Hadrianus császár palotája Budán
 
 
 
(2026 május)
 
 
 Hadrianus a Római Birodalom császára volt 117-től 138-as haláláig, légióparancsnok és Pannonia kormányzója. 117-ben elődje, Traianus, a pártus hadjárata során megbetegedett és meghalt, a hadsereg pedig Hadrianust kiáltotta ki császárrá. Hadrianus úgy látta, hogy a birodalom túlterjeszkedett és uralkodása alatt igyekezett megerősíteni külső határait és belső kohézióját, valamint igen sokat építkezett. Britanniai látogatása során utasítást adott az északi határt védő Hadrianus-fal megépítésére. Rajongott a hellén kultúráért, számos görög várost újraalapított, templomokat, szentélyeket építtetett. Létrehozta a görög városok szervezetét, a Panhelléniont. Rómában helyreállíttatta a Pantheont és megépíttette Venus és Roma monumentális templomát. Tovább vitte a Római Birodalmat az abszolút monarchia felé vezető úton, Róma Pantheonja is az ő idejében újult meg és kapta meg mai formáját. Tiburi villája az általunk ismert egyik legimpozánsabb római kori villakomplexum.
Hadrianus, felhagyva Traianus nagyszabású hódító törekvéseivel, defenzív külpolitikát folytatott. Uralma alatt  állandósultak a Római Birodalom határai, és kiépült az erődök és őrtornyok láncolatából álló határvédelmi rendszer, a limes. Számos tartományban, így Pannoniában is városi jogot adományozott több településnek, például Aquincumnak (mai Óbuda), Carnuntumnak (ma a Pozsony és Bécs közötti Bad Deutsch-Altenburg), Sallának (ma Zalalövő). Új városokat is alapított, amelyek fontos közigazgatási és gazdasági központokká váltak: Pannoniában Mursa (ma Eszék) coloniáját hozta létre.
A 132-ben kezdődő Bar Kohba-féle felkelést brutálisan leverette, a zsidó lakosság nagy része elpusztult vagy rabszolgasorba került. Júdeát és Jeruzsálemet átnevezte, utóbbit római kolóniává tette, ahonnan kitiltotta a zsidókat. Hadrianus felhagyott elődeinek agresszív, hódító külpolitikájával és a meglevő birodalom belső és külső fenyegetések elleni védelmére, a provinciák fejlesztésére koncentrált. Politikája beleillett abba a tendenciába, hogy a túlterjeszkedett Római Birodalom további területi bővülése Traianus után jelentősen lelassult. Hadrianus betiltotta a kasztrálás, körülmetélés barbár szokásait.
 
Hadrianus budai palotája
1868. május 8-án Ferenc József trónörököse, az alig tízéves Rudolf koronaherceg díszes kíséretével ellátogatott a városrészbe, hogy megtekintse az ottani ókori palotamaradványokat. A kirándulás megszervezésével Rómer Flórist, egykori bencés szerzetest, a magyar régészeti kutatások egyik megalapítóját bízták meg, aki a látogatásról részletes beszámolót írt a következő évben az Archaeologiai Értesítő című folyóiratban. A menet több helyszínen megállt, hogy az óbudai házakba beépített feliratos kőemlékeket és a földből előbukkanó kiásott romokat megtekintse a Kiscelli dombok tövében és a Flórián tér környékén. A Hadrianus-palota a Budapest III. kerületében lévő Hajógyári-sziget szélén, a légiós tábortól kissé északkeletre helyezkedett el. A Pannonia Inferior Aquincumban székelő helytartójának volt a palotája. Építési dátuma pontosan nem ismert, de a vélemények szerint a 106-108 között hivatalban lévő első helytartója, a későbbi császár, Hadrianus építtette, de mások a palota építését a 2-3. század fordulójára teszik.
 
 
A helytartói palota főépületének rekonstrukciós rajza Narmer
A Hadrianus budai palotája, -- a helytartói palota rekonstrukciós rajza – a közelmúltig a keleti épületszárnyat még kétszintes épületként ábrázolták, amelyet az újabb kutatások már nem tartanak valószínűnek. (Forrás: Wikimedia)
 
