Epheszosz és az epheszoszi Artemisz templom
(2025 december)
Epheszosz (latinul: Ephesus, hettita nyelven: Apasza, https://hu.wikipedia.org/wiki/Epheszosz) görög polisz volt Kis-Ázsia nyugati partvidékén. Ma Törökországban helyezkedik el, török neve Efes. Iónia legfontosabb metropolisza volt a Kaüsztrosz folyó torkolata közelében, a Nyugatot Kelettel összekötő egyik fontos kereskedelmi út mellett. Fénykorában – az i. sz. 1. században – lakóinak száma elérte a félmilliót. Róma után a birodalom második legfontosabb városa volt. Napjainkban a kiterjedt régészeti feltárásoknak köszönhetően kedvelt turistalátványosság.
Apasza néven az arzavai hettita királyság fővárosa volt és II. Murszilisz idejéig a hettitákat kormányozták Epheszoszból. Az i. e. 13. század folyamán Arzava hanyatlásnak indult, és Apasza szerepét átvette Millavanda (Milétosz). Később az attikai iónok foglalták el, sikerült tizenkét kis-ázsiai ión várost egy ligába tömöríteniük. Epheszosz tipikus ión várossá vált, Athéné és Apolló tiszteletére emelt templomokkal díszítették. Felépült az első Artemisznek szentelt templom, amelyet az i. e. 7. században egy árvíz súlyosan megrongált, félméteres iszapréteggel vonva be az égetett agyag padlót. Az akropolisz, mely napjainkra teljesen elpusztult, a stadion mellett állt.
I. e. 650 körül a várost kimmerek, indo-európai eredetű lovas nomádok támadták meg, és földig rombolták az Artemisz templommal együtt. A város újjáépítése után türannoszok uralkodtak. I. e. 560 körül a várost a Lüdiaiak királya, Kroiszosz (Krőzus) foglalta el, aki megkímélte a lakosságot és újjáépíttette az Artemisz templomot. Az új templom, az ókori világ hét csodája közül az egyik, i. e. 550 körül készült el. Márványból építették, a cellát kettős oszlopsor vette körül, a templom cellájában Artemisz ébenfából faragott kultuszszobrát helyezték el. A templom igazi „turistalátványossággá” vált, királyok, átutazó kereskedők látogatták meg, és gazdag adományokkal fejezték ki hódolatukat az istennőnek.
Kroiszosz i. e. 546-ban megtámadta a perzsákat, de vereséget szenvedett . I. e. 479-ben Spárta és Athén segítségével sikerült kiűzni a perzsákat Kis-Ázsiából. I. e. 478-ban Epheszosz a többi ión várossal együtt belépett a Déloszi Szövetségbe, és komoly gazdasági segítséget nyújtott a perzsák elleni harcban. A peloponnészoszi háborúk alatt Epheszosz először Athénnal, később Spártával lépett szövetségre, majd újból perzsa fennhatóság alá került. I. e. 356. július 21-én éjszaka egy Herostratus nevű zavarodott elméjű férfi felgyújtotta az Artemisz templomot. Herostratust elfogták és kivégezték, majd hozzáláttak a templom újjáépítéséhez, ami az állandó háborúskodások miatt nagyon lassan haladt. Nagy Sándor i. e. 334-ben a Granikosz folyó melletti csatában legyőzte a perzsákat, így a kis-ázsiai városok az uralma alá kerültek. Az új uralkodó felajánlotta, hogy kifizeti a még csak félig újjáépített Artemisz templom bejezéséhez szükséges összeget, azzal a feltétellel, hogy nevét felvésik a templom homlokzatára, de az epheszosziak ezt visszautasították. Nagy Sándor halála (i. e. 323) után i. e. 283-ban Nagy Sándor egyik tábornoka lett a város ura, ekkor a kikötő teljesen feltöltődött, és a kikötőn kívül is nagy területek mocsarasodtak el, ami nagymértékben megnövelte a malária terjedésének veszélyét. Átöltöztették a lakosságot egy közeli, szárazabb területre. Az új várost gondos tervezés után építették fel. Falakkal vették körül, melyeknek romjai ma is láthatóak. A régi város területét elárasztották, így kényszerítve az ottmaradt lakosokat, hogy az új városba költözzenek. Epheszosz az egész régió leggazdagabb településévé vált, fontos kereskedelmi központ lett belőle. III. Ptolemaiosz fáraó megtámadta a birodalmat, és egész Kis-Ázsiát az uralma alá hajtotta, így a város i. e. 263 és i. e. 197 között egyiptomi fennhatóság alatt állt.
