Sűrített levegős energiatárolás előnyei és hátrányai
(2026 január)
A sűrített levegős energiatárolás jelenleg a szivattyús-tározós vízerőművek után a második legjelentősebb technológia, a hálózati szintű és nagyméretű energiatárolásban, magyarországi telepítése erősen javasolt! Működési elve, hogy a felesleges (például megújuló forrásból származó) energiával levegőt sűrítenek be föld alatti tározókba, vagy felszíni tartályokba, majd igény esetén a kiáramló levegővel turbinát hajtva termelnek újra áramot. Előnyei a hosszú élettartam és alacsony karbantartási igény. A rendszerek akár 30 évnél is tovább üzemelhetnek, szemben az akkumulátorok gyors elhasználódásával. Nagy a kapacitásuk, és növelhető a méretük (skálázhatóak). Lehetséges gigawattórás (GWh) nagyságrendű energia tárolása, ami alkalmassá teszi a sűrített levegős energiatárolást a villamosenergia-hálózat hosszú távú stabilizálására. Nem igényel ritkaföldfémeket vagy mérgező vegyi anyagokat, a tároló közeg maga a levegő. Nagy méretben (kW-onkénti költség alapján) olcsóbb, mint az akkumulátoros rendszerek. Áramszünet esetén külső hálózati segítség nélkül is el lehet indítani és energiát szolgáltat.
Hátránya az alacsony hatásfok, a hagyományos (diabatikus) rendszerek hatásfoka csupán 40-50% körül mozog, mivel a sűrítéskor keletkező hő jelentős része elveszik, ha nem hasznosítják, a kitáguló levegőt pedig gyakran újra fel kell melegíteni. A sűrítés során keletkező hő kezelése technológiai kihívás; ha ezt nem tárolják el (adiabatikus megoldás), az energiaveszteség jelentős. A nagyméretű alkalmazásokhoz speciális föld alatti geológiai képződményekre (például elhagyott sóbányákra vagy gázmezőkre) van szükség. A hagyományos erőművekben földgázzal melegítik a levegőt a tágítási szakaszban, ami CO₂-kibocsátással jár.
(https://www.portfolio.hu/global/20260130/kina-aktivalta-a-vilag-legnagyobb-fold-alatti-csodafegyveret-814722)
Az adiabatikus sűrített levegős energiatárolás a technológia "zöld" és egy hatékonyabb generációja. A fő különbség a hagyományos rendszerekhez képest, hogy itt a sűrítés során keletkező hőt nem engedik el a környezetbe, hanem egy hőtároló egységben eltárolják, majd a kitágítási szakaszban ezzel melegítik fel újra a levegőt. A sűrítésnél 600 °C-ra is felhevülhet a levegő, a hőt egy hőcserélőn keresztül kivonják és egy speciális tárolóban (például olajban, olvadt sóban, betonban vagy kövekben) raktározzák el. A lehűtött, nagy nyomású levegőt a föld alatti tározóba (pl. sóbánya), tartályokba vezetik. Amikor áramra van szükség, a hideg levegőt kiengedik, átvezetik a hőtárolón, ahol az átveszi a korábban eltárolt hőt, majd a forró, táguló levegő meghajtja a turbinát. A hagyományos rendszerek hatásfoka 40-50%, az adiabatikus megoldásoké elérheti a 70-75%-ot is, és nem igényel külső tüzelőanyag-ellátást, megújuló energiára alapozható.
De bonyolultabb a technológia: a magas hőmérsékletű és nagy nyomású hőtárolók és hőcserélők drágábbak.
Kína Csiangszu tartományában üzembe helyezték a világ legnagyobb sűrített levegős energiatárolóját (CAES), amely 2,4 gigawattórás kapacitásával föld alatti sóbarlangokban tárolja a felesleges energiát. Az elképesztő műszaki teljesítmény csodafegyverként szolgálhat a megújuló energiatermelés egyenetlenségének kisimítására. A rendszer két, egyenként 300 megawattos egységből áll. Alacsony áramigényű időszakokban sűrített levegőt pumpálnak a föld alatti üregekbe, majd csúcsidőben a turbinák segítségével termelnek villamos energiát.
A hőkezeléshez olvadt sót és nyomás alatt tartott termálvizet alkalmaznak, amellyel 71 százalékos hatásfokot érnek el.
Az első egység 2025 decemberében kezdte meg a működését teljes terheléssel, a másodikat pedig a napokban kapcsolták be. A beruházás összértéke 520 millió dollár, a létesítmény pedig várhatóan évente mintegy 792 gigawattórányi villamos energiát termel (https://www.portfolio.hu/global/20260130/kina-aktivalta-a-vilag-legnagyobb-fold-alatti-csodafegyveret-814722).
A sűrített levegős energiatároló lehetővé teszik, hogy a többletáramot akkor tárolják el, amikor a nap- vagy szélerőművek túltermelnek, majd akkor engedjék vissza a hálózatba, amikor az energiahiány vagy árrobbanás fenyeget, amivel az ellátásbiztonság erősíthető, és a hálózati terhelés ingadozása is csökkenthető, és mérséklődik a fosszilis tartalékkapacitások szerepe.