Az óceánok felmelegedése
és a zivatarok intenzitásnövekedése
(2026 január)
Az óceánok melegedése és a villámárvízek oka közös. 2025-ben a globális óceánterület mintegy 16%-án mértek a valaha regisztrált legmagasabb hőtartalmat, és a terület további 33%-án a három legmelegebb év valamelyikéhez tartozó magas hőtartalom értéket. Erősen melegedett a trópusi és a déli Atlanti-óceán, az északi Csendes-óceán egyes térségei, valamint a Déli-óceán (https://www.portfolio.hu/global/20260109/nagy-a-baj-sulyos-bizonyitekot-tartak-fel-a-tudosok-ezert-ilyen-extrem-az-idojaras-809945). Az 1990-es évektől az erősödő melegedési trend: az óceán felső, nagyjából 2000 méteres rétegének hőtartalma évtizedek óta szinte folyamatosan emelkedik, és az emelkedés üteme is enyhe gyorsulást mutat. 2025 már sorban a kilencedik egymást követő év, amikor rekord magas óceáni hőtartalmat mértek.
A felszíni tengervíz-hőmérséklet globális éves átlaga 2025-ben a műszeres mérések történetében a harmadik legmelegebb érték volt, körülbelül 0,5 °C-kal a 1981–2010-es átlag felett. A 2025-ös érték kevéssel elmarad a 2023-as és 2024-es rekordszintektől. A tengerfelszín hőmérséklete közvetlenül befolyásolja a világszerte tapasztalható időjárási mintázatokat. A melegebb felszín fokozza a párolgást, a Clausius-Clapeyron összefüggés szerint Celsius fokonként 7% -al több nedvességet juttat a légkörbe, és kedvez a hevesebb esőzéseknek és trópusi ciklonok kialakulásának*. 2025-ben jelentősen hozzájárult a Délkelet-Ázsiát sújtó áradásokhoz, a Közel-Kelet egyes térségeiben kialakult aszályhoz, valamint Mexikó és az északnyugati csendes-óceáni partvidék áradásaihoz. 2026-ban a 1.5 C fokos globális felmelegedés minimum ≈ 10 % -os intenzitásnövekedést okoz, Európában az egy fokkal magasabb felmelegedés minimum ≈ 17 -os. 2050-re globálisan 2 C fokos felmelegedést jósolnak, ≈ 15 % -os intenzitás növekedéssel, és sajnos Európában 20% -ossal.*
A növekvő óceán hőtartalomnak következményei is vannak. A melegebb víz kitágul, ami közvetlenül emeli a globális tengerszintet. A felmelegedő tengerek fokozzák és elnyújtják a hőhullámokat, és erősebbé teszik a szélsőséges időjárási eseményeket, mert több hőt és nedvességet biztosítanak a légkör számára. Amíg a Föld energiamérlege pozitív – vagyis több hő érkezik és marad a rendszerben, mint amennyi távozik –, az óceánok hőtartalma tovább fog emelkedni, és az újabb rekordok elkerülhetetlenek. A részletes eredményeket az Advances in Atmospheric Sciences folyóirat "Ocean Heat Content Changes" című külön gyűjteményében teszik közzé.
Óceánok felszíni hőmérséklete 1980 és 2020 között a tengerfelszín hőmérséklete összesen körülbelül 0,60 °C-ot emelkedett.
(Az egyes évtizedek legmelegebb és leghidegebb éveit körök jelölik. A piros körök az El Niño, a kékek a La Niña által befolyásolt éveket jelölik. Forrás: NOAA; Climate.gov: https://scripps.ucsd.edu/research/climate-change-resources/faq-ocean-warming#:~:text=Different%20parts%20of%20the%20ocean,acceleration%20beginning%20in%20the%201970s.)
