Tartessos elveszett város, Cádíz (Gadír) és a Huelva
 
kikötők közötti területen lehetett Ibériában
 
 
 
 
 
 
 
 
(2023 szeptember) 
 
 
 
 
 
 
ABSTRACT

Tartessos területén  egy ibériai eredetű civilizációt találtak, amelyet a helyi és a föníciai leletek keveredése jellemez. Volt saját, tartesszoszi nyelvként azonosított írásrendszere, amely 97 tartesszoszi nyelvű feliraton alapul. Tartessos egy terület vagy egy folyó -és talán egy kikötő- neve is az ibériaiak földjén, amely két ágban folyik a tengerbe, a két torkolat között feküdt az azonos nevű Tartessos város, nem egyértelmű, hogy mit jelöl a név. A folyót, amely Ibériában a legnagyobb és nagy árterülete is van, a későbbi korokban Baetisnek nevezték (a neve ma Guadalquivir). Vályogból építkeztek, az árvizek elpusztíthatták a várost. A tartesszosziak fémfeldolgozása nevezetes volt, keresett ónforrás volt a területén a Tinto folyónál, a Tinto forrásvidékén felszíni rézbányák is voltak. Az i. e. 4. században egy görög történész írta, hogy "virágzó piacot tartottak Tartessos néven, ahova sok ónt szállítottak a folyókon, valamint aranyat és rezet a kelta földekről."  Több ókori szerző a Gibraltár közelében fekvő Carteia kikötőt nevezi Tartessosznak. A civilizáció a 6. században összeomlott. Hajóépítésre utaló tarteszoszi leletet nem találtak, megalapozottan feltételezhető, hogy a föníciaiakhoz hasonló hajókat építettek. / The area between the ports of Cadiz (Gadir) and Huelva was Tartessos: In the area of Tartessos, a civilisation of Iberian origin has been found, characterised by a mixture of local and Phoenician finds. It had its own writing system, identified as the Tartessos language, based on 97 Tartessos inscriptions. Tartessos is also the name of an area or a river -and perhaps a port- in Iberian land, flowing in two branches into the sea, between the two estuaries lay the town of Tartessos of the same name, it is not clear what the name denotes. The river, which is the largest in Iberia and has a large flood plain, was in later times called the Baetis (now called the Guadalquivir). Built of adobe, floods could have destroyed the town. The Tartessians were renowned for their metalworking, there was a sought-after source of tin in the area along the Tinto River, and there were also surface copper mines in the Tinto source area. In the 4th century BC, a Greek historian wrote that "they had a flourishing market called Tartessos, to which much tin was transported by river, as well as gold and copper from Celtic lands." Several ancient authors refer to the port of Carteia, near Gibraltar, as Tartessos. Civilisation collapsed in the 6th century. No evidence of shipbuilding has been found at Tartessos, but it is reasonable to assume that ships similar to those of the Phoenicians were built.

 
 
 
 
