Az elővillámok (streamerek) átalakulása gömbvillámmá
(Bencsik István, 2026 május)
Abstract
A tanulmányban elvetjük az önmagukba visszahajló vagy falak mentén indukálódott kisülések elméletét. Az elfogadott fém-pára (szilícium-gőz) modellt egyesítjük egy streamer-elmélettel és a poros Yukawa-plazmák fizikai tulajdonságaival, és egy autonóm struktúra, a gömbvillám magyarázatát kapjuk.
A modell alapja, hogy amikor a felhőből lefelé tartó elővillám (leader) és a földfelszíni intenzív streamer találkozása meghiúsul, a pár nélkül maradt kisülési csatorna talppontjánál a sok ezer fokos hőmérséklet elpárologtatja a talajban található fémvegyületeket és ásványokat (szilícium-dioxid, vas, kalcium). A lehűlő fémgőz nanorészecskéi a szabad elektronok miatt nagy negatív töltésre tesznek szert, és a plazmaionok leárnyékoló hatása, azaz a Yukawa-potenciál révén erősen csatolt, poros plazmaállapotot (Yukawa-plazmát) hoznak létre. Igazoljuk, hogy a gömbgeometriát a Yukawa-plazma határfelületén fellépő, folyadékszerű felületi feszültség kényszeríti ki, amely ellensúlyozza a belső elektrosztatikus taszítást és a gáznyomást.
A gömbvillám autonóm, másodpercekig vagy percekig tartó fényét, és a létezéséhez szükséges energiát a lebegő fémrészecskék levegőben zajló oxidációja (lassú égése) biztosítja, amelyet a kínai kutatók 2012-es spektroszkópiai megfigyelései is alátámasztanak. A struktúra megsemmisülését az fémgőzök elfogyása miatti csendes elhalványulás, a hidrodinamikai instabilitások okozta robbanás, vagy fém tárgyak közelsége miatti hirtelen leföldelődés okozza. Az elméleti modellt laboratóriumi analógiák is támogatják, különösen a Max Planck Intézet kutatásai, ahol vízfelszín alatti nagyfeszültségű kisülésekkel sikeresen modellezték a folyamatot: a vízből kiemelkedő, elpárolgott elektródaanyagból egy fényes, autonóm módon lebegő plazmagömb jött létre.
Kulcsszavak: gömbvillám, streamer-kisülés, szilícium-gőz elmélet, Yukawa-plazma, felületi feszültség, poros plazma.
Abstract
Streamer-to-ball-lightning conversion: In this paper, the theory of loop-forming or wall-induced streamer discharges is rejected. Instead, a novel approach to ball lightning formation is presented by unifying the widely accepted metal-vapor (silicon-vapor) model with streamer theory and the physical properties of Yukawa plasmas.The proposed model establishes that when a downward cloud leader fails to connect with an intense ground-surface streamer, the orphaned discharge channel generates temperatures of 20,000 – 30,000 °C at its base, vaporizing soil minerals and metallic compounds (silicon dioxide, iron, calcium). As the metal vapor cools, the condensing nanoparticles acquire a high negative charge from free electrons. Due to the shielding effect of plasma ions—described by the Yukawa potential—the system transitions into a strongly coupled, dusty plasma state (Yukawa plasma).We demonstrate that the characteristic spherical geometry is enforced by a liquid-like surface tension at the boundary of the Yukawa plasma, which counteracts the internal electrostatic repulsion and gas pressure. The autonomous, long-lasting luminescence (seconds to minutes) is sustained by the spherically symmetric oxidation (slow burning) of the suspended metallic nanoparticles in ambient air, a mechanism directly validated by the 2012 spectroscopic observations of a natural ball lightning by Chinese researchers. Finally, the decay of the structure occurs via silent fading due to fuel depletion, explosive collapse triggered by hydrodynamic instabilities, or sudden grounding near conductive objects. The theoretical framework is strongly supported by laboratory analogies, most notably by the Max Planck Institute's experiments, where high-voltage underwater discharges successfully simulated the process, creating a bright, autonomously floating plasma ball from the vaporized electrode material rising above the water surface.
Keywords: ball lightning, streamer discharge, silicon-vapor theory, Yukawa plasma, surface tension, dusty plasma.
