HAJÓK TÖRTÉNETE: A LATIN VITORLA EREDETE
(2026 május)
ABSTRACT
A ma általánosan használt háromszögletű, azaz latin vitorla, eredete: Egyiptomból és a Perzsa-öbölből terjedhetett el, arab közvetítéssel a Földközi-tengeren. Széllel szemben is lehet vitorlázni a latin vitorlával, a fordulékonyságot a a felső árbocrúd áthelyezése biztosította. A kormányevezős változata még nehezen volt kezelhető. Keel (fenékgerenda) szükséges a használatához, hogy ne sodrodjon oldalra a hajó. Az ókori egyiptomi, nílusi hajóépítés egyik jellemző sajátossága, hogy a hajóépítéssel kapcsolatos újítások a korban először a Níluson jelentek meg, majd innen terjedtek el Egyiptom környékén, a Vörös-tengeren is. Az ókorban általánosan használt vitorlásokat négyszögletes hátszélvitorlákkal építették, A latin vitorlával kapcsolatban felmerül a Perzsa-öböl is, és az, hogy innen származott el az Indiai-óceánra is.
A LATIN VITORLA EREDETÉRŐL
A latin vitorla (https://www.britannica.com/technology/lateen-sail) háromszög alakú. Előnye, hogy széllel ferdén szemben is lehetett vitorlázni a latin vitorlával. Másik előnyös tulajdonsága a rövid árboc volt, mert a négyszögletes vitorlához szükséges magas árbocfák megszerzése mindig is nehézségekbe ütközött, 1500 méter magasságban nőttek a magas cédrusfák, és gyorsan elfogytak Libanonban. Kezdetben nehézkessé tette a latin vitorla használatát, hogy a vitorlarúd a fedélzetre támaszkodott és fordulásnál át kellett emelni a másik oldalra. A latin vitorla elterjedését adályozta az is, hogy a gyakori fordulóknál a kormányevezők teljesen alkalmatlanok voltak a hajók gyakori irányváltására. A kormánylapátokkal együtt terjedt el a latin vitorla használata a 14. - 15. századokban.
A korabeli ábrázolásokon egyes kishajók talán rudas (pányvás, átlós rudas) vitorlázatot viseltek: római sírköveken pedig már, a valószínűleg arab hatást tükröző háromszögletű latin vitorla látható egyes kutatók szerint, talán ez az első latin vitorla ábrázolások, domborműveken: két híres sírkő is ábrázol háromszögletű vitorlát, az i. u. 2. századból származó athenai-i sírkő és egy terracinai dombormű (Nem meggyőzőek, alsó rúd nélküli keresztvitorlák).
„Kelenderis hajó – négyszögletes vagy késői vitorla?” című cikk ábrája, amely egy kikötői jelenetben látható vitorlás hajó tanulmányozásáról és értelmezéséről szól. Egy 1989 és 1992 között Kelenderisben, Törökországban végzett ásatások során felfedezett mozaik díszítése.
Következtetésükben a szerzők, Zoroglu professzor, a törökországi Konya Selçuk Egyetemről, a feltárás igazgatója és a mozaik megtalálója, valamint Dr. Zaraza Friedman, a haifai (Izrael), a tengerészeti értelmezésért felelős személy, kijelentik, hogy „A Kelenderis hajó vitorlája a 4–6. századból vagy korábbiakból származó hagyományos hajók gyakori négyszögletes vitorlája”. A Zoroglu (1993; 1994; 1995; 1996) által publikált mozaikrajzot még soha nem tárgyalták tengerészeti szempontból, azon kívül, amelyet Zaraza Friedman doktori disszertációjában szerepel (2003).
Egy 7. századi, Kelliából, Egyiptomból származó, latin vitorlás hajó
Bizánci közvetítéssel érkezett Európába a latinvitorla. A latin vitorla Egyiptomból vagy a Perzsa-öbölből származhat, és később az arabok is terjesztették a használatát a 13. században Marokkótól Indiáig, a Perzsa-öböltől Mozambikig. Az "elfogadható bizonyítékhoz" Frederick van Doorninck szakmai publikációi szükségesek, aki kifejezetten a hajótest és a vitorlázat kapcsolatát kutatta.
A mediterrán eredetről: a római kori eredet erősen vitatott, a legkorábbi régészetileg feltárt hajó, amelyet latin vitorlával rekonstruáltak az i. u. 6. századra datálható, és további négyet bizonyítanak még az arabok földközi-tengeri előre nyomulása előtt. A kelenderisi hajómozaik erősen vitatható.
A kelliai hajógraffito a 7. század elejéről származik. Az irodalom szerint a 6. századra a lateen vitorla nagyrészt felválthatta a négyszögletes vitorlát a Földközi-tengeren, és a keresztvitorla a 13. század közepéig szinte eltűnt a mediterrán területről. A latin vitorla lett a bizánci dromon hadigálya szabványos vitorlája, és valószínűleg Belisarius zászlóshajója is ezt használta a Vandál Királyság elleni az i. u. 532-es invázió során. A muszlim hódítások után az arabok a kopt népességen keresztül vették át a lateen vitorlát. A latin vitorla korai használatának kutatását megnehezíti, hogy a korai iszlám művészetben a vitorlások ábrázolásainak hiánya. Egy 11. századból származó, a szaracéniai Déniából származó mázas kerámiaedény jelenleg a legkorábbi biztosan azonosítható példa, amelyet a Földközi-tengeren találtak.)
