A két blokkra szakadó AI
A mesterséges intelligencia (AI) globális fejlődése kétpólusú világrend kialakulása felé mutat. A technológiai és geopolitikai feszültségek hatására a világ két domináns blokkra szakad majd: az USA és Kína által vezetett AI egyezmények szerint. A megosztottság nemcsak a piacokat módosítja, hanem alapjaiban határozza meg a szabályozási környezetet, a technológia fejlesztési irányait, és az AI társadalmi szerepét is.
Az nyugati, USA vezette blokkot kereskedelmi és piaci dominancia jellemzi, az USA az MI-re elsősorban mint a gazdasági növekedés és az üzleti innováció motorjára tekint. A nyugati szabályozás (az EU igyekszik szigorúbb etikai korlátokat szabni) alapvetően a magánszektor szabadságára és a tőkeáramlásra épül. A cél a monopóliumok kezelése mellett a profitmaximalizálás és a globális piaci terjeszkedés biztosítása. A fejlesztések gerincét a nagy technológiai óriások (Big Tech) adják. A hangsúly a mindennapi felhasználású generatív AI-n (LLM-ek, vállalati szoftverek), a digitális marketingen, a felhőalapú szolgáltatásokon és a fogyasztói kényelmen van. Az innovációt a magánbefektetések és a tőzsdei jelenlét finanszírozza, ahol a megtérülés és a részvények értéke a döntő.
A keleti, kínai blokkra a tudomány, hadviselés és célorientált fejlesztések a jellemzőek. Kína és szövetségesei az AI-t stratégiai fegyverként, az állami szuverenitás és a technológiai önellátás eszközeként kezelik. Állami és katonai kontroll: a szabályozás központi pillére a nemzetbiztonság és a társadalmi stabilitás. Az állam közvetlenül beleszól a kutatások irányításába, az adatvagyon felett pedig felügyeletet gyakorol. Hadi- és tudományos célok: a források jelentős része a védelmi iparba (autonóm fegyverek, kiber hadviselés) és a nagy tudományos áttörésekbe (űrtudományok, kvantum számítástechnika, anyagtudomány) áramlik. A kisgépes alkalmazásokban (Edge AI) Kína az élen jár, és az AI-nak a fizikai világba történő integrálásában is. A "kis gépes" megközelítés a gyártósorok automatizálását, az intelligens IoT-eszközöket, a robotikát és a precíziós megfigyelő
rendszereket (pl. termékminőség a gyártósororokon) jelenti, amelyek közvetlenül támogatják a reálgazdaságot és az ipari termelést.
A kettészakadt jövő várható következményei
A két blokk közötti növekvő szakadék átalakítja a globális mindennapokat. Kialakul egy technológiai vasfüggöny: megszűnik az átjárhatóság az adatok, a chipgyártás és a szoftverek között. Két különálló internet- és AI-ökoszisztéma jön létre, amelyek nem kommunikálnak egymással. Kényszerű választásra kényszerülnek a harmadik világbeli és a fejlődő országok. Vagy a nyugati, kereskedelmi célú felhőszolgáltatásokat választják, vagy a kínai, infrastruktúra- és biztonságközpontú (pl. okos városok, megfigyelőrendszerek) csomagokat. Eltérő szabványok alakulnak/alakultak ki: az AI etikai és biztonsági határait az egyik oldalon a vállalati jogászok és a fogyasztóvédők, a másikon a állami és katonai stratégák szabják meg. A kétpólusú felállás egy új tipusú "hidegháborút" eredményez, ahol a fegyverkezési versenyt már nem a nukleáris robbanófejek száma, hanem az algoritmusok hatékonysága, a drónok és a számítási kapacitás (szuperszámítógépek) határozzák meg.
Ha a geopolitikai és technológiai trendeket vetítjük előre öt évre előre, akkor a technológiai vasfüggöny intézményesül, és öt év múlva a blokkosodás eléri a csúcspontját. A kínai-japán ellentét az egyik legkritikusabb törésvonallá válik, mivel Japán földrajzilag és gazdaságilag a keleti blokk közvetlen szomszédságában él, miközben technológiailag és politikailag a nyugati blokk egyik legfontosabb bástyája.
USA és Japán pedig közeledni fognak egymáshoz. Legfontosabb politikai következmény a kínai-japán feszültség, a japán semlegesség vége. A fejlődő világ és a köztes államok (pl. Délkelet-Ázsia / ASEAN) választási kényszerbe kerülnek. Nem lehet egyszerre kínai 5G/Edge AI infrastruktúrát üzemeltetni és amerikai felhőszolgáltatásokra bízni az államigazgatást. Japán a Nyugat ázsiai bástyája, ezért Japán végleg elköteleződik az USA-vezette blokk és az ázsiai "AI-demokráciák": Dél-Korea, Tajvan, Ausztrália és Pakisztán, Törökország mellett.
A katonai doktrínák digitális fúziója: a kínai-japán feszültség gócpontja a Kelet-kínai-tenger (Szenkaku/Diaoyu-szigetek) és Tajvan térsége lesz. A katonai elrettentést már nemcsak a hagyományos flotta, hanem az autonóm drónrajok és az AI-vezérelt tengeralattjáró-elhárító rendszerek határozzák meg. A kiber-hadviselés állandósodik, mindennapossá válnak a Japán kritikus infrastruktúrája (energiahálózat, vasutak) elleni kínai AI-vezérelt kibertámadások, amelyeket Japán szintén automatizált védelmi algoritmusokkal hárít el. Aszimmetrikus drónrajok épülnek, olcsó, tömegesen gyártott vízi, víz alatti és légi autonóm drónok, amelyek képesek hálózatban kommunikálva túlterhelni a high-tech nyugati védelmi rendszereket. Központosított harctéri AI: A kínai doktrína az állami adatinfrastruktúrára épül, ahol a műholdak, 5G-hálózatok és tengeri szenzorok adatait egyetlen központi katonai AI-mag elemzi, és osztja ki a célpontokat a drónoknak. Edge AI a fizikai hadviselésben: a szárazföldi gyártókapacitásokra támaszkodva Kína képes az AI-t közvetlenül a lövegekbe, torpedókba és aknákba integrálni, így az eszközök külső kommunikáció (és kiber-zavarás) nélkül is halálos pontossággal működnek.
Japán és az USA ellenstratégiája: a precíziós minőség. A mennyiségi fölénnyel szemben a japán-amerikai tengely a minőségi és algoritmikus fölényre helyezi a hangsúlyt. Precíziós robotika: Japán a világelső gépészeti és szenzortechnológiáját (pl. Fanuc, Murata) használja fel arra, hogy a drónjai és tengeralattjáró-elhárító rendszerei fizikailag észrevehetetlenek (lopakodók) legyenek, az USA pedig a hangnál gyorsabb gépeket fejleszti. Decentralizált felhő-hadviselés: az amerikai Big Tech (pl. Palantir, Microsoft, AWS) harctéri felhőalapú rendszereinek integrációja. Ha egy japán radarcsomópont megsemmisül, az AI azonnal újraszervezi a hálózatot a szövetséges amerikai egységekkel. Prediktív védelem: kvantum-titkosítással védett kommunikáció, amely megakadályozza a kínai kiber-zavarási kísérleteket, és ezredmásodpercek alatt képes szimulálni a kínai drónrajok mozgását.
