Klímaváltozás az agráriumban
(2026 december)
A klímaváltozás egyik biztos jele, hogy Magyarországon ma már sikeresen termesztenek egzotikus növényeket, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Siófok környékén, D-en pálmák, banánok és datolyák is megteremnek. A déli növények azért maradhatnak életben, mert virágzásuk időszaka a nyár közepére-végére tolódott, így elkerülik a tavasz még mindig kiszámíthatatlan hideg heteit. A kutatók hangsúlyozzák: ez nem csupán botanikai kuriózum, hanem az ökológiai átalakulás jele. Az évszázadokig stabil ökoszisztémánk megváltozik, természetes „átalakulás” zajlik a szemünk láttára (https://index.hu/gazdasag/2025/09/26/klimavaltozas-idojaras-hoseg-tavasz-nyar-evszakok-magyarorszag-mezogazdasag/), a fenyőink mennek É-ra, és jönnek a helyükre a mediterrán fenyők, áttérünk szárazságtűrő növények termesztésére. Másik biztos jele az erdőtüzek gyakorisága. Az éves erdőtüzek mennyiségének mérése, a mértékének definiálása nem megoldott, Mérik hektárban, GDP-ben, relatív értékekben, az áldozatok számában... Javasolható a tűznapok száma is, azaz egy adott országban hány napot oltottak erdőtüzeket a tűzoltók két vagy több autóval, amire vonatkozóan vannak adatok.
A hosszabb nyár miatt korábban ismeretlen kártevők jelennek meg. A szárazság miatt legyengült erdőállományokat betűzőszúk támadják tömegesen, és a mediterrán molyok, és eddig ismeretlen bogarak telepednek meg. Még történelmi kincsünk, a pannonhalmi könyvtár is veszélybe került a meleg miatt elszaporodó kenyérbogaraktól. A rovarvilág változása az embereket közvetlenül is érinti: az ázsiai tigrisszúnyogok fokozatosan húzódnak észak felé, a kullancsok aktív időszaka pedig immár márciustól késő őszig eltart, ami állandó veszélyt jelent mind az emberekre, mind a háziállatokra.
Mezőgazdasági hatások: a hosszú nyár vegyes hatást gyakorol a magyar agráriumra. A hosszabb tenyészidőszak kedvező is lehetne, ám ezt ellensúlyozza az aszály és a hőstressz nevű jelenség. Az Alföld nagy részén szeptember végén jelentős vízhiány mutatkozott a talaj felső rétegében, ami a növények számára kritikus helyzetet teremtett. A gyümölcstermesztésben a növények életciklusa már nincs összhangban a beporzó rovarok ritmusával, a növények korábban kezdenek virágozni, csökken a termésátlag, ami hosszú távon a mezőgazdasági termelést is módosíthatja, más és szárazságtűrő fajokat kell termeszteni, kisebb hozammal. Lehet aggodalom az erdőállomány miatt is, a legrosszabb forgatókönyv szerint hazánk jellegzetes kocsánytalan tölgyes és cseres erdeinek kiterjedése a felére is visszaeshet, ami drámai változást idéz elő, mert jelenleg ez a kétféle erdő borítja az ország közel felét. Ha az erdők elkezdenek kiszáradni, akkor nagy a baj, új fajokat kell telepíteni.
Talajvíz színt magasság (https://enfo.hu/node/5702)
Aszály akkor van, amikor a csapadékhiány miatt a talajvízszínt lecsökken, és öntözni kell a növényeket, vagy kéne, ha van víz a tározókban, és eszköz az öntözéshez. Az aszály legalább két éves csapás, az első évben a víztározók merülnek ki. A vízvezeték rendszereink is komoly karbantartásra szorulnak, korlátozásokra számíthatunk a szárazságok idején. A probléma már nemcsak a vízmegtartás, hanem hogy legyen mivel és mit megtartani. A folyóink nagy részének a medre mélyen bevágódott, a víz a környező terepszintnél méterekkel alacsonyabban folyik, ezért gravitációsan öntözésre, vagy élővíz-pótlásra nem lehet vizet kivezetni, tehát duzzasztani kellene a folyóinkat.
Az árterületeket kiszárítottuk, folyószabályozásnak nevezzük
A Dunántúlon és az D-Alföldön a szárazságok különbözni fognak, a rómaiak valamit tudtak, a római időkben az Alföld mocsaras volt, a Dunántúl kiszáradása tározókkal. ciszternákkal, vízmegtartással termőképes maradt. A római kori melegben az állattakarmányként sok kölest, csicseriborsót, árpát termeltek.