A talált rajzok a nagy fürdő fütőhelyének működését mutatják. A dunai (Hajógyári-) szigeten már az Óbudai Hajógyár alapításától, 1835-től kezdve kerültek elő római kori falmaradványok, római kori fürdőnek gondolták. Az 1850-es években a monumentális falak, a fürdőépületekhez tartozó medencék, a sokszor több méter magasan álló, festett falak és a mozaikpadlós épületrészletek, melyeket  ideiglenes lefedtek. 
A szigeten található épületek nagyobb léptékű feltárására 1941 és 1956 között került, a kirajzolódó méret alapján vált világossá, hogy a monumentális épület a provincia helytartójának lehetett a palotája. A feltárások és a bemutatás lehetőségeit erősen korlátozta, hogy a területen a háború után tovább működő hajógyár kiemelt stratégiai üzem volt, amely az első években szovjet jóvátételre állított elő tengeri járműveket. Az itt talált mozaikpadlók és építészeti díszek egy részét ekkor felszedték, és múzeumi raktárakba kerültek; a megmaradt épületeket visszatemették a föld alá. A Hajógyár bezárása után, az 1990-es években indulhattak újra a kutatások. A leleteket csak 2013-ban sikerült méltó módon bemutatni az Aquincumi Múzeum új kiállítóépületében.
Az első római katonai csapattestek a i. u. 1. század első felében érkeztek meg a Bp. főváros területére és kaptak állandó tábort először a Vízivárosban, majd később Óbudán. Domitianus császár uralkodásának idején, i. u. 89-től egy mintegy 5000 fős katonai alakulat, egy teljes római légió állomásozott a mai Flórián tér környékén megépült erődben. Az első században még egységes, stratégiailag nagy jelentőségű Pannonia provinciát Hadrianus császár idején, i. u. 106 körül osztották ketté. Így lett Aquincum az újonnan létrehozott tartomány, Alsó-Pannonia közigazgatási és katonai központjává, amely a szenátori rangú helytartó-székhely volt. A császárkorban a Pannoniához hasonló tartományokban a helytartók karrierjük során általában csak 2–3 évig voltak egy-egy tartomány vezetői, viszont hivatali épületeik, szálláshelyeik a Birodalom nagyságának és erejének tartós szimbólumai voltak.
Aquincumban a helytartó székhelye a legio-tábortól keletre épült meg egy olyan földnyelven, vagy inkább kis szigeten, amelyet legfeljebb csak egy keskeny mellékág választott el a szárazföldtől. A terület római kori vízrajza ma már többé-kevésbé rekonstruálható, és annyi bizonyos, hogy a történeti korokban a palota területének környéke és a mai Hajógyári-sziget északi része még két különálló sziget volt, egy Duna mellékág választott el őket egymástól.
 
Bár a Hajógyári-szigeten feltárt épületnek vannak korai előzményei is, a palotakomplexum mintegy 10 ezer négyzetméteres központi épületegyüttesének jelentős része már Hadrianus császár korában megépülhetett. A hatalmas építményt a következő évszázadban többször átépítették, bővítették; legszebb formáját a Severus császárok uralkodása idején, az i. u. 210-es években érhette el. A palota főhomlokzata kelet felé, a birodalmi határ felé nézett. Ebben a szárnyban az összes helyiség padlóját mozaikok borították, a termeket pedig padlófűtés tartotta melegen. Itt kaptak helyet a hivatalos helyiségek és a fogadótermek.
Az északi szárnyban medencék és fürdőhelyiségek sora található, ez volt a helytartó magánfürdője. A déli oldalon raktárak, hálóhelyiségek, személyzeti szobák kaptak helyet, a belső udvaron pedig egy kis háziszentély állt, ahol több helytartó feliratos oltárkövét is megtalálták. A nyugati oldalon található épületeknek csak kisebb részletei voltak kutatva, itt feltételezhetően további gazdasági épületek lehettek. A nagy épületszárnyak által körülvett belső udvar nyugati részében kemencéket is találtak, míg keleti felét lekövezték. Itt az udvaron két díszes építmény, a császárkultusz temploma és egy további kisebb szentély állt.
A Róma arisztokráciájához tartozó helytartók gondoskodtak arról, hogy a nagy fogadótermek, ebédlők, lakosztályok és fürdők bőségesen felszereltek legyenek pompás fa bútorokkal, fa- és fémasztalokkal, értékes keleti textilekkel, kőből és fémből készült szobrokkal, műalkotásokkal, hordozható képekkel. A fogadások és hivatalos étkezések alkalmával vendégek nemesfémből készült edényekből étkeztek, a lakomaasztalokra pedig itt is eljutottak a mediterrán világ ételei és borai, amelyeket kerámia amphorákban szállítottak ide a távoli tartományokból (https://obudaianziksz.hu/a-lathatatlan-palota/)
 