BEVEZETÉS
Az elővillámokhoz igen hasonló, negatív differenciális ellenállású jelenség- amikor feszültség csökkenésével az áramerősség növekszik, vagy fordítva- a koronakisülés, amely akkor jön létre, ha egy nagyfeszültségű vezető (például egy tápvezeték vagy egy viharfelhő) környezetében a térerősség ionizálja a gázt (a levegőt). A "Szent Elmo tűz" néven is ismert a jelenség, hajóárbócok, templomok csúcsain is megfigyelhető.
Villámok kialakulása: a villámcsapás egy ioncsatorna, amit egy felső elővillám (leader), és egy, a földről induló másik elővillám (streamer) előznek meg. A pozitív töltések felhalmozódnak a földi kiemelkedő pontokon (fák, épületek, hegycsúcsok, ld. koronakisülések).

Elővillám, oxigén-nitrogén ioncsatorna, (streamer) zöld parázsfénnyel,
(Upwards streamer emanating from the top of a pool cover, https://en.wikipedia.org/wiki/Lightning#cite_ref-57)
Minden villám típusban és elektromos gázkisülésben az elektronok mozgása alkotja a streamereket, leadereket: az előkisülési csatornákat. A különbség az elektronok áramlási irányában és a terjedési mechanizmusban van. A levegőben található pozitív ionok (ionizált nitrogén- és oxigénmolekulák) tömege több tízezerszerese egy elektronénak, és mert túl nehezek, a hirtelen fellépő elektromos térerősség hatására szinte meg sem mozdulnak a mozgékony elektronokhoz viszonyítva. A villámok mikroszkopikus fizikáját a mozgékony és könnyű elektronok uralják. Csak a streamereket fogjuk vizsgálni, és a negatív differenciális ellenállású streamerek kapcsolatát a gömbvillámokkal.
A fővillám (kisülés): amikor a lefelé tartó és a felfelé törekvő ioncsatorna találkozik, az áramkör zárul. A fentről lefelé látott villámlás valójában a talajból a felhő felé törő elektromos ív. A folyamat a másodperc töredéke alatt többször is megismétlődhet ugyanabban a csatornában. A folyamat során a felhőben lévő elektronok áramlanak a talaj felé a már megnyílt csatornán át. A villám csatornájában a levegő körülbelül 30 000 Celsius-fokra melegszik fel, robbanásszerű tágulásra kényszeríti a levegőt, és lökéshullámot, azaz dörgést hoz létre.
A gömbvillám keletkezés ismert fém-gőz elmélete a legelfogadottabb modell: ha egy hagyományos villám becsap a talajba, a sok ezer fokos hőmérséklet kémiai reakciókat indít el a talajnál. A talajból származó szilíciumgőz a levegőben lehűl, és apró, töltéssel rendelkező részecskékből álló felhőt (aeroszolt) alkot. A lebegő fémfelhő reagál a levegő oxigénjével (oxidálódik/ég), ami folyamatos, fényes izzást eredményez.
Megfigyelés is létezik: A fém-gőzzel szennyezett plazma lebeg: egy kínai kutatócsoportnak 2012-ben sikerült spektrométerrel megfigyelnie egy természetes gömbvillámot, és a spektrumában pontosan szilíciumot, vasat és kalciumot talált (Cen, J., Yuan, P., & Xue, S. (2014). Observation of the optical and spectral characteristics of ball lightning. Physical Review Letters, 112(3), Article 035001. https://doi.org/10.1103/PhysRevLett.112.035001 ).
A SREAMEREKBŐL ALAKULNAK KI A GÖMBVILLÁMOK
A streamerek és a koronakisüléseknek azonos a fizikai alapja, mindkét jelenség alapja az elektronlavina és a gázok negatív differenciális ellenállású ionizációja. A korona is sok kis streamerből áll, a koronakisülés gyenge, elágazó streamerek folyamatos sokasága.
A streamer a növekvő, elektromosan vezető ioncsatorna (plazmaszál), a saját csúcsa előtt hozza létre a feszültséget az összegyűlő töltések következtében. Ha a streamer eléri a felülről érkező leader elővillámot, kialakul az ívkisülés, a villám.
A gömbvillámok és a streamerek kapcsolata: a gömbvillám streamerből alakul ki, feltéve, hogy a streamer nem találkozik egy leaderrel, nincs a magyar nyelvben külön elnevezés. Az erősödő streamerek nem önmagukba záródó hurokká (gyűrűvé) alakulnak, ahogy az az irodalomban található.
