A tengerszint emelkedése hol fog
árvizet, partomlásokat okozni, főleg Európában?
(2026 február)
A tengerszint emelkedése, a gyakoribbá váló vihardagályok támadják a partmenti régiókat. Míg a lassú emelkedés csak elöntéssel fenyeget, a vihardagályok (amikor az alacsony légnyomás és a szél a part felé tolja a vizet) okozzák a pusztító, hirtelen károkat. Ázsiában a legnépesebb delták és megavárosok a legkritikusabb régiók, mert itt él a legtöbb ember közvetlenül a tengerszint feletti 1-5 méteres zónában. Banglades és a Gangesz-delta alig pár méterrel fekszik a tengerszint felett. A vihardagályok itt nemcsak elöntenek, hanem sós vízzel teszik tönkre a termőföldeket. Vietnam (Mekong-delta) a világ egyik legfontosabb rizstermelő vidéke, amely szinte teljesen víz alá kerülhet viharok idején. A kínai megavárosok, Sanghaj, Kanton (Guangzhou) és Sencsen rendkívül kitettek. Kína keleti partvidékén a süllyedő talaj és az emelkedő tenger együttesen okoz gondot. Indonéziában Jakarta olyan ütemben süllyed és árad, hogy az ország kénytelen új fővárost építeni (Nuszantara).
Észak-Amerikában az Atlanti-part és az Öböl-vidék kritikus, a vihardagályokat elsősorban a hurrikánok felerősödése teszi veszélyessé.
USA, Golf-öbölben New Orleans és Louisiana partvidéke gyorsan tűnik el a térképről a mocsarak pusztulása és a vihardagályok miatt.
USA, Keleti parton Miami (Florida) már most is tapasztal "napsütéses áradásokat", egy nagyobb hurrikán pedig katasztrofális pusztítást végezhet a modern infrastruktúrában. New York (Manhattan) is kiemelt kockázatú helyszín. A szigetvilágokban a teljes eltűnés veszélye fenyeget, a vihardagály nem csak kárt okoz, hanem az életfeltételeket szünteti meg (ivóvíz elsózódása). Maldív-szigetek, Kiribati, Tuvalu, Marshall-szigetek esetén a legmagasabb pontok is gyakran csak 2-3 méteren vannak. Egy nagyobb vihardagály képes átmosni az egész szigetet.
Európában az Északi-tenger és az alacsony fekvésű területek, a védekezési rendszerek modernek, de a fizikai határok közelednek.
Hollandia harmada a tengerszint alatt van. Bár a gátrendszerük (Delta Works) világhírű, a vihardagályok szintje hamarosan meghaladhatja a gátak kapacitását. Nagy-Britanniában Kelet-Anglia partjainál a partomlások (erózió) a legsúlyosabbak; egész falvak dőlhetnek a tengerbe a puhább kőzetek pusztulása miatt. Velence a MOSE-gátrendszerrel védekezik, de a tartós emelkedés miatt a város alapjai folyamatosan sós vízben állnak majd. A partomlások mechanizmusa: a partomlás ott a legkritikusabb, ahol a partfal nem sziklából, hanem homokból vagy agyagból áll. A magasabb vízszint miatt a hullámok mélyebben benyúlnak a szárazföld felé, és a vihardagály energiája aláássa a partfalat. A felső rétegek elveszítik támasztékukat és beomlanak. A tengerszint emelkedése nem "egyenletes". A gravitációs hatások és az óceáni áramlatok miatt bizonyos helyeken (pl. az USA keleti partján) kétszer olyan gyorsan emelkedhet a víz, mint az átlag. Európában a tengerszint emelkedése és a vihardagályok kombinációja három fő régiót érint kritikusan: az északi és atlanti partvidéket, a mediterrán térséget, valamint a balti államokat.
Északi-tengeren és Atlanti-partvidéken a legnagyobb a kockázat a vihardagályok ereje miatt, amelyek a mélyebben fekvő szárazföldekre törnek be. Hollandia 26%-a a tengerszint alatt fekszik. Bár a világ legmodernebb gátrendszere (Delta Works) védi, a 2100-ig jósolt akár 1 méteres emelkedés már a védelem fizikai határait feszegeti. Flandria és az észak-német partok (pl. Hamburg környéke) fokozottan kitettek a folyótorkolatokon benyomuló sós víznek. Az elmúlt száz évben átlagosan mintegy 20 centiméterrel emelkedett a tengerszint a német Északi-tenger partjainál, és ezt a cuxhaveni és norderney-i mérőállomások adatai is alátámasztják. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékétől függően 2100-ra – az 1995–2014-es időszakhoz képest – további 30–120 centiméteres emelkedés várható, amely a századfordulót követően sem áll meg. Az emelkedő tengerszint a vihardagályokat is súlyosbítja: azok egyre magasabbak és gyakoribbak lesznek. Az 1962-es pusztító vihardagály után az északi tartományok jelentősen megerősítették gátjaikat. Ennek köszönhetően az 1976-os, még magasabb vízállást hozó áradás már szinte nem okozott kárt. Azóta az Északi-tenger partján úgynevezett klímagátakat építenek, amelyek szélesebbek, és szükség esetén magasíthatók. Alsó-Szászországban ezek koronája eléri a tengerszint feletti tízméteres magasságot.
