A Balaton vízszintje és hőmérséklete
(2026 április)
A Balaton átlagos vízállása 2026. április 17-én 89-90 centiméter volt, a siófoki mércéhez viszonyítva, és az érték bő egy hónapja 90 cm. A hivatalos szabályozási maximum 115-120 cm lenne, de nagyobb eső nem várható.
2025 augusztus végén 75 cm volt, várhatóan 2026-ban még kevesebb lesz augusztusban. Nyaranta 20-30 centiméter a szintcsökkenés.
A tó természetes feltöltődési időszaka május végéig tart. A tavaszi esőzések elméletileg emelhetnék a szintet, de nem várható komoly (10-20 cm-es) emelkedés májusban. A cél a 100-110 cm körüli üzemi vízszint elérése lenne a nyári szezon előtt, de ettől jelenleg elmarad a tó. 2025 május végén 108 centiméter volt a siófoki vízmérce állása, már akkor is 12 centiméter hiányzott az optimális nyári szinthez, a vízszint 120 cm-ben maximált.
Tehát a vízállás 2026 áprilisban alacsony, de a párolgás augusztusban valóban alacsonyra, ≈ 65-70 cm-re fogja csökkenteni, júliusban lesz a kellemesebb. A Balaton legalacsonyabb vízállása 2003. november 4-én volt, amikor a siófoki vízmérce mindössze 23 centimétert mutatott. Az alacsony szint több éves aszályos időszak eredménye volt: 2000–2003 között a tó vízkészlete folyamatosan csökkent a kevés csapadék és az intenzív párolgás miatt. 2003 nyarán a főszezon végére már 32 centiméterre apadt a víz, majd az ősz végére érte el a negatív 23-as rekordot.
A Balaton átlagos vízállása augusztusban az utolsó tíz évben (2016–2025, Országos Vízügyi Főigazgatóság)
2025: ~81–89 cm (A nyár végére jelentősen apadt, augusztus közepén 81 cm körül alakult).
2024: ~100–105 cm (Csapadékosabb év után viszonylag stabil, magasabb szint).
2023: ~110 cm felett (Szokatlanul magas nyári vízállás a júniusi nagy esők miatt).
2022: 68–78 cm (Történelmi aszályos év, augusztus végére kritikusan alacsony szint).
2021: ~90–95 cm (Átlagosnak mondható nyári vízszint).
2020: ~100–105 cm (Stabil vízgazdálkodás).
2019: ~110 cm körül.
2018: ~100 cm.
2017: ~ 95 cm.
2016: ~115–120 cm (Igen magas vízszint, sokáig nyitva volt a Sió-zsilip is).
2025: ~81–89 cm (A nyár végére jelentősen apadt, augusztus közepén 81 cm körül alakult).
2024: ~100–105 cm (Csapadékosabb év után viszonylag stabil, magasabb szint).
2023: ~110 cm felett (Szokatlanul magas nyári vízállás a júniusi nagy esők miatt).
2022: 68–78 cm (Történelmi aszályos év, augusztus végére kritikusan alacsony szint).
2021: ~90–95 cm (Átlagosnak mondható nyári vízszint).
2020: ~100–105 cm (Stabil vízgazdálkodás).
2019: ~110 cm körül.
2018: ~100 cm.
2017: ~ 95 cm.
2016: ~115–120 cm (Igen magas vízszint, sokáig nyitva volt a Sió-zsilip is).
Az utóbbi 10 év két véglete a 2016-os (nagyon magas) és a 2022-es (nagyon alacsony) év volt. A vízügyi szakemberek megemelték a Balaton üzemi vízszint-maximumát 110-ről 120 centiméterre, hogy a tavaszi többletvíz betározása ellensúlyozza a nyári párolgási veszteséget, ha van többletvíz. Egy forró augusztusban a tó vízszintje 10-15 centimétert is csökkenhet, kizárólag a párolgás miatt.
A tó kiszáradásától rövid távon nem kell tartani, a szakemberek már vizsgálnak különböző megoldásokat az aszályos időszakok kezelésére. Felmerült a Mura vizének becsatolása a Zala-folyó vízrendszerébe, ami közvetve táplálná a tavat. Egy másik lehetőség a Rába vizének részleges átcsatornázása, drága megoldás.
