Római ünnepek, ünnepi szokások
(2026 február)
Az ókori római naptár kb egyharmada ünnep volt, amelyek a vallási rituálékat, a mezőgazdasági ciklusokat és a történelmi eseményeket ötvözték. Az ünnepek lehettek rögzített dátumúak, mozgóünnepek, rendkívüli alkalmakra elrendeltek is. A legjelentősebb római kori ünnepek:
Saturnalia (december 17–23.), a legnépszerűbb ünnep volt, Saturnus, a földművelés istenének tiszteletére. Jellemzője a teljes munkaszünet, az ajándékozás, a dús lakomák és a társadalmi rend ideiglenes felborulása volt: a rabszolgák ilyenkor az uraikkal egy asztalnál ehettek, vagy akár az urak szolgálták ki őket. Számos eleme (például az időpontja és az ajándékozás) a mai karácsonyi szokásokban él tovább.
Lupercalia (február 15.) egy ősi pásztorünnep és tisztító rítus volt, amely Róma alapításához és a termékenységhez kapcsolódott. A lupercusok (papok) kecskebőr szíjakkal futották körbe a Palatinus-dombot, és megütötték a szembejövőket (főleg nőket), hogy biztosítsák számukra a termékenységet és a könnyű szülést.
Floralia (április 28. – május 3.): Flora istennő ünnepe, a tavasz és a virágzás köszöntése volt. Színes ruhák, virágdíszek és színházi előadások jellemezték. Pannónia provinciában ma is gyakran tartanak Florália fesztiválokat a római hagyományok őrzésére.
Matronalia (március 1.): Iuno Lucina tiszteletére rendezett ünnep, amely az ókori Róma "anyák napjának" tekinthető, a napon a férjek megajándékozták feleségeiket, a rabszolganőknek pedig pihenőnapot adtak.
Ludi Romani (szeptember 4–19.): A "Római Játékok" Iuppiter Optimus Maximus tiszteletére. A legrangosabb állami ünnepségsorozat volt, amelyen kocsiversenyeket, cirkuszi játékokat és színházi bemutatókat tartottak.
Liberalia (március 17.): Liber Pater (Bacchus) ünnepe, amely a fiúgyermekek férfivá válásának napja is volt: ilyenkor öltötték magukra először a felnőtt férfitógát (toga virilis).
Saturnalia (december 17–23.), a legnépszerűbb ünnep volt, Saturnus, a földművelés istenének tiszteletére. Jellemzője a teljes munkaszünet, az ajándékozás, a dús lakomák és a társadalmi rend ideiglenes felborulása volt: a rabszolgák ilyenkor az uraikkal egy asztalnál ehettek, vagy akár az urak szolgálták ki őket. Számos eleme (például az időpontja és az ajándékozás) a mai karácsonyi szokásokban él tovább.
Lupercalia (február 15.) egy ősi pásztorünnep és tisztító rítus volt, amely Róma alapításához és a termékenységhez kapcsolódott. A lupercusok (papok) kecskebőr szíjakkal futották körbe a Palatinus-dombot, és megütötték a szembejövőket (főleg nőket), hogy biztosítsák számukra a termékenységet és a könnyű szülést.
Floralia (április 28. – május 3.): Flora istennő ünnepe, a tavasz és a virágzás köszöntése volt. Színes ruhák, virágdíszek és színházi előadások jellemezték. Pannónia provinciában ma is gyakran tartanak Florália fesztiválokat a római hagyományok őrzésére.
Matronalia (március 1.): Iuno Lucina tiszteletére rendezett ünnep, amely az ókori Róma "anyák napjának" tekinthető, a napon a férjek megajándékozták feleségeiket, a rabszolganőknek pedig pihenőnapot adtak.
Ludi Romani (szeptember 4–19.): A "Római Játékok" Iuppiter Optimus Maximus tiszteletére. A legrangosabb állami ünnepségsorozat volt, amelyen kocsiversenyeket, cirkuszi játékokat és színházi bemutatókat tartottak.