Érdekesség, hogy a D-Mecsek már ma is mediterrán éghajlatú. A D-Alföld elhomokosodik, ha a Tisza vízállása tartósan alacsony lesz, talán már "nem lehet által menni ladikon, de ladikon" (2025 szeptemberének végén a mederteltség 3-4%). A homok vándorol, elfújja a szél. Nehéz döntés lesz, hogy csak a homok megkötése legyen a cél, vagy a telepítéses természetvédelem. A mezőgazdaság elköltöztetése várható, ami katasztrófa a lesz a elköltözőknek. 2025 a hetedik legmelegebb nyár volt az idei a 20. század eleje óta, egyben a nyolcadik legszárazabb is.
Mi történik, ha a talajvíz színt folyamatosan csökken a jövőben is?
A talajvízszint folyamatos csökkenése 2025-re már a kritikus szintre emelkedett Magyarországon, és világszerte is, ami környezeti, gazdasági és infrastrukturális következményekkel jár (AI válasz):
1. Mezőgazdaságban a terméshozam csökkenése: a mélyebbre kerülő talajvíz miatt a növények gyökérzete nem éri el a nedvességet, ami drasztikus terméskieséshez vezet. 2025-ben Magyarországon a talajvíz-deficit már veszélyezteti az alapvető élelmiszertermelést. Védekezés: kevesebb talajforgatás, új öntözési módszerek növekvő költségekkel: a csepegtetéshez, a vízkivételhez mélyebb kutakra és több energiára van szükség, ami jelentősen megdrágítja az öntözést.
2. Ökológiai károkat okoz a vizes élőhelyek kiszáradása: A talajvízszint süllyedése miatt eltűnnek a tavak, lápok és mocsarak, ami a biodiverzitás gyors csökkenését okozza. Folyók vízhozama is apad, mert sok folyót a talajvíz is táplál, a szintcsökkenés miatt a patakok és kisebb folyók teljesen kiszáradhatnak, az aszályos időszakban.
3. Infrastrukturális és vízellátási problémák a kutak kiapadása miatt: Az ásott és sekélyebb fúrt kutak használhatatlanná válnak, veszélyeztetve a háztartások vízellátását.
Talajsüllyedés: a víztartó rétegek tömörödése miatt a felszín megsüllyedhet, ami repedéseket okozhat az épületek alapjaiban, utakban és közműhálózatokban.
Vízminőség romlása: az alacsonyabb vízszint esetén feldúsulhatnak a szennyezőanyagok, a part menti területeken pedig sós víz szivároghat be az édesvízi készletekbe.
4. Magyarországi helyzet 2025-ben: Magyarország vízmérlege tartósan negatív: évente több mint fél köbkilométerrel több víz távozik az országból, mint amennyi érkezik. A szakértők szerint 2025-ben nagyjából kilenc köbkilométernyi talajvíz hiányzik a magyar föld alól. A megoldást a vízvisszatartás és a tájhasználat átalakítása jelentheti.
A talajvízszint folyamatos csökkenése 2025-re már a kritikus szintre emelkedett Magyarországon, és világszerte is, ami környezeti, gazdasági és infrastrukturális következményekkel jár (AI válasz):
1. Mezőgazdaságban a terméshozam csökkenése: a mélyebbre kerülő talajvíz miatt a növények gyökérzete nem éri el a nedvességet, ami drasztikus terméskieséshez vezet. 2025-ben Magyarországon a talajvíz-deficit már veszélyezteti az alapvető élelmiszertermelést. Védekezés: kevesebb talajforgatás, új öntözési módszerek növekvő költségekkel: a csepegtetéshez, a vízkivételhez mélyebb kutakra és több energiára van szükség, ami jelentősen megdrágítja az öntözést.
2. Ökológiai károkat okoz a vizes élőhelyek kiszáradása: A talajvízszint süllyedése miatt eltűnnek a tavak, lápok és mocsarak, ami a biodiverzitás gyors csökkenését okozza. Folyók vízhozama is apad, mert sok folyót a talajvíz is táplál, a szintcsökkenés miatt a patakok és kisebb folyók teljesen kiszáradhatnak, az aszályos időszakban.
3. Infrastrukturális és vízellátási problémák a kutak kiapadása miatt: Az ásott és sekélyebb fúrt kutak használhatatlanná válnak, veszélyeztetve a háztartások vízellátását.
Talajsüllyedés: a víztartó rétegek tömörödése miatt a felszín megsüllyedhet, ami repedéseket okozhat az épületek alapjaiban, utakban és közműhálózatokban.
