Az Alföld vizkészlete
(2028 március)
Az Alföld vízkészlete kritikus állapotban van, a tartós aszályok és a rendszerszintű vízhiány miatt. A térség vízháztartása évtizedek óta negatív mérleget mutat, ami a talajvízszint folyamatos süllyedésében és a felszíni vizek elapadásában nyilvánul meg. Az Alföld középső részein a talajvíz szintje 50–100 centiméterrel maradt el a sokéves átlagtól az elmúlt időszakban. Országos szinten a talajvíz deficit éves mértéke eléri a 0,6 km³-t.
A Duna–Tisza közi Homokhátság különösen veszélyeztetett; egyes előrejelzések szerint a térség 2050-re válságövezetté válhat. Bár az Alföld rendelkezik jelentős rétegvíz- és termálvízkészlettel, ezek utánpótlása (beszivárgása) az aszályos években, a korábbi 50 mm/év érték felére csökkent. A vízhiány enyhítésére a „Vizet a tájba!” nevű program indult, amely a csapadék- és árvizek helyben tartását célozza, a csatornahálózat és tározók segítségével. A Homokhátság vízpótlására egy közel 1700 milliárd forintos beruházási tervet készítettek.
A Duna–Tisza közi Homokhátság különösen veszélyeztetett; egyes előrejelzések szerint a térség 2050-re válságövezetté válhat. Bár az Alföld rendelkezik jelentős rétegvíz- és termálvízkészlettel, ezek utánpótlása (beszivárgása) az aszályos években, a korábbi 50 mm/év érték felére csökkent. A vízhiány enyhítésére a „Vizet a tájba!” nevű program indult, amely a csapadék- és árvizek helyben tartását célozza, a csatornahálózat és tározók segítségével. A Homokhátság vízpótlására egy közel 1700 milliárd forintos beruházási tervet készítettek.
Az Alföld ivóvízkészletének állapota jelenleg kettős: a szolgáltatott ivóvíz minősége kiváló, a vízkészletek mennyiségi utánpótlása kritikus szakaszba lépett. A települések 99,8%-án az ivóvíz kiváló minőségű és biztonságosan fogyasztható. Az alföldi régiókban (különösen Észak-Alföldön) folyamatosak az ivóvízminőség-javító programok, amelyek az arzén-, bór- és nitrátkoncentráció határérték alatt tartását célozzák.
2026-tól új ivóvíz-paraméterek lépnek életbe, amelyek még szigorúbb ellenőrzést írnak elő.
De a szakértők szerint az Alföld alatt már mintegy 9 köbkilométernyi talajvíz hiányzik a korábbi évtizedekhez képest. A 2026-os év sorsfordító lehet, ha az elmaradó tavaszi vízutánpótlás miatt az aszály mélyül, különösen a Homokhátságon. A Tisza-tó területén március végén kezdik meg a nyári vízszint beállítását, a szint általában 735 ± 5 cm (Kisköre-felső vízmércén),
2026-tól új ivóvíz-paraméterek lépnek életbe, amelyek még szigorúbb ellenőrzést írnak elő.
De a szakértők szerint az Alföld alatt már mintegy 9 köbkilométernyi talajvíz hiányzik a korábbi évtizedekhez képest. A 2026-os év sorsfordító lehet, ha az elmaradó tavaszi vízutánpótlás miatt az aszály mélyül, különösen a Homokhátságon. A Tisza-tó területén március végén kezdik meg a nyári vízszint beállítását, a szint általában 735 ± 5 cm (Kisköre-felső vízmércén),
A Tisza vízjárását az utóbbi 10 évben szélsőséges ingadozások, a negatív rekordok megdőlése jellemezte. Az elmúlt 10 évben (2014–2024), több alkalommal is megdőlt a valaha mért legalacsonyabb vízállás rekordja. 2022 nyara különösen kritikus év volt, amikor Szolnoknál és több más szakaszon is rekord alacsony vízszinteket mértek a rendkívüli szárazság miatt. 2025-ben a folyó vízállása egyes szakaszokon 10 centiméterrel maradt el a korábbi negatív rekordoktól, ami súlyos vízhiányt okozott a mezőgazdaságban. A folyó vízjárása rendkívül kiszámíthatatlanná vált, a valaha mért legmagasabb (2000-es árvíz) és a jelenlegi alacsony szintek között akár 12 méteres különbség is lehet. Gyors lefolyású áradások történnek, a vízgyűjtő területeken (Kárpátok) végzett erdőirtások miatt az árvizek gyorsabban vonulnak le: a víz „lerohan” a hegyekből, így az áradások rövidebbek, de intenzívebbek lettek. A Tisza medre az elmúlt évtizedekben (és az utóbbi 10 évben is folytatódóan) szűkült és mélyült a szabályozások és a hordalékhiány következtében, ami tovább befolyásolja a vízszintek alakulását.