Liberalia (március 17.): Liber Pater (Bacchus) ünnepe, amely a fiúgyermekek férfivá válásának napja is volt: ilyenkor öltötték magukra először a felnőtt férfitógát (toga virilis).
Pikáns színdarabokkal, vad lakomákkal ünnepeltek a rómaiak: rokonlátogatások, ajándékozás, versenyek, tivornyák jellemezték az ünneplést, a mai szemmel nézve igencsak bizarr hagyományok. Marcus Terentius Varro, az i. e. 1. században élt tudós úgy vélte, az ünnepek „az istenek kedvéért bevezetett napok” a rómaiak életében. A rómaiak az ünnepnapokon felfüggesztették a közügyekkel való foglalkozást, a pereskedést és a munkát, még a rabszolgáknak is pihenőnapot kellett biztosítaniuk. Bizonyos mezőgazdasági feladatok nem várhattak, ez esetben az isteneket állatáldozattal kellett kiengesztelni. A papok azonban szigorúan vették a munkaszüneti napokat: még csak meglátniuk sem volt szabad senkit, aki dolgozott. Augusztus 21. - 25. között voltak az aratási ünnepnapok, fogathajtó- és lóversenyeket rendeztek. A munkában elfáradt lovakat, öszvéreket és szamarakat virágfüzérekkel díszítették fel, és ezen a napon pihenőt kaptak.
(https://divany.hu/offline/romai-unnepek/?utm_source=tudomany.hu&utm_medium=tudomany_ajanlowidget&utm_campaign=ajanlowidget).
Az ókori Rómában számtalan istenséget, családi és történelmi eseményt ünnepeltek, de ezeken kívül pedig minden hónap elseje, kilencedike és tizenötödike (idusa) kiemelt jelentőségű volt. A jeles napok minden hónapban legalább nyolc-tíz szabadnapot biztosítottak, összesen pedig az év egyharmadát tették ki. Julius Caesar i. e. 46-ban bevezetett naptárreformja előtt a római év, az etruszk holdnaptárhoz hasonlóan márciussal kezdődött. Feriae publicae államilag finanszírozott, mindenki számára kötelező ünnepnapok voltak, a feriae privatae családi vagy egyéni ünnepek voltak (például születésnapok vagy ősök tisztelete). A ludi a játékok és versenyek, amelyeket gyakran tehetős polgárok finanszíroztak politikai népszerűségük növelése érdekében.
A bacchanáliák titkos, misztikus szertartások voltak a Római Birodalomban, amelyeket i. e. 186-ban a szenátus szigorúan korlátozott a féktelen és gyakran törvénytelennek ítélt kicsapongások miatt
(A görög Dionüszosz megfelelője: a vidéki, kicsi Dionüszia: december/január környékén tartották a falvakban, egyszerű ősi rítusok, vidám felvonulások és bőséges borfogyasztás jellemezte. A februárban tartott háromnapos "virágünnep" az új bor megkóstolásáról szólt. ez volt az egyik legősibb dionüszoszi ünnep. A nagy, városi Dionüszia: március végén Athénban tartott monumentális állami ünnep volt. Itt született meg a görög dráma; tragédia- és komédiaíró versenyeket rendeztek Dionüszosz színházában. Titkos misztériumok,orgiák (Orgeia), ami a legközelebb állt a későbbi bacchanáliákhoz. A résztvevők -főleg nők, a mainaszok vagy bakkhánsnők- a hegyekbe vonultak, ahol vad tánccal, zenével és ordibálással próbáltak egyesülni a Dionüszosz istennel.) A bachanáliák Bacchus a bor, a mámor és a termékenység istenének tiszteletére rendezett misztérium-vallási római szertartások voltak. A rítusok eredetileg titkos, kizárólag nők számára megengedett események voltak, ám az idővel a mozgalom gyors terjedése a római államhatalom kemény beavatkozásához vezetett, i. e. 186-ban.
