Süllyedő városok, emelkedő tengerek
(2026 április)
A tengerszint emelkedése és a nagy viharhullámok miatt 2035-ig a világ legfontosabb kikötőinek egy részét át kell építeni, vagy védelmi rendszerekkel kell ellátni, a dokkok megemelése vagy gátrendszerek kiépítése válik szükségessé.
Ázsiában Sanghaj, Kína egyik legnagyobb globális csomópontja, ahol a hollandiaihoz hasonló árvízvédelmi rendszerek kiépítését javasolják a szakértők. Szingapúr is nagy kockázatú stratégiai kikötő a tengerszint emelkedése miatt. Kolkata, Indiában, ahol az alacsonyan fekvő területként nehezen védhető a viharhullámokkal szemben. Ningbo-Zhoushan és Dalian, Kínában szintén a veszélyeztetett listán szerepelnek.
Az USA-ban Houston és Galveston az olajszállításban betöltött szerepük miatt, átépítik a kikötőket. Lazaro Cardenas, Mexikóban lassan már működésképtelenné is válhat jelentős fejlesztések nélkül.
Európa és Közel-Kelet területén Rotterdam, Hollandiában ugyan híres a védelmi rendszereiről, a fokozódó nyomás miatt folyamatos korszerűsítésre szorul. Antwerpen-Bruges, Belgiumban fel kell készülnie a túl magas, a túl alacsony vízállás szélsőségeire.
Ras Tanura és Yanbu, Szaúd-Arábiában az ország olajexportjának 98%-át kezelik, így védelmük nemzetbiztonsági kérdés. A kikötőkben a dokkokat meg kell emelni. a hajók biztonságos kikötéséhez magasabb rakpartokra van szükség az emelkedő vízszint miatt. Olyan komplex rendszereket, mint a londoni Thames Barrier vagy a holland Maeslant Barrier kell építeniük. A partmenti infrastruktúra is megerősítendő, a raktárak és logisztikai területek védelme szükséges gyakoribb viharhullámok ellen. Részletesen az Európai Éghajlat-alkalmazkodási Platform (Climate-ADAPT) oldalán.
Alexandria nagy veszélyben van, mert a Földközi-tenger emelkedő vízszintje és a part menti erózió miatt tömegesen omlanak össze az épületei. Az elmúlt évtizedben évente 40 ház megsemmisült, míg korábban évi egy-két eset volt. A tengerszint évente több milliméterrel emelkedik, sós víz beszivárog a talajba, és alulról roncsolja az épületek alapjait.
Ha nem történnek sürgős beavatkozások, Alexandria több ezer lakóépülete végleg eltűnhet a térképről, de Amszterdam, Velence és Bangkok is a víz martalékává válhat, részben már 2030-ra. . A globális felmelegedés következményeként a föld gleccserei olyan rohamosan olvadnak, hogy minden évben 273 milliárd tonna jeget veszítenek, amely az óceánokba kerül. A folyamat hozzájárul a tengerszint emelkedéséhez, veszélybe sodorva az alacsonyan fekvő partvidékeket világszerte. Történelmi jelentőségű városok és az emberiség történetében meghatározó kulturális és kereskedelmi központok kerülhetnek víz alá 2030-ra, amelyekről nem is sejtenénk, hogy már most a fennmaradásért küzdenek.
Az ókori Egyiptom egyik legfontosabb központja Alexandria, amelyet még Nagy Sándor alapított i. e. 331-ben, és ahol a legendás egyiptomi uralkodó, VII. Kleopátra született. Az egykoron fényűző kereskedelmi és kulturális központ súlyos problémákkal küzd napjainkban. A Földközi-tenger szintjének emelkedése és a part menti erózió drámai növekedést hozott az épületomlások számában. Az eddig évente egy-két eset helyett az elmúlt évtizedben évente akár közel félszáz épület is összeomlott, veszélyeztetve a város lakosságát és gazdag történelmi örökségét.
Kő kövön nem marad a sós víz beszivárgása miatt. Izotópos vizsgálatokat végeztek, amelyek egyértelműen alátámasztották, hogy a beszivárgó tengervíz kikezdi az épületek alapjait, és gyengíti azok tartószerkezetét.
Erősen megváltozott Alexandria közel 80 kilométer hosszú partvonala az elmúlt évszázadokban. Az 1887-es, 1959-es és 2001-es térképek és műholdképek összevetése kimutatta, hogy a partvonal az elmúlt 20 évben több tíz méterrel beljebb tolódott, aminek következtében a talajvíz szintje jelentős mértékben megemelkedett. A problémák együttesen beláthatatlan pusztítást végezhetnek a városban, 2030-ra már egy ekkora terület lehet érintett Alexandriában:
A helyi kormányzat szerint megközelítőleg 7000 épület lehet jelenleg veszélyben Alexandriában. 2022-ben egy turisták körében is népszerű, 14 emeletes épület dőlt össze a városban, a szakértők úgy vélik, hogy a talajvíz beszivárgása okozta a tragédiát. Egy évvel később, 2023-ban szintén egy többszintes lakóépület összeomlását okozta a sós talajvíz, abban a balesetben négyen vesztették életüket.