Jellemző vízszint-adatok és szabályozás.
A Homokhátság (500-550mmm), és a közepén Martfű és Vezseny, ahol a legrosszabb a helyzet
A Tisza menti Homokhátság sorsa víz nélkül az elsivatagosodás, az ENSZ már 2020-ban félsivatagos övezetté minősítette. A természetes vízutánpótlás hiánya miatt a talajvízszint az 1970-es évek óta helyenként 2–10 métert süllyedt. A szikes tavak és lápok kiszáradnak, az élőhelyek pusztulnak. A hagyományos növénytermesztés, szőlő- és gyümölcstermesztés fenntarthatatlanná válik. Sok gazdálkodó már a tevékenységének a felhagyását fontolgathatja, a krónikus vízhiány és az aszály miatt.
A Tisza tárolóinak (legfőképpen a Tisza-tó) feltöltése jellemzően kora tavasszal történik, a feltöltés a téli alacsony vízszintről a nyári vízszintre, általában március elején kezdődik meg. A megnövekedett tavaszi vízhozamot (a Kárpátokban olvadó hó és a tavaszi esőzések vizét) használják ki a tározótér feltöltésére. Érdekesség, hogy a Tisza-tó vízrendszerében a szabályozó műtárgyakon keresztül az őszi ürítés után tavasszal, a feltöltéskor a víz "visszafelé" áramlik a főmederből a tározótér felé. A folyó középső szakaszán a vízszintet mesterségesen szabályozzák. Az utóbbi 10 év trendjei „számokban” (Szolnok példáján), 2014–2021 között az átlagosnál szárazabb évek voltak, mérsékelt áradásokkal, az ingadozás -250 cm és +500 cm között volt:
Év Jellegzetességek Szolnoknál
2022 Történelmi aszály, új rekord: -280 cm alatti szint
2023 Kisebb árhullámok, de tartós alacsony víz, változatos, de alacsony átlag
2024–2025 Ismételt rekorddöntések, -341 cm (minden idők legalacsonyabb értéke)
2022 Történelmi aszály, új rekord: -280 cm alatti szint
2023 Kisebb árhullámok, de tartós alacsony víz, változatos, de alacsony átlag
2024–2025 Ismételt rekorddöntések, -341 cm (minden idők legalacsonyabb értéke)
A Homokhátság elsivatagosodása a legsúlyosabb környezeti kihívás ma Magyarországon. A szakemberek szerint a terület vízhiánnyal küzd. A legfontosabb intézkedések iránya az áttérés víz le- és áteresztésről vízmegtartásra, mert évtizedekig az volt a cél, hogy a belvizet minél gyorsabban levezessék a Dunába és a Tiszába. A csatornákon lévő zsilipeket és átereszeket úgy módosítják, hogy visszatartsák a vizet a tájban. Csatornák kotrása és karbantartása következtében a téli és tavaszi többletvizeket el tudják tárolni a medrekben. A csapadék ritkábban, de intenzívebben érkezik, amit a Kárpátokból érkező gyors lefolyás tovább erősít, ezért az áradások rövidebbek, az aszályok mélyebbek és hosszabbak. Mivel a Homokhátság magasabban fekszik, mint a környező folyók, a víz nem folyik oda magától, amit alkalmas mérnöki munkával oldanak meg:
Tisza-Tisza-menti Öntözőrendszer: a Tisza vizét szivattyúkkal és csatornarendszereken keresztül emelik fel a magasabban fekvő területekre.