A kultusz kialakulása és fejlődése, eredete: a rítusok Dél-Itália görög gyarmatvárosaiból és Etruriából szivárogtak be Rómába az i. e. 3. század végén, valószínűleg a második pun háborút követő időszakban. Kezdetben évente csak háromszor tartották meg őket, szigorú titoktartás mellett, és csak nők vehettek részt rajtuk. A kultusz későbbi szakaszában Paculla Annia papnő reformjai nyomán a férfiak előtt is megnyíltak a szertartások, a népszerű alkalmak száma pedig havi ötre emelkedett, amelyeket már éjszaka tartottak.
Bacchanalia (https://en.wikipedia.org/wiki/Bacchanalia)
A római szenátus i. e. 186-ban példátlanul szigorú vizsgálatot indított a kultusz ellen, amelyet "bachanália-összeesküvésként" kezeltek.
(https://en.wikipedia.org/wiki/Bacchanalia) Titus Livius történetíró beszámolója szerint a rítusok során nemcsak erkölcstelen kicsapongások, hanem súlyos bűncselekmények – gyilkosságok, végrehajtott okirathamisítások és mérgezések – is történtek. A történészek szerint a kemény fellépés hátterében az állt, hogy a szenátus fenyegetve érezte tekintélyét a titkos, állami kontrollon kívüli szervezettséggel szemben.
A vizsgálat során Livius szerint közel 7000 embert vádoltak meg, akik közül sokat kivégeztek vagy börtönbe zártak, mások öngyilkosságba menekültek. A szenátus kiadta a Senatus Consultum de Bacchanalibus nevű határozatot, amelynek egy bronztáblára vésett másolata máig fennmaradt. A létszámkorlát maximum 5 fő lett, 2 férfi és 3 nő gyűlhetett össze egyszerre. Bármilyen bacchikus szertartáshoz a városi praetor és a szenátus külön engedélye kellett. Megtiltották a közös pénzalapok létrehozását és a titkos eskütételt. A szabályok megszegőire halálbüntetés várt. Bár a kultuszt szinte teljesen felszámolták Rómában, Dél-Itáliában titokban tovább élt, később pedig szelídebb formában beolvadt a hivatalos Liberalia ünnepségekbe.
Bacchanalia (https://en.wikipedia.org/wiki/Bacchanalia)
A bacchanáliák a féktelen vidámságról és a vallási extázisról szóltak: mértéktelen borfogyasztás, hangos zene (dobok, cintányérok) és vad tánc jellemezte a rítusokat. A résztvevők (bacchanasnők) gyakran állatbőrökbe öltöztek, és a "szent őrület" állapotában vonultak az erdőkbe vagy szentélyekbe. Áldozatokat mutattak be Bacchusnak (bor, szőlő, kisállatok), és rituális énekeket, himnuszokat zengtek. Az éjszakai alkalmakon férfiak és nők, szabadok és rabszolgák vegyesen vettek részt, elvetve a szigorú római erkölcsi normákat. A Britannica szerint (https://www.britannica.com/topic/Bacchanalia) a rítusok körüli titokzatosság és a hírhedt erkölcstelenségek miatt a római szenátus i. e. 186-ban betiltotta a bacchanáliákat Itália-szerte.
Tavaszi ünnepek
Márciusban a rómaiak elővették berozsdásodott fegyvereiket, kipróbálták a harci kürtöket és nagyszabású ünneppel köszöntötték a tavaszt, miután március 14-én botokkal elüldözték az elmúlt évet jelképező öregembert, Mamurius Veturiust a városból. A Tiberis partján tavaszi pikniket tartottak, persze előkerültek a borosflaskák is: a hagyomány szerint mindenki annyi évet élt még, ahány pohárka bort fel tudott hajtani különösebb ártalom nélkül.
