Hajók története: A két legrégebbi hajóroncsot kiállították Kairóban
(Hufu fáraó, Kheopszgör, uralkodott kb. i. e. 2589 – i. e. 2566, napbárkái)
(2025 december)
Már a II. dinasztia korából ismerünk bárkagödröket, de csak a IV. dinasztia második ( i. e. 2570 körüli) uralkodója, Hufu sírja mellől került elő két olyan (nagy méretű, 43 méteres) hajó, amelyet össze lehetett állítani és restaurálni is lehetett (https://hu.wikipedia.org/wiki/Napb%C3%A1rka). Az egyiket Hufu gízai Nagy piramisa mellett állították ki, majd költöztették át a Nagy Egyiptomi Múzeum-ba. A következő legidősebb hajóroncs i. e. 1310 körül süllyedt el D-Anatóliában, egy föníciai, ugariti hajó, mesés ókori kincsekkel (https://hu.wikipedia.org/wiki/Uluburuni_haj%C3%B3roncs).
Nádból készült bárkák ábrázolásai a Nagada-kultúra legkorábbi figurális díszítményein is megjelennek a Nagada I periódusban, majd a Nagada II szakaszban. Gyakoriak a festményeken, edénydíszeken, sírok falain a nádhajó ábrázolások. A legtöbb ismert korai (0. dinasztia, Umm el-Kaáb) uralkodósírból ismertek. Az első ismert fabárkák a II. dinasztia Haszehemui nevű fáraójának (≈ i.e. 2690) sírja mellett találhatóak, tamariszkusz fából készültek. Mindjárt 12 darab, egy sorban, gondosan épített vályogtáglával bélelt gödörben voltak elhelyezve a 19 és 29 méter közötti hosszúságú, valódi hajók. A nagy lépték azt sejtteti, hogy korábbi hagyomány továbbéléséről van szó, a korábbi temetkezési kelléket, a hajómodellt felváltotta az igazi fahajó.
Bárkagödröket, és a benne tárolt hajókat ezután sokáig nem találunk, sem a III. dinasztia lépcsős piramisainál, sem a IV. dinasztia mejdúmi és dahsúri piramisainál. Hufu piramisa mellett viszont mindjárt öt nagy bárkagödör van, és a leletek tanúsága szerint mindegyikben volt egy-egy teljes nagyságú, használható hajó. A bárkasírok ezután megint eltűntek, majd az V. dinasztia két uralkodója, Unisz és Noferirkaré sírjánál tűnik fel ismét. Niuszerrénél vályogtéglából épített bárka volt. Eddig a VI. dinasztia egyetlen piramisánál sem találtak bárkasírt, viszont annál több hajóábrázolás és hajómodell került elő.
A napbárka egy olyan hagyománynak tekinthető, ami eleinte csak egyes uralkodók számára volt fontos, a napkultusz terjedésével hozható összefüggésbe.
Hufu napbárkája a Nagy piramis mellett (https://hu.wikipedia.org/wiki/Napb%C3%A1rka)
Az egyiptomi mítosz szerint, amikor Ré túl öreg lett az egekbe ment. Azt mondták, hogy Ré az bárkán utazik az égen, fényt adva a világnak. Útjának minden tizenketted része a nap tizenkét egyiptomi órájának egyikét alkotta, és mindegyiket egy-egy védőistenség felügyelte. Amikor lenyugodott a nap és beállt a szürkület, hajójával áthalad a horizonton nyugaton, és az alvilágba utazott. Az egyiptomi nap kétszer 12 órából állt, innen származik a 24 órás napunk.
Időnként a horizontot úgy írják le, mint egy kaput vagy ajtót, ahonnan a földalatti Níluson kell hajóznia Rének, és át kell kelnie a tizenkét kapun és régión, miközben az éjszaka minden óráját kapunak kell tekinteni, amelyet további tizenkét védőistenség felügyel. Minden éjjel egy hatalmas kígyó, Apóphisz, a káosz istene megpróbálta megtámadni Ré-t és megállítani a naphajó útját. Miután legyőzte a kígyót, Ré elhagyta az alvilágot -ami már akkor is volt-, és hajnalban visszatért, és újra megvilágította Egyiptomot.