Duna–Tisza-közi hátsági vízpótlás: egy több ütemből álló óriásprojekt. A cél, hogy a Duna vizét csatornákon (pl. a Duna-Tisza-csatornán) keresztül eljuttassák a vízhiányos területek központjába.
A Duna–Tisza-csatorna egy évszázadok óta tervezett mesterséges viziút, amely a Kiskunságon keresztül kötné össze Magyarország két legnagyobb folyóját. Bár a teljes szakasz sosem készült el, a projekt ma is fontos szerepet játszik a Homokhátság vízpótlásáról szóló kormányzati tervekben. Eddig csak egy 22 kilométeres szakasz készült el 1947–1949 között, amely a Ráckevei (Soroksári)-Dunát (Dunaharasztinál) köti össze a Dabas-Sári határával. Eredetileg a hajózás megkönnyítése (Szolnok és Budapest közötti útvonal rövidítése), a belvízvédelem és az öntözés fejlesztése volt a cél. Jelenlegi állapotban a csatorna eleje (Dunaharaszti környéke) kedvelt horgászhely és vízitúra-útvonal.
Duna–Tisza-közi hátsági vízpótlás: egy több ütemből álló óriásprojekt. A cél, hogy a Duna vizét csatornákon (pl. a Duna-Tisza-csatornán) keresztül eljuttassák a vízhiányos területek központjába.
A Duna–Tisza-csatorna egy évszázadok óta tervezett mesterséges viziút, amely a Kiskunságon keresztül kötné össze Magyarország két legnagyobb folyóját. Bár a teljes szakasz sosem készült el, a projekt ma is fontos szerepet játszik a Homokhátság vízpótlásáról szóló kormányzati tervekben. Eddig csak egy 22 kilométeres szakasz készült el 1947–1949 között, amely a Ráckevei (Soroksári)-Dunát (Dunaharasztinál) köti össze a Dabas-Sári határával. Eredetileg a hajózás megkönnyítése (Szolnok és Budapest közötti útvonal rövidítése), a belvízvédelem és az öntözés fejlesztése volt a cél. Jelenlegi állapotban a csatorna eleje (Dunaharaszti környéke) kedvelt horgászhely és vízitúra-útvonal.
A 2025-ös és 2026-os tervek szerint egy nagyszabású, közel 1700 milliárd forintos vízpótlási program keretében a csatorna vagy annak nyomvonala kulcsszerepet kaphat a kiszáradó Homokhátság megmentésében. Tározók építése és a talajvízszint emelése: a vízügy igyekszik a felszíni vizeket „beszivárogtatni” a föld alá. Záportározók és tavak, mélyedések kialakítása, ahol a hirtelen lehulló csapadék megállhat, és lassan a talajba szivárogva táplálhatja a talajvizet. Kísérleti és gyakorlati szinten is próbálják a csatornák vizét úgy irányítani, hogy az a környező mezőgazdasági területek talajvízszintjét emelje meg. A monitoring hálózattal folyamatosan mérik a talajvízszintet és a talajnedvességet több ezer mérőponton. Vízmérleg-számítással, számítógépes modellekkel szimulálják, hogy hová mennyi vizet kell juttatni ahhoz, hogy megállítsák a sivatagosodást. A gazdáknak is el kell fogadniuk, hogy bizonyos területeket (mélyfekvésű részeket) fel kell áldozniuk a víz tárolására.
