A felmelegedés 31%-kal csökkentette
Európa hótakaróját 2025-ben
(2026 május)
Európa hó- és jégtakarója csökken, a felmelegedés már a kontinens leghidegebb régióit is elérte – állapította meg a száz tudós és szakértő közreműködésével készült European State of the Climate 2025 című jelentés. Már van "víz helyzet" is, a vízhiány valószínűleg visszafordíthatatlan: https://www.sciencealert.com/world-now-in-a-state-of-global-water-bankruptcy-new-un-report-warns.
A kontinens legalább 95 százalékán az átlagosnál magasabb éves hőmérséklet volt 2025-ben. Európa szokatlan meleget, hőhullámokat és aszályt élt át, és az óceánok hőmérséklete is rekordmagas volt. A kontinens a globális átlagnál több mint kétszer gyorsabban melegszik. A valaha mért legmagasabb volt tavaly a tengerek felszíni hőmérséklete a régióban, és a pusztító erdőtüzek éves szinten minden eddiginél nagyobb területet, mintegy 1 034 550 hektárt perzseltek fel.
A hó és a jég mennyisége alapvető szerepet tölt be az éghajlat szabályozásában, mert visszatükrözik a napfényt az űrbe. A lefedettség csökkenése még szárazságot is okoz, és gyorsítja a globális felmelegedést.
A jelentésből kiderült, hogy tavaly Európában a hótakaró vastagsága 31 százalékkal volt kisebb az átlagos értéknél, és csökkent a téli fagyok által érintett területek nagysága, mert a kontinensen az év nagy részében átlag feletti magas hőmérsékleteket mértek. Az európai gleccserek zsugorodása is nagy mértékű, de a pontos szám attól függ, hogy a területükről, a térfogatukról beszélünk.
Az Alpok gleccserei 2000 és 2020 között térfogatuk közel 15%-át veszítették el, Svájcban pedig ez az arány még magasabb. Svájc gleccserei kevesebb mint száz év alatt térfogatuk több mint felét elvesztették. Csak 2022-ben és 2023-ban a svájci jégtömeg további 10%-a tűnt el a rendkívüli hőhullámok miatt. Az Aletsch-gleccser vastagsága 1870 óta több mint 300 métert csökkent. A gleccserek olvadása egy öngerjesztő folyamat: ha fogy a jég, a sötétebb kőzetfelület több hőt nyel el, ami tovább gyorsítja a környező jég olvadását. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, az Alpok kisebb gleccserei az évszázad közepére-végére teljesen eltűnhetnek. Gyors felmelegedés tapasztalható az Északi-sarkvidéken és az Alpokban, Skandinávia és Oroszország északi, a sarkkörön kívül és belül fekvő területein pedig rekordhosszú, háromhetes hőhullámot jegyeztek fel. Az európai gleccserek nettó tömege minden régióban csökkent, Izlandon a mérések kezdete óta a második legnagyobb csökkenéséről számoltak be, a grönlandi jégtakaróból pedig 139 milliárd tonna olvadt el.
Kontinensünk a globális átlagnál több mint kétszer gyorsabban melegszik, állapította meg egy kutatás. A Föld átlaghőmérséklete évtizedenként 0,2 Celsius-fokkal nőtt az elmúlt harminc évben, Európában a hőmérséklet emelkedésének üteme eléri az évtizedenkénti 0,5 Celsius-fokot. Míg a globális átlag jelenleg 1,5 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet, kontinensünk már 2,5 Celsius-fokkal melegebb az akkori átlagnál. A 2025-ös esztendő volt Európa történetének harmadik legmelegebb éve. A jelenséget több tényező magyarázza. Az intenzív sarkvidéki melegedés közvetlen, jelentős hatást gyakorol Európára is. Egy másik ok meglepő: az 1980-as években kezdett környezetvédelmi intézkedések sikeresen csökkentették a légszennyezést, így ma már kevesebb aeroszol részecske száll a levegőben, melyek korábban az űrbe verték vissza a napfény egy részét és esőt generáltak, hiányukban a tisztább levegőn keresztül több napsugárzás éri el a felszínt, ami tovább fokozza a felmelegedést (https://www.origo.hu/tudomany/2026/04/klimavaltozas-pokolla-valtozik-europa).
