematikailag lehetetlen. Vannak viszont olyan vetületek, amelyek bizonyos fővonalak (pl. az Egyenlítő vagy a meridiánok) mentén méretarányosak.
A távolságtartó vetület térkép, amely minden pontja között tartja a távolságot, matematikailag lehetetlen. Vannak viszont olyan vetületek, amelyek bizonyos fővonalak (pl. az Egyenlítő vagy a meridiánok) mentén méretarányosak.
A területtartó vetületek az országok egymáshoz viszonyított méretét adják vissza pontosan, de közben eltorzítják a kontinensek alakját és a szögeket. A legtöbb iskolai atlaszban látható világtérkép valójában általános torzulású, azaz egyik tulajdonságot sem tartja meg teljesen, hanem igyekszik minimalizálni az összes torzítást, a szemléletesség érdekében.
Gerardus Mercator (1512 - 1594) 1552-ben Duisburgba költözött, és élete végéig ott élt, nevének, jelentése "kereskedő". A Leuven-i Egyetemen tanult. Annak ellenére, hogy neve és legnagyobb felfedezései térképészeti alkotásaihoz kötődnek, Mercator legfőbb bevételi forrása műszerek tervezéséből és elkészítéséből származott. a korban a tudományos haladás feltétele a pontos műszerek készítése volt. (Ld: https://hu.wikipedia.org/wiki/Christiaan_Huygens).
Mercator térképészeti műhelye csak akkor indult be, amikor 1537-ben elkészítette Palesztina térképét, amit később egy világtérkép (1538) valamint Flandria térképe követett (1540). Ebben az időszakban tanulta meg a kurzív, kézíráson alapuló betűtípus használatát, amely a legalkalmasabb volt a térképek feliratozására. Mint azt angol neve („Italic”) is jelzi, ezt a betűtípust Olaszországban fejlesztették ki, onnan terjedt el Európa többi részére. Mercator írta az első, Észak-Európában kiadott kézikönyvet a kurzív betűtípus használatáról. 1544-ben eretnekség vádjával perbe fogták és elítélték, mivel a protestáns vallás híve volt (a Németalföld akkoriban a katolikus spanyol uralkodók birtoka volt) és utazása miatt amúgy is gyanús személynek számított. Hét hónapot töltött börtönben.
Duisburgban nyitotta meg térképészeti műhelyét, ahol 1554-ben elkészítette Európa hat paneles térképét, Duisburg város térképésze is volt. Matematikát kezdett tanítani a városi egyetemen, 1569-ben egy újfajta tengerészeti térképet készített el, amelynek újdonsága volt, hogy szögtartó vetületi rendszerben készült: Mercator a Föld felületét hengerpalástra vetítette, és úgy rajzolta meg térképét. Az eljárást, amelyet Edmond Halley tökéletesített 1695-ben, a hajózásban mind a mai napig használják. Mercator először használta az „atlasz” szót a térképek gyűjteményének megnevezésére és bátorítására készítette el Abraham Ortelius a világ első atlaszát, az 1570-ben kiadott Theatrum Orbis Terrarum-ot. Saját maga is készített atlaszt, azaz térképgyűjteményt, amelynek első darabja 1578-ban készült el és Ptolemaiosz térképeinek javított változata volt. Franciaország, Németország, Hollandia térképei 1585-ben készültek el, 1588-ban a Balkán és Görögország, majd halála után a maradék térképeket 1595-ben fia, Rumold Mercator adta ki.
Mercator kifejlesztette a föld és az égbolt ábrázolására alkalmas gömbök elkészítésének egy újfajta eljárását. Akkoriban a földgömböket aprólékos munkával, bronz vagy fagömbök felszínére vésték fel. Mercator egy fából készült mintára papírmaséból készítette el a gömböt. Amikor a papír megszáradt, az Egyenlítő mentén körbevágta, majd összeragasztotta a két félgömböt. Ekkor a felületet kalcium-karbonát és ragasztó keverékével előkezelte, majd erre nyomtatta rá a térképét, amit korábban 12 szegmensre nyomtatott, majd kézzel kiszínezett. A földgömb sarkait kézzel karcolt pólusok borították. A festék száradása után a gömböt faállványra szerelte és az Egyenlítő mentén hosszúsági fokokkal karcolt horizontot illesztett. Az ilyen technikával készült földgömbökből 22 darab maradt fenn az utókornak. Mercator térképei:
Magyarország a 16. században Mercator térképén (https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerardus_Mercator)
Európa a 16. században Mercator térképén (https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerardus_Mercator)
Mercator világtérképe, atlasza (https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerardus_Mercator)
Donald Trump vonzalma Grönlandhoz, a világ legnagyobb szigetéhez, és hogy megszerzi a szigetet, nem új keletű. Már első elnöki ciklusában, 2019-ben egy nagyszerű „ingatlanmegállapodást” javasolt Dániának, de az anyaország gyorsan elutasította. Úgy tűnik, eddig senki nem merte még megmondani az elnöknek, hogy az áhított jeges ingatlan távolról sem olyan nagy, mint amilyennek a falon látszik https://index.hu/tudomany/til/2026/01/31/donald-trump-gronland-mercator-terkep-vetulet-torzitas-afrika-unio-mozgalom-winkel-tripel/.