Az óceánok felszíni hőmérséklete az 1970-es évek óta jelentős és gyorsuló emelkedést mutat. A mérések szerint a melegedés mértéke ebben az időszakban meghaladja az elmúlt 2000 év bármely más 50 éves periódusát. 1970 óta a globális óceáni felszíni hőmérséklet évtizedenként átlagosan 0,08 °C-kal nőtt. 1975-től kezdődően a melegedés üteme megháromszorozódott a korábbi időszakokhoz képest, elérte az évtizedenkénti 0,20 °C-ot.
2023 áprilisában az óceánok felszíni hőmérséklete elérte a napi 21,1 °C-os átlagot, ami az eddigi legmagasabb mért érték volt. 2024-ben az anomália tovább nőtt, augusztusban 0,76 °C-kal haladta meg az 1982–2010 közötti átlagot. 1970–1980 között viszonylagos stabilitás után lassú emelkedés történt, 1980–2010: folyamatos volt az melegedés; az óceánok felső 700 méteres rétegének hőtartalma ebben az időszakban nőtt meg leginkább. 2010–2026 között, az utolsó 10 év (2015–2025) a mérések történetének legmelegebb időszaka. 2025 várhatóan a második legmelegebb év lesz a feljegyzések kezdete óta. További részletes grafikonok és adatsorok az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) vagy a Copernicus Marine Service oldalán érhetőek el.
Az óceánok felszíni hőmérséklete 1995-től lineáris időfüggvény
Az Északi-sarkvidék (Arktisz) gyorsabban melegszik a Déli-sarkvidéknél (Antarktisz), mert a két terület földrajzi szerkezete és fizikai folyamatai eltérnek. Míg az Arktisz négyszer gyorsabban melegszik a globális átlagnál, az Antarktisz belső területei az elmúlt hét évtizedben alig melegedtek, bár a legfrissebb, 2026-os kutatások már ott is kimutatták a melegedési jelek erősödését. A különbség fő okairól:
Albedó-hatás. Az Arktisz egy befagyott óceán, ahol a vékony tengeri jég olvadása után sötét vízfelület marad. A sötét víz a napsugárzás 90%-át elnyeli, szemben a jéggel, amely 85%-át visszaveri. É-on pozitív a visszacsatolás: a melegebb víz további jeget olvaszt. Az Antarktisz egy hatalmas, több kilométer vastag jéggel borított kontinens, amelynek átlagmagassága 2500 méter. A ritka és hideg magaslati levegő kevésbé tartja meg a hőt, és a vastag szárazföldi jégtakaró sokkal lassabban reagál a hőmérséklet-változásra, mint a vékony északi tengeri jég.
Légköri és óceáni áramlatok: Az Antarktiszt körülvevő Déli-óceán mélyéről folyamatosan hideg víz áramlik a felszínre, ami hűti a kontinenst és késlelteti a felmelegedést, de az antarktiszi jég alul néhol olvad. Az Arktiszon gyengébb a vertikális légköri keveredés (konvekció), így a felmelegedett levegő a felszín közelében reked, tovább fokozva a helyi hőséget. A felmelegedő légkör több nedvességet szállít a trópusokról a sarkok felé. Az Arktisz felett ez a vízpára üvegházhatású gázként viselkedik, és felhőképződéssel tovább csapdába ejti a hőt a felszín közelében. Bár az Antarktisz eddig ellenállóbb volt, a 2026 elején közzétett adatok szerint a Nyugat-Antarktisz jégpolcai már vékonyodnak, ami a jövőben gyorsuló melegedést vetít előre délen is.
Albedó-hatás. Az Arktisz egy befagyott óceán, ahol a vékony tengeri jég olvadása után sötét vízfelület marad. A sötét víz a napsugárzás 90%-át elnyeli, szemben a jéggel, amely 85%-át visszaveri. É-on pozitív a visszacsatolás: a melegebb víz további jeget olvaszt. Az Antarktisz egy hatalmas, több kilométer vastag jéggel borított kontinens, amelynek átlagmagassága 2500 méter. A ritka és hideg magaslati levegő kevésbé tartja meg a hőt, és a vastag szárazföldi jégtakaró sokkal lassabban reagál a hőmérséklet-változásra, mint a vékony északi tengeri jég.