A Homokhátságon a talajvízszint az elmúlt 50 évben helyenként 2-5 métert is csökkent, így a folyamat megfordítása évtizedes munkát igényel. A Duna–Tisza-közi Homokhátság vízpótlása 2026-ra Magyarország egyik legfontosabb, több száz milliárd forintos költségvetésű környezetvédelmi és vízügyi programjává vált. A vízügyi igazgatóságok célja, hogy a Duna és a Tisza vizét mesterséges csatornákon keresztül juttassák el a kiszáradó területekre. 2026 februárjában egy újabb, 100 milliárd forintos szakasz indítását jelentették be, amely közvetlenül érinti a legsúlyosabban aszályos területeket.
A vízpótlás több nagy régióra és ütemre tagolódik:
Déli regionális vízpótlás (I. és II. szakasz): A 2020-ban indult I. szakasz után a II. szakasz befejezése és üzembe helyezése 2026-ra várható. A kormány 2026 elején további 26,4 milliárd forintot különített el a Dél-Homokhátság vízháztartásának javítására.
Közép-homokhátsági szikes tavak vízpótlása: a kiemelt projekt 2025 novemberében indult el fizikailag, és a tervek szerint 2029 szeptemberéig tart. Célja a térség ökológiailag fontos állóvizeinek (pl. szikes tavak) megmentése.
Északi regionális vízpótlás: a szakasznak az előkészítése zajlik, a teljes kiépítés céldátuma 2031.
Duna-víz átemelése: A Duna vizét a Kvassay-szivattyútelep rekonstrukciója révén (amely kulcsszerepet játszik a Ráckevei-Duna-ág ellátásában) juttatják el a csatornarendszerekbe.
Mórahalmi térség fejlesztése: A 2026-os költségvetésben külön tételként szerepel a Homokháti vízpótlás (Mórahalom) kiegészítő elemeinek beruházása, amely végre befejezheti a Tiszáról vezetett csatornarendszert a térségben.
Többcélú vízpótló rendszerek: A fejlesztések nemcsak mezőgazdasági (öntözési), hanem ökológiai célokat is szolgálnak, összesen 7 célterületre bontva a térséget.
Déli regionális vízpótlás (I. és II. szakasz): A 2020-ban indult I. szakasz után a II. szakasz befejezése és üzembe helyezése 2026-ra várható. A kormány 2026 elején további 26,4 milliárd forintot különített el a Dél-Homokhátság vízháztartásának javítására.
Közép-homokhátsági szikes tavak vízpótlása: a kiemelt projekt 2025 novemberében indult el fizikailag, és a tervek szerint 2029 szeptemberéig tart. Célja a térség ökológiailag fontos állóvizeinek (pl. szikes tavak) megmentése.
Északi regionális vízpótlás: a szakasznak az előkészítése zajlik, a teljes kiépítés céldátuma 2031.
Duna-víz átemelése: A Duna vizét a Kvassay-szivattyútelep rekonstrukciója révén (amely kulcsszerepet játszik a Ráckevei-Duna-ág ellátásában) juttatják el a csatornarendszerekbe.
Mórahalmi térség fejlesztése: A 2026-os költségvetésben külön tételként szerepel a Homokháti vízpótlás (Mórahalom) kiegészítő elemeinek beruházása, amely végre befejezheti a Tiszáról vezetett csatornarendszert a térségben.
Többcélú vízpótló rendszerek: A fejlesztések nemcsak mezőgazdasági (öntözési), hanem ökológiai célokat is szolgálnak, összesen 7 célterületre bontva a térséget.
A klasszikus Duna–Tisza-csatorna (amely hajózható útvonalként kötné össze a két folyót) évszázados terv volt, de a jelenlegi vízügyi stratégia nem ennek a megépítésére, hanem egy sokkal kiterjedtebb, vízpótló rendszer kialakítására fókuszál. 2026-ban:
Csatorna helyett "Vízpótló hálózat", mert a szakemberek szerint egyetlen nagy csatorna nem oldaná meg a Homokhátság gondjait, mert a víz nem jutna el a magasabban fekvő, kiszáradt hátsági területekre. Ehelyett egy 7 célterületre osztott rendszert fejlesztenek, amely kisebb csatornákból, nyomóvezetékekből és szivattyútelepekből áll. A már létező szakasz az 1940-es években megépült, egy északi Duna-Tisza-csatorna, amely a Ráckevei-Dunát köti össze a térség vízrendszerével, ezt most modernizálják a vízpótláshoz.