BEVEZETÉS
A tartesszai kultúra az i. e. 9. századtól a 6. századig létezett Spanyolország legdélebbi, délnyugati részén. A mai Huelva és Cádiz városok közötti tájat napjainkban a Guadalquivir alsó folyása határozza meg, de az ókorban ez a területet egy hatalmas öböl volt, amely a Földközi-tengerrel határos volt. Tartessos ennek az öbölnek a partjai és a tőle északra és keletre fekvő szomszédos ma belső területek körül húzódott,  a mai Andalúzia tartomány része.
Az i. e. első évezred mediterrán népei tudtak Tartessosról, amely számukra egy legendás, távoli, számtalan kincset rejtő hely vagy város volt. Tartesszosz gazdagságát az ókori szerzők leírták, és a Biblia is többször említi. Az Ibériai-félszigeten elsőként került szoros kapcsolatba a keletről érkező régi kultúrákkal. A föníciaiak ismerték fel először a Tartessziai-öböl közelében rejlő fémkincsekben rejlő lehetőségeket, és feltárták és kiaknázták azokat. A kutatás módja az internetes keresés volt, célja az ismeretterjesztés. Összegyűjtöttük az internetről, amit érdemes tudni a még nem azonosított Tartessosról. 224 körül egy cunami elpusztíthatta (https://ng.24.hu/kultura/2022/07/30/okori-cunami-nyomaira-bukkantak-spanyolorszagban/). 
Tartessos (https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos9) területe a Cádíz (Gadír) és Huelva* óceáni kikötők közötti terület, a Donana nemzeti park bővebb területe (https://hu.wikipedia.org/wiki/Do%C3%B1ana_Nemzeti_Park), amit a Guadalquivir (Baetis) folyó feltöltött: ma már lápos, mocsaras, homokdünés terület. Feltehetően Tartessos egy kikötő és egy terület neve is egyben. Tartessos  a régészeti leletek alapján ibériai eredetű civilizáció, amelyet a helyi és a föníciai leletek keveredése jellemez. Volt saját, tartesszoszi nyelvként azonosított írásrendszere, amely 97 tartesszoszi nyelvű feliraton alapul. Legnevesebb kutatói Adolf Schulten és George Bonsor voltak, de magát a várost nem sikerült megtalálniuk. A feljegyzésekben Tartesszosz terület, vagy egy kikötőváros, az Ibériai-félsziget déli partvidékén (a mai Andalúziában, Spanyolországban), a Guadalquivir folyó torkolatánál. Pontos helye ismeretlen, az ókori tenger területét a folyó feltöltötte, és lehetséges, hogy a szárazföld belsejébe került. Neve Görögországból és a Közel-Keletről származó forrásokban az i. e. első évezredtől kezdve fordul elő. Hérodotosz  Héraklész oszlopain túli (Gibraltári-szorosnál a Baál templom) területként írja le. A római szerzők általában a korábbi görög forrásokra hivatkoznak. Az évezred végétől kezdve a Tartessos nevet elfelejtették (az áradások, a mocsarasodás miatt megsemmisülhetett), bár több szerző megpróbálja azonosítani a környéken található más nevű városokkal, első sorban Huelvával [Freeman, Phillip M. (2010). "Ancient references to Tartessos", In: Cunliffe, Barry and John T. Koch (eds.), Celtic from the West: Alternative Perspectives From Archaeology, Genetics, Language And Literature]. Az i. e. 4. századi görög földrajztudós és felfedező szerint, akit Sztrabón idézett az i. u. 1. században, Tartesszosz királyság a Baetisz folyó völgyében (a mai Guadalquivir-völgy), Dél-Spanyolországban volt. Sztrabón a Földrajzában említi. Virágzó városként írta le. Lakói Ibéria egyik legműveltebbjei közé tartoztak, tehetséges mérnökökkel és gazdag irodalmi kultúrával. Sztrabón szerint: "Őket tartják a legműveltebbeknek az ibérusok közül, mert ismerik az írást, és ősi hagyományaik szerint történelmi krónikáik, verseik és törvényeik is vannak verseikben, amelyek szerintük 6000 évre nyúlnak vissza" ( Strabo , III. 1.6). 
Az idősebb Plinius azt írja, hogy Carteiát a görögök Tartessosnak nevezték [https://en.wikipedia.org/wiki/Carteia]. Sztrabón szerint Carteia i. e. 940 körül alapított kereskedelmi település Gibraltár közelében. A terület jó lehetőség volt a kereskedőknek; a Carteia mögötti hátország, a mai Andalúzia déli része gazdag volt fában, gabonafélékben, narancsban, citromban, ólomban, vasban, rézben és ezüstben. A színezékek szintén keresett árucikkek voltak, különösen a murex kagylóból származó bíbor festék, amelyekből a nagyra becsült türoszi bíbor is készült K-n. Sztrabón és Pomponius Mela említik, hogy egyesek szerint Carteia régen Tartesszosz volt. 

 
 
Tartessos.svg 1
 
Tartessos D-Spanyolországban (https://en.wikipedia.org/wiki/TartessosA tartesszosziak fontos kereskedelmi partnerei voltak a föníciaiaknak, akiknek az állandó ibériai jelenléte az i. e. 8. századra tehető. Már korábban, a mai Cádizban saját kikötőt építettek, Gadirban (latinul: Gades) i.e. 1104 körül. Carmonában nevezetes aranykincset találtak. Az i.e. 940 körül, a föníciaika által alapított Carteia-t az ókorban több szerző Tartessosszal azonosítja.
 