Római korban, i. e. 190. –től Pergamonból kormányozták. Az adókat felemelték, a város kincseit elkobozták. I. e. 88-ban Nagy Mithridatész elfoglalta Nyugat-Anatóliát, a harcoknak nyolcvanezer római polgár esett áldozatul. A görög városok felszabadultak és egy rövid ideig Epheszosz teljes önállóságot élvezett. I. e. 86-ban Lucius Cornelius Sulla legyőzte Mithridatészt, így a város ismét római befolyás alá került. Sulla a kis-ázsiai városoktól visszamenőleg ötévnyi adót követelt, ami hosszú időre elszegényítette az egész területet. Amikor i. e. 27-ben Augustus császár lett, Epheszoszt Asia provincia fővárosává tette. A város Róma után a birodalom második legnagyobb városa lett, fénykorát az i. sz. 1. és 2. században élte. Lakosainak száma elérte a félmilliót, közülük sokan kézművességgel, kereskedelemmel foglalkoztak. Minden év áprilisában nagyszabású ünnepségeket tartottak Artemisz istennő tiszteletére, melyeken közel egymillió ember vett részt. Számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban. A kereskedelemben betöltött szerepét tovább növelte olyan mértékben, hogy Kis-Ázsia bankjának tekintették.
Fontos szerepet játszott a kereszténység korai időszakában is. I. sz. 50 körül Pál apostol éveket töltött a városban. Epheszosz egyike volt annak a hét városnak, melyeket megemlítenek a Jelenések könyvében, ez bizonyítja milyen erős volt a helyi keresztény gyülekezet. Epheszosz minden szempontból római várossá vált, ezt tanúsítja az "Epheszosz, Ázsia provincia fővárosa római város lett" felirat, amit nem csak görög, hanem latin betűkkel is felvéstek a bazilika falára. A római kori Epheszosz életét nem csupán a nagyszabású ásatások eredményeiből ismerjük, hanem a tehetős családok által készített feliratokból is. Szinte valamennyi napjainkig fennmaradt épület ebből a korból való, többek között Celsus könyvtára*, a színház, Hadrianus temploma, és az Odeon. I. u. 263-ban a gótok kifosztották és felgyújtották a várost, később 395-ben bizánci uralom alá került.
Az Odeon színház a város főútja mellett álló, eredetileg fedett volt, jó állapotban fennmaradt, félkör alakú, 1400 főt befogadni képes épület. A színház 22 széksorból állt, a felső részét vörös gránitból készült korinthoszi stílusú oszlopok díszítették. A színpadot és a nézők ülőhelyét márvánnyal borították. Az épület formája kissé eltér a hagyományos színházakéitól, elsősorban összejöveteleket és koncerteket tartottak benne, és csak ritkábban a hagyományos színházi előadásokat.
Hadrianus temploma a város főútján épült, korinthoszi stílusban, i. sz. 138-ban, Hadrianus császárnak ajánlották. A 4. században jelentős mértékben felújították, a még felhasználható elemeiből újjáépítették. Az épület homlokzatát középen boltív töri meg, hajlatának csúcsán Tükhé istennőnek, a város védelmezőjének alakja látható. Az ő figurájának felel meg hátrébb, a cella bejárata felett vonuló boltív domborműves ábrázolásán megjelenő nőalak is. A templom cellájában Hadrianus császár szobra állt, homlokzata előtt négy szobortalapzat található, rajtuk a fennmaradt feliratok szerint Diocletianus, Maximinus Daia, Galerius és II. Constantinus császárok szobrait helyezték el.