Márciusra esett a Liberalia is, amit Liber (a bor, a férfi termékenység és a szabadság istene) tiszteletére tartottak. Mai szemmel nézve bizarr látványosság lehetett: az utcákon körbehordoztak egy óriási falloszt, amit az esemény végén egy köztiszteletben álló, erényes matróna megkoszorúzott. A napot természetesen rengeteg bor fogyasztásával ünnepelték, Libera papnői pedig olajból és mézből készült süteményeket készítettek áldozati ajándékul. Ezen a napon ölthették fel a nagykorúvá vált fiúk a hagyományos római tógát. Az ókori római gyerekek nem a karácsony miatt várták a decembert.
A bor áprilisban is főszerephez jutott: Vinalia ünnepén a tavalyi bort kellett megáldani és megkóstolni, valamint jó időjárásért imádkozni a következő szüretig. A tavasz egyik legnagyobb ünnepsége a Floralia volt, amikor a rómaiak a szokásos fehér viselet helyett színes ruhákat öltöttek fel. Az április 28-tól május 3-ig tartó ünnepségsorozatot pikáns témájú színházi előadásokkal nyitották meg, majd különböző versenyek és látványosságok szórakoztatták a rómaiakat: i. u. 68-ban Galba császár például egy kötéltáncos elefántot is bemutatott.
A Circus Maximusban szarvasokat és nyulakat, a termékenység szimbólumait engedtek szabadon, és nem maradhattak el a bőséges lakomák sem. Iuvenalis szerint ezeken a napokon a színházakban és a gladiátorok arénáiban prostituáltak léptek fel, meztelenül.
A holtak szellemeinek elűzése: a Lemuria alkalmával, május 9-én, 11-én és 13-án a rómaiak a rossz szellemeket próbálták elűzni a háztól. Ezeken a napokon, mert a páros számokat balszerencsének tekintették. Az ünnep Romulus történetéhez kapcsolódott: miután meggyilkolta testvérét, Remust, annak bosszúálló szelleme kísértette. Az ártó szellemek távol tartásának feladata a családfőre hárult: a pater familias éjfélkor, miután megmosta a kezét, körbejárta a házat, és kilenc fekete babot szórt el, hogy megváltsa háza népét, majd kilencszer felkiáltott:
„Ősi szellem, távozz!” A szertartást akkor tekintették sikeresnek, ha a babok eltűntek: úgy vélték, a szellemek, miután összegyűjtötték őket, elégedetten távoztak.
Téli ünnepek
A legkülönösebb római ünnep a Lupercalia volt. Nem ez volt az egyetlen ünnep, amelynek a halottak álltak a középpontjában, a február közepén tartott Parentalia során a családok elhunyt őseikre emlékeztek, kilenc napon keresztül. A február 15-én tartott Lupercalia a Romulust és Remust tápláló anyafarkasról, valamint Lupercusról, a pásztorok és a termékenység istenéről kapta a nevét, és talán a legkülönösebb volt a római ünnepek között. Azzal kezdődött, hogy két meztelen, nemesi származású ifjú homlokát megkenték egy kecske és egy kutya vérével, majd gyorsan letörölték róluk a vért, az ifjaknak pedig kötelezően hangos nevetésre kellett fakadniuk. Ezt követően a fiatalemberek az áldozati állatok bőréből szíjakat vágtak, majd meztelenül, mindössze egy szíjat viselve futkosni kezdtek a Palatinus domb körül, és jól megcsapkodtak a hevenyészett ostorral mindenkit, aki az útjukba került. A gyermekre vágyó nők sokszor önként álltak eléjük, hiszen a hagyomány szerint gyermekáldást vagy könnyű szülést ígért egy-egy ostorcsapás.
(https://any.hu/offline/romai-unnepek/?utm_source=tudomany.hu&utm_medium=tudomany_ajanlowidget&utm_campaign=ajanlowidget).
A Parentalia része volt a Feralia is, amikor a holtak szellemét koszorúkkal, gabonával, sóval, borba áztatott kenyérrel és szétszórt ibolyákkal engesztelték ki. Jobban jártak, ha erről nem feledkeztek meg: Ovidius egyik története szerint amikor a háborúzó rómaiak elmulasztották kötelességüket, a holtak szellemei dühösen felkeltek sírjaikból, és az utcákon bolyongva üvöltöztek. A februári, kilencnapos ünnepsorozatot családi lakomával zárták.
A karácsony elődje a Saturnalia volt, a karácsony előfutárának tartott ünnepet a rómaiak a mezőgazdaság és az aratás istenének tiszteletére rendezték a téli napforduló napján, december 17-én. Kezdetben csak a földművesek kedveskedtek ajándékkal Saturnusnak a bőséges termés reményében, majd Róma növekedésével és fejlődésével együtt a Saturnalia is bővült: az i. e. 2. században már egyhetes fesztivállá alakult, amely során az ének, a tánc, a borfogyasztás és az ajándékozás jutott főszerephez. A családtagok viaszgyertyákat és apró agyagszobrocskákat ajándékoztak egymásnak, és a merev római társadalom erre az egy hétre fellazult: a szenátorok felöltötték szolgáik öltözetét, s aki igazán komolyan vette az ünnepet, saját maga szolgálta ki rabszolgáit, a pünkösdre hasonlított.
Őszi ünnepek
Az ókori római naptárban az őszi hónapok (szeptember, október, november) számos vallási ünnepnek és nagyszabású közösségi játéknak adtak otthont, amelyek többsége a mezőgazdasági betakarításhoz, a borhoz vagy a katonai szezon lezárásához kötődött.
Ludi Romani (Római Játékok): Szeptember 4. és 19. között tartották Iuppiter Optimus Maximus tiszteletére, és Róma egyik legrégebbi és legfontosabb fesztiválja volt, amely kocsiversenyeket, színházi előadásokat és díszes felvonulásokat foglalt magában.
Iuppiter lakomája (Epulum Iovis): Szeptember 13-án a capitoliumi templom alapításának évfordulóján ünnepi lakomát rendeztek az istenek tiszteletére.
Októberi ünnepek a Meditrinalia és az Augustalia voltak. Október 11-én az új bor ünnepét ülték meg. A rómaiak ekkor kóstolták meg az új termést, és régi borral keverve gyógyító erőt tulajdonítottak neki.
Augustalia: Október 12-én Augustus császár szerencsés visszatérését ünnepelték.
Equus October (Októberi ló): Október 15-én Mars tiszteletére tartott rituális kocsiverseny, amelynek végén a győztes fogat egyik lovát feláldozták a termékenység és a város védelme érdekében.
Armilustrium: Október 19-én a fegyverek rituális megtisztításával és elrakásával jelképesen lezárták a katonai hadjáratok szezonját.
Novemberi ünnepek voltak a Ludi Plebeii (Plebejus Játékok): November 4. és 17. között rendezték meg a Circus Flaminiusban. A nép szabadságát ünnepelték hasonló látványosságokkal, mint a szeptemberi játékok során.
Második Epulum Iovis: November 13-án, a plebejus játékok keretében ismét megrendezték Iuppiter nagyszabású lakomáját.
Ludi Romani (Római Játékok): Szeptember 4. és 19. között tartották Iuppiter Optimus Maximus tiszteletére, és Róma egyik legrégebbi és legfontosabb fesztiválja volt, amely kocsiversenyeket, színházi előadásokat és díszes felvonulásokat foglalt magában.
Iuppiter lakomája (Epulum Iovis): Szeptember 13-án a capitoliumi templom alapításának évfordulóján ünnepi lakomát rendeztek az istenek tiszteletére.
Októberi ünnepek a Meditrinalia és az Augustalia voltak. Október 11-én az új bor ünnepét ülték meg. A rómaiak ekkor kóstolták meg az új termést, és régi borral keverve gyógyító erőt tulajdonítottak neki.
Augustalia: Október 12-én Augustus császár szerencsés visszatérését ünnepelték.
Equus October (Októberi ló): Október 15-én Mars tiszteletére tartott rituális kocsiverseny, amelynek végén a győztes fogat egyik lovát feláldozták a termékenység és a város védelme érdekében.
Armilustrium: Október 19-én a fegyverek rituális megtisztításával és elrakásával jelképesen lezárták a katonai hadjáratok szezonját.