A világ legismertebb világtérképei ugyanis erősen torzítanak a sarkok felé. Eredeti alkotója, a flamand Gerardus Mercator mester nem politikai, hanem hajózási térképet akart szerkeszteni, és 1569-ben ki is jött forradalmi atlaszával. A nagy földrajzi felfedezések korában élt, amikor a mohácsi csata után minket is tartósan elfoglaló Oszmán Birodalom elállta a kelet felé vezető tradicionális kereskedelmi utakat, ezért egész Nyugat-Európa kénytelen volt hajóra szállni és evickélni az ismeretlen óceánok felé.
A Mercator-féle térképek legfontosabb tulajdonsága, hogy szögtartóak, szélességi és hosszúsági köreik négyzethálót alkotnak, amelyek kelet–nyugati és észak–déli irányokba mutatnak, afféle állandó iránytűként. Egy Mercator-térképpel a fedélzeten elég volt egy iránytű, egy szögmérő és egy vonalzó, és minden bonyolult számolgatás és táblázat nélkül még a legegyszerűbb hajós is képes volt elnavigálni célja felé.
Más nagy léptékű térképeken a kelet–nyugati irányt jelző szélességi és az észak–déli irány jelző hosszúsági körök íveltek.
Egy mai Winkel világtérkép (https://hu.wikipedia.org/wiki/Winkel_tripel_vet%C3%BClete)
A Föld gömbölyű (pontosabban lapított gömb, geoid) alakját lehetetlen síkban kiteríteni úgy, hogy mindenben hű maradjon a földgömbi térképhez. Valami (távolság, terület, irány) mindig torzulni fog. Mercatort a hajózási irányok érdekelték, ezért (durván leegyszerűsítve) fogott egy földgömböt, képzeletben megnyitotta a sarkokon, majd úgy hajtogatta ki, hogy a szélességi és hosszúsági körök egymásra merőlegesek legyenek, ezért a sarkoknál összefutó hosszúsági köröket rendesen szét kellett húzkodni ahhoz, hogy azok egymással párhuzamosak legyenek. Velük együtt pedig megnőttek a kontinensek is, annál jobban, minél közelebb fekszenek a pólusokhoz.
Egy mai Mercator-vetületes világtérkép. Szélességi és hosszúsági körei merőlegesen metszik egymást
Kontinensek, szigetek, országok valódi méretei, ekkorára zsugorodnának a Mercator-világtérképen, ha leúsztatnánk őket az Egyenlítőhöz
(Grafika: Németh Emília, Index / forrás: TrueSize.World)
Szerették a hajósok a Mercator-térképeket. Torzítása nem okozott különösebb problémát, mert a tervezett partok elérése volt a cél (nem számított, hogy a térkép mekkorának mutatta azt a területet). A mai térképeken magukat óriásnak mutató sarkvidéki területeket akkoriban még nem fedezték fel. Grönland partjai pedig éppen az idő tájt kezdtek a feledés homályába veszni, miután az 1450-es években egy norvég expedíció már egyetlen lelket sem talált a korábbi norvég viking telepeken. Legközelebb csak az 1700-as években jár majd arrafelé egy dán hajó, ki is tűzik Grönlandra a dán királyi zászlót (szó sincs Dánia 800 éves elidegeníthetetlen részéről). Mercator sikeres hajózási térképe felkerült az iskolák falaira, bekerült a földrajzi atlaszokba, a tananyagba, és máig tartó mély benyomást tett generációk hosszú sorára világszerte. Éveken keresztül nézegetjük az osztálytermekben ezeket a kifüggesztett földtérképeket, amiken Grönland valósággal uralja az egész É-i féltekét. Ránézésre nagyobb, mint az USA vagy Dél-Amerika, majdnem akkora, mint Afrika. Ausztráliát pedig többszörösen felülmúlja.