Carteia def
 
Carteia kikötője Gibraltárnál (https://en.wikipedia.org/wiki/Carteia)
 
 
Tartessos in Iberia.svg
 
Tartessos helye Ibériában [https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos]  
 
 
 
 
Iberia Bronze
 
A lila Tartessos-i terület (https://en.wikipedia.org/wiki/South-Western_Iberian_Bronze): a Donana Nemzeti Park területén (https://hu.wikipedia.org/wiki/Do%C3%B1ana_Nemzeti_Park, a szürke, csúcsaikon álló kockák az ónbányák helyeit jelölik)
 
 
Tartesszosz egy folyó neve is volt az ibériaiak földjén, amely két ágban folyik a tengerbe, a két torkolat között feküdt az azonos nevű város is. A folyót, amely Ibériában a legnagyobb és nagy árterülete is van, a későbbi korokban Baetisnek nevezték. A korában Baetis néven ismert folyó ma a Guadalquivir. Tartesszosz ingoványos vizes élőhelyek alatt lehet eltemetve. A folyó deltáját fokozatosan elzárta egy homokpad, amely a Rio Tinto torkolatától húzódik. A terület ma Parque Nacional de Doñana néven nemzeti park és  védett (https://hu.wikipedia.org/wiki/Do%C3%B1ana_Nemzeti_Park).
Vannak, akik úgy vélik, hogy Tartesszosz az ibériaiak egyik városának, Carpiának (Carteia) volt az ősi neve. Carteia-t El Rocadillo néven D-n azonosították, S. Roque közelében, Cádiz tartományban, a Guadalquivirtől némi távolságban. Az i. u. 2. században Appianus úgy gondolta, hogy Karpessos  korábban Tartessos néven volt ismert [https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos].
Számos korai forrás, például Arisztotelész, folyónak nevezi a Tartesszoszt. Arisztotelész azt állítja, hogy a Pireneusok hegységből ered (amelyet a mai Pireneusokkal azonosíthatunk), és a Herkules-oszlopokon ( Baál templom), a mai Gibraltári-szoroson kívül ömlik a tengerbe. Az i. e. 4. századi görög földrajztudós és felfedező Püthéasz szerint, akit Sztrabón idézett a i. u. 1. században, a turduliak őshazája a dél-spanyolországi Baetis folyó völgyében (a mai Guadalquivir-völgyben) fekvő Turdetániától északra, Tartesszosz királyságának területén volt. Az i. u. 2. században író Pauszaniasz azonosította a folyót, és részletesen ismertette a város elhelyezkedését: azt mondják, hogy Tartesszosz egy folyó az ibériaiak földjén, amely két torkolattal folyik le a tengerbe, és hogy e két torkolat között fekszik egy ugyanilyen nevű város. A folyót, amely Ibériában a legnagyobb és erősen árapályos, a későbbi korban Baetisnek nevezték. A korában Baetis néven ismert folyó ma a Guadalquivir. Tartesszosz  A. Schulten szerint, az ingoványos vizes élőhelyek alatt lehet eltemetve. A folyó deltáját fokozatosan elzárta a homokpad, amely a Rio Tinto Palos de la Frontera melletti torkolatától a Sanlúcar de Barramedával szemben lévő Almonte folyó partjáig húzódik. A terület ma Parque Nacional de Doñana néven védett.
 
Getty Villa Tartessian Winged Feline inv. 79.AC.140 1
 
Tartesossi szárnyas -valószínűleg- oroszlán [https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos] 
FÉMMŰVESSÉG ÉS KERÁMIÁK
A föníciai-görög gyarmatosítás előtti nekropoliszokat nem azonosítottak, a gyarmatosítás idejéből többet. Az i. e. 7-6. században egy Huelva* közeli falu területén szétszórtan elhelyezkedő kör vagy ovális kunyhók késő bronzkori mintázatról a szárazkő alapozású, téglalap alakú, vakolt szőttesfalakkal ellátott házakra való áttérés az i. e. 7. és 6. században következett be. Ugyanazon a helyen egymást követően a települések tervezett alaprajzúak voltak. A mai Huelvával azonosítják Tartessos várost (és Carpiával).
 