Hufu fáraó, i.e. 2570, temetési Napbárkájának rajza, „varrott” evezős, hosszú palánkos bárka fedélzettel, mint 43.3 m hosszú,
a tat- és orrtőke eltérő alakú, az első romjaiból rekonstruált hajó a korból (https://en.wikipedia.org/wiki/Khufu_ship)
Egyik legismertebb példája a Hufu bárka, amelyet Hufunak Gízában építettek, majd a fáraóval együtt eltemettek a Nagy piramisa mellé, és magával vitte a túlvilágra. A hajót eredetileg a Giza Solar Hajómúzeum-ban mutatták be, de 2021-en átkerült a Nagy Egyiptomi Múzeum-ba. Hufu építette a Nagy piramist, az ókori világ hét csodájának egyikét. Továbbá Hufu építette a Vörös-tengeren világ első kőből épített kikötőjét, mólóval, ahol megtalálták az első papirusz tekercset. (El lehet gondolkodni azon, hogy nádhajóknak épített-e Hufu egy kőkikötőt? Vörös-tengeri, punti fa hajóroncs nem maradt ránk a korból, csak kikötői faalkatrészek, és az első papirusz, ami a Nagy piramis kb. egy köbméteres köveinek vízi szállítására vonatkozik. A legkorábbi feljegyzett egyiptomi expedíció Puntba Szauré fáraó uralkodása alatt volt, körülbelül i. e. 25. században történt, de a levantei Bübloszba voltak korábbi tengeri expedíciók cédrusfáért.)
Imhotep (Dzsószer fáraó vezírje, ≈ i. e. 2650, ők ketten építették az első piramist) címei, Imhotep többek között a kikötőkért, a fahajók építéséért,
és a bübloszi cédrusfa szállításáért is felelt (Wikipedia)
Dzsószer első piramisának a sírkertjében is találtak csónak- vagy bárkaalakú mélyedéseket (árkokat), amelyek rituális hajók helyei lehettek, csónakformájú árkok. Hufu apja, Sznofru ( ≈ i. e. 2600) fáraó a Libanonból hozatott cédrus egy részét arra használta, hogy hatalmas, több mint 50 méter hosszú hajót építsen belőle, ami minden bizonnyal állami bárka lehetett, amit a király használt nílusi útjai során. Még ugyanabban az évben hatvan királyi tizenhatpár-evezős hajó is épült. A következő évben három újabb nagyméretű hajó épült különböző fafajtákból, és a királyi palota kapuinak elkészítéséhez is idegenből hozott fákat használtak. Ókori cédrusgerendákat Sznofru első dahsúri piramisában, a Tört Piramisban is találtak. Sznofru piramiskertjében (Dahsúrban, a Tört és a Vörös piramisnál) hajógödröket is kialakítottak, amelyek feltehetően szimbolikus vagy valódi, szétszerelt fa hajókat tartalmaztak, de Sznofru napbárkái nem maradtak fenn.
A Hufu bárka érintetlenül került elő, a Nagy piramisának lábánál lévő gödörbe temették i. e. 2570 körül, az ókori egyiptomi óbirodalom negyedik dinasztiája idején. A Hufu bárka a legrégebbi, legnagyobb és legjobban megőrzött roncs az ókorból. 43,4 méter hosszú és 5,9 méter széles, és a világ legrégebbi sértetlen hajója. A bárkán van néhány jele annak, hogy a Níluson is használták, de végül temetkezési „bárka” lett, amellyen a király bebalzsamozott holttestét szállították Memphisből Gizába. Talán maga Hufu is használta „zarándok” hajóként, hogy meglátogassa a szent helyeket, majd eltemették a bárkát, hogy a túlvilágon is használhassa. Nem tartalmazott holttesteket, ellentétben az észak-európai hajótemetkezésekkel.
A Hufu bárka makettje, cédrusfából készült (https://hu.wikipedia.org/wiki/Napb%C3%A1rka)
A hajó egyike volt annak a két hajónak, amelyet 1954-ben fedeztek fel érintetlenül, mivel a gízai alapkőzetből kivájt gödörbe zárták. Nagyrészt libanoni cédrus deszkából épült, a héj-építési technikával, csapokkal, és vékony kötelekkel összeerősített palánkokból. A palánkokba hornyokat véstek, a palánkok közét Halfah fűvel, papirusz zsinórokkal tömítették. A hajót sok vastag palánkból gerinc nélkül, de sok és utólag beerősített bordával építették. 1224 darabból rekonstruálták, amelyeket logikus, szétszerelt sorrendben helyeztek el a piramis mellett lévő gödörben. A legfelső rétegben a hajót egybetartó kötelek és a gyékényborítás volt. A következő rétegben a fedélzetet alkotó 58 pózna, 5 ajtó és 12 evező hevert. Alattuk a hajópalló és a hajótörzs palánkjai voltak. A verem nyugati végében volt a hajóorr, egy faoszlop, ami papiruszszárra emlékeztetett. Két hosszú deszka kötötte össze az ugyanolyan formájú tatpóznával. A bárka teljes egészében cédrusfából készült.