Légköri és óceáni áramlatok: Az Antarktiszt körülvevő Déli-óceán mélyéről folyamatosan hideg víz áramlik a felszínre, ami hűti a kontinenst és késlelteti a felmelegedést, de az antarktiszi jég alul néhol olvad. Az Arktiszon gyengébb a vertikális légköri keveredés (konvekció), így a felmelegedett levegő a felszín közelében reked, tovább fokozva a helyi hőséget. A felmelegedő légkör több nedvességet szállít a trópusokról a sarkok felé. Az Arktisz felett ez a vízpára üvegházhatású gázként viselkedik, és felhőképződéssel tovább csapdába ejti a hőt a felszín közelében. Bár az Antarktisz eddig ellenállóbb volt, a 2026 elején közzétett adatok szerint a Nyugat-Antarktisz jégpolcai már vékonyodnak, ami a jövőben gyorsuló melegedést vetít előre délen is.
2026-ban 1.5 °C fok volt a globális felmelegedés, alul egy rémisztgető pesszimista forgatókönyv
(https://news.climate.columbia.edu/2021/08/09/hot-fiery-flooding-warning-from-the-un-climate-panel/)
*
A Clausius-Clapeyron összefüggés (https://hu.wikipedia.org/wiki/Clausius%E2%80%93Clapeyron-egyenlet) szerint a légkör vízgőztartó képessége minden 1 °C-os melegedéssel körülbelül 7%-kal nő, amiből következik, hogy a melegebb légkörben több nedvesség (="üzemanyag") áll rendelkezésre a viharok számára. A kutatások azt mutatják, hogy a rövid távú, intenzív zivatarok (például a villámárvizeket okozó felhőszakadások) intenzitása °C fokonként még meg is haladja a 7%-ot, és elérheti a 10-14%-ot is. Az ok, hogy a több nedvesség több látens hőt szabadít fel a párolgás hő miatt a felhőképződés során, ami fokozza a feláramlást és még több nedvességet szív be a viharba (pozitív visszacsatolás). Mivel a melegebb levegő hirtelen, nagy mennyiségű csapadékot képes szállítani és kiadni magából, a villámárvizek gyakorisága és súlyossága a hőmérséklettel nő. Bár 7% -os növekedés következne, de a gyakorlatban a zivatarok dinamikája miatt az intenzitás növekedés több mint 7%.
A szélerősség esetében az összefüggés összetettebb, mint a csapadéknál, de a kutatások itt is jelentős növekedést mutatnak a zivatarok környezetében:
A kutatások szerint a zivatarokból származó heves kifutószelek (úgynevezett egyenes vonalú szelek) intenzitása Celsius-fokonként akár 13%-kal is nőhet, ami közel duplája a nedvességtartalom elméleti 7%-os növekedésének. A melegebb és nedvesebb levegő miatt a zivatarfelhőben intenzívebbé válik a párolgás és a csapadék hűtő hatása, ami intenzívebb hideg szeleket generál, amelyek a felszínre érve szétterjednek, és pusztító széllökéseket okoznak.
Míg a zivatarok széllökései erősödnek, az átlagos globális szélsebesség csökkenhet, mert a sarkvidékek gyorsabb melegedése mérsékli a trópusok és a sarkok közötti hőmérséklet-különbséget, ami a szeleket hajtja. A zivatarokhoz kapcsolódó széllökések intenzitása viszont fokonként 7-13% körüli mértékben nőhet, ami meghaladja az átlagos szélsebesség változását.
Míg a zivatarok széllökései erősödnek, az átlagos globális szélsebesség csökkenhet, mert a sarkvidékek gyorsabb melegedése mérsékli a trópusok és a sarkok közötti hőmérséklet-különbséget, ami a szeleket hajtja. A zivatarokhoz kapcsolódó széllökések intenzitása viszont fokonként 7-13% körüli mértékben nőhet, ami meghaladja az átlagos szélsebesség változását.