Frederick van Doorninck történész és régész kutatásai szerint a háromszög alakú latin vitorla legkésőbb a 9. század végére (kb. 880-ra) elterjedt a mediterrán térségben. Van Doorninck a bizánci hajózás szakértőjeként kiemeli, hogy bár a képi ábrázolásokon ekkor tűnik fel először a háromszögletű forma, valószínűleg már korábban is használatban lehetett. Ennek oka, hogy a korabeli kódexillusztrátorok gyakran egymást másolták, és évtizedekig vagy évszázadokig ismételték a hagyományos formákat, mielőtt az újításokat átvették volna. Van Doorninck szerint egy kb. 880-ból származó bizánci kéziratban látható először a mai értelemben vett háromszögletű latin vitorla a négyszögletűvel szemben. A "settee" vitorla egy átmenet: A kutatók (köztük Van Doorninck is) megkülönböztetik a latin vitorlát az úgynevezett settee vitorlától, amely egyfajta átmenet volt, már majdnem háromszögletű, de az elején van egy rövid függőleges éle. Ez utóbbi már az 5-6. században elterjedt volt. Van Doorninck írásaiban a bizánci dromonok és kereskedelmi hajók technológiai fejlődésének kulcsaként szerepel.
A Níluson gyakoriak a felukkák
A nílusi felukkákat ma is sverttel szerelik, a folyó alacsony vízállásakor miatt tolórudat is használnak
Felukkák napjainkban a Níluson, a taxiként is működnek
BIZÁNCI HAJÓK
A legkorábbi bizonyítékok a Földközi-tengeren a latin vitorlák létezésére IX. század végi görög bizánci kéziratokban találhatóak, amelyeken a latin vitorlák rajzai láthatóak (https://nabataea.net/explore/navigation_and_sailing/ancient-sailing-and-navigation/-ból: Bibliotheque Nationale, MS, grec., no. 510, fols. 3 és 367v,; H.H. Brindley, Early Pictures of Lateen Sails" in Mariner's Mirror col. xxi, 1926, és Sottas, J., An Early Lateen Sail in the Mediterranean, in Mariner's Mirror, 1939).
Kormányevezős, latin vitorlás -az európai eredete- bizánci dromon hajó
A dromon Bizánc hadihajója volt a 6.-7. században. A római biremisből keletkezett, elődjéhez hasonlóan két evezősoros volt. A hajó hossza 40 m volt, szélessége 7 m, és 2x25 pár evezővel volt ellátva (3). Gyors, könnyű, egy, két vagy három árboccal is szerelték, latin vitorlázattal. A hajó legénysége 100–300 főből állt. A hajóorrban és a tatnál magasított fedélzetet képeztek ki, később az árboc előtt és mögött is, ahonnan hajítógépekkel, dárdákkal lőtték az ellenséget. Ezeket a hajókat a hírhedt görögtűz tette veszélyessé. Legkorábban még négyszögvitorlával, de főleg latin vitorlákkal építették, amit a rómaiaktól vettek át. A 11. században a gályák váltották le. Volt kisebb változata is, az egy evezősorost monerának, galeának nevezték. A bizánciak zsoldosokat alkalmaztak harcoló evezősnek, de kevesen vállalták, nehéz volt evezősöket találni.
Óriás dromon, gálya féleség három latin vitorlával, kormányevezővel
A dromon a gálya őse: a gálya 35-50 méter hosszú, keskeny (szélessége 4–7 m), lapos fenekű jármű volt, két ritkán három árboccal, melyek azonban csak egy-egy aránytalan hosszú és pózna-rúdra függesztett háromszögletes, latin vitorlát hordtak: az aránylag alacsony árboc tetején alul egy mellvéddel és lőrésekkel ellátott árbockosár volt, melyben a támadás pillanatában a lövészek álltak. A sarló alakú kormánylapát fölött egy négyszögletes alapú, hátsó részén elkeskenyedő galéria volt építve, melynek közepén a vezénylő kapitány ívboltozatos kabinja állt. Eleinte bér evezősök, később gályarabok eveztek benne. A gályákat a velenceiek terjesztették el a Földközi-tengeren.
Érdekeség, hogy az 1400-as években Európa északi részén használt vitorlák négyszög alakúak voltak. Nem voltak képesek óceáni utakra.
Kormánylapát az 1500-s évekből (https://en.wikipedia.org/wiki/Rudder) egy koggén, a hajó valószínűleg fartőkés. Az első kormánylapátokat baltikumi koggék-ra építették 1300 körül, és talán a velencei gályákra már az 1200-as években.
Aztán az 1500-as években hirtelen megjelentek a hajógerincre épített hajók, a kormánylapátok és a hajók három árbocossá váltak, ahol a hátsó árbocra latin vitorlát szereltek. Ezek a hajók már hosszú óceáni utak megtételére, Afrika megkerülésére is képesek voltak, mert hajógerincre épültek kormánylapáttal.
Mai latin vitorlások versenye (A képek eredete: az internet)