Novemberi ünnepek voltak a Ludi Plebeii (Plebejus Játékok): November 4. és 17. között rendezték meg a Circus Flaminiusban. A nép szabadságát ünnepelték hasonló látványosságokkal, mint a szeptemberi játékok során.
Második Epulum Iovis: November 13-án, a plebejus játékok keretében ismét megrendezték Iuppiter nagyszabású lakomáját.
A rómaiak számára a bor nem csupán ital, hanem isteni adomány volt, amelyhez az év során több jelentős rituálé és ünnep kapcsolódott.
Legfontosabb borünnepek:
Vinalia Rustica (augusztus 19.): A szüret kezdete előtti ünnep, ahol Iuppitertől kértek védelmet a termésre a viharok és a jégeső ellen. A szertartás során a Flamen Dialis (Iuppiter főpapja) egy bárányt áldozott fel, és az első szőlőfürt levét a földre öntve (libatio) engedélyt adott a szüret megkezdésére.
Meditrinalia (október 11.): Az új bor első kóstolásának ideje. A rómaiak ilyenkor friss mustot kevertek óborral, és a következő rituális mondatot mondták: „Új és régi bort iszom, új és régi bajt gyógyítok”. Hitték, hogy a keverék gyógyító erővel bír.
Vinalia Priora (április 23.): Tavasszal, amikor az előző évi bor már kellően kiforrott, ünnepélyesen csapra verték a hordókat. Az első pohár bort Iuppiternek ajánlották fel, és ekkor vált a bor „tisztává” (profánná), vagyis az emberek számára is fogyaszthatóvá.
Libatio (italáldozat): Minden ünnepi lakoma előtt az első cseppeket az isteneknek (gyakran a házi isteneknek, a Laresnek) ajánlották fel, a földre vagy az oltárra öntve.
Mulsum: A rómaiak gyakran készítettek mézzel (ólommal!) és fűszerekkel ízesített bort, amelyet különösen az ünnepi étkezések kezdetén, étvágygerjesztőként fogyasztottak.
Bacchus és Liber Pater: Bár Iuppiter volt a bor legfőbb oltalmazója, a nép körében Liber Pater (az ősi itáliai boristen) és a görög hatásra elterjedt Bacchus kultusza volt a legnépszerűbb, melyhez gyakran díszes felvonulások tartoztak.
Vinalia Rustica (augusztus 19.): A szüret kezdete előtti ünnep, ahol Iuppitertől kértek védelmet a termésre a viharok és a jégeső ellen. A szertartás során a Flamen Dialis (Iuppiter főpapja) egy bárányt áldozott fel, és az első szőlőfürt levét a földre öntve (libatio) engedélyt adott a szüret megkezdésére.
Meditrinalia (október 11.): Az új bor első kóstolásának ideje. A rómaiak ilyenkor friss mustot kevertek óborral, és a következő rituális mondatot mondták: „Új és régi bort iszom, új és régi bajt gyógyítok”. Hitték, hogy a keverék gyógyító erővel bír.
Vinalia Priora (április 23.): Tavasszal, amikor az előző évi bor már kellően kiforrott, ünnepélyesen csapra verték a hordókat. Az első pohár bort Iuppiternek ajánlották fel, és ekkor vált a bor „tisztává” (profánná), vagyis az emberek számára is fogyaszthatóvá.
Libatio (italáldozat): Minden ünnepi lakoma előtt az első cseppeket az isteneknek (gyakran a házi isteneknek, a Laresnek) ajánlották fel, a földre vagy az oltárra öntve.
Mulsum: A rómaiak gyakran készítettek mézzel (ólommal!) és fűszerekkel ízesített bort, amelyet különösen az ünnepi étkezések kezdetén, étvágygerjesztőként fogyasztottak.
Bacchus és Liber Pater: Bár Iuppiter volt a bor legfőbb oltalmazója, a nép körében Liber Pater (az ősi itáliai boristen) és a görög hatásra elterjedt Bacchus kultusza volt a legnépszerűbb, melyhez gyakran díszes felvonulások tartoztak.