A streamer eredetet a gömbvillámok magyarázatára az elfogadott szilícium-gőz elmélettel egyesítjük. Az elővillám (streamer) elpárologtatja a talajban lévő fémvegyületeket, pl. a szilícium-dioxidot (homokot, kőzeteket), a fémgőz pedig Yukawa-plazmát alkot. Az elmélet továbbfejlesztése pedig a Yukawa-plazma egy tulajdonságával, a klasszikus felületi feszültséghez hasonló jelenséggel történik, ami a tanulmányunk szerinti modellben összetartja a gömbvillámokat.
Érdekesség: Nikola Tesla is laboratóriumi kísérletei során (a híres Tesla-tekercsekkel) vett észre hasonló jelenséget. Feljegyzéseiben leírta, hogy amikor a berendezései túl nagy energiájú, erős streamereket bocsátottak ki, a csatornák végén vagy elágazásainál időnként apró, fénylő tűzgömbök váltak le, miközben a streamer többi része elenyészett.
A streamer-elmélet logikus, a gömbvillámok magyarázatára az elfogadott szilícium-gőz elmélettel egyesíthető, de kiegészítendő a Yukawa-plazmák felületi feszültségével.
A régi elmélet szerint hagyományos villám belecsap a talajba, és a földben lévő szilícium-dioxidot tiszta szilícium-gőzzé párologtatja el. A gőz a levegőben lehűlve egy finom, izzó szilíciumpor-gömbbé áll össze, ami lassan oxidálódik (ég) a levegőben, ezáltal biztosítva a hosszan tartó fényt. A gömbvillám keletkezhet egy extrém energiájú, önmagába visszahajló vagy falak mentén indukálódott streamer-kisülésből, de a tudomány jelenleg is vizsgálja, hogy az elektromos (plazma) vagy a kémiai (szilícium) elmélet-e a valódi felelős. Ebben a dolgozatban a visszahajló kisüléseket, a torusz alakú plazma struktúrákat nem fogadjuk el.
Ha egy intenzív streamer a földfelszinen a szilíciumot vagy más fémeket elpárologtat, és nem találkozik a leaderével, akkor jöhet létre gömbvillám. Nem megy körbe, a forró plazmagyűrű a valóságban nanoszekundumok alatt szétrepülne. Amikor az intenzív streamer talppontja (ahol a villámcsapás eléri a földet) találkozik a talajban lévő szilíciummal, szénnel vagy fémekkel, egy gömb, stabil fizikai-kémiai struktúra (Yukawa -plazma) jön létre, aminek felületi feszültsége van.
A folyamat: a térerősség növekedésekor a zivatarfelhő alja és a talaj (vagy objektumok) között megnő az elektromos térerősség. Kritikus térerősségnél megindul a lokális ütéses ionizáció (koronakisülés), kialakulnak a streamerek. Ha a plazmába mikroszkopikus porszemcsék (aeroszolok) kerülnek, megváltoznak a dielektromos tulajdonságok.Yukawa-potenciál és felületi feszültség: A porszemcsék és a töltött részecskék kölcsönhatása (Yukawa-potenciál) miatt fellép a klasszikus értelemben vett felületi feszültség hasonló felületi hatás, ami külső feszültség nélkül is összetartja a gömböt.
A GÖMBVILLÁM
A gömbvillám kialakulása: a streamer talppontjánál a hőmérséklet eléri a 20 000 – 30 000 °C-ot, ami elpárologtatja a talajban lévő ásványokat, a szilícium-dioxidot, azaz a homokot/kvarcot, és más fémvegyületeket, fémgőzök keletkeznek. Ahogy a gőz a hidegebb levegővel találkozik lehűl, és apró, nanométeres méretű szilárd részecskékké csapódik le, Yukawa-plazmát alkot, aminek van a kalasszikus felületi feszültséghez hasoló összetartó tulajdosága, és ezért gömb alakot vesz fel. Az összetartó tulajdonságnak nincs az irodalomban elnevezése, talán "poros plazmákban megfigyelt összetartó felületi jelenség"-nek kéne nevezni.
Nem tűnik el azonnal, mert ez a lebegő fémrészecskék oxidálódnak, égnek a levegő oxigénjében, ami egy fokozatos kémiai reakció, ami biztosítja a gömbvillám állandó, izzó fényét és hőveszteségét másodperceken, perceken keresztül. Az új modell pl. az energiamérleg idő beli alakulása szempontjából fejlesztésre szorul, a plazma hőmérsékletét lehető legalacsonyabbra becsüljük. A modell előnye, hogy a streamer → negatív differenciális ellenállású ionizált csatorna → poros plazma → Yukawa-potenciál → poros plazmákban megfigyelt összetartó felületi jelenség→stabilizált gömbvillám jelenségeket összeköti.
A gömb alak okai
Amikor a streamer elpárologtatja a fémeket, Yukawa-plazma jön létre, és úgy mint a vízcseppeknél vagy a szappanbuboréknál, a felületi feszültség minimalizálja a felületet. A legkisebb felületű alakzat a gömb.
A részecskék egy egyenletes, gömb alakú hálót alkotnak, amely megtartja a formáját a levegőben. A gömbvillám opálos fényét a fémrészecskék lassú égése (oxidációja) adja. A levegő oxigénje minden irányból pontosan ugyanúgy éri el ezt a lebegő fémfelhőt, a kémiai reakció nem rontja a gömbszimmetriát. A kínai kutatók 2012-es spektrumfelvétele óta elfogadott hogy a gömb a talajból elpárolgó fémeket (vas, szilícium, kalcium) tartalmaz, amelyek meghatározzák a gömb színét. A streamer→ gömbvillám átalakulásban és a gömvillámok stabilitásában szerepet kell kapnia, hogy a streamerek és a gömbvillámok negatív differenciális elleállású jelenségek.
A gömbvillám eltűnését a fémgőzök és a gázok állapot-változása okozza, a gömb belsejében lévő levegő és a gőzök égése fűti a a gömbvillámot, és amikor az üzemanyag elfogy, a gömb megszűnik, gyakran pukkanó hanggal.
Ahogy a gömb kering vagy lebeg a szobában/szabadban, folyamatosan érintkezik a levegő molekuláival, vagy megközelít egy földelt tárgyat (pl. egy radiátort, fémkerítést, konnektort) és a gömb hirtelen leföldelődik, összeomlik.
Létezik „csendes” eltűnés is, ha a talajból elpárolgott fémgőz (szilícium) tökéletesen és egyenletesen ég el végig a folyamat során, a gömb hőmérséklete lassan leesik, a fénye elhalványul. A robbanásos megsemmisülés után a helyszínen nagyon gyakran jellegzetes, fanyar, kénes vagy ózonos szagot éreznek a szemtanúk.
A SREAMER ÁTALAKULÁSA FÉM GŐZÖS PLAZMA GÖMBBÉ
A Yukawa-plazmagömb (erősen csatolt poros plazma) akkor alakul ki, ha a lefelé tartó elővillám (leader) és a földfelszíni streamer találkozása meghiúsul.
Amikor egy felhőből érkező leader megközelíti a földfelszínt, a kialakuló elektromos térerősség hatására megindul felfelé a pozitív töltésű streamer. Az nagy áramerőség elgőzölögteti a talaj vegyületeit, több ezer Celsius-fokon fémgőzök keletkeznek. Ha a fentről jövő leader útközben irányt vált, és egy másik streamerrel kapcsolódik össze, ez a fémgőzzel teli kisülési csatorna pár nélkül marad, és a benne lévő fégőz cseppekből a Yukawa-potenciál erősen csatolt plazmaállapotot hoz létre. A kihűlő fémgőz átalakul poros plazma állapotba. A fémgőz kondenzálódó nanorészecskéi a szabad elektronok miatt nagy negatív töltésre tesznek szert. a klasszikus, nagy hatótávolságú taszító Coulomb-erőt a plazmában lévő ionok leárnyékolják, az árnyékolt elektrosztatikus potenciált nevezik a fizikában Yukawa-potenciálnak.
A Yukawa-potenciál miatt a nanorészecskék közötti taszítás korlátozott, és amikor a részecskék mozgási energiája a csökkenő hőmérséklet miatt a potenciális energia alá esik, a rendszer erősen csatolt plazmává válik, ahol a fémrészecskék kvázi-kristályos vagy folyadékszerű szerkezetbe rendeződnek.
A gömbforma kialakulása: A Yukawa-plazma egyik különleges tulajdonsága, hogy a részecskék közötti kohéziós erők miatt a klasszikus folyadékokhoz hasonló felületi feszültség jelenik meg a plazma határfelületén. Ez a kohéziós erő ellensúlyozza a belső elektrosztatikus taszítást és a gáznyomást. A minimális energiaállapotra való törekvés miatt ez a felületi feszültség kikényszeríti a gömb geometriát (így jön létre a gömbvillám stabil teste).
A gömbvillám belsejében a fémrészecskék (például vas, réz vagy a talajból felszabaduló szilícium) folyamatos oxidáción mennek keresztül, a plazma ionjai rekombinálódnak, ami a másodpercekig tartó, szabad szemmel látható intenzív fény- és hősugárzást okoz. Amikor a plazma hőmérséklete kritikus szint alá süllyed, a Yukawa-potenciál által fenntartott felületi feszültség már gyenge a hidrodinamikai instabilitásokkal szemben. A gömbvillám ekkor általában hangjelenség kíséretében megsemmisül.
Kapcsolódás a korábbi eredményekhez: A Max Planck Intézet kutatói rájöttek, hogy a vízfelszín alatti nagyfeszültségű kisülésekkel jól modellezhető a folyamat. Egy vízzel teli edény aljára helyezett fém elektródára nagy kapacitású kondenzátortelepekről (több kilovoltos feszültségen) áramot vezetnek, a kisülés pillanatában az elektróda fémanyaga elgőzölög, és a vízből kiemelkedve egy fényes, autonóm plazmagömböt alkot. A laboratóriumi gömbök a folyadékfelszín felett lebegnek, és közel fél másodpercig (500 ms) önállóan léteznek, ami plazmafizikai léptékkel mérve hosszú idő. A plazma természetes módon ezredmásodpercek alatt kihűl és semlegessé válik (az ionok és elektronok rekombinálódnak). A porszemcsék szerepe: ahhoz, hogy a Yukawa-potenciál kialakuljon, a fémgőznek kis, nanométeres méretű szemcsékké kell kondenzálódnia a hűlés során. Ha a szemcsék túl nagyok, a gravitáció lerántja őket; ha túl kicsik, nem tudnak elég töltést hordozni.
Számítógépes szimulációnál a kutatók első lépésben a fémgőzben lévő egyedi nanorészecskék viselkedése alapján a fémrészecskékre kiszámítják a Yukawa-potenciált, a részecskék közötti távolságot és a töltés miatti leárnyékolt taszítást szimulálják. A modell megmutatta, hogy a nanométeres fémrészecskék a hűlés során nem hullanak szét, és nem is állnak össze egyetlen szilárd fémcseppé, hanem stabil, fraktál-szerkezetű hálózatot alkotnak, a gömbvillámok szempontjából megfelelő sűrűséggel.
A Max Planck Intézet kutatói hidrodinamikai és térerő-modelleket (MHD - Magnetohidrodinamika), folyadékmechanikai szoftverekkel (pl. COMSOL Multiphysics vagy ANSYS Fluent) vizsgálják a gömb stabilitását, a szimuláció összekapcsolja a plazma belső gáznyomását a környező levegő áramlását. A modellek igazolták, hogy a gömb külső felületén egy zárt áramlási örvény (egy tórusz vagy füstgyűrű-szerű struktúra) alakul ki.
Az új, e tanulmányban tárgyalt modellben a Yukawa-plazma okozta felületi feszültséggel magyarázzuk a gömbvillámok stabilitását (https://bencsik.rs3.hu/component/content/category/976-a-goembvillam-keletkezese.html?Itemid=101, ahol a fizikai paraméterbecslések a lábjegyzetekben megtalálhatóak.)
*Léteznek beltéri megfigyelések: a szemtanúk láttak gömbvillámot zárt szobákban, konnektorok közelében, amikor kérdés, hogy amennyiben nincs közvetlen talajjal való érintkezés, honnan származik a fémgőz? Talán a falakból vagy vezetékekből kiszakadó anyagból. Áthaladás az üvegen: a gömbvillám képes áthatolni a zárt ablaküvegen anélkül, hogy lenne az üvegen lyuk. Az elektromos megosztás jelensége kevés az átjutáshoz, talán mégis van lyuk?
A pilóták beszámolói évtizedek óta forrásai a gömbvillámok kutatásának, és képzett megfigyelőkről van szó, akik műszerekkel teli környezetben észlelik a jelenséget.
Néhány híres és dokumentált eset:
Az Eastern Airlines 539-es járata (1963): az egyik legismertebb eset, amelyet egy utas, egy fizikus, Roger Jennison is dokumentált. Miután egy villám csapott a gépbe, egy kb. 20 cm átmérőjű, kékesfehér fénylő gömb jelent meg a pilótafülke felől. A gömb lassan végiglebegett az utastér folyosóján az ülések felett, majd a gép hátsó részében tűnt el.
A "szarvakkal" érkező gömbvillám (C-133A katonai gép): egy amerikai katonai szállítógép személyzete azt jelentette, hogy viharban repülve az orrkúpon hatalmas, szarvakra emlékeztető koronakisülések (Szent Elmo tüze) jelentek meg. Röviddel ezután egy röplabda méretű, aranyszínű gömbvillám "született meg" a szélvédő belső oldalán, majd végiglebegett a pilótafülkén és a raktéren keresztül, mielőtt a gép végénél távozott.
Szovjet utasszállító esete (1984): Egy orosz gép pilótái és utasai arról számoltak be, hogy egy fénylő gömb lépett be az utastérbe. A gömb a farokrészben két világító félholdra (félre vagy gömbre?) oszlott, majd újra egyesült, és hangtalanul távozott a gépből.
Sumburgh-i incidens (2014): Skóciában egy Loganair gépbe csapott villám leszállás közben. A személyzet beszámolója szerint a pilótafülkében gömbvillám jelent meg, miközben a gép rövid időre irányíthatatlanná vált és zuhanni kezdett. Végül sikerült visszanyerni az uralmat a gép felett, és senki nem sérült meg.
Gyakori mintázatok a beszámolókban. (az 1938–2007 közötti adatbázisok alapján) több visszatérő elemet mutatnak:
Helyszín: A gömbök leggyakrabban a pilótafülke szélvédőjénél alakulnak ki.
Mozgás: Gyakran követik a gép hossztengelyét, és a folyosón haladnak végig, feltehetően a légáramlás miatt.
Hatás: Bár ijesztőek, az esetek nagy részében (kb. 47%) semmilyen kárt nem okoznak a gépben vagy a személyzetben.
A "szarvakkal" érkező gömbvillám (C-133A katonai gép): egy amerikai katonai szállítógép személyzete azt jelentette, hogy viharban repülve az orrkúpon hatalmas, szarvakra emlékeztető koronakisülések (Szent Elmo tüze) jelentek meg. Röviddel ezután egy röplabda méretű, aranyszínű gömbvillám "született meg" a szélvédő belső oldalán, majd végiglebegett a pilótafülkén és a raktéren keresztül, mielőtt a gép végénél távozott.
Szovjet utasszállító esete (1984): Egy orosz gép pilótái és utasai arról számoltak be, hogy egy fénylő gömb lépett be az utastérbe. A gömb a farokrészben két világító félholdra (félre vagy gömbre?) oszlott, majd újra egyesült, és hangtalanul távozott a gépből.
Sumburgh-i incidens (2014): Skóciában egy Loganair gépbe csapott villám leszállás közben. A személyzet beszámolója szerint a pilótafülkében gömbvillám jelent meg, miközben a gép rövid időre irányíthatatlanná vált és zuhanni kezdett. Végül sikerült visszanyerni az uralmat a gép felett, és senki nem sérült meg.
Gyakori mintázatok a beszámolókban. (az 1938–2007 közötti adatbázisok alapján) több visszatérő elemet mutatnak:
Helyszín: A gömbök leggyakrabban a pilótafülke szélvédőjénél alakulnak ki.
Mozgás: Gyakran követik a gép hossztengelyét, és a folyosón haladnak végig, feltehetően a légáramlás miatt.
Hatás: Bár ijesztőek, az esetek nagy részében (kb. 47%) semmilyen kárt nem okoznak a gépben vagy a személyzetben.
A repülőgépek kabinjában található por összetett, szerves és szervetlen anyagok keveréke, amelyet a külvilágból beáramló levegő, valamint az utasok és a személyzet által bevitt anyagok határoznak meg.
Lehetnek: Ásványi porok és talajrészecskék: Különösen felszálláskor és leszálláskor kerülhet a kabinba a repülőtéri környezetből por, homok, szilikátok (homokszemcsék) és különböző talajásványok.
Fémrészecskék: a repülőgép szerkezetének, hajtóművének kopásából, valamint a fékrendszerből származó finom fémporok.
Szervetlen szálak és törmelék: Az utastér burkolóanyagainak, szigetelésének kopásából származó üvegszálak vagy finom ásványi eredetű törmelékek.
Fémrészecskék: a repülőgép szerkezetének, hajtóművének kopásából, valamint a fékrendszerből származó finom fémporok.
Szervetlen szálak és törmelék: Az utastér burkolóanyagainak, szigetelésének kopásából származó üvegszálak vagy finom ásványi eredetű törmelékek.
Az angol nyelvű változat gépi fordítása:
