A fizika fogalmai és a közösségi oldalak
(2026. július)
Öveges professzor a magyar tudományos ismeretterjesztés úttörője, piarista szerzetes, fizikus és legendás fizikatanár volt. Az 1960-as és 1970-es években a Magyar Televízió képernyőjén szemléletes, szórakoztató és bárki számára érthető kísérletekkel hozta közelebb a fizikát a nagyközönséghez. Évtizedeken át tanított középiskolákban és egyetemeken. Saját szavai szerint "még az utcaseprőkkel is meg akarta értetni a fizika törvényeit".
Egy idézet Bencze Gyulától (neves fizikus, FIZIKAI SZEMLE, 2008. okt.):
"... a tudomány a tv-ben eleve vesztésre van ítélve. Nem szabad azonban feladni a küzdelmet, és ebben az Akadémiának nagyobb szerepet kellene vállalni. Igen nagy szükség lenne a közvéleményt foglalkoztató kérdésekben tudományos szakértôkre, de „Már igen korán észrevettem, hogy a tudós a médiában vesztésre van ítélve. Mint tudósnak nagyon meg kell fontolnom a válaszaimat, nem hangzanak jól, és nem népszerûek a nyilvánosság elôtt…” , míg a média mindent el is követ, hogy a társadalmat torz információval riogassa.
Külföldön már számos nagy kutatóközpont felismerte, hogy a pontos és kimerítô tájékoztatás a tudósok felelôssége. Az Egyesült Államok nagy kormánylaboratóriumai, például a NASA, a Los Alamos Nemzeti Laboratórium, Brookhaven Nemzeti Laboratórium, vagy Európában a CERN saját népszerûsítô kiadványokkal, filmekkel, és az internetrôl letölthetô szöveges és képi információval sokkal hatékonyabban tájékoztathatnak, mint hagyományos módon, rossz esetben félmûvelt zsurnaliszták közbeiktatásával. Az
igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy ebben a népszerûsítô munkában kiváló tudományos szakírók mûködnek közre, akiknek ezt a tevékenységét kizárólag szakmai okok vezérlik.
Hazánkban többek között a TERMÉSZET VILÁGA népszerû tudományos folyóirat vállalta magára a színvonalas tájékoztatás korántsem könnyû feladatát. Ez nem kis feladat, és nem a testületnek, mint valamiféle hatóságnak, hanem Akadémiánk kiemelkedô tudósainak lenne nemes feladata, vagy talán még inkább kötelessége." (Idézet vége.)
igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy ebben a népszerûsítô munkában kiváló tudományos szakírók mûködnek közre, akiknek ezt a tevékenységét kizárólag szakmai okok vezérlik.
Hazánkban többek között a TERMÉSZET VILÁGA népszerû tudományos folyóirat vállalta magára a színvonalas tájékoztatás korántsem könnyû feladatát. Ez nem kis feladat, és nem a testületnek, mint valamiféle hatóságnak, hanem Akadémiánk kiemelkedô tudósainak lenne nemes feladata, vagy talán még inkább kötelessége." (Idézet vége.)
Bencze Gyula 2008-as cikke a FIZIKAI SZEMLE-ben arról is szól, hogy a fizikusok miért nem lépnek fel elég határozottan az áltudományok ellen a médiában. A szerző szerint a tudósok hallgatása mögött a kommunikáció hiánya, a szakmai elitizmus és a közérthető ismeretterjesztés alacsony társadalmi megbecsülése áll. A hallgatás okai:
- Kommunikációs szakadék: A fizika nyelve bonyolult és matematikai, a média viszont a egyszerű, gyors szenzációkat keresi.
- Szakmai gőg: Sok kutató úgy gondolja, hogy az áltudományokkal való vitatkozás csak méltatlan figyelmet ad a téveszméknek.
- Idő és energia: A tudományos munka leköti a szakembereket, és nincs idejük a laikus közönség felvilágosítására.
- A szenzációhajhászás, a tömegtájékoztatás szerepe: A tévé és az újságok gyakran adnak teret a valódi tények ellenére a csodáknak és a hamis elméleteknek, mert ez vonzza a nézőt, olvasót, és a hitelesség hiánya: a média sokszor nem tudja vagy nem akarja megkülönböztetni a valós tudományt az áltudománytól (https://fizikaiszemle.elft.hu/archivum/fsz0810/BenczeGy.pdf). A közösségi oldalak tábora, de a nézők nagy többsége ma nem kíváncsi a fizikusok mesterkélt (és néha érthetetlen fogalmaira, ezért a tudós a médiában valóban vesztésre van ítélve. Korunk egyik alapvető ellentmondása nyilvánvaló: egy olyan korban, amikor a tudomány eredményeit naponta használjuk, sőt az okostelefon az újkori bálvány, akkor a tudósok, akik kitalálják az új kütyüket, és sok minden mást, elidegenednek, sőt már idegenek a társadalom számára. A tévhitek pedig erősen terjednek, a hirdetésekkel együtt szaporodnak.
- Kommunikációs szakadék: A fizika nyelve bonyolult és matematikai, a média viszont a egyszerű, gyors szenzációkat keresi.
- Szakmai gőg: Sok kutató úgy gondolja, hogy az áltudományokkal való vitatkozás csak méltatlan figyelmet ad a téveszméknek.
- Idő és energia: A tudományos munka leköti a szakembereket, és nincs idejük a laikus közönség felvilágosítására.
- A szenzációhajhászás, a tömegtájékoztatás szerepe: A tévé és az újságok gyakran adnak teret a valódi tények ellenére a csodáknak és a hamis elméleteknek, mert ez vonzza a nézőt, olvasót, és a hitelesség hiánya: a média sokszor nem tudja vagy nem akarja megkülönböztetni a valós tudományt az áltudománytól (https://fizikaiszemle.elft.hu/archivum/fsz0810/BenczeGy.pdf). A közösségi oldalak tábora, de a nézők nagy többsége ma nem kíváncsi a fizikusok mesterkélt (és néha érthetetlen fogalmaira, ezért a tudós a médiában valóban vesztésre van ítélve. Korunk egyik alapvető ellentmondása nyilvánvaló: egy olyan korban, amikor a tudomány eredményeit naponta használjuk, sőt az okostelefon az újkori bálvány, akkor a tudósok, akik kitalálják az új kütyüket, és sok minden mást, elidegenednek, sőt már idegenek a társadalom számára. A tévhitek pedig erősen terjednek, a hirdetésekkel együtt szaporodnak.
Nem volt a tudományos ismeretterjesztés mindig ennyire szomorú helyzetben, vissza lehet menni a Deltánál sokkal korábbi időkre is. A múlt század elején, amikor Albert Einstein kitalálta a relativitás elméletet, a napilapok tudósítottak a kísérletekről, az elmélet legújabb állásáról, mert a Newton-i fizika után újszerű volt, érdekes, és egy kicsit érthetetlen. Aztán, egy évszázada, a kvantummechanika fogalmai már nem szivárogtak át a köztudatba. A valaha élt kutatók úgy 90%-a ma is él és dolgozik, így vannak tartalmi okai is korunk alapvető ellentmondásának: a fogalmi szakadéknak.
Idézem még Bencze Gyulát tovább: "Miért hallgatnak a fizikusok? (FIZIKAI SZEMLE, 2008. okt, 337.o.) A mai fejlett társadalmak mindennapi életének kiküszöbölhetetlen része a tudomány. A reklámok tanúsága szerint a sokféle támadás ellenére még mindig a tudomány az a társadalmi intézmény, amelynek a közvélemény elôtt legnagyobb a tekintélye. Ezt a tekintélyt természetesen csak eredményekkel lehetett kivívni, amelyekrôl szinte mindenkinek elsô kézbôl vannak tapasztalatai. Carl Sagan, a kiváló csillagász, ûrkutató és tudomány-népszerûsítô Korok és démonok címû, magyarul is megjelent könyvében a következôképpen fogalmaz: „Napjaink globális civilizációja úgy van megszervezve, hogy minden lényeges eleme – a transzport, a kommunikáció, a mezôgazdaság, a medicina, az oktatás, a szórakoztatás, a környezetvédelem, sôt a demokrácia mûködéséhez nélkülözhetetlen választások lebonyolítása is – alapjaiban függ a tudománytól és technikától, amelyeket azonban a dolgok mai állása szerint szinte senki sem ért. Ez a helyzet felér egy beprogramozott katasztrófával, amelyet ugyan ideig-óráig elodázhatunk még, de a tudatlanság és a hatalom vészjósló keveréke elôbb-utóbb belerobban a képünkbe.”(Idézet vége.) Berobbant, és a fizikusok lassan némaságra vannak itélve. A fogalmi áthidalhatatlanság állapotában vagyunk.
Valamilyen kompromisszumot kellene találni. Bár a TV-ben talán már nem is lehet találni, mert olyan irányban (Pontosan milyen irányban? Tudja valaki?) gyorsan változik a társadalom az új évezredben. Különleges korban különleges emberekre van szükség. Egy jelenség talán van, Kiss L. László, csillagász. Létezett egy kölönleges előadó a múlt században is Öveges mellett, Simonyi Károlynak hívták. Mindhárman a nagyközönség számára közvetlen, magával ragadó, egyéni előadói stílusukról ismertek.
Kiss L. László gyakran tart előadásokat olyan témákban, mint a földönkívüli élet lehetőségei, vagy a legújabb űrmissziók. A YouTube-csatornáján rendszeresen jelentkezik csillagászati híradókkal, élő bejelentkezésekkel és oktató videókkal. Svábhegyi Csillagvizsgálóban főigazgatóként kezdeményezte az interaktív élményközpont létrehozását, közelebb hozva az űrkutatást a laikusokhoz.
A YouTube-podcast-ok (epizódokból álló hangfelvételek, néha videós formában is készülnek, amelyek bármikor meghallgathatóak, letölthetőek) jelentenék ma a kompromisszumot? Az okostelefonos nemzedékek számára a fizika tudománya ezoterikus lesz?
Magyarországon az utóbbi 10 évben (2016–2026 között) a klasszikus matematika–fizika szakos tanárképzésben végzettek száma éves szinten országosan mindössze 10 és 40 fő között mozog. Pontos, hivatalos állami statisztika nem érhető el nyilvánosan. Éves becsült adatok és trendek (2016–2026):
Bár a 70-es és 80-as években még évente közel 200 fizikatanár végzett az országban, ez a szám a szabad szakpárválasztás és a tanári pálya presztízsvesztése miatt visszaesett. 2016 – 2021 között évente országosan körülbelül 20-40 fő végzett matematika-fizika szakpárral. A fizika szak önmagában is kritikus létszámúvá vált: sok egyetemen előfordult, hogy egy adott évben mindössze 1-2 fizikatanár vette át a diplomáját. 2022 – 2024 között a lemorzsolódások és az alacsony felvételi számok miatt a végzős matematika-fizika szakosok száma elérte a történelmi mélypontot, évente mindössze 10-20 fő diplomázott le a teljes országban. 2023-ban az összes egyetemre együttvéve is csak 30 főt vettek fel fizikatanári szakra. 2025 – 2026 A kormányzati ösztöndíjak, a megemelt bérek és a diplomások számára indított rövid ciklusú (2-4 féléves) tanári mesterképzések hatására a jelentkezők száma megugrott. Ezért a végzettek száma az utóbbi egy-két évben visszakapaszkodott az évi 30-50 fő körüli tartományba, de ennek a többsége már meglévő (mérnöki vagy más tanári) diplomára épített, gyorsított képzés volt.
A sikeresen felvett osztatlan fizikatanár-jelöltek száma az elmúlt években éves szinten 30-40 fő között mozog országosan, ami elenyésző a valós igényekhez képest.