2026-ban nem fog kiszáradni a  Fertő tó
 
 
(2026 június)
 
 
 
160 éve már kiszáradt, vetettek, sőt, építkeztek is a medrében, az idén nem fog kiszáradni. Aszályra figyelmeztetnek a szakemberek, de a Fertő tó mindig is szeszélyes volt, képes volt eltűnni, majd pár év múlva elárasztani a környék összes faluját. A tó legutóbbi teljes kiszáradása idején, 1869-ben a fertőrákosi hívők gyalog zarándokoltak el a Fertő tavon át a Boldogasszony-templomba, és volt, aki kukoricát vetett az egykori mederbe, vagy építkezni kezdett.
A Fertő tó vízszintje csökken, a mostani aszály már ötödik éve tart. A tó történetében többször teljesen kiszáradt, de később mindig visszatért a víz. Az utolsó teljes kiszáradás  után,1869, tíz évvel ismét víz alá került minden. A jelenlegi vízszint alacsonyabb az elmúlt évek átlagánál, de még nem éri el a legrosszabb értéket.
Az ország többi tájegységéhez hasonlóan a Fertő tó régiója is aszályos időszakot él át. A tavaszi napsütés, a hamarosan két hónapos csapadékhiány, és a szél csökkenti a mederteltséget. A Fertő tavat évszázadokon át egymást követő kiszáradások és veszélyes áradások folyamatos változása jellemezte, ez a tó jellegzetessége. Számos történelmi adat bizonyítja, 1318-ban a tó részlegesen kiszáradt, csak egy keskeny, folyóvízhez hasonlító vízfelület maradt a krónikák szerint, ez volt az első leírás a tó eltűnéséről. 100 év elteltével már olyan magas volt a tó vízállása, hogy több település teljesen eltűnt, a lakosság keletre vonult. 1568-ban a víz megint visszahúzódott, megtizedelte a tó halállományát, a királyi kamara elrendelte, hogy a Répce vizét a tóba vezessék, hiszen Bécset is innen látták el hallal. 1740-ben a tó annyira kiszáradt, hogy a tófenék művelését vették tervbe, ám 1786-ra meg a tó elérte a legnagyobb eddig mért kiterjedését, nagyobb volt, mint 500 négyzetkilométer. Több ezer hold terület víz alá került, a földművesek megint elvándoroltak. 1811-ben megint kiszáradt, 1844-re már 356 négyzetkilométer volt a tó területe, majd újra apadás jött, ekkor mentek gyalog a templomba a hívek, nem kellett megkerülni a tavat. Aztán 1876-ban – a teljes kiszáradás után 8 évvel – már megint 2–3 méterre becsülték a vízmélységet.
1988 és 1993 között volt a legutóbbi száraz periódus volt, ám 1996-ra a tó vízszintje elérte a maximális értéket. A jelenlegi, ötödik éve elhúzódó szárazság miatt nincs ok aggodalomra, de foglalkozni kell a lehetséges vészmegoldásokkal.
A Fertő tavat a Rábcával összekötő Hanság-főcsatorna 1909-ben készült el és 1912-ben átadták a tó vízszintszabályzó műtárgyát a Mexikó-pusztai zsilipet. Az 1950-es években a Kádár-rendszer bővítette ki a csatornát, több mocsaras-nádas részt lecsapoltak.
A tó vízszintje jelenleg 115,43 méterre van az Adriai-tenger szintje felett, ami hat centiméterrel alacsonyabb az egy évvel korábbinál, és 14 centiméterrel marad el a sokéves átlagtól.
A vízállás még jóval magasabb az utóbbi idők legalacsonyabb, 2023 májusának elején mért értéknél, jelenleg 34 centiméterrel haladja azt meg, ám még előttünk vannak a nyári hónapok.
 A várható meleg és a nád növekedése miatt a következő hetekben nőhet a párolgási veszteség, ezért a Fertő tó vízháztartásának stabilizálásához további csapadékra lenne szükség. 
Annak a valószínűsége, hogy a Fertő tó idén őszre teljesen kiszárad, rendkívül alacsony. Bár a csökkenő alpesi olvadékvíz és a klímaváltozás hosszú távon  kockázatot jelent, a vízügyi adatok alapján a tó jelenlegi állapota stabilabb, mint az elmúlt évek kritikus időszakaiban. A tó egy zárt sztyeppei tó, amelynek vízgyűjtő területe viszonylag kicsi. Vizét szinte kizárólag a közvetlen csapadék, a talajvíz, valamint néhány kisebb, helyi vízfolyás (például a Vulka és a Rápca folyók) táplálja.
Aktuális vízszint ugyan elmarad a sokéves átlagtól (mintegy 14 centiméterrel), de jelentősen magasabb, mint a 2023-as történelmi mélypont idején. A tavaszi és kora nyári mérések szerint a vízállás több mint 30 centiméterrel haladja meg az akkori válságos szintet. A térség talajvízszintjei stabilak, ami lassítja a nyári párolgás miatti vízveszteséget. A jelenlegi szabályozási rendszer és a meder állapota miatt egyetlen aszályos nyár nem elegendő a teljes kiszáradáshoz, persze a tónak alacsony lesz a vízállása őszre a nyári párolgás és a nádasok intenzív vízigénye miatt.
 