Az új Vízparti Terv a part menti beépítettséget és a természetes állapotok visszaállítását célozza, ami közvetve segíti a tó ökológiai öntisztulását és vízmegtartó képességét. A becslések szerint 2040 körül -legkésőbb- már a természetes vízutánpótlás már nem lesz elegendő a párolgás ellensúlyozására, és addig a elsősorban a vízgyűjtő területek (Zala-völgy, Kis-Balaton) vízmegtartó képességének javítására koncentrálnak. Az elmúlt 25 évben tíz alkalommal fordult elő, hogy több víz párolgott el, mint amennyi utánpótlás érkezett. A víz hőmérsékletének emelkedése közvetlenül növeli a párolgást, ami különösen a forró, szeles nyári napokon komoly vízveszteséget jelent. A vízgyűjtő terület (pl. a Zala folyó) vízhozama az aszályok és a talaj kiszáradása miatt jelentősen visszaesett; a lehulló csapadék nagy részét a talaj elnyeli, mielőtt a tóba jutna. De a legnagyobb akadály nem is pénz, hanem az ökológiai egyensúly. A Balaton egy zárt, érzékeny rendszer. Bármilyen idegen víz bevezetése megváltoztatja a tó kémiai összetételét, ami algásodáshoz vagy az élővilág megváltozásához vezet, ezért a szakemberek a "végső óráig" próbálják a természetes vízkészlet megtartásával megoldani a helyzetet.
A Balaton hőmérséklete: Az elmúlt negyven évben melegedett a Balaton, 2022-ben volt eddig a legmelegebb, több mint 30,2 Celsius fokos volt Siófokon, napokon keresztül 30 fok feletti hőmérséklet volt. Leggyorsabban a Velencei-tó hőmérséklete emelkedett, évtizedenként 0,7 °C-ot, de a Balaton vize is közel 0,7 °C/dekád-al melegszik. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tanulmánya kimutatta, (https://www.sonline.hu/helyi-kozelet/2025/07/balaton-vihofok-rekord-magyar-kutatasi-iroda), hogy bár a felszíni vízhőmérséklet melegedése az elmúlt 150 éves időszakban is megfigyelhető volt, de a komoly változások az 1980-as évek második felében kezdődtek, amikor a melegedés üteme több mint hatszorosára gyorsult.
A felmelegedés az elmúlt 30-40 évben elérte az évtizedenkénti 0,46 °C-ot. 1980-as évek: nyáron 23–25 °C közötti maximumok voltak a jellemzőek, a 2000-es évektől: rendszeresen 26–28 °C körül volt a csúcs hőmérséklet nyáron. 2010-es évektől: több esetben is megközelítette a 29–30 °C-ot (például 2015, 2017, 2022-ben), 2022-ben viszont először több napon keresztül is 30 °C felett volt a felszíni vízhőmérséklet.
Egy 1938-as térképen a még nem szabályozott Balaton, igen változó volt a vízállása
Augusztusban, a párolgás miatt óriási homokpadok bukkantak elő Siófoknál, olyan látvány fogadja a strandolókat, mintha a tengerparton járnának: a víz visszahúzódott, hatalmas homokpadok bukkantak elő. A strandok előtt látványosan visszahúzódott a tó, a nyaralók a kiszáradt részen állítják fel napozósátraikat, terítik le plédjeiket, a gyerekek pedig homokvárakat építenek (https://www.penzcentrum.hu/hellovidek/20250815/dobbenetesen-fogy-a-balaton-vize-oriasi-homokpadok-bukkantak-elo-siofoknal-1183863). Az Aranypart távolabbi részein is feltűntek már a homokpadok. Ahogy a tó vize melegszik, úgy nő a párolgás mértéke is, ami nyáron jelentős, napi 1 centiméter, amikor nincs csapadék. A vízállás csökkenéséhez nemcsak a hőség, hanem a szél is hozzájárul: a vízfelszín fölötti vízgőzt a légmozgás elsodorja, ezzel fokozta a párolgást. A nagyon erős szél ki is tudja fújni a vizet tartósan a partra, a Balaton DNy-i végén gyakori probléma. A hőség a talajt is kiszárítja.
