A gömbvillám plazmájában
 
a Yukawa potenciál módosítja az elektromos potenciált (Debye-árnyékolás)
 
 
 
                                                                                                                                                                                              (2026 február)
 
 
 
 

A plazmákban az árnyékoló Yukawa-potenciál írják le azt a jelenséget, amikor a szabad töltéshordozók (elektronok és ionok) egy Q teszttöltés (ténylegesen porszemcsék) köré gyűlve árnyékolják a Q töltés elektromos terét. A  Yukawa-plazmákbanmozgékony töltéshordozók (elektronok és ionok) átrendeződnek, és semlegesítik a plazmába helyezett külső elektromos teszttöltés terét. A hatás alapvetően meghatározza a plazmák viselkedését. A plazmában lévő töltés nem a vákuumban megszokott potenciált hozza létre, hanem egy exponenciálisan lecsengő mezőt, a folyamatot Debye-árnyékolás-nak is nevezik. A Yukawa potenciál formája: Q exp(-r/λD)  /4πεr, ahol λD a Debye-hossz, a λD paraméter határozza meg az árnyékolás mértékét: ezen a távolságon túl a töltés hatása elhanyagolhatóvá válik. Vákuumban a potenciál a távolsággal fordítottan arányos Coulomb-potenciál, ami  a plazmában módosul egy exponenciális csökkenéssel. A módosított formát hívjuk Yukawa-potenciál-nak (vagy árnyékolt Coulomb-potenciálnak).
módosított Yukawa-potenciál hőmérsékletfüggése: ha magasabb a plazmahőmérséklet, nagyobb a részecskék kinetikus energiája, ami nehezíti az árnyékoló felhő kialakulását, így a Debye-hossz növekszikA Debye-hossz egyenesen arányos a hőmérséklet négyzetgyökével. A hőmérséklet növekedésével az árnyékolás kevésbé hatékony, a potenciál hatótávolsága megnő, és a Yukawa-potenciál kezd visszaalakulni a hosszú hatótávolságú Coulomb-potenciállá. A Yukawa-típusú kölcsönhatások jelenléte alapvetően módosítja a rendszer termodinamikai tulajdonságait. módosított Yukawa-potenciál függése erős még a sűrűségétől, mert ha a plazma sűrűbb, akkor több töltés áll rendelkezésre az árnyékoláshoz. 

Felületi feszültség Yukawa-plazmákban
A Yukawa-potenciállal leírható rendszerekben (például erősen csatolt porplazmákban vagy kolloidokban is) a felületi feszültség a részecskék közötti vonzó vagy taszító erők eredőjeként jelenik meg a fázishatárokon. A felületi feszültség mértéke szorosan összefügg az árnyékolási Debye-hossz paraméterrel, ha az árnyékolás rövid hatótávolságúvá válik (rövid a Debye-hossz), a felületi feszültség lecsökken.
Plazmahártya alakul ki, mert a gyorsabb elektronok miatt egy pozitív töltésű réteg alakul ki, a réteg néhány Debye-hossz vastagságú, és elektromos gátat képez, amely egyensúlyban tartja a részecskeáramokat. A Debye-hártya egy vékony, pozitív töltésű plazmaréteg, amely s  határfelületen képződik, és a felületet negatívan feltöltődő, gyorsabban mozgó elektronok eredményeként jön létre. Potenciálgátként működik, amely kiegyensúlyozza az elektron- és ionfluxusokat, vastagsága jellemzően néhány Debye-hosszúságon átível. A teljes magyarázat a Debye-hosszról szóló Wikipédia-oldalon olvashatja: https://en.wikipedia.org/wiki/Debye_sheath.*
Porplazmák esetén
A gázplazmába került mikrométeres porszemcsék hatalmas töltést gyűjthetnek össze, és egymással Yukawa-potenciálon keresztül hatnak kölcsön, gyakran "plazmaszemcséket" alkotva. Befolyásolja a plazma felületét, a felületi feszültséget, összetartó erőt képez gömbvillámok esetén.
A Yukawa-potenciál (árnyékolt Coulomb-potenciál) alapvetően meghatározza a rendszert összetartó erőket és a felületi tulajdonságokat, de a hatás eltér a klasszikus folyadékokétól. A Yukawa-potenciál önmagában gyakran taszító (például azonos töltésű porszemcsék között a plazmában), amikor egy rendszer "összeáll" és felületi feszültsége van, szükséges a vonzó komponens is: az ionok és elektronok közötti vonzás tartják egyben a rendszert. A felületi feszültség a fázishatáron fellépő kohéziós erők aszimmetriájából adódik. Ha a Debye-hossz kicsi (erős árnyékolás), a részecskék csak a közvetlen szomszédaikkal hatnak kölcsön, amikor a felületi feszültség alacsonyabb, mert a hatótávolság korlátozott.
Hosszú hatótávolságú hatásnál, az árnyékolás gyenge, és a részecskék távolabbról is "látják" egymást, ami növeli a belső energiát és a felület kialakításához szükséges munkát, tehát a felületi feszültség nő. A Yukawa-rendszerekben a felület nem egy éles vonal, hanem egy átmeneti réteg: a határfelületnél a részecskesűrűség nem ugrik hirtelen nullára, hanem a Debye-hosszal összemérhető távolságon belül cseng le. Erősen csatolt rendszerekben (pl. porplazmákban) a felület mentén a részecskék rétegekbe rendeződhetnek, ami a felületi feszültség anizotrópiájához (irányfüggéséhez) vezethet. Plazmagáz esetén az árnyékolás megakadályozza, hogy a gáz szétrepüljön a saját elektrosztatikus taszítása miatt (kvázineutralitás). A Yukawa-potenciál az árnyékolás miatt szabályozza a kohéziós erők hatótávolságát. Minél kisebb a Debye-hossz (erősebb árnyékolás), annál "puhább" és kevésbé stabil a felület. Az árnyékolás kevésbé lesz hatékony, a potenciál hatótávolsága megnő, a Yukawa-potenciál kezd visszaalakulni a hosszú hatótávolságú Coulomb-potenciállá.
 