Vízminőség romlása: az alacsonyabb vízszint esetén feldúsulhatnak a szennyezőanyagok, a part menti területeken pedig sós víz szivároghat be az édesvízi készletekbe.
4. Magyarországi helyzet 2025-ben: Magyarország vízmérlege tartósan negatív: évente több mint fél köbkilométerrel több víz távozik az országból, mint amennyi érkezik. A szakértők szerint 2025-ben nagyjából kilenc köbkilométernyi talajvíz hiányzik a magyar föld alól. A megoldást a vízvisszatartás és a tájhasználat átalakítása jelentheti.
A agrártudás alapú mezőgazdaságra való áttérés módszertana:
Összetett folyamat, amely a gazdaság, az oktatás és a technológia összehangolt fejlesztésén alapul. Az áttérés fő pillérei és módszertani lépései:
1. Stratégiai alapok, a módszertan négy fő területen (úgynevezett pilléren) nyugszik:
Oktatás és képzés: olcsó hozzáférés biztosítása az oktatáshoz (nem üzlet!), át- és továbbképzéshez, valamint az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) rendszerének kiépítése.
Innovációs rendszer: Kutatóintézetek, egyetemek és a versenyszféra közötti hálózatok erősítése az új tudás létrehozása és gyakorlati alkalmazása érdekében.
Digitális információs infrastruktúra: Szélessávú internet-hozzáférés és digitális eszközök elterjesztése, amelyek lehetővé teszik az információ hatékony áramlását.
Gazdasági és intézményi környezet: Olyan szabályozás, amely ösztönzi az innovációk szabadalmaztatását, védi a szellemi tulajdont,
2. Módszertani lépések az áttéréshez
Tudásmenedzsment alkalmazása: Az új agrárismeretek, szabályok, támogatások kodifikálása (írásba foglalása) és hatékony közvetítése infokommunikációs eszközökkel.
Strukturális reformok: Az agráripari alapú gazdaságról a szolgáltatás- és tudásintenzív szektorokra való átállás ösztönzése.
Beruházás az emberi tőkébe: A munkavállalók készségeinek folyamatos fejlesztése a változó piaci igényekhez igazodva, különös tekintettel a digitális kompetenciákra.
Hálózatok és ökoszisztémák építése: A kormányzat, az akadémiai szféra és az ipar közötti együttműködés elősegítése az innováció felgyorsításához.
3. Mérési és értékelési eszközök: az áttérés folyamatát speciális módszertani eszközökkel mérik
KAM (Knowledge Assessment Methodology, benchmarking): Nemzetközi mutatók alapján történő összevetés (pl. K+F ráfordítások a GDP arányában, diplomások száma). A folyamat lényege a paradigmaváltás: a fizikai erőforrások és a tőke helyett a tudás válna az elsődleges gazdasági hajtóerővé és a társadalmi fejlődés alapjává.
Összetett folyamat, amely a gazdaság, az oktatás és a technológia összehangolt fejlesztésén alapul. Az áttérés fő pillérei és módszertani lépései:
1. Stratégiai alapok, a módszertan négy fő területen (úgynevezett pilléren) nyugszik:
Oktatás és képzés: olcsó hozzáférés biztosítása az oktatáshoz (nem üzlet!), át- és továbbképzéshez, valamint az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) rendszerének kiépítése.
Innovációs rendszer: Kutatóintézetek, egyetemek és a versenyszféra közötti hálózatok erősítése az új tudás létrehozása és gyakorlati alkalmazása érdekében.
Digitális információs infrastruktúra: Szélessávú internet-hozzáférés és digitális eszközök elterjesztése, amelyek lehetővé teszik az információ hatékony áramlását.
Gazdasági és intézményi környezet: Olyan szabályozás, amely ösztönzi az innovációk szabadalmaztatását, védi a szellemi tulajdont,
2. Módszertani lépések az áttéréshez
Tudásmenedzsment alkalmazása: Az új agrárismeretek, szabályok, támogatások kodifikálása (írásba foglalása) és hatékony közvetítése infokommunikációs eszközökkel.
Strukturális reformok: Az agráripari alapú gazdaságról a szolgáltatás- és tudásintenzív szektorokra való átállás ösztönzése.
Beruházás az emberi tőkébe: A munkavállalók készségeinek folyamatos fejlesztése a változó piaci igényekhez igazodva, különös tekintettel a digitális kompetenciákra.
Hálózatok és ökoszisztémák építése: A kormányzat, az akadémiai szféra és az ipar közötti együttműködés elősegítése az innováció felgyorsításához.