A Fertő tó és a környező Fertőzug (Seewinkel) vízpótlása az elmúlt évek aszályos időszakai miatt kiemelt politikai, gazdasági és környezetvédelmi témává vált. Ausztria és Magyarország között évtizedek óta működik a Magyar–Osztrák Vízügyi Bizottság, a konkrét vízpótlási terveket illetően komoly szakmai viták és stratégiai irányváltások is történtek. Az aszályok kezelésére alapvetően három fő elképzelés született:
1. A Mosoni-Duna projekt (Közös terv): a 2020-as évek elején ez volt a legkonkrétabb, kétoldalú egyeztetéseken alapuló terv. A meglévő magyarországi Lébény-Hanyi öntözőrendszert fejlesztették és hosszabbították volna meg a határig (a Tarcsai-határcsatornáig). Innen a Mosoni-Duna vizét télen 3,5 m³/s, nyáron 1,0 m³/s hozammal vezették volna át az osztrák Seewinkel térségébe. A terveket végül gazdasági és politikai okok miatt leállították, a tárgyalások megakadtak, így a csatorna meghosszabbítása nem valósult meg.
2. A belső osztrák megoldás (a Duna-projekt) Miután a magyarországi partnerségen alapuló projekt elakadt, Burgenland tartomány önálló, Ausztrián belüli alternatívát kezdett kidolgozni.A koncepció lényege, hogy Alsó-Ausztriával együttműködve a Dunából közvetlenül, a szlovák határhoz közeli Hainburg térségéből vezetnének csővezetéken vagy csatornán keresztül vizet a Seewinkelbe.  A  megvalósíthatósági tanulmányok készültek.
3. Természet alapú és ökológiai megoldások (civil és tudományos javaslatok): a Duna vizének közvetlen tóba vezetését magyar és osztrák környezetvédelmi szervezetek (pl. a Greenpeace és a Fertő tó Barátai Egyesület) egyaránt hevesen ellenzik. A Duna folyóvize kémiailag és biológiailag teljesen más összetételű, mint a Fertő lúgos, sós szikes vize. A külső víz bevezetése felhígítaná a sót, megváltoztatná a tó pH-értékét, felborítaná az egyedi ökoszisztémát, és „fürdőkádat” csinálna a védett sztyepptóból. Az alternatív terv szerint a szakértők a külső vízpótlás helyett a helyi vízmegtartásra kellene fókuszálni, ami magában foglalja a Hanság korábbi lápos területeinek részleges visszaállítását, a csatornák lezárását (hogy a meglévő víz ne folyjon el a tóból), valamint a Seewinkel mezőgazdasági területein működő több ezer illegális vagy túlzott kapacitású öntözőkút szigorú korlátozását.
 
Vízpótlás lehetőségei: Ha a tó vízszintjét 10 cm-rel szeretnénk emelni. aminek a területe ≈ 309 km², akkor a szükséges vízmennyiség  ≈ 31 millió m³. Soknak tűnik, de 10 m³/s folyamatos vízbevezetés mellett ez kb. 36 nap alatt biztosítható. A Rába ennél rendszerint jóval nagyobb vízhozamú.
A legnagyobb akadály a magyar–osztrák megállapodás, mivel a Fertő-tó határon átnyúló tó; a természetvédelmi előírások, a tó UNESCO világörökségi terület és Ramsari Egyezmény által védett vizes élőhely; valamint az, hogy a bevezetett víz ne változtassa meg a tó sótartalmát, tápanyagtartalmát és ökológiai egyensúlyát. 
Műszaki szempontból a legtöbb vízügyi szakember szerint a Rába–Kis-Rába–Hanság–Fertő nyomvonal lenne a legésszerűbb, mert ennek egy része már ma is létező vízgazdálkodási rendszer. A Rába (a legnagyobb vízkészlet) a legreálisabb nagy mennyiségű vízforrás,  vízhozama átlagosan 20–50 m³/s, árhullámok idején ennél jóval nagyobb. A Nicki duzzasztón keresztül ma is történik vízkormányzás a Kis-Rábába. Innen a Hanság vízrendszerén keresztül – megfelelő műtárgyak kiépítésével – elvileg el lehetne juttatni a vizet a Fertő-tóba. Hátrány: szivattyúzásra és új műtárgyakra lenne szükség.
A Répce közelebb van a Fertőhöz, de a vízhozama jóval kisebb, aszály idején maga is vízhiányos, de egy kiegészítő vízforrás lehetne.
 