A 1700 milliárdos "Mentőöv" szerint 2025-ben és 2026 elején a kormány egy 1700 milliárd forintos programot jelentett be a Homokhátság megmentésére. A terv szerint a csatornák nemcsak szállítják a vizet, hanem tározóként is funkcionálnak. A cél, hogy 2026 végére jelentősen növeljék a térségbe juttatott öntözővíz mennyiségét. A vizet nemcsak öntözésre, hanem a szikes tavak és a talajvízszint regenerálására használják. Tehát a klasszikus, hajózható nagy csatorna megépítése jelenleg nincs napirenden, de a Homokhátság vízpótlási projektje keretében egy szövevényes csatornahálózat épül, ami 2026-ban is kiemelt állami beruházás
A 1700 milliárdos "Mentőöv" szerint 2025-ben és 2026 elején a kormány egy 1700 milliárd forintos programot jelentett be a Homokhátság megmentésére. A terv szerint a csatornák nemcsak szállítják a vizet, hanem tározóként is funkcionálnak. A cél, hogy 2026 végére jelentősen növeljék a térségbe juttatott öntözővíz mennyiségét. A vizet nemcsak öntözésre, hanem a szikes tavak és a talajvízszint regenerálására használják. Tehát a klasszikus, hajózható nagy csatorna megépítése jelenleg nincs napirenden, de a Homokhátság vízpótlási projektje keretében egy szövevényes csatornahálózat épül, ami 2026-ban is kiemelt állami beruházás
A Tisza holtágainak megnyitása és a csatornahálózat rendbetétele közvetlen és jelentős pozitív hatással lenne a néhol több méter mélyen lévő talajvízszintre, mivel ezek a víztömegek „víztoronnyal” azonos nyomást és folyamatos utánpótlást biztosítanak a környező talajrétegeknek. A holtágak és csatornák vize a közlekedőedények elve alapján oldalirányban szivárogva táplálja majd a környező területek talajvizét. Ez megállíthatja a méteres mélységekben lévő vízszint további süllyedését, sőt, aszályos időszakban is stabilizálhatja azt.
A hatás a víztömegtől távolodva csökken, de a jól karbantartott csatornahálózat esetén a víz a folyótól távolabbi, belsőbb területekre is eljuthat, ahol a talajvíz jelenleg kritikusan alacsony.
A "leszívó hatás" ellensúlyozására, a Tisza medrének mélyülése miatt a folyó jelenleg sok helyen "leszívja" a környező területek talajvizét. A holtágak feltöltése és a csatornákban tartott víz ezt a negatív gradiensét fordítja meg, visszatartva a vizet a tájban. A régi csatornák tisztítása elengedhetetlen, mert az eliszapolódott mederfenék gátolja a víz talajba szivárgását. A kotrás és a növényzet kezelése javítja a vízutánpótlást. A KÖTIVIZIG rendszeresen végez vízpótlást olyan holtágaknál, mint a Tiszaugi vagy a Szajoli Holt-Tisza, kifejezetten az aszálykárok mérséklésére. Bereg-vidéki kísérlet: 2026 elején a Beregben sikeresen tesztelték az árasztásos vízvisszatartást, amely bizonyítottan segített a talajvízkészletek visszapótlásában.