Celsus könyvtárát Caius Iulius Aquila emeltette i. sz. 135-ben apja, Ásia provincia konzuljának emléke előtt tisztelegve. Az épület egyszerre volt könyvtár és Celsus emlékműve. Közepét egy kelet felé tájolt, nagyméretű, 16,72x10,92 méteres famennyezetes, négyszögletes terem foglalta el. A belső teret három szinten húzódó fülkesor díszítette, melyeket eredetileg az irattekercsek tárolására szolgáló faliszekrények töltöttek ki. A belső, márvánnyal díszített és a külső, egyszerűbb falak között hézagokat hagytak, ezzel védekeztek a nedvesség ellen. Becslések szerint a könyvtárban őrzött tekercsek száma elérhette a húszezret is. A könyvtárnak egyik utánzatát Caracalla római termáinak ásatása közben fedezték fel, a küzdőtér egyik oldalán feltárt épületszárnyban. A 3. században, amikor a várost gót támadás érte, a könyvtár belseje teljesen kiégett, de a homlokzat nem szenvedett komolyabb károsodást. A könyvtár márványhomlokzatán a széles tagolatlan lépcsősor tetején négy oltárfülkét helyeztek el, és a felső szinten három nagyobb fülke kapott helyet. A négy alsó fülkében Celsus erényeit megszemélyesítő szobrokat (Bölcsesség, Kiválóság, Megfontoltság, Tudomány) helyeztek el. A könyvtárnak csak a homlokzatát díszítették ki, másik három oldala beépült.
Celsus könyvtára mellett áll a két felszabadított rabszolga, Mazeusz és Mitriadész által emeltetett monumentális kapu. A kapu két szimmetrikus előretolt tagból áll, melyeket egy ugyanolyan magas boltív köt össze. Ez a görög-hellenisztikus kaputornyok és a római boltívek keveredéséből kialakult forma leginkább Kis-Ázsiában terjedt el.
Az epheszoszi színház (https://hu.wikipedia.org/wiki/Epheszosz)
A színház Epheszosz legjobb állapotban megmaradt épülete. Nemcsak színielőadásoknak, hanem népgyűléseknek, közösségi összejöveteleknek is otthont adott. Nézőterét egy domboldalba vájva alakították ki egy korábbi görög színház romjain az 1. században. Claudius és Traianus császárok uralkodása alatt, később Antoninus Pius idején kibővítették. Nézőtere 50 méter átmérőjű, befogadóképessége 24 000 fő. Színpada háromszintes, az eredetileg egyszintes színpadhoz a 2. szintet Nero uralkodása alatt építették hozzá az 1. század közepén, a 3. szint Septimus Severus idejében készült el a 2. század végén. A félköríves nézőtér tetejét gazdagon díszítették, három oszlopsort alakítottak ki, fülkékkel és szobrokkal. A kereszténység korai éveiben i. sz. 50 körül az egyik komoly összecsapás itt zajlott a keresztények és a pogányok között Pál apostol itteni működése idején. A harcok azután törtek ki, hogy az ezüstművesek fellázították a lakosságot istennőjük, Artemisz védelmében. Az összecsapás után Pál apostolt rövid időre börtönbe zárták, majd tanítványaival együtt elűzték a városból. A színház állapota később nagymértékben leromlott, mert a lakosság az új épületekhez kőbányának használta.
A színháztól a kikötőbe vezető Arkadiana néven ismert út a város legfontosabb útja volt. Többször is átépítették, legutoljára Flavius Arcadius idejében, és róla is nevezték el. Teljes hossza 530 méter volt, két oldalát oszlopsor szegélyezte. Éjszakára fáklyákkal világították meg, az esővíz elvezetését bonyolult csatornarendszer biztosította. Az út mellett kétoldalt thermák és sportpályák sorakoztak. Később a kikötő feltöltődött, így elvesztette jelentőségét. Félúton a színház és a kikötő között a kereszténység korai éveiben négy oszlopot állítottak fel az evangelisták tiszteletére.
*Nevezetes könyvtárak:
A tények semmibe vétele hosszabb távon anarchiához vezet!
- eblai (i. e. 2300 körül Szíriában) és a ninivei i. e. 600 körüli) könyvtárak,
- az antiochiai könyvtár, ami egy nyilvános könyvtár volt a 3. században.