Los Millares recreacion cuadro
 
 
Huelva melletti késő bronzkori kör vagy ovális kunyhók (Wikipedia)
 
 
A Huelva városában előkerült új régészeti leletek: összesen 2150 négyzetméteren mintegy 90 000 darab őshonos, föníciai és görög importáru kerámiatöredéket ástak ki,tányérokat, edényeket, vázákat, amelyek közül 8009 darab lehetővé tette az  azonosítást. Az i. e. 10. századból az i. e. 8. század elejéig datált kerámiák megelőzik a más föníciai kolóniákról származó leleteket; számos tevékenység maradványaival együtt a huelvai felfedezések több évszázados, jelentős ipari és kereskedelmi birodalomról árulkodnak. A Tartessos kultúrához köthető "tatesszoszi" leletek következtében sok régész ma már Huelvával* hozza összefüggésbe az "elveszett" várost. A mai Huelva központjában végzett ásatások során az i. e. 6. század első feléből származó festett görög kerámiák serpenyői kerültek elő. Huelva az importált tárgyak lelőhelye, fontos tartessziai központ lehetett. A Guadiana folyónál fekvő Medellínben egy nekropolisz került napvilágra. 
 
tart
 
Tartessos egyik ásatási területe (Cancho Roano ásatás, Zalamea de la Serena, Extremadura, https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos
 
Tartessos területén találtak lóáldozatra utaló temetkezést és ismerték az öszvéreket, szamarakat (https://www.atlasobscura.com/articles/tartessos-casas-del-turunuelo).
 
 
Lóáldozat
 
 
Az épület
 
A rekonstruált épület (Casas del Turuñuelo, https://www.atlasobscura.com/articles/tartessos-casas-del-turunuelo) 
 
WhatsApp Image 2021 10 04 at 14.40.49
 
A kiásott épület  (Casas del Turuñuelo, https://www.atlasobscura.com/articles/tartessos-casas-del-turunuelo)
 
 
Tesoro del Carambolo Museo Arqueológico de Sevilla
 
 
El Carambolo aranykincs (Sevillai Archeológiai Múzeum, Wikipedia). Az bizonyítja, hogy az tartesszoszi civiláció összeomlása kb. egy évszádig tartott.
 
Candelabros de Lebrija M.A.N. conjunto 236 01 1
Tartesossi kandelláberek [https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos]
 
garanul
 
 
 
 
granula
 
Egy ékszer részlete: aranylemezre forrasztott aranygömböcskék és aranyhuzalok, a készítés technológiáját csak sejtjük (https://juharizsuzsanna.blog.hu/2012/02/07/allatnak_vagy_embernek_a_carambolo_kincs)
 
Az  El Carambolo gazdag aranykincse és a La Joya-i nekropoliszban, Huelvában talált több száz lelet szerint a tartessziai patakokban már korai időktől kezdve alluviális (folyók kanyarulataiban lerakódott hordalék) ónt találtak: a gránithegyek alatti patakok kanyarulataiban lerakódott a hidrotermás ónérc (kassziterit). A szíriai ón- és ezüstéhség terjedése növelte a vonzerejét, mert a föníciai városok adózását fémekben (ezüstben) mérték, az ón pedig szükséges volt a bronzkészítéshez. 
 
Seville Museo Arqueológico de Sevilla
 
 Ékszer (bronz, 625-525 BC, Sevilla közelében találták, https://en.wikipedia.org/wiki/Tartessos)
 
 
 
A tartesszosziak fémfeldolgozása, a keresett ón- és fémforrásaik vonzó tényezők voltak. Hérodotosz említi Tartesszosz egyik királyát, Arganthonioszt, akit feltehetően az ezüstben való gazdagságáról neveztek el, az ezüst a pénz szerepét játszotta a korban. 
A késő bronzkorban az ezüst kitermelése Huelva tartományban ipari méretű volt (https://en.wikipedia.org/wiki/South-Western_Iberian_Bronze). Huelva tartomány városaiban sok római kor előtti ezüstsalakot találtak. A ciprusi és föníciai fémművesek 15 millió tonna salakot termeltek, hatalmas Rio-Tintó-i rézsalakdombokat találtak. A bányászat és az olvasztás megelőzte a föníciaiak és a görögök érkezését. Az i. e. 8. századtól kezdve a föníciaiak és a görögök szélesebb piacot biztosítottak, akiknek hatására a tartessziai kultúrában egy "orientalizálódó" szakasz kezdődött i. e. 750-550 körül, még mielőtt a tartessziai kultúrát felváltotta a klasszikus ibériai kultúra. Huelva őskori lakóterületét mintegy 20 hektárra becsüljük, ami az Ibériai-félszigeten ebben az időszakban található lelőhelyhez képest nagy terület.
 