3. Mérési és értékelési eszközök: az áttérés folyamatát speciális módszertani eszközökkel mérik
KAM (Knowledge Assessment Methodology, benchmarking): Nemzetközi mutatók alapján történő összevetés (pl. K+F ráfordítások a GDP arányában, diplomások száma). A folyamat lényege a paradigmaváltás: a fizikai erőforrások és a tőke helyett a tudás válna az elsődleges gazdasági hajtóerővé és a társadalmi fejlődés alapjává.
A vízszegény (víztakarékos) módszerek célja a technológiai innováció és a talaj vízmegtartó képességének növelése áll.
1. Precíziós öntözési technológiák
A cél, hogy minden csepp víz közvetlenül a növényhez jusson, minimalizálva a párolgást:
Csepegtető öntözés: A vizet közvetlenül a gyökérzónához juttatja, ezzel akár 30%-kal csökkenthető a vízveszteség.
Szenzoros vezérlés: Talajnedvesség-mérők és meteorológiai állomások adatai alapján az öntözőrendszer csak akkor és ott aktiválódik, ahol szükséges.
Drónos és műholdas monitoring: A táblaszintű vízstressz azonosítására szolgál, lehetővé téve a célzott beavatkozást.
2. Talajközpontú és regeneratív módszerek a technikák a talaj természetes víztározó képességét javítják:
Takarónövények alkalmazása: Védik a talajfelszínt a közvetlen napsugárzástól, csökkentik a párolgást és javítják a talajszerkezetet.
Szántás nélküli művelés: Megőrzi a talaj nedvességtartalmát és szerves anyag-tartalmát, ami kritikus az aszály elleni védekezésben.
Vízvisszatartás: tájrendezési megoldásokkal (pl. mikro-tározók, természetalapú megoldások) az esővizet a területen tartják ahelyett, hogy elfolyna.
3. Zárt és alternatív rendszerek főleg kertészetekben és városi környezetben elterjedtek:
Hidropónia és akvapónia: Zárt körforgású rendszerek, amelyek a hagyományos földműveléshez képest 70–90%-kal kevesebb vizet igényelnek.
Vertikális gazdálkodás: Szabályozott környezetben, egymásra tornyozott rétegekben történő termesztés, minimális vízfelhasználással.
4. Innovatív anyagok és fajtaválasztás, pl. hidrogélek: Speciális polimerek, amelyek szivacsként szívják fel és tartják meg a vizet a talajban, majd fokozatosan engedik ki a növénynek.
Szárazságtűrő növényfajták: Olyan hibridek és őshonos fajták választása, amelyek kevesebb csapadékkal is magas hozamot biztosítanak.
1. Precíziós öntözési technológiák
A cél, hogy minden csepp víz közvetlenül a növényhez jusson, minimalizálva a párolgást:
Csepegtető öntözés: A vizet közvetlenül a gyökérzónához juttatja, ezzel akár 30%-kal csökkenthető a vízveszteség.
Szenzoros vezérlés: Talajnedvesség-mérők és meteorológiai állomások adatai alapján az öntözőrendszer csak akkor és ott aktiválódik, ahol szükséges.
Drónos és műholdas monitoring: A táblaszintű vízstressz azonosítására szolgál, lehetővé téve a célzott beavatkozást.
2. Talajközpontú és regeneratív módszerek a technikák a talaj természetes víztározó képességét javítják:
Takarónövények alkalmazása: Védik a talajfelszínt a közvetlen napsugárzástól, csökkentik a párolgást és javítják a talajszerkezetet.
Szántás nélküli művelés: Megőrzi a talaj nedvességtartalmát és szerves anyag-tartalmát, ami kritikus az aszály elleni védekezésben.
Vízvisszatartás: tájrendezési megoldásokkal (pl. mikro-tározók, természetalapú megoldások) az esővizet a területen tartják ahelyett, hogy elfolyna.
3. Zárt és alternatív rendszerek főleg kertészetekben és városi környezetben elterjedtek:
Hidropónia és akvapónia: Zárt körforgású rendszerek, amelyek a hagyományos földműveléshez képest 70–90%-kal kevesebb vizet igényelnek.
Vertikális gazdálkodás: Szabályozott környezetben, egymásra tornyozott rétegekben történő termesztés, minimális vízfelhasználással.
4. Innovatív anyagok és fajtaválasztás, pl. hidrogélek: Speciális polimerek, amelyek szivacsként szívják fel és tartják meg a vizet a talajban, majd fokozatosan engedik ki a növénynek.
Szárazságtűrő növényfajták: Olyan hibridek és őshonos fajták választása, amelyek kevesebb csapadékkal is magas hozamot biztosítanak.