A felületi feszültség csökkenése
A klasszikus folyadékokhoz hasonlóan a Yukawa-rendszerekben is a hőmérséklet emelkedésével a felületi feszültség csökken. A magasabb hőmérséklet növeli a szétrepülni akaró részecskék termikus nyomását, ami ellensúlyozza az összetartó (kohéziós) erőket. Egy bizonyos kritikus hőmérséklet felett a kohéziós erők már nem képesek egyben tartani a rendszert, a felületi feszültség nullára csökken. A rendszer állapotát a hőmérséklet és a potenciál energiájának aránya határozza meg, egy csatolási paraméter. Magas hőmérsékleten a termikus energia dominál, a rendszer kaotikussá válik, és ideális gázként vagy gyengén csatolt plazmaként viselkedik.
 
*
A Debye-hüvely (más néven elektrosztatikus hüvely) a plazma egy olyan rétege, amelyben nagyobb a pozitív ionok sűrűsége, és így összességében többlet pozitív töltés van, amely kiegyenlíti az ellentétes negatív töltést a felületén, amellyel érintkezik. A réteg vastagsága több Debye-hosszúságnyi, ez az érték a plazma különböző jellemzőitől (pl. hőmérséklet, sűrűség stb.) függ.
A Debye-hüvely a plazmában azért keletkezik, mert az elektronok hőmérséklete általában nagyságrendileg nagyobb, mint az ionoké, és sokkal könnyebbek. Következésképpen legalább 600-as szorzóval gyorsabbak az ionoknál. Az anyagfelülettel való határfelületen tehát az elektronok kirepülnek a plazmából, negatív töltéssel feltöltve a felületet a plazma tömegéhez képest. A Debye-árnyékolás miatt az átmeneti régió skálahossza a Debye-hossz λlesz.
Ahogy a potenciál növekszik, egyre több elektron verődik vissza a rétegpotenciálról. Az egyensúly akkor áll be, amikor a potenciálkülönbség néhányszorosa az elektronhőmérsékletnekA Debye-réteg a plazmából a felületre való átmenet. Hasonló fizika zajlik két, eltérő tulajdonságokkal rendelkező plazmarégió között is; az e régiók közötti átmenetet kettős rétegnek nevezik, és egy pozitív, valamint egy negatív réteget tartalmaz. Az elektronok körülbelül 600-szor olyan gyorsan mozognak, mint az ionok.