Ha Magyarországon augusztus végéig alig esne eső, a Velencei-tó körülbelül 30-40 centimétert, a Balaton pedig nagyjából 35-45 centimétert apadna a jelenlegi szintekhez képest. A csökkenés a nyári intenzív, akár napi 0,5–1 centiméteres párolgásnak és az utánpótlás hiányának a következménye. Mivel mindkét állóvíz eleve történelmi mélypontok közelében indította a szezont, egy aszályos nyár kritikus helyzetet teremtene.
 
Velencei-tó a teljes kiszáradás szélére kerülhet. Június közepén az agárdi vízmérce 53 centiméteres vízállást mutatott, amely megegyezik a 2022-ben mért korábbi negatív rekorddal. a Velencei-tó története során többször is átélt jelentős vízszintcsökkenéseket, sőt időszakos kiszáradásokat is ( a halak nem). A tó ökológiai rendszere bizonyos mértékig képes regenerálódni ezekből a szélsőséges állapotokból. A tó vízháztartása sérülékeny, a nyári félévben átlagosan 30–50 centiméter a természetes párolgási vesztesége.  A tó vízállása június közepén mindössze 55 centiméter Agárdnál, a valaha mért legkisebb érték 53 cm volt. A várható apadás csapadék nélkül: a nyári hőségben havonta átlagosan 12–15 centiméter víz tünhet el a mederből. Június végéig, júliusban és augusztusban a fogyás elérheti a 35-40 centimétert. Augusztus végére a vízállás 15–20 centiméterre süllyedne, ami azt jelentené, hogy a Velencei-tó jelentős része kiszáradna, a nyílt víztükör apró, túlmelegedett, oxigénhiányos tócsákra szakadozna, ami ökológiai katasztrófát (tömeges hal- és madárpusztulást) vonna maga után. A sétahajózást a rendkívül alacsony vízszint miatt már júniusban le kellett állítani. A klímaváltozás miatt a kisvizes, sőt nagyon kisvizes időszakok várhatóan gyakoribbá válnak, ezért a tó természetes dinamikája miatt rövid távon szükség lehet vízgazdálkodási beavatkozásokra, a legkritikusabb helyzetek kezelésére. Ha a cél kizárólag a korábban megszokott vízállás és tókép visszaállítása, akkor ugyanaz a probléma újra és újra előállhat. Kérdés, hogy képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában egy természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatunkat és a fejlesztési elképzeléseinket, feltehetően nem.
Átmeneti megoldás lenne a vízgyűjtő területeken – főként a talajban – történő vízmegtartás erősítése, a parti élőhelyek helyreállítása, a partvédőművek felülvizsgálata, valamint olyan turisztikai és rekreációs fejlesztések, amelyek figyelembe veszik a tó természetes változékonyságát. A tó korábbi szerepét, tó természetes működésétől függetlenül fenntartani, nehéz lesz.
 
Balaton A Balaton medre mélyebb és stabilabb, de a nagy vízfelület miatt a párolgás óriási: egyetlen forró, szeles héten akár 4 centimétert is képes esni a vízszint. A Balaton átlagos vízállása jelenleg 77-78 centiméter, ami elmarad a szabályozási optimumként kezelt 110–120 centimétertől. Történelmi adatok alapján egy csapadékmentes, aszályos nyári időszakban a Balaton vízszintje májustól ősz elejéig 46 centimétert is csökkenhet. Augusztus végére a tó átlagos vízállása 35–40 centiméter közé eshet vissza. A déli part sekély szakaszain a víz visszahúzódna. A strandolóknak a megszokottnál több száz méterrel beljebb kellene gyalogolniuk a mélyebb vízig, a kikötők egy része használhatatlanná válna, és a sekély, gyorsan felmelegedő öblökben felerősödne az algásodás kockázata.