A palota jövője
A sziget és a palota területének hasznosítására az elmúlt két évtizedben sok elképzelés született és felejtődött el, a változó gazdasági és politikai szándékoknak megfelelően. Terveztek kaszinóvárost, sport- és szabadidőközpontot; többször volt szó arról, hogy a római épületeket teljesen fel kellene tárni, azokat védőtető alatt felépítve bemutatni.
A romok ma magasabb vízállás esetén a vízszint alatt fekszenek, így azoknak a bemutatására csak hatalmas árvízvédelmi és vízszigetelési munkák után lenne lehetőség. Az újraépítés ellen műemlékvédelmi és régészeti szakmai szempontból számos érv szól. Mivel itt egy több évszázadon át használt, legalább öt nagyobb építészeti fázisú építményről beszélünk, nem lehet egyetlen építészeti korszakot kiragadva, az épületet hitelesen rekonstruálni. Jobb megoldást jelenthetne a palota egy rekonstruált, víz feletti részének bemutatása, amely látványos kulturális helyszínné válhatna. 2019-ben a dunai limes világörökség projekt nevezéséből az utolsó pillanatban kiemelték a helytartói palotát. Miért?
Jelenleg nincs érvényes koncepció a bemutatásra. Az aquincumi helytartói palota ma mintegy két méter mélyen rejtőzik a föld alatt, nagyrészt a szigeten működő golfpálya területén, így ma abból a helyszínen annyi sem látható, mint 150 évvel ezelőtt, a Habsburg trónörökös látogatása idején (https://hu.wikipedia.org/wiki/Hadrianus-palota)
A palota óriási alapterületű: 8-10 000 négyzetméteres volt, ami kőfallal volt körülvéve. A „saroktornyos, homlokzati dísztornácos (portikuszos) centrális nagytermes luxus villatípus peristylummal kombinált változatát” képviseli. A Dunához legközelebb eső, valószínűleg kétszintes épületrészben voltak a lakóhelyiségek. A traktus főhomlokzatát nyitott galéria díszítette, ahova a saroktornyokból lehetett feljutni.
A palota keleti szárnyában volt a testőrség lakhelye, de gazdasági helyiségek is voltak ebben a részben. Az épület belső helyiségeit gazdagon díszítették oszlopsorokkal, amik közül megemlítendő az ebédlő, és a bonyolult alaprajzú fürdő.
A hypocaustum-rendszerrel fűtött belső helyiségek padlója mozaikkal volt kirakva, ami fekete-sárga, fekete-fehér színű stilizált szívalakokat és meandermintákat ábrázolt, hálórendbe szerkesztve. Gyakori volt a figurális minta is: nádszálak, vadkacsa, pontyot kergető kardhal stb.
A falakat freskók borították, amik Hadrianus korától a 3. század közepéig követik a stílusok változását. Előbb a 2. század elejének szigorúan szimmetrikus ábrázolásmódja figyelhető meg, majd a század közepén a pompeii 3. stílusra visszavezethető impresszionista stílus váltotta fel a korábbit, aminek a fő jellemzője volt az aranysárga, türkizkék háttér, a dús lombok és a naturalisztikus virágfüzérek, a lebegő vagy lépő alakok és a fény-árnyék hatás érzékeltetése. A 3. század első felének stílusát a falsík hármas tagolása, a merev, kontúros motívumok jellemezték. A palota falfestészetének negyedik periódusában a részletek elmosódása, a formák egyszerűsödése az úgynevezett "tapétaminta" irányába hatott.
A palota belső udvarán állt a császárkultusz pódiumtemploma, ahonnét egy tógás szobor került elő. Ennek a közelében került elő Nemesis istennő életnagyságú szobra is.
A palotán nagyobb bővítéseket eszközölhettek a 3. század elején, a Severus-korban. A palotát valószínűleg a 3. század utolsó harmadában hagyták el, a régészeti kutatás azt valószínűsíti, hogy az árvízveszély növekedése volt az ok.
A Duna-Gőzhajózási Társaság hajógyártelepén talált, és a 19. században még magasan álló romokat Rómer Flóris 1854–1857 között tárta és mérte fel, és a mérnök Zsigmondy Gusztáv. Az ásatásokat 1941–1942 illetve 1951–1956 között Szilágyi János vezetésével végezték, a feltárt romokat visszatemették. A  romok jelentősége az, hogy a Római Birodalom egykori területén mindössze öt helytartói palota maradványairól tudnak a szakértők, és ez a palota az egyik legjobban dokumentált helyszín.
 
Miért nem látogatható ez a terület? A palota ma nem látható, a föld alatt van, az ásatások után visszatemették, felette most egy golfpálya található. Az, hogy a feltárás után a romokat visszatemetik, megszokott a régészeti lelőhelyek esetében, a szakszerű visszatemetés ugyanis megvédi a sérülékeny részeket a további pusztulástól.
aquincumi muzeum