A Homokhátság esetében a Tisza holtágainak és csatornáinak állapota kritikus, mivel a térség talajvízszintje sok helyen már 10 méternél is mélyebbre süllyedt. A Duna–Tisza közi Homokhátság vízhiányos állapotának javítása nevű projekt keretében a cél a Tisza és a Duna vizének bevezetése a területre. A holtágak (pl. a Szikrai- és Alpári-Holt-Tisza) tározóként működve segítenék a talajvíz lassú visszapótlását. A homokos talaj kiváló áteresztőképességű. Ha a csatornák (mint a Dong-ér vagy a Körös-ér) újra telítve lennének, a víz oldalirányú szivárgással eljutna a mezőgazdasági területek alá, megemelve a jelenleg elérhetetlen mélységben lévő talajvizet. A régi csatornahálózat tisztítása azért kulcsfontosságú, mert a jelenlegi medrek gyakran eliszapolódtak vagy benőtte őket a növényzet, így nem tudják hatékonyan szállítani és a talajba szivárogtatni a vizet. A szakértők szerint önmagában a tisztítás is kevés; a Közép-Homokhátsági szikes tavak vízpótlása és egy 1700 milliárd forintos átfogó program szükséges a sivatagosodás megállításához.
A Homokhátság belső területein a holtágak és csatornák rendbetétele létfontosságú, de csak akkor ér el eredményt a talajvízszintnél, ha a Tiszából (vagy Dunából) aktívan átszivattyúznak vizet. A Homokhátság vízpótlása jelenleg Magyarország egyik legnagyobb vízügyi beruházása, mert 10 méter mélyen van a talajvíz. A kormány és az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) több szakaszra osztotta a munkálatokat, amelyek célja, hogy a Tisza és a Duna vize eljusson a "hátság" tetejére is.
1. A Tisza felőli vízpótlás (Közép-Tisza vidék)
A Tisza vize főként a Nagykunsági-főcsatornán és annak mellékágain keresztül érkezik.
Dong-éri főcsatorna: Ez az egyik legfontosabb ütőér, amely a Tisza vizét szállítja a Homokhátság mélyebb területei felé. A rehabilitációja során a medertisztítás mellett fontos a műtárgyak (zsilipek) felújítása, hogy a vizet "lépcsőzetesen" vissza tudják tartani.
Körös-ér menti területek: Itt a cél a meglévő csatornák kotrása, hogy a víz ne csak átfolyon a területen, hanem legyen ideje beszivárogni a talajba.
2. A "Vízvisszatartási Program" helyszínei
A közelmúltban bejelentett és elindult projektek az alábbi csatornarendszereket érintik:
Kiskunsági-főcsatorna és kapcsolódó ágai: A Duna felől érkező víz eljuttatása a középső területekre.
Szikes tavak vízpótlása: Például a Kolon-tó és környéke, ahol a csatornák tisztítása közvetlenül segíti a talajvízszint stabilizálását a környező tanyavilágban.
A "Hajós-bajai" rendszer: Délebbre a Duna vizét emelik át a homokhátsági területekre.
Új elzárókat építenek, hogy a víz ne folyjon le a Tiszába, hanem kint maradjon a földeken (visszaduzzasztás). Szivattyútelepekkek, a Homokhátság magasabban van, a vizet több helyen "lépcsősen" fel kell emelni.
Martfű és Vezseny térségében a tervek szabályozott vízvisszatartást és öntözésfejlesztést irányoznak elő. A cél a Tisza vizének kivezetése a tájba úgy, hogy az a mezőgazdaságot segítse, ne pedig elvegye a területet a gazdálkodástól. A közelmúltban fejeződött be a nyári gát felújítása Vezseny és Tiszajenő között, amely lehetővé teszi a víz biztonságosabb kezelését a hullámtérben. A stratégiai cél az úgynevezett síkvízi tározás. A vizet a meglévő csatornahálózatban (pl. a Dong-éri főcsatorna mentén) duzzasztják vissza, vagy mélyebben fekvő, mezőgazdaságilag kevésbé értékes területeken alakítanak ki időszakos tározókat. A Gyova-Mámai Holt-Tisza ökológiai vízpótlása már aktívan zajlik, ami közvetlenül javítja a környező talajvízszintet és vízi élőhelyeket anélkül, hogy mocsárrá változtatná a környéket. A KÖTIVIZIG tervei szerint Martfű és környéke kiemelt terület az öntözővíz-szolgáltatás fejlesztésében, amihez a csatornák tisztítása és a vízkivételi pontok korszerűsítése szükséges.