Főbb ünnepek (https://en.wikipedia.org/wiki/Roman_festivals)
Hónap és nap Ünnep megnevezése és célja
Januárius 9., 11., 15. Agonalia (Ianus tiszteletére) és Carmentalia (szülés istennője).
Februárius 13–21. Parentalia: Az ősök és halottak tisztelete; a végén a Feralia nyilvános áldozattal.
15., 23. Lupercalia (termékenység) és Terminalia (határkövek ünnepe).
Martius 1., 14. Római Újév (eredetileg) és Equirria (Mars tiszteletére rendezett lóverseny).
17., 19–23. Liberalia (felnőtté válás) és Quinquatrus (Minerva ötnapos ünnepe).
Aprilis 12–19. Ludi Ceriales: Ceres tiszteletére rendezett játékok a jó termésért.
21., 28. Parilia (Róma alapítása) és a Floralia kezdete (virágzás ünnepe).
Maius 9., 11., 13. Lemuria: A nyugtalan szellemek (lemurok) kiengesztelése éjszakai rítusokkal.
15. Mercuralia: A kereskedők ünnepe Mercurius tiszteletére.
Iunius 7–15. Vestalia: Vesta szűz papnői megtisztítják a templomot; az anyák áldozatot mutatnak be.
Iulius 6–13. Ludi Apollinares: Apollo tiszteletére rendezett színházi és cirkuszi játékok.
Augustus 13., 21. Nemoralia (Diana ünnepe) és Consualia (a betakarított gabona megáldása).
September 4–19. Ludi Romani: A legnagyobb állami játékok Jupiter Optimus Maximus tiszteletére.
October 11., 15. Meditrinalia (újbor kóstolás) és Equus October (Marsnak áldozott ló).
November 4–17. Ludi Plebeii: A köznép (plebejusok) számára rendezett játékok.
December 17–23. Saturnalia: A legnagyobb téli ünnepségsorozat Saturnus tiszteletére.
Hónap és nap Ünnep megnevezése és célja
Januárius 9., 11., 15. Agonalia (Ianus tiszteletére) és Carmentalia (szülés istennője).
Februárius 13–21. Parentalia: Az ősök és halottak tisztelete; a végén a Feralia nyilvános áldozattal.
15., 23. Lupercalia (termékenység) és Terminalia (határkövek ünnepe).
Martius 1., 14. Római Újév (eredetileg) és Equirria (Mars tiszteletére rendezett lóverseny).
17., 19–23. Liberalia (felnőtté válás) és Quinquatrus (Minerva ötnapos ünnepe).
Aprilis 12–19. Ludi Ceriales: Ceres tiszteletére rendezett játékok a jó termésért.
21., 28. Parilia (Róma alapítása) és a Floralia kezdete (virágzás ünnepe).
Maius 9., 11., 13. Lemuria: A nyugtalan szellemek (lemurok) kiengesztelése éjszakai rítusokkal.
15. Mercuralia: A kereskedők ünnepe Mercurius tiszteletére.
Iunius 7–15. Vestalia: Vesta szűz papnői megtisztítják a templomot; az anyák áldozatot mutatnak be.
Iulius 6–13. Ludi Apollinares: Apollo tiszteletére rendezett színházi és cirkuszi játékok.
Augustus 13., 21. Nemoralia (Diana ünnepe) és Consualia (a betakarított gabona megáldása).
September 4–19. Ludi Romani: A legnagyobb állami játékok Jupiter Optimus Maximus tiszteletére.
October 11., 15. Meditrinalia (újbor kóstolás) és Equus October (Marsnak áldozott ló).
November 4–17. Ludi Plebeii: A köznép (plebejusok) számára rendezett játékok.
December 17–23. Saturnalia: A legnagyobb téli ünnepségsorozat Saturnus tiszteletére.
Szaturnália (https://hu.wikipedia.org/wiki/Szaturn%C3%A1lia)