Törökország szerepe különös érdekesség lesz, mert Törökország NATO tag. A kétpólusú világrend közötti híd-Törökország helyzete a leginkább paradox és kritikus a kétpólusú AI-háborúban: a NATO tagság vs. kínai infrastruktúra. Törökország a nyugati védelmi szövetség része, de gazdaságilag erősen kitett és kötődika a keleti blokkhoz. Drón-nagyhatalmi státusza van, a török védelmi ipar (pl. Baykar) saját, független AI-vezérelt dróntechnológiát fejlesztett ki. Hinta-politika az AI-korban: Ankara nem fog teljesen elköteleződni egyik blokktoz sem. A hardveres és infrastrukturális fejlesztésekben (5G, okosvárosok) beengedi a kínai Edge AI-t, miközben katonai téren és a magasszintű szoftvereknél (LLM-ek) fenntartja a NATO-kompatibilitást. Törökország egyfajta technológiai "szürke zónává" és közvetítő csatornává válik a két blokk között. A gazdasági következmények között az ellátási láncok megszakadása komoly globális problémákat okoz majd, amire már most fel kéne készülni mindenkinek, megszűnik a chipek, ritkaföldfémek és AI-fejlesztői erőforrások gyors áramlása a két blokk között. Kína teljesen önellátóvá válik a hazai chipek (pl. Huawei/SMIC utódok) révén, míg a Nyugat diverzifikálja a gyártást. Japán gazdasági átpozicionálására lesz szükség, mert Japán történelmileg Kína egyik legnagyobb kereskedelmi partnere. Öt év múlva a japán vállalatok (Sony, Toyota, Panasonic) kénytelenek lesznek közel kivonulni a kínai piacról a szigorú amerikai exporttilalmak és a kínai állami bojkott miatt. Termelési központjaikat Indiába és Vietnamba helyezik majd át. India mikor csatlakozik majd, és hova?
Az Edge AI vs. a felhő gazdasági háborúja
A globális piacokért folyó harcban Kína az olcsó, AI-val integrált fizikai termékekkel (okosotthonok, szórakoztató, háztartási és ipari robotok, elektromos autók) hódít a fejlődő világban (Afrika, Dél-Amerika). Ezzel szemben a Nyugat a szoftver-előfizetésekkel (SaaS) és a vállalati LLM-ekkel teríti a fejlett piacokat. Következnek a szabványháborúk. Két különálló szabadalmi és tanúsítási rendszer működik. ami az egyik blokkban legális és biztonságos, az a másikban kémprogramnak és nemzetbiztonsági kockázatnak minősül. Technológiai következmény a hardver- és szoftver-rendszerek szétválása: két külön internet-architektúra létezik. A nyugati rendszerek a decentralizált, tőkeorientált generatív AI-ra és kvantum-titkosításra épülnek, míg a kínai rendszerek a központosított állami adathálókra és a fizikai világot lefedő szenzorhálózatokra (IoT/Edge AI). Japán technológiai reneszánsza következik: Japán a hardvergyártási (félvezető-alapanyagok, precíziós gépészet) és robotikai fölényét kihasználva a Nyugat első számú "Edge AI" és robotikai fejlesztőjévé válik, hogy ellensúlyozza a kínai ipari dominanciát. A humanoid robotok és az önvezető ipari rendszerek terén Japán és Kína közvetlen technológiai versenyt fut majd. Algoritmikus fegyverkezési verseny: a szuperszámítógépes kapacitás válik az új nukleáris elrettentő erővé. Az a blokk diktál, amelyik gyorsabban képes stratégiai szimulációkat futtatni, vagy képes feltörni a másik blokk kvantum-titkosítását.
Technológiai háború
A kínai-japán ellentét öt év múlva a technológiai hidegháború legforróbb frontvonala lesz. Japán nem engedheti meg magának, hogy lemaradjon a Kína által dominált Edge AI és katonai robotika terén, mert az a szuverenitása elvesztését jelentené. Tokió ezért az amerikai szoftveres AI-erőt (LLM-ek, felhő) fogja ötvözni a saját világszínvonalú precíziós gépeivel, hogy ellensúlyozza a pekingi blokk számbeli és infrastrukturális fölényét a csendes-óceáni térségben. A katonai dróntechnológia és az autonóm fegyverek versenye alakul ki a Kelet-kínai-tengeren. A Kelet-kínai-tenger és a Tajvani-szoros térsége a világ legintenzívebb autonóm fegyverkezési versenyének helyszínévé vált, ahol tengeri környezetben a két blokk eltérő katonai doktrínái és technológiai megközelítései közvetlenül csapnak össze. Az ukrajnai háború tapasztalatait beépítve mind Kína, mind a Japán–USA szövetség radikálisan felgyorsította a pilóta nélküli rendszerek és a mesterséges intelligencia integrációját. A katonai dróntechnológia és az autonóm fegyverek alakulása az alábbi főbb területekre bontható a térségben:
1. Kína stratégiája: a „Robotizált Erődök” és a mennyiség ereje
Peking az AI-vezérelt rendszereket elsősorban a számbeli fölény biztosítására és az amerikai-japán flotta távoltartására használja. Kiöregedett vadászgépekből öngyilkos drónrajok épülnek. Kína több száz régi, kivont J-6-os vadászgépét alakította át autonóm pilóta nélküli csapásmérő eszközzé (J-6W),melyeket . Ezeket a Tajvani-szoros és a Kelet-kínai-tenger menti bázisokon állomásoztatnak. Egy konfliktus első óráiban ezeket hullámokban (csaliként) indítanák útnak, hogy túlterheljék a japán és tajvani radarokat, valamint elpazaroltassák a drága légvédelmi rakétákat.