Az omladozó Alexandria Egyiptom egyik legfontosabb kulturális és történelmi központja, amely jelenleg is 6 millió ember otthona. Az ókori világ egyik csodájának számító világítótorony, valamint számos más régészeti helyszín leletei is a városban találhatóak. A mostani épületomlások a több évszázados műemlékeket is veszélyeztetnek.
A legalapvetőbb és leggazdaságosabb megoldást a természetes, homokból és növényzetből készült gátak jelentenék, amelyek megakadályozzák a tengervíz betörését a lakott területekre, és ha modern vízelvezető rendszereket építenének a talajvíz ellen.
Amszterdamba, Velencébe és Bangkokba is érdemes mielőbb ellátogatni, sok más mediterrán és tengerparti város is hasonló kihívásokkal néz szembe. Az elmúlt 100 évben a tengerszint átlagosan 20 cm-t emelkedett, ennek üteme pedig gyorsul. Évente átlagosan 3,4 mm-t emelkedik a tengerszint, de egyes helyeken a talajsüllyedés miatt ennél is gyorsabb a folyamat. A Climate Central térképei elénk is tárják, ezek kifejezetten azzal a célzattal készültek, hogy megmutassák, a világ mely részeit fenyegeti az emelkedő tengerszint, mely meghatározó városok kerülhetnek jelentős mértékben víz alá már 2030-ra?
Amszterdam, Hollandia esetén nem véletlenül emlegetik sokszor a tenger szintje alatt fekvő területeket, ugyanis Amszterdam, Rotterdam és Hága is alacsonyan fekszenek az Északi-tenger partján, így az ország régóta fejlett gát- és zsiliprendszerekkel védekezik az árvizek ellen. A jövőben ezek a védelmi rendszerek kérdéses, hogy meddig bírják.
Egy 2020-as tanulmány szerint mégis Bangkok lehet a legveszélyeztetettebb nagyváros a tengerszint-emelkedés szempontjából. A thai főváros mindössze 1,5 méterrel fekszik a tengerszint felett, és gyorsan süllyed – évente 2-3 centimétert, a város alatt elhelyezkedő sűrű agyagréteg pedig csak tovább növeli az áradások kockázatát. A jelenlegi modellek szerint 2030-ra Bangkok egyes part menti negyedei, például a Tha Kham és a Samut Prakan, valamint a város fő nemzetközi repülőtere, a Suvarnabhumi Nemzetközi Repülőtér is víz alá kerülhet.
Velence kapcsán halljuk legtöbbször, hogy az emelkedő vízszint a teljes várost érinti. Velence igen nehéz helyzetben van, mivel nemcsak a tengerszint emelkedésével kell megküzdenie, hanem maga a város is gyorsan süllyed. Az utóbbi években gyakoriak voltak a súlyos áradások. Velence már szinte minden lehetséges forgatókönyvre felkészült, és kiépített egy komplex árvízvédelmi rendszert is, aminek rendkívül költséges a fenntartása és fejlesztése.
A probléma persze többek között az amerikai New Orleanst és New Yorkot, az indiai Mumbait, az iraki Bászrát és a vietnámi Ho Si Minh-várost is érinti, és a Csendes-óceáni szigeteket.
Érdekesség: Az ókori asszuáni kikötői rakpartok és építmények maradványai ma 6–8 méter mélyen találhatóak a jelenlegi felszín, a Nílus mai vízszintje alatt.
A jelentős szintkülönbség az évezredek során felhalmozódott hordaléknak és üledéknek (szubsztrátumnak) köszönhető. Mielőtt az asszuáni gátak megépültek volna, a Nílus évenkénti áradásai folyamatosan friss iszapot raktak le a part mentén. Az iszap évszázadonként átlagosan 10–12 centiméterrel emelte meg a talajszintet a partokon, és vállakat épített.
A gránitbányákhoz kapcsolódó ókori rakpartok kövei 6–8 méterrel a mai szint alatt fekszenek. Asszuánnál, az ókori Egyiptom déli határán, a vízszint áradások idején 15 métert is emelkedhetett. Az Asszuáni-gát (Nagy Gát) megépítése és a Nasszer-tó kialakítása után számos ókori építmény, például a Philae-szigeti Ízisz-templom is teljesen víz alá került, de nemzetközi összefogással áttelepítették. A lerakódás nem tiszta homokból, hanem a Nílus évezredes áradásai során lerakódott folyami iszapból, finom szemcsés hordalékból és vályogból áll, amely az évszázadok alatt fokozatosan temette be az egykori part menti struktúrákat. Az Asszuáni-gát megépítése előtti évezredekben a Nílus áradásai évszázadonként átlagosan 10–12 centiméternyi friss üledéket hagytak hátra, ami az ókor óta eltelt közel 4000-5000 év alatt adja ki a mai 6–8 méteres mélységet.
Érdekesség2: Vádi al-Jarf egy egyiptomi Vörös-tengeri kikötő, Szueztől 119 km-re délre. A világ legrégebbi mesterséges kikötője. Kő mólós, amelyet több mint 4500 évvel ezelőtt épített Hufu fáraó. A kikötő érdekessége az, hogy a szél és a sivatagi patak (vádi) 4500 év alatt nem töltötte fel. Nevezetes arról is, hogy itt találták az első papiruszokat. Az egyik dokumentum különösen érdekes: Merer, a Khufu Nagy piramisának építésében részt vevő tisztviselő naplója a piramis kőszállításairól.