tart44 774x418
 
 
 
 
hq720
 
 
A fübevalók feltehetően nem fémből készültek, a súlyuk miatt (https://explorersweb.com/exploration-mysteries-tartessos/)
I tarteso
 
A tartessziai kultúra jellegzetes leletei a késő bronzkori mintás-mázas és geometrikusan sávozott és mintás "Carambolo" áruk, az i. e. 9. századtól a 6. századig; amely egy "korai orientalizáló" szakasz az első kelet-mediterrán importtal i. e. 750 körül kezdődött. Volt egy "késői orientalizáló" szakasz, finom bronzöntés és aranyműves munkák; fazekas korongon esztergált szürke áru, és az importált föníciai vöröscsiszolatú áruk helyi utánzatai jellemzik. A jellegzetes tartesszai tárgyak a körte alakú korsók, amelyek gyakran temetkezésekhez kapcsolódnak, a hurokfogantyús, sekély tányér alakú kagylók, a virágmotívumokkal díszített füstölők, a könyöklő és a dupla rugós fibulák, valamint az övcsatok. Kézművesség és az ipar i. e. 10. századtól: kerámia (tálak, tányérok, kráterek, vázák, amforák stb. ), olvasztóedények, öntőfúvókák, súlyok, finoman megmunkált fadarabok, hajóalkatrészek, medálok, fibulák, achát, elefántcsont és egy -a korszak egyetlen, eddig nyugaton bizonyított- műhely.  
 
A külföldi áruk a helyi termékekkel együtt arra utalnak, hogy a régi Huelva kikötője a különböző és távoli áruk fogadásának, előállításának és szállításának fontos csomópontja volt. Az írott források és a kiásott leletek - köztük feliratok és több ezer görög kerámia, amelyek közül néhány a fazekasok és festők kiváló minőségű munkája - elemzése arra késztetett néhány tudóst, hogy ezt a lakóhelyet ne csak a Bibliában említett Tarsisszal azonosítsák Esarhaddon asszír sztéléjén és a Nora-kő föníciai feliratában, hanem a görög forrásokban szereplő Tartesszosszal is - a Tartessz-folyót a mai Tinto folyónak, a Ligustine-tavat pedig a Huelva-félszigettől nyugatra és keletre folyó Odiel és Tinto folyók közös torkolatának tekintva.
Vallás: feltételezhető, hogy a többi mediterrán néphez hasonlóan a vallás politeista volt. Úgy vélik, hogy föníciai hatásra Astarte istennőt és Baált és Melkartot imádták. A Castulo lelőhelyen (Linares, Jaén) és Carmona környékén a föníciai építészettel rokon  szentélyeket találtak,  Cádizban, Huelvában és Sevillában számos föníciai istenábrázolást is.
Nyelv: Délnyugaton a tartessziai nyelv maradványai jelennek meg, a Bensafrimben (Lagos, Dél-Portugália) talált tartessziai Fonte Velha felirat.
A tatessziai nyelv egy kihalt, római kor előtti nyelv, amelyet egykor Ibéria déli részén beszéltek. A legrégebbi ismert ibériai szövegek, amelyek az i. e. 7-6. századból származnak, tartesszin nyelven íródtak. A feliratokat egy délnyugati írásmódnak nevezett írásrendszerrel írták; ezeket a feliratokat azon a területen találták meg, ahol Tartesszosz általában feküdt, valamint a környező befolyási területeken is. A tartesszoszi nyelvű szövegeket Délnyugat-Spanyolországban és Dél-Portugáliában is megtalálták (nevezetesen az Algarve és Alentejo déli részén található Conii, Cempsi, Sefes és Celtici területeken).
 