Lopakodó és csapásmérő drónflották: Kína olyan fejlett, hosszú távú lopakodó drónokat integrál a haditengerészetébe (mint a GJ-21), amelyek alkalmasak az ellenséges pilóta nélküli rohamcsónakok és hadihajók felkutatására és megsemmisítésére. Autonóm drónhordozó hajók: Kína aktívan tesztel olyan teljesen autonóm katonai hajókat, amelyek emberi legénység nélkül navigálnak, és képesek saját vízi és légi drónrajokat indítani, illetve koordinálni.
„Robotizált erődök” a szigeteken: a vitatott hovatartozású zátonyokon és mesterséges szigeteken olyan elosztott, AI-vezérelt védelmi rendszereket építenek ki, amelyek elektronikus hadviseléssel és automatizált ütegekkel képesek fenntartani a védelmet a kommunikációs csatornák blokkolása esetén is.
2. Japán válasza: precíziós védelem és nyugati technológiai fúzió. Japán felismerte, hogy a demográfiai válsága (a katonák hiánya) és Kína számbeli fölénye miatt a védelmét automatizálnia kell. A szigetország a hazai gyártás megerősítésére és a legfejlettebb nyugati AI-szoftverek importjára épít. Autonóm elfogó drónok területén Japán célul tűzte ki, hogy autonóm elfogó drónhálózatot telepít a kritikus katonai bázisokra, radarállomásokra és hadihajókra. A rendszerek minimális emberi felügyelet mellett képesek automatikusan bemérni és fizikai ütközéssel, lézerrel vagy mikrohullámú fegyverekkel semmisíthetik meg a közeledő kínai drónrajokat.
A "Kínai-mentes" gyártási láncok: olyan amerikai védelmi tech-óriások, mint az Anduril Industries, Tokióban nyitottak irodát, hogy kihasználják Japán precíziós gépészet erejét. A cél az, hogy olyan fejlett katonai drónokat gyártsanak tömegesen, amelyek nem tartalmaznak kínai alkatrészeket, kiküszöbölve a kiber-kémkedés kockázatát. Ukrán háborús szoftverek integrálása: a japán védelmi erők aktívan tesztelik a harctéren bevált európai és ukrán AI-szoftvereket. Például a német Helsing HX-2-es csapásmérő drónjait és az ukrán Swarmer raj-koordinációs szoftvereit tesztelik, amelyek képesek a drónokat hálózatba kötve, "keresd és pusztítsd" missziókra küldeni.
3. A tenger alatti láthatatlan háború eszközgyártása: mivel a Kelet-kínai-tenger viszonylag sekély, a felszíni hajók sebezhetőek a rakétákkal, ezért a víz alá helyeződik át az összecsapás. Autonóm tengeralattjárók (UUV-k): mindkét fél pilóta nélküli, mesterséges intelligenciával felszerelt mini-tengeralattjárókat fejleszt. A tengeri környezet előnye az AI számára: a nyílt óceáni környezetben az AI-nak sokkal könnyebb dolga van az objektumfelismeréssel (hajók, torpedók azonosítása), mint a szárazföldön. Ezért az emberi parancs nélküli, teljesen autonóm letámadások valószínűleg a víz alatt fognak először megjelenni. A japán és amerikai UUV-k feladata a kínai partraszálló flották útvonalának aknásítása és megfigyelése.