I.e. 2570 körüli egyiptomi csapolt, a Hufu sarló alakú, fenékpalánkos temetési bárka keresztmetszete ( C. Ward rajza, B. Landström nyomán, 1972)
Felfedezést Zahi Hawass Egyiptom tíz legnagyobb felfedezése című dokumentumfilmje az egyik legnagyobb ókori egyiptomi felfedezésként írta le.
Évekbe telt, mire a hajót összeszerelték, az Egyiptomi Régiségek Minisztériumának fő restaurátora, Ahmed Juszef Musztafa. A hajó rekonstrukciója előtt Mosztafának kellő tapasztalatot szerzett az ókori egyiptomi hajóépítésről. Tanulmányozta a falakra és a sírokra faragott domborműveket, valamint a sírokban talált kis hajó- és csónakmodelleket. Musztafa meglátogatta az ó-Kairó és Maadi nílusi hajógyárait, és Alexandriába ment, ahol még mindig fából készült folyami hajókat készítettek. Más hagyomány szerint építő hajóépítők munkásságát is vizsgálta.
A Hufu bárkáját 1982-ben a gízai piramiskomplexum egy speciálisan épített múzeumában állították nyilvános kiállításra; a múzeum egy kis modern létesítmény volt a Nagy Piramis mellett. A múzeum első emelete látványelemeken, fényképeken és írásokon keresztül vezette be a látogatót a hajó feltárásának és helyreállításának folyamatáról. Az árok, ahol a fő bárkát megtalálták, beépült a múzeum földszinti termébe. A felújított hajó megtekintéséhez a látogató felment a második emeletre vezető lépcsőn. A padlótól a mennyezetig érő ablakok sok napfényt engedtek be, és a fából készült sétány körbevezette a látogatót a bárkán, ahol a látogató közelebbről is megtekintheti annak lenyűgöző méretét (legfelső áb.
2021 augusztusában a bárkát áthelyezték a Nagy Egyiptomi Múzeumba.
1954-ben két hajóüreget fedeztek fel egymás közvetlen közelében, azonban csak az egyiket tárta fel. 1987-ben az egyiptomi hatóságok engedélyezték a másik gödör roncsolásmentes feltárását. Először egy fúrt lyukakon át kamerával nézték át a gödröt, ekkor fedezték fel, hogy abban is egy szétszerelt bárka van. Ezután a gödröt újra lezárták (https://index.hu/techtud/2025/12/24/hufu-farao-napbarka-egyiptom-restauralas/). Törékeny állapota miatt 2011-ben kezdték meg a feltárását.
A második Hufu bárka szerelése (https://x.com/cgtnafrica/status/2003496979159233022)
2025-ben Egyiptom megkezdte Khufu király 4600 éves második naphajójának nyilvános kiállítását a Nagy Egyiptomi Múzeumban. A hajót 1954-ben fedezték fel a gízai piramisok közelében, és a Nagy Piramis építőjének uralkodási idejéből származik. Törékeny állapota miatt 2011-ben kezdték meg a feltárását. A Nagy Egyiptomi Múzeumban a látogatók szeme láttára, mintegy négy éven át restaurálják Hufu (Kheopsz) fáraó 4600 éves napbárkáját, amely egyik a világ két legrégebbi és legnagyobb fennmaradt fából készült hajóinak, 1650 db törmelékből áll ma még. A különleges helyreállítást japán támogatással, modern anyagokkal végzik. A napbárka kiállításához felépített, mintegy négyezer négyzetméteres melléképületében látható már az első napbárka is, ugyanebből a korból, amelyet 1987-ben fedeztek fel. A két hajót tekintik „a legrégebbi ismert ókori hajóknak és az emberiség történetének legnagyobb roncsainak. A mintegy 4600 éve, a Nagy Piramist építtető Hufu fáraó idejében cédrus- és akáciafából készült, 43,5 méter hosszú bárkát 1954-ben fedezték fel Gízában.
A második Hufu bárka szerelése (https://x.com/cgtnafrica/status/2003496979159233022)