La Caleta historia 4
 
Kádíz (gadir) történelmi kikötője (Wikipedia) 
 
CÁDÍZ

A várost eredetileg Gadir néven a föníciaiak alapították i.e. 1104 körül, (https://hu.wikipedia.org/wiki/C%C3%A1diz és https://www.andalucia.com/history/phoenicians-to-carthaginians)jelentése "falakkal körülvett város". Ibéria fontos kereskedelmi központja lett, melyet az ősi nyugat-európai városok közül a legrégibbi, de a legrégibbi régészeti leletek az i. e. 9. századból származnak. A görögök a várost Gadeira néven ismerték, melyet a monda szerint maga Héraklész alapított. Az időszakból a város legfontosabb emléke a föníciai isten Melkart temploma. Néhány történész a templom hatalmas oszlopait Héraklész oszlopaival azonosítja (Gibraltárral, Melkartot a görögök Héraklésznek tartották). I. e. 500 körül a város karthágói uralom alá került és Cádiz Hannibál ibériai hadjáratainak egyik kiindulópontja volt. I. e. 206-ban a várost Scipio római légiói foglalták el.
I. e. 850 körül a Tütosz városállamból származó föníciaiak alapították a Malaka (Málaga) kolóniát  és Karthágót (Tunézia). A föníciaiak nagy hatást gyakoroltak Ibériára a vas bevezetésével, valamint az olívaolaj és a bor termelésével. További városokat is alapítottak: Sexs (Almuñecar), Abdera (Adra), Baria (Villaricos) és Carthago Nova (Cartegena). A föníciaiak bányászatára utaló bizonyítékokat is találtak a Rio Tintónál. I. e. 700-ban azonban a föníciaiak helyébe lépő Karthágó punok gyarmati hatalma kiterjedt. A görögök i.e. 750 körül jelentek meg. A mai Marseille görög gyarmat az i. e. 8. század körül kezdett kereskedni a keleti partvidéken élő ibériaiakkal. A görögök végül saját kolóniát alapítottak Ampuriasban (Girona). A Gibraltári-szorostól nyugatra nincsenek görög gyarmatok, csak felfedezőutakat tettek. Hamlicar Barca, a karthágóiak vezére a Róma elleni első pun háborúban elszenvedett veszteségek után Ibériában próbált szerencsét. Gades (Cádiz) városának támogatásával serege átkelt a Gibraltári-szoroson, a part mentén hajózott Gadesig i. e. 238 körül, és megkezdte az ibériai törzsek leigázását. Célja a Sierra Morena arany- és ezüstbányái feletti ellenőrzés megszerzése volt. Miután ezt elérte, Gadesben i. e. 237-től ezüstérméket  veretett. I.e. 231-re megalapította Akra Leuke (Alicanti) városát.
 
city and harbour of cadiz engraving everett
 
Cádíz középkori kikötője (https://hu.wikipedia.org/wiki/
 
 
Fia, Hannibál, aki kilencéves kora óta apjával Ibériában élt, feleségül vett egy ibériai lányt. Idősebb testvére megbízását követően i. e. 218-ban támadást vezetett Saguntum (Valencia közelében) ellen, amely város Róma szövetségese volt Hispániában. Ez vezetett a második pun háborúhoz. Hannibál ekkor hajtotta végre híres haditettét, észak-afrikai harci elefántjaival átkelt az Alpokon, és Itáliába vezetett háborút.
A Karthágó elleni római harc részeként a rómaiak i. e. 206-ban megszállták az Ibériai-félszigetet. Scipio Africanus győzedelmeskedett a Hispalis (a mai Sevilla) melletti Alcalá del Rio-nál, és megalapította Italica városát. Hadserege leverte az ibériai őslakosok ellenállását, és hamarosan Róma egyik leggazdagabb és legjobban szervezett gyarmatává tette Betist (Andalúziát). Cadiz i. e. 200-ban lett római.
 
Bahía de Cádiz Seville Spain 49104522676 cropped
 
 
A római gályák a város fő folyóján, a mai Guadalquiviren egészen Cordobáig hajóztak, ahol olívaolajjal és borral teli amforákat vesznek fedélzetükre, amelyeket Rómába exportálnak. A rómaiak 700 évig maradtak Anadalúziában.
Róma Spanyolországot két részre osztotta: Hispania Citerior (Közelebbi Spanyolország) volt a keleti rész. és Hispania Ulterior (Távolabbi Spanyolország) a déli és nyugati. Julius Caesart i. e. 61-ben előléptették Hispania Ulterior kormányzójává, de hamarosan a polgárháború elszólította. Elhunyt fő riválisának, Pompeiusnak a fiai Hispániába menekültek. Caesar üldözőbe vette őket, és i. e. 45 ben legyőzte az ellenzék utolsó csapatait is. Caesar diadalmenetben térhetett vissza Rómába, majd választott római diktátorként uralkodott. 
 
Ancient colonies
 A gyarmatok i.e. 550 körül (https://www.worldhistory.org/Uat-Ur/)
 
*
Huelva tengerparti kikötőváros (https://hu.wikipedia.org/wiki/Huelva_(telep%C3%BCl%C3%A9saz Atlanti-óceán Cádizi-öble partján, Dél-Spanyolország két nagy folyója, a Guadiana (latin nevén Anas) és Guadalquivir torkolata között, az Odiel és Tinto folyók összefolyásánál fekszik. A város mintegy 5000 éve lakott hely. A várost a föníciaiak Onoba néven említik, görögök meg is tartották ezt a nevet, majd a turdetaniak (Tartesszosz leszármazottjai, https://hu.wikipedia.org/wiki/Turdetaniak) kezében volt a római hódításig. A város környéke bányászati szerepe mellett elsősorban kikötőként, fejlődő kereskedelmi központként jelentős. A belső kikötő főbb szerepe a személyforgalom, egy külső kikötő bonyolítja az áruforgalmat.
 
Huelva Seville Spain 49104522676 cropped
 
Huelva tengerparti kikötőváros légifelvételen (https://en.wikipedia.org/wiki/Huelva)
 
Ríos de Andalucía
 
Andalúzia folyói, A Tinto-nál voltak az ónbányák  
 
A terület geológiája (forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Iberian_Pyrite_Belt): Az ibériai Érc Öv egy hatalmas, különleges geológiai jellemzőkkel rendelkező földrajzi terület, amely az Ibériai-félsziget déli részének nagy részén, Portugáliától Spanyolországig húzódik. Körülbelül 250 km hosszú és 30-50 km széles, északnyugat-délkeleti irányban halad Alcácer do Sal (Portugália) és Sevilla (Spanyolország) között. A bányászati tevékenység ebben a régióban több ezer évre nyúlik vissza. Az ibériai övből több mint 2000 millió tonna ércet termeltek ki, és még mindig több mint 400 millió tonna ércet lehet kitermelni. Ez a világ legnagyobb összefüggő szulfidkoncentrációja.
Az ibériai Érc Öv 350 millió évvel ezelőtt, a devon időszakban alakult ki, aktív és hidrotermális vulkanizmushoz kapcsolódott, amely egy vulkanikus-üledékes lelőhely kialakulásához vezetett. A térség vulkanikus tevékenysége nyolc óriási szulfidérc-lelőhelyet eredményezett, amelyek a vulkáni kúpok peremeihez kapcsolódnak: pirit, valamint kalkopirit, szfalerit, galenit és kasziterit ércekként találhatóak. Az Ibériai Érc Öv lelőhelyei a vulkanikus és üledékes szulfid lelőhelyek figyelemre méltó példái. Az övben több mint 250 lelőhely ismert.
Bányászat: Domingos bánya
Az i. e. nyolcadik századtól kezdve már volt bányászat a területen, de a rómaiak voltak azok, akik a Földközi-tengeren elfoglalt stratégiai helyzetének köszönhetően nagyobb intenzitással használták ki a bányáikat. Lusitania déli területe, amely több évszázadon át római provincia volt, bőséges ásványi ércforrás volt, amely aranyat, ezüstöt, rezet, ónt, ólmot és vasat tartalmazott. Ásványi kincseit tekintve a terület jelentős szerepet játszott a római kohászat elterjedésében. A római korban az értékes ásványok kiterjedt bányászata és tárolása védő erődítményeket és ásvány raktárakat igényelt. A régió számos olyan területet tartalmaz, amelyek nagy érckoncentrációkat tartalmaznak, valamint olyan szélsőséges környezeti adottságokkal rendelkező területeket, mint például a Rio Tinto folyó.