A "leszívó hatás" ellensúlyozására, a Tisza medrének mélyülése miatt a folyó jelenleg sok helyen "leszívja" a környező területek talajvizét. A holtágak feltöltése és a csatornákban tartott víz ezt a negatív gradiensét fordítja meg, visszatartva a vizet a tájban. A régi csatornák tisztítása elengedhetetlen, mert az eliszapolódott mederfenék gátolja a víz talajba szivárgását. A kotrás és a növényzet kezelése javítja a vízutánpótlást. A KÖTIVIZIG rendszeresen végez vízpótlást olyan holtágaknál, mint a Tiszaugi vagy a Szajoli Holt-Tisza, kifejezetten az aszálykárok mérséklésére. Bereg-vidéki kísérlet: 2026 elején a Beregben sikeresen tesztelték az árasztásos vízvisszatartást, amely bizonyítottan segített a talajvízkészletek visszapótlásában.
A Homokhátság esetében a Tisza holtágainak és csatornáinak állapota kritikus, mivel a térség talajvízszintje sok helyen már 10 méternél is mélyebbre süllyedt. A Duna–Tisza közi Homokhátság vízhiányos állapotának javítása nevű projekt keretében a cél a Tisza és a Duna vizének bevezetése a területre. A holtágak (pl. a Szikrai- és Alpári-Holt-Tisza) tározóként működve segítenék a talajvíz lassú visszapótlását. A homokos talaj kiváló áteresztőképességű. Ha a csatornák (mint a Dong-ér vagy a Körös-ér) újra telítve lennének, a víz oldalirányú szivárgással eljutna a mezőgazdasági területek alá, megemelve a jelenleg elérhetetlen mélységben lévő talajvizet. A régi csatornahálózat tisztítása azért kulcsfontosságú, mert a jelenlegi medrek gyakran eliszapolódtak vagy benőtte őket a növényzet, így nem tudják hatékonyan szállítani és a talajba szivárogtatni a vizet. A szakértők szerint önmagában a tisztítás is kevés; a Közép-Homokhátsági szikes tavak vízpótlása és egy 1700 milliárd forintos átfogó program szükséges a sivatagosodás megállításához.
A Homokhátság belső területein a holtágak és csatornák rendbetétele létfontosságú, de csak akkor ér el eredményt a talajvízszintnél, ha a Tiszából (vagy Dunából) aktívan átszivattyúznak vizet. A Homokhátság vízpótlása jelenleg Magyarország egyik legnagyobb vízügyi beruházása, mert 10 méter mélyen van a talajvíz. A kormány és az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) több szakaszra osztotta a munkálatokat, amelyek célja, hogy a Tisza és a Duna vize eljusson a "hátság" tetejére is.
1. A Tisza felőli vízpótlás (Közép-Tisza vidék)
A Tisza vize főként a Nagykunsági-főcsatornán és annak mellékágain keresztül érkezik.
Dong-éri főcsatorna: Ez az egyik legfontosabb ütőér, amely a Tisza vizét szállítja a Homokhátság mélyebb területei felé. A rehabilitációja során a medertisztítás mellett fontos a műtárgyak (zsilipek) felújítása, hogy a vizet "lépcsőzetesen" vissza tudják tartani.
Körös-ér menti területek: Itt a cél a meglévő csatornák kotrása, hogy a víz ne csak átfolyon a területen, hanem legyen ideje beszivárogni a talajba.
2. A "Vízvisszatartási Program" helyszínei
A közelmúltban bejelentett és elindult projektek az alábbi csatornarendszereket érintik:
Kiskunsági-főcsatorna és kapcsolódó ágai: A Duna felől érkező víz eljuttatása a középső területekre.
Szikes tavak vízpótlása: Például a Kolon-tó és környéke, ahol a csatornák tisztítása közvetlenül segíti a talajvízszint stabilizálását a környező tanyavilágban.
A "Hajós-bajai" rendszer: Délebbre a Duna vizét emelik át a homokhátsági területekre.