A globális átlaghőmérséklet növekedése ≈ 0.2 °C dekádonként 1970-től.
A bázisidőszak az 1951-1980-as évek átlaga, piros színnel az 5 éves mozgó átlag.
(https://hu.wikipedia.org/wiki/Glob%C3%A1lis_felmeleged%C3%A9s)
ű
Európában a hőmérséklet körülbelül 2,5°C kal emelkedett a globális 1.5 C-kal szemben 2025-ig.
(https://earthobservatory.nasa.gov/world-of-change/global-temperatures)
(https://earthobservatory.nasa.gov/world-of-change/global-temperatures)
Magyarország átalag hőmérséklete 2050-ig tovább nő min. fél fokkal, a Balkán déli részének mai időjárására hasonlít majd. Dekádonként 0.2 °C-kal nő a globális, tehát a mostani (2026) 2.5 fokhoz viszonyítva további minimum fél fokos melegedés várható Európában és Magyarországon.
Az emelkedő hőmérséklet következtében jelentősen csökken a hótakaró kiterjedése is. A hó normál körülmények között egyfajta hőtükörként működik, hiszen visszaveri a beérkező napsugárzást a világűrbe, természetes módon hűtve ezzel a bolygót. Riasztó adat, de a mérések 1983-as kezdete óta a tavaly márciusi volt a harmadik legkisebb kiterjedésű hótakaró Európában. A visszahúzódó hóréteg miatt bolygónk felszíne sokkal több hőt nyel el, ami mintegy ördögi körként tovább súlyosbítja a helyzetet.
Az extrém hőhullámok ma már mindenütt gyakorivá váltak. Skandinávia északi részein egy háromhetes időszak alatt tartósan 30 Celsius-fok fölé emelkedett a hőmérséklet. Világszerte a hőstressz számít az időjáráshoz köthető halálesetek legfőbb okának. Spanyolországban az átlagosnál ötven nappal többször tapasztaltak olyan perzselő hőséget, amikor a hőérzet elérte vagy meghaladta a 32 Celsius-fokot. Az intenzív hőség erdőtüzeket okoz. Tavaly több mint egymillió hektárnyi terület vált a lángok martalékává, ami a valaha mért legnagyobb kiterjedésnek számít.
A magas hőmérséklet a jégtakarókat sem kíméli; a grönlandi jégmező egyetlen év alatt döbbenetes mennyiségű, 139 milliárd tonna jeget veszített el.
Ráadásul a melegebb légkör sokkal több nedvességet képes magában tartani, aminek következtében a viharok is jóval pusztítóbbá váltak, 11%-kal. A 2025-ös év során ezek az ítéletidők és áradások legalább 21 ember életét követelték Európában.
„A hótakaró Európa-szerte fogy, és ennek következtében a fehér, fényes felületek visszaverő képessége is csökken. Európa alpesi régiói is sokkal gyorsabban melegednek, mint az európai átlag”. Az előrejelzések szerint Európa hidegebb régióiban várhatóan kevesebb hó és kevesebb gleccser lesz a jövőben is.
A viharok és árvizek ugyan a korábbi években tapasztaltaknál kisebbek voltak, de tavaly is sok ezer embert érintettek Európa-szerte, legalább 21 halálos áldozata volt a szélsőséges időjárásnak. Az európai folyók vízhozama 2025-ben 11 hónapig volt átlag alatti, ami azt jelzi, hogy a változó körülmények Európa vízi rendszerein is nyomot hagynak. „A hőmérséklet emelkedése, a sokfelé pusztító tűzvészek és az aszályok fényében a bizonyíték egyértelmű: a klímaváltozás nem jövőbeli fenyegetés, hanem a jelenünk”. (https://hirado.hu/extra/tudomany-high-tech/cikk/2026/04/29/klimajelentes-a-gyors-felmelegedes-csokkenti-europa-ho-es-jegtakarojat).
Ha kevés hó esik, és olvadnak a gleccserek, akkor Európa folyói még nem fognak teljesen kiszáradni, de a vízjárásuk megváltozik, ami súlyos gazdasági és ökológiai válsághoz vezet. Európa nagy folyói (például a Duna, Rajna, a Rhone és a Pó) több forrásból táplálkoznak, így a gleccserek eltűnése még nem szünteti meg a teljes vízutánpótlást, de a legkritikusabb időszakokban – a forró nyarakon – a vízszint lecsökken. A gleccserek és a téli hótakaró Európa „víztornyaiként” működnek, A havat és jeget télen tárolják, majd a legszárazabb nyári hónapokban olvadékvízet adnak. Amikor nincs eső, a gleccserolvadás biztosítja, hogy a folyók ne apadjanak el. Aszályos nyarakon a Rajna vízhozamának jelentős részét az alpesi jég adja.
Ahogy melegszik az idő, a gleccserek gyorsabban olvadnak, ami rövid távon még több vizet és gyakoribb áradásokat is jelenthet. A tavaszi hóolvadás korábban következik be. Nyár végére, amikor a legnagyobb szükség lenne a vízre (mezőgazdaság, hűtővíz az erőműveknek), már nem marad jég, ami olvadhatna. Gleccserek nélkül a folyók vízszintje teljes mértékben a nyári csapadéktól függ, egy hosszabb aszály idején a nagy folyók hajózhatatlanná válnak, az élőviláguk pedig sérül.
A Rajna alacsony vízállása miatt már most is többször korlátozni kellett a teherhajózást, ami lassítja az áruszállítást. Az atom- és hőerőműveknek folyóvízre van szükségük a hűtéshez. Kevés víz esetén az erőműveket le kell állítani (ahogy ez Franciaországban már előfordult). Dél-Európa és a Duna-menti országok öntözőrendszerei veszélybe kerülnek. A folyók nem tűnnek el, mert az eső továbbra is táplálja őket, de „esőfüggővé” válnak, ami kiszámíthatatlan vízszintet, gyakoribb aszályos időszakokat és drágább vízgazdálkodást jelent.
A Duna esetében a helyzet összetettebb, mivel vízgyűjtő területe hatalmas, de a gleccserek eltűnése és a hóhiány már középtávon is drámai hatással lesz a folyóra. A következő 50 évben a Duna nyári vízhozama 15–40%-kal is csökkenhet Budapestnél. Bár a Duna vizének csak egy része származik közvetlenül gleccserekből, az Alpok szerepe meghatározó: az Alpok gleccserei és a téli hótakaró biztosítják a tavaszi és nyár eleji egyenletes vízszintet. Ha nincs hó, a folyó vízállása tavasszal is alacsony marad.
A gleccserek olvadása miatt a tavaszi olvadás után a folyó nyári utánpótlása megszűnik. Gleccserek nélkül a Duna vízszintje kizárólag a csapadéktól függ, ami nagy ingadozást jelent: hirtelen villámárvizeket és hónapokig tartó rekordalacsony vízállást.
A Paks I. és a tervezett Paks II. atomerőmű hűtéséhez elengedhetetlen a Duna vize. Ha a folyó túl alacsony vagy túl meleg (mint 2022-ben, amikor elérte a 26°C-ot), az erőművek teljesítményét korlátozni kell. Már most is gyakori, hogy a gázlók (például az Ínség-szikla megjelenésekor) miatt a teherhajók csak félgőzzel vagy egyáltalán nem tudnak közlekedni, ami drágítja az áruszállítást.
Az Ínség-szikla a Duna szigeteként, háttérben a Szabadság híd (Wikipedia)
Az Ínség-szikla a nevét onnan kapta, hogy csak aszályos időszakban, alacsony vízállásnál látható, de a legendák pontosabb magyarázattal is szolgálnak: az egyik szerint ilyenkor a sekély víz miatt leálltak a hajómalmok, és nem volt liszt; a másik a hajósok ínségéről szól, akik ilyenkor nem tudták az ősi átkelőhelyen üzemeltetni a kompjaikat. Néha a nevét többes számban is használják, ami arra utalhat, hogy van egy vízállás-intervallum, amikor már elég alacsonyan van a víz ahhoz, hogy a szikla magasabb részei előbukkanjanak, de ilyenkor még több kisebb szirtnek tűnik, és csak még alacsonyabb víznél válik láthatóvá, hogy egybefüggő a szikla.
A 19. század végéig a Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplom alatt számos nagyobb szikla sorakozott a hegy lábánál, amiknek mintegy folytatása volt a mederben az Ínség-szikla. 1898-1899 között a Szent Gellért rakpart kiépítésekor a felsőbb sziklákat felrobbantották. A vízből kiemelkedő szirtek eltűntek. A Szabadság híd budai pillére részben egy hasonló kőszirtre épült. Az Ínség-szikla felett folyó Duna a szikla után lesüllyedve mélyen kimosta a medret. A klímaváltozás következtében a közelmúltban Magyarországon évek óta jelentősen lecsökkent az átlagos csapadékmennyiség és a gyakoribb aszályos időszakok hatására, a 2015-2025 közötti időszakban a folyam éves vízhozamának tíz százalékos csökkenését mérték a vízügyi szakemberek. Az Ínség-szikla kibukkanását az utóbbi időszakban 2003 szeptemberében, 2011 novemberében, 2015 szeptemberében és 2018 augusztus elejétől egészen november elejéig meg lehetett figyelni. 2018. október 25-én 33 cm lett az abszolút negatív rekord. A Szabadság hídnál pedig észlelhetővé váltak a híd korábban sosem látott, háborúban felrobbantott maradványai. 2022 augusztusában, majd 2023 októberében ismét kibukkant a szikla. 2025 volt az első olyan év, amikor márciusban és júliusban is láthatóvá vált.
A Duna menti kutak biztosítják Budapest és sok más város ivóvizét, és ha a folyó szintje tartósan alacsony, a parti szűrésű kutak hozama csökken, az öntözés pedig ellehetetlenül. A felmelegedő és sekély vízben oxigénhiány léphet fel, ami tömeges kagyló- és halpusztuláshoz vezethet.
A szakemberek szerint a folyó nem fog eltűnni, de a vízgazdálkodást át kell alakítani. Az Alpokban és a Duna mentén is szükség lesz új tározókra az olvadékvíz megtartásához, A vizet nem elvezetni kell a csatornákon, hanem szétteríteni az ártéren, hogy beszivárogjon a talajba.
A Duna vízszintje Budapestnél 2028 április végénis folyamatosan apadt, és 90 centiméter alá süllyedt. A hivatalos mérések szerint április 27-én még 95 centiméter körül alakult a vízállás, majd estére tovább csökkent, egészen 89 centiméterig. Az érték rendkívül alacsonynak számít a tavaszi időszakban, amikor általában magasabb vízszintek jellemzőek a hóolvadás és a csapadék miatt. Az ország más részein még szélsőségesebb értékeket mértek. Több dunai mérőállomásnál is negatív tartományba került a vízállás, ami azt jelenti, hogy a vízszint a referenciaérték alá süllyedt.
Ercsi és Dunaújváros térségében mínusz 18 centimétert regisztráltak, míg Dunaföldvárnál a helyzet még rosszabb: itt mínusz 132 centiméteres vízállást mértek. (A Balatonból is hiányzik 20 cm.) Az adatok jól mutatják, hogy nem lokális jelenségről van szó, hanem az egész folyószakaszt érintő, kiterjedt problémáról. Az Ínség-szikla előbukkant. Már az elnevezése is beszédes: a múltban akkor vált láthatóvá, amikor az országot súlyos szárazság és élelmiszerhiány sújtotta. A néphagyomány régen a szikla felbukkanását mindig valamilyen közelgő nehézséggel, „ínséggel" kapcsolta össze.
A Tisza helyzete kritikusabb, mint a Dunáé. Míg a Dunát az Alpok gleccserei és hatalmas vízgyűjtője stabilizálja, a Tisza szinte teljesen a csapadéktól és a Kárpátok hótakarójától függ. A legfrissebb adatok szerint a Tisza vízhozama az elmúlt évtizedekben már 30%-kal csökkent, és a folyó vízállása sokszor alacsony. A Tisza vízgyűjtőjén (Kárpátok) nincsenek jelentős gleccserek, így a nyári vízutánpótlás kizárólag az esőre és a talajvízre korlátozódik. Ha télen kevés hó esik a Máramarosi-havasokban, elmarad a tavaszi áradás, ami feltöltené a holtágakat és a talajt. A„Szőke” folyóból „aszályos” folyó lett, a Tisza vízszintje rendkívül ingadozó. Alacsony vízálláskor Szolnoknál néha át lehet gázolni rajta, míg áradáskor métereket emelkedik napok alatt. A legnagyobb veszély a medermélyülés. A korábbi szabályozások miatt a Tisza „beásta” magát. Alacsony vízálláskor a folyó elszívja a vizet a környező talajból és a holtágakból, tovább szárítva az Alföldet.