A Clausius–Clapeyron összefüggésből következik, hogy a melegedő éghajlat hatására az időjárás nemcsak forróbbá, hanem szélsőségesebbé és kiszámíthatatlanabbá válik. A 7%-os elméleti növekedés a gyakorlatban intenzívebb felhőszakadások és villámárvizeket okoz,mert a légkör több nedvességet képes tárolni, a csapadékesemények koncentráltabbá válnak. A rövid ideig tartó, nagy intenzitású esőzések a 7%-ot meghaladó mértékben (akár 10-14% fokonként) erősödnek, ami megnöveli a villámárvizek kockázatát. A melegebb levegő több vizet "szív fel" a talajból és a növényzetből, ami hosszabb és súlyosabb aszályokhoz vezet. Ugyanakkor, amikor a feltételek adottak a csapadékhoz, a hatalmas mennyiségű felhalmozott nedvesség egyszerre zúdul le, így a száraz időszakokat pusztító esőzések, árvizek szakítják meg. Statisztikai eltolódás figyelhető meg: a gyenge, egyenletes esőzések helyett gyakrabban alakulnak ki heves, konvektív zivatarok. A több vízgőz több látens hőt jelent. Amikor ez a pára kicsapódik felhőképződéskor, hatalmas energia szabadul fel, ami erősíti a viharfelhők feláramlását, így a zivatarok magasabbra nyúlnak, hevesebb villámlással és erősebb széllökésekkel járnak.
Míg a sarkvidékeken és a magasabb szélességi körökön (például Észak-Európában) az átlagos csapadékmennyiség is nő, addig a mediterrán és kontinentális régiókban (mint Magyarország) inkább a csapadék eloszlása válik szélsőségessé: kevesebb esős nap, de intenzívebb viharok.
Az óceánok esetében a Clausius–Clapeyron egyenlet közvetlen és közvetett módon is drasztikus változásokat okoz, mivel az óceánok nyelik el a globális felmelegedés okozta többlethő több mint 90%-át. A 2025-ös adatok és kutatások alapján erősebb és nagyobb viharok várhatóak, a melegebb óceánfelszín több energiát (látens hőt) ad át a felette lévő levegőnek. A trópusi ciklonok (hurrikánok, tájfunok) nemcsak intenzívebbé válnak, hanem méretükben is gyorsabban nőnek, ami nagyobb területen okoz pusztítást.
Az óceánok felett a párolgás mértéke szorosan követi a CC-összefüggést (kb. 7% fokonként), de a mérések azt mutatják, hogy az óceánok feletti extrém esőzések meghaladják a szárazföldi értéket, ami még hevesebb tengeri viharokat eredményez.
A melegedés miatt a víz hőtágulás felelős a globális tengerszint-emelkedés mintegy 40%-áért. A 2026 eleji jelentések szerint az óceánok hőtartalma 2025-ben ismét rekordot döntött, ami tovább gyorsítja ezt a folyamatot. A melegebb víz miatt a tengeri hőhullámok hosszabbak és intenzívebbek, ami 2026-ban is súlyos korallfehéredéshez vezethet több térségben. A melegebb környezetben a trópusi ciklonok mozgása lelassulhat, ami megnövekedett csapadékintenzitással együtt katasztrofális, elhúzódó árvizeket okoz a part menti régiókban.
A melegedés miatt a víz hőtágulás felelős a globális tengerszint-emelkedés mintegy 40%-áért. A 2026 eleji jelentések szerint az óceánok hőtartalma 2025-ben ismét rekordot döntött, ami tovább gyorsítja ezt a folyamatot. A melegebb víz miatt a tengeri hőhullámok hosszabbak és intenzívebbek, ami 2026-ban is súlyos korallfehéredéshez vezethet több térségben. A melegebb környezetben a trópusi ciklonok mozgása lelassulhat, ami megnövekedett csapadékintenzitással együtt katasztrofális, elhúzódó árvizeket okoz a part menti régiókban.