A Balti-tenger sajátos helyzetben van. Bár a Dán-szorosokon keresztül kapcsolódik az Északi-tengerhez, és átlagos vízszintje nagyjából követi a globális tendenciát, az árapály-jelenség itt minimális. A vízszintet inkább a szél, a légnyomás és az északi-tengeri beáramlás határozza meg, ami kiszámíthatatlan vihardagályokat okozhat. A Balti-tenger partvidékén északon a jégkorszak utáni földfelszín-emelkedés helyenként ellensúlyozza a tengerszintet, a déli és keleti részeken komoly változások zajlanak. A veszély különösen akkor nő meg, ha a tengerszint-emelkedés, a dagály és egy szélsőséges vihar hatása egybeesik. 2026 elején például a Balti-tenger vízszintje szokatlanul nagyot, 67 cm-t esett az átlaghoz képest légköri tényezők miatt, ami rávilágított a rendszer kiszámíthatatlanságára. Németország és Lengyelország balti partjai (pl. Rostock, Gdańsk) egyre gyakrabban küzdenek a viharok okozta vízszint-emelkedéssel. Európa legnépszerűbb strandjainak jelentős része eltűnhet 2100-ra az erózió miatt. Különösen érintett a francia és spanyol atlanti partvidék, ahol a homokos partokat a tenger folyamatosan mossa el. Kelet-Anglia partjainál a legsúlyosabb a partomlás (erózió). Cardiff (Wales) az egyik legveszélyeztetettebb város, ahol a három folyó torkolata és a világ második legmagasabb árapály-ingadozása miatt 2050-re évente várhatók súlyos áradások.
Velencében a MOSE-gátrendszer ellenére a város alapjait a sós víz folyamatosan károsítja. A jelenleg évszázadonként egyszeri extrém áradások a jövőben akár évente többször is előfordulhatnak, Velence süllyed is. Velence nemcsak a tengerszint emelkedése, hanem a talaj folyamatos süllyedése miatt is kritikus helyzetben van. 2026-os rekordok: 2026 februárjának elején a városban mindössze kilenc nap alatt 15 alkalommal mértek magas vizet, amiből tíz esetben a vízszint meghaladta a 110 cm-t. A MOSE-rendszert 2026 elején tízszer kellett aktiválni a város megvédése érdekében. Bár a MOSE rövid távon véd, a sós víz folyamatos jelenléte gyengíti az épületek tégla- és mészkőalapjait. A sós víz beszivárog a csatornahálózatba és a műemlékek falaiba, ami hosszú távon szerkezeti instabilitást okoz. A mediterrán térségben a kisebb árapály-különbség miatt a tengerszint emelkedése közvetlenebbül és gyakrabban okoz elöntéseket. Olaszországban a partvidékek legalább 20%-a kerülhet víz alá az évszázad közepére a part menti erózió és az áradások miatt.
Dubrovnik esetén Horvátország büszkesége, az óváros is közvetlen veszélybe került a gyorsuló emelkedés miatt. Dubrovnik esetán az óváros védelmére javasolt gátak vagy falak építése a világörökségi látkép megőrzése miatt rendkívül nehéz és költséges feladat. A város urbanizált területein a villámárvizek és a tengerparti áradások kockázata 2026-ra "magas" minősítést kapott.
Neretva-delta: Ez Horvátország legveszélyeztetettebb mezőgazdasági területe. A tengerszint emelkedése sós víz benyomulását okozza a folyóba, ami tönkreteszi a termőföldeket.
További veszélyeztetett városok: Trogir az egyik legkritikusabb helyzetben lévő horvát város, de Split, Zadar, Rovinj és Pula alacsonyan fekvő részeit is rendszeresen elönti a vihardagály. Az Adriai-tenger északi medencéje egyfajta "tölcsérként" működik: Vihardagály (Sirokkó): A déli szél (a sirokkó) észak felé tolja a víztömeget, ami a zárt medencében jelentősen megemeli a vízszintet. Szeiche-jelenség: az Adria sajátos lengése (mintha egy tálban mozgatnánk a vizet) felerősíti a dagályt, különösen Velence és Trieszt környékén. Gyorsuló emelkedés: Az elmúlt évtizedekben az Adria vízszintje gyorsabban emelkedett, mint sok más tengeré; az elmúlt 50-60 évben helyenként több mint 10 cm-t.
2026-ra a térség országai (Olaszország, Horvátország, Szlovénia) közös monitoringrendszereket építettek ki (pl. AdriaClim), hogy pontosabb előrejelzéseket adjanak a vihardagályokról. Dubrovnik világörökségi helyszínét egyre súlyosabban fenyegeti a tengerszint gyorsuló emelkedése – figyelmeztet a város megbízásából készült jelentés. A mérések szerint az éves vízszintnövekedés a korábbi 0,83 milliméterről 3,62 milliméterre gyorsult. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének előrejelzése alapján 2100-ra akár egy métert is meghaladó emelkedés várható a horvát partvidéken. A szakértők szerint a történelmi óváros megóvása érdekében partvédelmi beavatkozások elkerülhetetlenek lehetnek. A következő évtizedekben Dubrovnikban a tengerszint emelkedése az egyik legsúlyosabb, a klímaváltozással összefüggő kihívás lehet a kulturális örökség védelmében (https://index.hu/kulfold/2026/02/22/dubrovnik-horvatorszag-globalis-felmelegedes-tengerszint-emelkedes-viharok-veszely-figyelmeztetes/), A globális átlagban évi mintegy 2,2 milliméteres tengerszint-emelkedés Dubrovnik térségében felgyorsult: míg korábban évente 0,83 milliméteres növekedést mértek, ez az érték 3,62 milliméterre emelkedett. A jelentés a dubrovniki városi tanács következő ülésének napirendjén szerepel. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) előrejelzése szerint Horvátország partvidékén 2100-ig 49 centiméter és 1,08 méter közötti tengerszint-emelkedés várható, a kibocsátási forgatókönyvtől függően. A növekvő vízszint az óváros történelmi csatornarendszerét is egyre nagyobb terhelés alá helyezi, és az alacsonyabban fekvő területeken visszatérő elöntéseket okoz.
További veszélyeztetett városok: Trogir az egyik legkritikusabb helyzetben lévő horvát város, de Split, Zadar, Rovinj és Pula alacsonyan fekvő részeit is rendszeresen elönti a vihardagály. Az Adriai-tenger északi medencéje egyfajta "tölcsérként" működik: Vihardagály (Sirokkó): A déli szél (a sirokkó) észak felé tolja a víztömeget, ami a zárt medencében jelentősen megemeli a vízszintet. Szeiche-jelenség: az Adria sajátos lengése (mintha egy tálban mozgatnánk a vizet) felerősíti a dagályt, különösen Velence és Trieszt környékén. Gyorsuló emelkedés: Az elmúlt évtizedekben az Adria vízszintje gyorsabban emelkedett, mint sok más tengeré; az elmúlt 50-60 évben helyenként több mint 10 cm-t.
2026-ra a térség országai (Olaszország, Horvátország, Szlovénia) közös monitoringrendszereket építettek ki (pl. AdriaClim), hogy pontosabb előrejelzéseket adjanak a vihardagályokról. Dubrovnik világörökségi helyszínét egyre súlyosabban fenyegeti a tengerszint gyorsuló emelkedése – figyelmeztet a város megbízásából készült jelentés. A mérések szerint az éves vízszintnövekedés a korábbi 0,83 milliméterről 3,62 milliméterre gyorsult. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének előrejelzése alapján 2100-ra akár egy métert is meghaladó emelkedés várható a horvát partvidéken. A szakértők szerint a történelmi óváros megóvása érdekében partvédelmi beavatkozások elkerülhetetlenek lehetnek. A következő évtizedekben Dubrovnikban a tengerszint emelkedése az egyik legsúlyosabb, a klímaváltozással összefüggő kihívás lehet a kulturális örökség védelmében (https://index.hu/kulfold/2026/02/22/dubrovnik-horvatorszag-globalis-felmelegedes-tengerszint-emelkedes-viharok-veszely-figyelmeztetes/), A globális átlagban évi mintegy 2,2 milliméteres tengerszint-emelkedés Dubrovnik térségében felgyorsult: míg korábban évente 0,83 milliméteres növekedést mértek, ez az érték 3,62 milliméterre emelkedett. A jelentés a dubrovniki városi tanács következő ülésének napirendjén szerepel. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) előrejelzése szerint Horvátország partvidékén 2100-ig 49 centiméter és 1,08 méter közötti tengerszint-emelkedés várható, a kibocsátási forgatókönyvtől függően. A növekvő vízszint az óváros történelmi csatornarendszerét is egyre nagyobb terhelés alá helyezi, és az alacsonyabban fekvő területeken visszatérő elöntéseket okoz.
Amennyiben a tengerszint eléri a kritikus szintet, elkerülhetetlenné válhatnak a partvédelmi beavatkozások, például tengeri falak, hullámtörők és árvízvédelmi létesítmények építése a víz betörésének megakadályozására. A jelentés arra is kitér, hogy a térségben egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási jelenségek. A heves esőzések és a magas tengervíz együttesen növelik a városi árvizek kockázatát, miközben Dubrovnik az Adria egyik legviharosabb térségének számít: évente átlagosan 88 napon fúj erős szél, és több mint ötven zivataros napot regisztrálnak.
.