A Balaton vízszintje régen
Cholnoky Jenő: A Balaton valószínű kiterjedése a római uralom végétől a honfoglalásig
A Balaton vízszintjének 3–4. század fordulóján bekövetkező csökkenése nem korrelál a meleg klimával, ezért emberi beavatkozás hatásának tulajdonítható a római korban. A vízszint 13–15. századi emelkedése időben egybeesik egy lehűlési és csapadékosabbra forduló időszakkal, de bizonyos emberi behatás is feltételezhető az általános éghajlati folyamatok hatásának felerősítésében.
A Balatonból kifolyó Sár/Sió malmainak esetleges visszaduzzasztó hatása további kutatásokat igényel.
(Bendefy László (1968): A Balaton vízszintjének változásai a neolitikumtól napjainkig,
A Sió-csatorna ma, római kori
A Sió-zsilip ma
Galérius császár uralkodása idejéből vannak adatok, amik arról számolnak be, hogy a Pelso tavat 293-ban lecsapolták és a vizet a Dunába vezették. A 19. század elején ásták újra a tó vízszintjét szabályozó csatornát (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Balaton_v%C3%ADzszintj%C3%A9nek_szab%C3%A1lyz%C3%A1sa), majd 1848-ban gróf Széchenyi István javaslata alapján, hogy a Balatont a Dunával összekötő Sió csatorna, szállításra, hajózásra alkalmassá váljon. A Balaton mai vízszintjét alapvetően a déli parton 1861 óta haladó Déli Vasút építésekor végrehajtott jelentős vízszintcsökkentés határozta meg. 1891-ben kialakították a zsilip rendszert és ezáltal a Sió már nemcsak a Balaton vízszintszabályozó csatornája volt, hanem a Balaton és Duna közötti vízi közlekedést is lehetővé tette. A siófoki zsilip megépülésével állandósult a vita: mikor és mennyi vizet kell ereszteni, és vajon a zsilip (és ezzel összefüggésben a Sió) méretei megfelelőek-e az igényeknek. A mezőgazdasági és közlekedési érdekek mellett hamarosan megjelentek a turizmus igényei is.
A Balatonhoz közvetlenül kapcsolódik, a Balaton nyugati végénél az úgynevezett Kis-Balaton. A 19. századig a Kis-Balaton egy egységet képezett a Balatonnal, a mai tó nyúlványa volt, sőt a Zala folyó is eredetileg a Kis-Balatonba ömlött.
A Zala folyó táplálja a Balatont (https://hu.wikipedia.org/wiki/A_Balaton_v%C3%ADzszintj%C3%A9nek_szab%C3%A1lyz%C3%A1sa)
A Kis-Balaton vízfelülete komoly szerepet játszott abban, hogy a Zala lerakja hordalékát és szerves anyag tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A 19. században jelentős változások következtek be a térségben, amelyek a Kis-Balatonon komoly vízszabályozási munkákat végeztek a Balaton déli partján futó vasútvonal kiépítése kapcsán, aztán a 20. századtól a környék gazdálkodói is igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával a művelésre alkalmas területeket. A mezőgazdasági termelés növekedése miatt fokozódott a területen a kémiai és biológiai szennyezés, és a folyamatok következtében a Kis-Balaton fokozatosan elvesztette „szűrő” funkcióját, aminek a Balaton fokozott és gyors vízminőség romlása lett az eredménye. A folyamat visszafordítására csak a 20. század második felében került sor. Az 1970-es években született meg egy rendezési terv, ami a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer” kiépítésére a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában. A munka két ütemben valósult meg: az első ütem a Hídvégi tó kialakítása 1985-re, a második ütem, a Fenéki tó elárasztása lényegében a 2000-es év közepére készült el. A területen komoly védőgát és átemelő-rendszer is megvalósult. A várakozásoknak megfelelően a mocsárvilág gyorsan regenerálódott. A terület jelentős része pillanatnyilag fokozottan védett élőhely, ahol korlátozott az emberi tevékenység, még a mozgás is. A Balaton sekélyvizű tónak számít. A somogyi parton jó pár száz méteres az 1-2 méteres vízszint, ezután gyorsan mélyül a tó, de az 5-6 méteres mélységet sehol nem haladja meg.