Hajógerinc nélküli, hosszanti kötéllel merevített, akáciafa hajó modellje Sahure fáraó (kb. i. e. 2465 - i. e. 2425) idejéből
(Ship Model Gallery, Ventura County Maritime Museum, Ohio, USA, https://warther.org/Carvings.php)
Hérodotosz Történelmei II. könyvében írta le, hogy a hajók mézgás akáciafából készültek. A fából kb. 105 cm hosszú palánkokat vágtak, és téglaszerűen, "varrással", vékony kötelekkel rögzítették egymáshoz a palánkokat. A varratokat papirusszal tömítték. Hérodotosz így folytatja: „Kormányevezőt készítettek hozzá, amelyet a hajó végén rögzítettek; és egy árboca volt, papiruszvitorlája. Felfelé, hacsak nem fúj nagyon friss szél, a partról vontatják őket: lefelé viszont egy körülbelül 114 font súlyú, lyukkal fúrt kővet erősítenek a végéhez, ami irányban tartja."
A kisebb, 2-3- tonnás fehér piramis fedőköveket a Nílus keleti partjáról szállították a piramisok építéséhez, erre vonatkozóan találtak papiruszt, leírást (https://en.wikipedia.org/wiki/Diary_of_Merer). Merer naplója (más néven Papyrus Jarf), ami a több mint 4500 évvel ezelőtti papirusznaplók elnevezése, amelyet Merer, egy középrangú munkavezető írt. Khufu fáraó uralkodásának 26. évéből származnak, uralkodott kb. i. e. 2589-től 2566-ig. A (hieratikus) hieroglifákkal írt szöveg Merer és legénysége napi tevékenységeinek listáiból áll. A fehér mészkőtömbök turai kőbányákból Gizába hajóval történő szállítását dokumentálják. A papirusz egyes részeit a kairói Egyiptomi Múzeumban állították ki. Körülbelül tíznaponta két-három oda-vissza utat tettek meg, talán 30, egyenként 2–3 tonnás követ szállítottak, ami havi 200 követ jelent. Körülbelül negyven hajós dolgozott Merer irányítása alatt. A papiruszokban szereplő időszak júliustól novemberig tart, a Nílus áradásának idejére esik.
A nagy Níluson szállított kövek a piamisok burkolóköveinél lényegesen nehezebbek: a Nagy (Khufu) Piramis Királykamrájának, a mennyezetét alkotó asszuáni gránitgerendák mindegyike legalább 40 tonnát nyom, bár a kilenc gerenda közül több ennél is nehezebb. A jelenleg álló obeliszkek (https://hu.wikipedia.org/wiki/Obeliszk_(%C3%A9p%C3%ADt%C3%A9szet)) többsége több mint 20 méter hosszú. és nehezebb mint 100 tonna. Asszuánban (kb 900 km-re a piramisoktól) egy kőbányában egy otthagyott, befejezetlen obeliszket is találtak:
Kőszállító szán (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/226-kofuras-az-okori-egyiptomban.html?layout=blog&Itemid=101)
Egy fáraó temetése: szánon vontatják a temetési bárkát, előtte vizezik az utat, a hajótestet részben kékre festették.
Szoborvontatás (https://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_pyramid_construction_techniques)
Érdekesség: hogy Khufu fáraó idejéből találtak az egyik alabástrom bányában egy meredek rámpát (https://www.livescience.com/63978-great-pyramid-ramp-discovered.html). A rámpa két oldalán két lépcsősor található, számos oszlopnyílással. Az oszlopokra kötötték a köveket mozgató köteleket. Feltételezhető, hogy a meredek rámpán a köveket nem vonszolták, hanem görgették. Lefektették az oszlopokhoz kötött köteleket a rámpára a kő alá, és felette visszavezették. A kisebb, 2-3 tonnás kövek sérülés nélkül görgethetőek.
KÖVEK SZÁLLÍTÁSA A NÍLUSON
A kutatók által széles körben elfogadott egyik obeliszk szállítási módszer (a két obeliszk hajóra rakása ma is komoly kihívás lenne):
Hatsepszut (i. e. 1479 – 1458) obeliszkszállító hajójának vontatása a Níluson (https://www.researchgate.net/figure/Scene-of-obelisks-being-transported-by-barge-mortuary-temple-of-Hatshepsut-at-Deir_fig3_366872137)