Kontinensek, szigetek, országok valódi méretei, ekkorára zsugorodnának a Mercator-világtérképen, ha leúsztatnánk őket az Egyenlítőhöz
(Grafika: Németh Emília, Index / forrás: TrueSize.World)
A mai Mercator-vetületes világtérképen a szélességi és hosszúsági körök merőlegesen metszik egymást, a hajósok nagy örömére. Nincsenek ívelt irányok, felfelé észak, balra kelet, minden egyszerű.
Ha északabbra nézünk, relatíve nőnek a területek. Ezért követeli az 55 afrikai országot összefogó Afrikai Unió, hogy a világ kormányai és nemzetközi szervezetei hagyjanak fel a 16. századi Mercator-féle vetület használatával, és használjanak helyette területarányos világtérképeket, amelyek tükrözik az országok, kontinensek valódi méretét. Mercator szerintük azt a hamis benyomást kelti, mintha Afrika kicsi lenne, annak ellenére, hogy területét tekintve a világ második legnagyobb kontinense, több mint egymilliárd lakossal. A torzítás félrevezetés: befolyásolja a médiát, az oktatást, a politikát és végső soron azt, ahogyan a világ más részei Afrikára tekintenek.
A flamand térképész legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy jó szándékú világtérképe ötszáz év múlva ekkora ribilliót vált ki. De akárhogy is nézzük, még a világ nagy részét (köztük egész Afrikát is) Mercator-térképekkel gyarmatosító, nyugat-európai hajózó hatalmak Európája is jóval nagyobbnak mutatja magát rajta a valóságosnál. De nem annyira, mint a pólushoz közeli Grönland, ami teljesen befedné Európát a térképen. A valóságban viszont Európa 4,7-szer nagyobb. Dél-Amerikán is 8-szor elférne. Ausztrália eltakarná a jeges szigetet 3 és félszer. Afrikában pedig szinte elveszne, mivel 14-szer kisebb a fekete kontinensnél. Afrika méreteit pedig jól mutatja, hogy területén könnyedén elfér egymás mellett az USA, Kína, India, és még marad hely bőven. Még a világ legnagyobb országa, Oroszország is lazán elfér a kontinens felső részén. A világ második legnagyobbja, Kanada pedig Dél-Amerika felső részén. Létezik a terület-, irány- és távolságtorzulásokat minimalizáló, kompromisszumos Winkel tripel térkép, amit a National Geographic Society 1998 óta alkalmaz, és számos oktatási intézmény, tankönyv és atlasz állandó szereplője szerte a világon.
Okok, amiért a térképek a leggyakrabban északi tájolásúak, követik Ptolemaiosz (https://hu.wikipedia.org/wiki/Klaudiosz_Ptolemaiosz) térképét:
Amikor az 1200-as és 1500-as évek között az iránytű alapvető navigációs eszközzé vált Európában, célszerű volt a térképeket és a Mercator térképeket is az iránytűhőz igazítani, könnyebb volt a kettőt együtt használni.
Sarkcsillag (Szíriusz): a tengerészek számára már az iránytű előtt az északi irány volt a biztos támpont az éjszakai égbolton állandó helyzetű Sarkcsillag miatt.
A modern térképészetet a nagy felfedezések korában európaiak határozták meg, a saját (északi féltekén lévő) régiójukat részesítették előnyben, és a világtérkép felső, hangsúlyosabb részére helyezték.
Amikor az 1200-as és 1500-as évek között az iránytű alapvető navigációs eszközzé vált Európában, célszerű volt a térképeket és a Mercator térképeket is az iránytűhőz igazítani, könnyebb volt a kettőt együtt használni.
Sarkcsillag (Szíriusz): a tengerészek számára már az iránytű előtt az északi irány volt a biztos támpont az éjszakai égbolton állandó helyzetű Sarkcsillag miatt.
A modern térképészetet a nagy felfedezések korában európaiak határozták meg, a saját (északi féltekén lévő) régiójukat részesítették előnyben, és a világtérkép felső, hangsúlyosabb részére helyezték.