A Tisza-tó (Kiskörei-tározó) az ország éléstárának víztartaléka. Ha a folyó hozama tartósan alacsony, a tározót nem lehet feltölteni, ami ellehetetleníti a mezőgazdaságot a Tiszántúlon. A sekély, állóvíz-szerűvé váló folyó nyáron túlmelegszik, ami oxigénhiányt és a halállomány pusztulását okozhatja. Már zajlik a szemléletváltás: a cél már nem a víz gyors elvezetése, hanem a vízmegtartás. Olyan szükségtározók épültek, amelyekbe áradáskor kivezetik a vizet, hogy aszály idején legyen mit visszaengedni. Új csatornarendszerekkel próbálják a Tisza vizét eljuttatni a kiszáradó Homokhátságra, szétteríteni. A Tisza nem fog „elfogyni”, de eső híján nyaranta lecsökken a vízszintje, ami közvetlenül veszélyezteti az Alföld mezőgazdaságát és ivóvízellátását is.
Már április végén 100 milliméternyi csapadék hiányzik a magyar termőföldekről, a talaj pedig országszerte olyan állapotban van, mint egy aszályos nyár elején. Az időjárás az év elejétől kezdve kedvezőtlen, havazásból is legalább kétszer annyi kellett volna a földek átnedvesedéséhez, a vízkészletek feltöltődéséhez, mint amennyi 2025 telén volt. Az értékes tavaszi csapadék szintén elmaradt 2026-ban, a földek kiszáradásához a sok napsütés és szél is hozzájárult. Nem kedvez az időjárás a szántóföldi növényeknek, de májusban egy nagy csapadék sokat segítene.
*A tavaszi időszak az egyik legkritikusabb az erdőtüzek szempontjából, mivel a hóolvadás utáni száraz, eső nélküli hetekben a tavalyi elszáradt növényzet rendkívül gyúlékony. Május első napjaiban erdőtüzekkel küzdöttek Németország több tartományában és a szomszédos Csehország határ menti területén is.
Tömeges kitelepítés Toszkánában: több ezer ember menekült el egy erdőtűz miatt (Forrás: MTI, 2026.05.01. 14:25) Több mint 3500 embert kellett kimenekíteni az olaszországi Toszkána térségében pusztító erdőtűz miatt, amely a Pisa és Lucca közötti területen tombolt, és különösen súlyosan érintette San Giuliano Terme települést, ahol a hatóságok teljes evakuálást rendeltek el.
A tűz néhány napja lobbant fel Pisa és Lucca között. Különösen súlyosan érintett a Monte Faeta-hegy közelében fekvő San Giuliano Terme település, ahol az éjszaka folyamán tovább romlott a helyzet. Csütörtök este a helyi hatóságok elrendelték az összes lakos evakuálását, akiket átmenetileg menedékhelyekké átalakított tornatermekben helyeznek el. A Pisa közvetlen közelében található Monte Faeta környéke népszerű nyaralóhely, különösen a túrázók körében. A régió vezetője, Eugenio Giani „nagyon súlyosnak” minősítette a helyzetet. Erdőtűz pusztít Graz térségében, a lángok megfékezésén 170 tűzoltó és egy helikopter is dolgozik. Jelenleg mintegy 70 hektáron ég a növényzet. Csapadék nem várható, a túrázókat óvatosságra intették. Mintegy 70 hektár erdős területen pusztít tűz Graztól északra (https://index.hu/kulfold/2026/04/30/graz-ausztria-stajerorszag-erdotuz-tuzoltok-oltas-helikopter-idojaras-aprilis-tavasz/).