- Az athéni könyvtár, a Ptolemaiosz könyvtár, amely az alexandriai könyvtár lerombolását követően lett jelentős,
- a Pantainos könyvtár i.sz. 100 körül;
- Hadrianus könyvtára i.sz. 132-ben. (https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/510-a-mediterran-nagy-koenyvtarak-toertenete/467-a-mediterran-koenyvtarak-toertenete.html)
- A pergamoni könyvtár, amelyet I. Attalus alapított; 200 000 kötetet tartalmazott, és amelyeket Marcus Antonius és Kleopátra a Museion elpusztítása után a Serapeionba költöztetett.
- A Serapeion 391-ben részben megsemmisült, az utolsó könyvek pedig i.sz. 641-ben tűntek el az arab hódítást követően.
- A Rodoszi Könyvtár az Alexandriai Könyvtárral vetekedett.
- az antiochiai könyvtár, ami egy nyilvános könyvtár volt a 3. században.
- Az athéni könyvtár, a Ptolemaiosz könyvtár, amely az alexandriai könyvtár lerombolását követően lett jelentős,
- a Pantainos könyvtár i.sz. 100 körül;
- Hadrianus könyvtára i.sz. 132-ben. (https://bencsik.rs3.hu/a-sarki-jeg-a-2020-as-evekben/510-a-mediterran-nagy-koenyvtarak-toertenete/467-a-mediterran-koenyvtarak-toertenete.html)
- A pergamoni könyvtár, amelyet I. Attalus alapított; 200 000 kötetet tartalmazott, és amelyeket Marcus Antonius és Kleopátra a Museion elpusztítása után a Serapeionba költöztetett.
- A Serapeion 391-ben részben megsemmisült, az utolsó könyvek pedig i.sz. 641-ben tűntek el az arab hódítást követően.
- A Rodoszi Könyvtár az Alexandriai Könyvtárral vetekedett.
- az epheszoszi Celsus-könyvtár.
- Az alexandriai könyvtár, egy Ptolemaiosz Soter által létrehozott könyvtár 500 900 kötetet tartalmazott (a Museion részlegben), és 40 000 kötetet a Serapis templomban (Serapeion), ahol az egyiptomi látogatók poggyászában lévő összes könyvet átvizsgálták, és lemásolták. A Museion i.e. 47-ben részben megsemmisült.
A könyvek történetével kapcsolatos legkorábbi írások a kőtáblákkal (sztélékkel) kezdődtek, a papirusz tekercsekkel folytatódta. A pergamonok is először tekercs alakúak voltak. A jelenlegi, általunk könyvnek tekintett formátumot, amelyben külön lapok vannak egymáshoz erősítve, kódexnek nevezik. Kódex formájában jelentek meg a kézi kötésű, drága és bonyolult pergamon kéziratok. A kódexek Gutenberg idejében átadták a helyüket a sajtóban nyomtatott kínai eredetű papír köteteknek, melyek végül a ma elterjedt nyomtatott kötetekhez vezettek. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.
- Az alexandriai könyvtár, egy Ptolemaiosz Soter által létrehozott könyvtár 500 900 kötetet tartalmazott (a Museion részlegben), és 40 000 kötetet a Serapis templomban (Serapeion), ahol az egyiptomi látogatók poggyászában lévő összes könyvet átvizsgálták, és lemásolták. A Museion i.e. 47-ben részben megsemmisült.
A könyvek történetével kapcsolatos legkorábbi írások a kőtáblákkal (sztélékkel) kezdődtek, a papirusz tekercsekkel folytatódta. A pergamonok is először tekercs alakúak voltak. A jelenlegi, általunk könyvnek tekintett formátumot, amelyben külön lapok vannak egymáshoz erősítve, kódexnek nevezik. Kódex formájában jelentek meg a kézi kötésű, drága és bonyolult pergamon kéziratok. A kódexek Gutenberg idejében átadták a helyüket a sajtóban nyomtatott kínai eredetű papír köteteknek, melyek végül a ma elterjedt nyomtatott kötetekhez vezettek. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés.