Lesz mivel öntözni öt év múlva?
 
Az AI szerint lesz, de az eső áltagos eloszlása megváltozik
 
 
(2026 június)
 
 
'Vizet a tájba program" -hoz talán lesz elég csapadék 5 év múlva. De nem a csapadék hiánya, hanem annak kiszámíthatatlan időbeli egyenetlen eloszlása és a párolgás jelenti a legnagyobb kihívásokat, és talán a térbeli is. A mediterrán jellegű átrendeződés miatt a csapadékos napok száma csökken, ritkábban, de egyszerre hatalmas mennyiségű eső esik majd. A „Vizet a tájba!” program működését és a jövőbeli vízellátást az alábbi tényezők határozzák meg:
 
Időszakos vízbőség és aszály váltakozása: a téli hóolvadások és kora tavaszi esőzések idején továbbra is víztöbblet jelentkezik a folyókon és csatornákon. A program lényege a téli-tavaszi víznek a visszatartása a gazdák által felajánlott területeken. A vegetációs időszakban a hosszan tartó, súlyos aszályok válnak rendszeressé. 5 év múlva a nyári csapadék önmagában már biztosan nem lesz elég a mezőgazdaságnak, már ma se elég, ezért válik kritikussá a téli és tavaszi vizek megőrzése.
Magyarországra évente hatalmas mennyiségű víz érkezik a folyókon keresztül a szomszédos országok felől, de csökkenő hozamokkal. A folyók vízgyűjtő területein tapasztalható felmelegedés miatt a folyók vízutánpótlása hosszú távon csökken. A csúcsidőszakokban (áradásokkor) levonuló árhullámokat kell megtartani a tájban. A program hatékonysága 5 év múlva persze az időjárás függvénye is, de már a program első éveiben is több mint 632 millió köbméter vizet sikerült visszatartani országszerte. Öt év múlva tehát a program sikeressége nem azon múlik, hogy esik-e eső, hanem azon, hogy sikerül-e elegendő csatornát, zsilipet és fenékküszöböt kiépíteni a víz megtartására, és megfelelő számú földtulajdonos csatlakozik-e önkéntesen az időszakos elárasztásokhoz. Némileg cinikusan: jó helyre ássák-e a csatornákat?
Ha a csapadék éves mennyisége nem csökken, de az eloszlása nagyon egyenetlenné válik, azaz hosszú száraz időszakokat hirtelen lezúduló, extrém felhőszakadások szakítanak meg, akkor a legnagyobb szárazság és aszály az Alföldön, különösen a Homokhátságon és a Közép-Tiszántúlon, valamint a Mezőföldön fog kialakulni. A látszólagos paradoxon – hogy ugyanannyi eső mellett is nő a szárazság – a talajszerkezet és az erősebb párolgás miatt következik be.
A leginkább veszélyeztetett régiók rangsora:
A Duna–Tisza közi Homokhátság a legkritikusabb terület. A laza homoktalaj nem tudja megtartani a hirtelen lehulló záporok vizét, az gyorsan elszivárog vagy elpárolog, így a talajvízszint folyamatosan süllyed.
Közép-Tiszántúl (Zagyva, Tisza és a Hármas-Körös mente), ami statisztikailag az ország legszárazabb része, éves átlagban mindössze 500-550 mm csapadékkal. A hosszabbá váló nyári aszályos időszakok ezt a régiót sújtják a legkorábban.
Mezőföld és a Dél-Alföld területén a mélyebb talajrétegekből már a tavaszi időszak végére 80–120 milliméter nedvesség is hiányozhat a telítettséghez, ami rontja a szántóföldi növények túlélési esélyeit.
 
 
Az egymást követő csapadékmentes időszakok átlagos hossza hazánkban a korábbi 17 napról már 20 nap fölé emelkedett, és a modellek szerint az évszázad közepéig a száraz napok száma további 12–28%-kal növekedik. A magasabb hőmérséklet és a gyakoribb hőhullámok miatt további ok a párolgás sebessége, a lehullott csapadék gyorsabban elpárolog a felszínről és a növények leveleiről, mint amennyi képes lenne beszivárogni a talajba.
A párolgás csökkentése érdekében olyan mélyebb tározókat érdemes építeni vagy átalakítani, amelyek korszerű párolgásgátló takarással, szélárnyékoló növénytáblákkal és csökkentett szabad vízfelülettel rendelkeznek. A Mélység önmagában csökkenti a párolgást. A legfontosabb szempont a vízfelszín és a levegő közvetlen érintkezésének minimalizálása. Hatékony tározótípusok voltak a római kori ciszternák. Mai kialakítási megoldások kis méretű tározóknál: a víznél sokkal könnyebb, nagy medencék párolgás elleni lefedésére tervezett fóliák anyaga szinte kivétel nélkül polietilén, vagy polipropilén., amelyek sűrűsége kisebb a vízénél (kb. 0,92 g/cm³ a víz 1,00 g/cm³-ével szemben), és a bezárt levegő miatt  könnyűek és tökéletesen úsznak a víz felszínén. Az LDPE szolár buborékfólia (Geobubble vagy standard légpárnás technológia) praktikus megoldás, amely úgy néz ki, mint egy ipari, vastag buborékfólia. Két réteg polimerizált, UV-stabilizált kis sűrűségű polietilénből (LDPE) áll, amelyek közé levegőbuborékokat formáznak. A buborékok fizikai gátként akár 95-98%-kal csökkentik a víz párolgását. Alkalmas nagy medencékre: könnyű (egy átlagos 500 mikronos fólia súlya kb. 500 gramm négyzetméterenként),  egy 50-100 négyzetméteres felületű fólia is mégAmozgatható egy kézi vagy motoros tengelyes feltekerővel. A fóliát soha ne próbáljuk meg kézzel, összehajtogatva levenni, mert a víztapadás miatt elszakad.
 Felszín alatti (szivárgási vagy föld alatti) tározókmál a vizet zárt tartályokban vagy kavicsos, talajjal fedett rétegekben tárolják, így a légáramlás nem tudja elszállítani a párát. Árnyékolt medencék és földmedrű tározók esetén a fásított, sűrű cserjés sávokkal körbeültetett tározók természetes módon törik meg a szelet, amely a legfőbb párolgásfokozó tényező. 
A szárazság egy másik oka a villámárvíz-hatás, ha hetekig tartó szárazság után egy nap alatt esik le két havi eső (20 mm feletti extrém csapadékos napok száma megduplázódhat), a száraz, megkeményedett talaj nem képes befogadni a vizet. A csapadék nagy része lefolyik a felszínen villámárvizeket okozva, és nem hasznosul a növényzet számára.
 
A következő években a hagyományos értelemben vett öntözés lehetősége megszűnik Magyarországon. Víz lesz fizikailag az országban (a Duna és a Tisza medrében), de a hozzáférés jogilag, anyagilag és technikailag is  szigorodni fog.
1. Talajvízből és fúrt kutakból: szigorúan TILOS és lehetetlen lesz öntözni, mert a 2,5–3 köbkilométeres további talajvíz-deficit miatt a sekély fúrt kutak nagy része egész egyszerűen kiszárad. Szigorú hatósági tiltás is érvényes lesz, mivel a felszín alatti vízkészletek ivóvízbázisnak minősülnek, a hatóságok szigorúan korlátozni és büntetni fogják a talajvízből történő nagyüzemi és kerti öntözést, hogy megmentsék a lakossági ivóvízkészletet.
2. Felszíni vizekből (csatornák, folyók) vízkivétele szigorú kvóták szerint történik majd, a vízjogi engedélyek szigorodnak. Nem lehet majd bármikor bekapcsolni a szivattyúkat. Amikor a Tisza vagy a Duna mederteltsége 10-20% környékére esik, a vízügy öntözési tilalmat vagy szigorú időszakos korlátozást fog elrendelni. Az öntözés luxussá válik: csak azok a gazdaságok tudnak majd öntözni, amelyek közvetlenül a nagy folyók (főleg a Duna és a duzzasztott Tisza-szakaszok) mellett fekszenek, vagy kiépített, modern csatornarendszer csatlakozik hozzájuk.
3. Mi lesz a kormányzati vízpótlási tervekkel? Az Agrárminisztérium célul tűzte ki, hogy 2030-ra 350 ezer hektárra növelik az öntözhető területek nagyságát, amire milliárdos öntözésfejlesztési pályázatokat írnak ki. A realitás az, hogy bár a déli Homokhátságon gőzerővel épülnek a Dunából és Tiszából táplálkozó szivattyús vízpótló rendszerek (amelyeknél 22 méteres szintkülönbséget küzdenek le hat átemelő ponttal), ezek kapacitása korlátozott (kb. 1 m³/másodperc), ami a lakossági és ökológiai túlélésre elég, de a teljes mezőgazdaság korlátlan öntözésére nem.
Hogyan fognak öntözni a sikeres gazdák 2031-ben? Az a gazda, aki termelni akar, teljesen átalakítja a technológiáját. A vizet pazarló, párolgást fokozó körforgó esőztetőgépek helyett kizárólag célzott, gyökérzónás csepegtető rendszereket fognak alkalmazni. Azok a gazdaságok tudnak majd termelni, amelyek saját területükön víztározó mély tavakat ásnak a téli csapadék megtartására (Mélység a párolgás miatt, és szigetelés a megtartás miatt.) Ezeket a téli és kora tavaszi belvizekkel és árhullámokkal töltik fel, és ebből a gyűjtött vízből gazdálkodnak nyáron.  A megtisztított lakossági és ipari szürke vizek mezőgazdasági felhasználása felértékelődik.
A vízigényes növényeket olyan fajok váltják fel, amelyek mély gyökérzettel, viaszos levélfelülettel vagy rövidebb tenyészidővel védekeznek a forróság ellen.