Új elzárókat építenek, hogy a víz ne folyjon le a Tiszába, hanem kint maradjon a földeken (visszaduzzasztás). Szivattyútelepekkek, a Homokhátság magasabban van, a vizet több helyen "lépcsősen" fel kell emelni.
Martfű és Vezseny térségében a tervek szabályozott vízvisszatartást és öntözésfejlesztést irányoznak elő. A cél a Tisza vizének kivezetése a tájba úgy, hogy az a mezőgazdaságot segítse, ne pedig elvegye a területet a gazdálkodástól. A közelmúltban fejeződött be a nyári gát felújítása Vezseny és Tiszajenő között, amely lehetővé teszi a víz biztonságosabb kezelését a hullámtérben. A stratégiai cél az úgynevezett síkvízi tározás. A vizet a meglévő csatornahálózatban (pl. a Dong-éri főcsatorna mentén) duzzasztják vissza, vagy mélyebben fekvő, mezőgazdaságilag kevésbé értékes területeken alakítanak ki időszakos tározókat. A Gyova-Mámai Holt-Tisza ökológiai vízpótlása már aktívan zajlik, ami közvetlenül javítja a környező talajvízszintet és vízi élőhelyeket anélkül, hogy mocsárrá változtatná a környéket. A KÖTIVIZIG tervei szerint Martfű és környéke kiemelt terület az öntözővíz-szolgáltatás fejlesztésében, amihez a csatornák tisztítása és a vízkivételi pontok korszerűsítése szükséges.
A modern mobilgát-rendszerek (vízzel tölthető gátak) képesek a víztömeget elterelni, nemcsak árvíz idején használhatóak, hanem ideiglenes víztározóként is funkcionálni. Az aszályos időszakok előtt a mobilgátakkal elzárhatók kisebb csatornák vagy holtágak, megakadályozva a víz gyors lefolyását.
Bizonyos típusok lehetővé teszik a felfogott víz párazáró tárolását, amely később aszály idején mezőgazdasági öntözésre vagy állatok itatására fordítható. Mivel órákon belül felállíthatóak, rugalmasan alkalmazkodnak a kiszámíthatatlan csapadékeloszláshoz: hirtelen esőnél felfogják a vizet, majd a száraz időszakban lassan visszaengedik azt a talajba vagy a csatornarendszerbe.
Alkalmazás a mezőgazdaságban: A vízmegtartás leghatékonyabb módja a természetes vízvisszatartás, ahol a mobilgátak kiegészítő eszközként jelennek meg, pl. csatornák elzárásánál a belvízvédelmi csatornákra telepített ideiglenes elzárásokkal (műtárgyakkal vagy mobil gátakkal) megállítható a víz kivezetése a területről, így javítva a környező földek nedvességtartalmát. A síkvidéki területeken alkalmazhatóak kisléptékű megoldásként, hogy a víz ne a legközelebbi folyóba távozzon, hanem helyben hasznosuljon.
Bizonyos típusok lehetővé teszik a felfogott víz párazáró tárolását, amely később aszály idején mezőgazdasági öntözésre vagy állatok itatására fordítható. Mivel órákon belül felállíthatóak, rugalmasan alkalmazkodnak a kiszámíthatatlan csapadékeloszláshoz: hirtelen esőnél felfogják a vizet, majd a száraz időszakban lassan visszaengedik azt a talajba vagy a csatornarendszerbe.
Alkalmazás a mezőgazdaságban: A vízmegtartás leghatékonyabb módja a természetes vízvisszatartás, ahol a mobilgátak kiegészítő eszközként jelennek meg, pl. csatornák elzárásánál a belvízvédelmi csatornákra telepített ideiglenes elzárásokkal (műtárgyakkal vagy mobil gátakkal) megállítható a víz kivezetése a területről, így javítva a környező földek nedvességtartalmát. A síkvidéki területeken alkalmazhatóak kisléptékű megoldásként, hogy a víz ne a legközelebbi folyóba távozzon, hanem helyben hasznosuljon.