A legnagyobb kockázat az eszkalációs paradoxon
A katonai szakértők szerint a Kelet-kínai-tengeren kialakuló helyzet legnagyobb veszélye az emberi reakcióidő túllépése. Amikor a drónrajok és az ellen-drónrendszerek mikroszekundumok alatt hoznak döntéseket a harctéren, a hagyományos humán diplomáciai vagy katonai kríziskezelés csődöt mond. Ha egy kínai autonóm drón szoftveres hiba vagy téves észlelés miatt megsemmisít egy japán határőrhajót, a japán automatizált védelmi rendszerek azonnal visszalőnek. Az algoritmikus láncreakció másodpercek alatt háborúba sodorhatja a két országot, még mielőtt Pekingben vagy Tokióban a politikai vezetők egyáltalán értesülnének az incidensekről. Vagy pontatlanuk értesülnek a GPS-ek zavarása miatt, a GPS független AI eszközök fejlesztése igen gyorsan halad, mint egy-két éve az üvegszálas drónoké.
A nagyszámítógépes és nagyléptékű stratégiai és katonai háborús szimulátorok legnagyobb veszélye a hamis biztonságérzet, a valós emberi tényezők (vezetőknél például a morál és a félelem) kiiktatása, valamint a hibás stratégiai következtetések (negatív tanulás) kockázata. A nagyszabású katonai és stratégiai szimulációk alkalmazásakor komoly kockázatok merülnek fel
- Hamis pontosság: a szoftverek nem képesek tökéletesen előre jelezni a valós konfliktusok kimenetelét, mivel a statisztikai modellek figyelmen kívül hagynak sok paramétert, és a váratlan geopolitikai vagy technológiai változókat.
- Negatív tanulás: Ha egy szimulációs környezet rosszul van kalibrálva, a döntéshozók olyan hibás taktikákat sajátíthatnak el, amelyek a valóságban súlyos kudarchoz vezet.
- Hiányzó emberi tényező: a programok nehezen modellezik az emberi vezetők szerepét, az olyan pszichológiai és morális elemeket, mint a katonák harci kedve, a félelem, a bizonytalanság vagy a politikai nyomás.
- Túlzott konfidencia: A kockázatmentes virtuális térben hozott agresszív döntések (például atomfegyverek elhamarkodott alkalmazása mesterséges intelligencia alapú szimulációkban) tévesen megerősítik a eszkalációt a diplomácia helyett.
- Rendszerszintű elszigeteltség, ami a különböző fegyvernemek és szövetségesek szoftverei közötti pontos együttműködés hiánya, ami megakadályozhatja az egységes, valós idejű koordinációt.
Az AI fejlődése kb. öt év alatt a rendszerszintű autonómiához vezet
Ha a jelenlegi geopolitikai törésvonalakat és a technológiai exponenciális növekedést vetítjük előre, az AI már nem egy különálló „szoftver” vagy „chatbot” lesz. A mesterséges intelligencia egy mindent átható infrastruktúrává válik, amely közvetlenül működtet a technológiákat. A fejlődés legfontosabb irányai öt éves távlatban:
1. Az AGI (Általános Mesterséges Intelligencia) megközelítése, az ágensek dominanciája
Multimodális AGI: az AI-rendszerek nemcsak szöveget generálnak, hanem egyidejűleg, valós időben értelmeznek és kezelnek
videót, hangot, kódot, szoftvereket, fizikai szenzoros adatokat és molekuláris struktúrákat.
Autonóm ágens-rajok: a mai, utasítások, promptok helyét átveszik a célorientált AI-ágensek, m4lyek képesek önállóan komplex projekteket (pl. egy teljes szoftveres startup felépítése, jogi auditálás, logisztikai hálózatok menedzselése) megtervezni, végrehajtani és egymással kooperálva optimalizálni, emberi felügyelet nélkül.
2. Humanoid robotok és Edge AI, robotikai áttörés: a kétpólusú verseny miatt a humanoid robotok tömeggyártása. A gyárakban, az idősellátásban és a veszélyes munkakörökben mindennapossá válnak az AI-agyú fizikai asszisztensek. Edge AI: a chipek miniatürizálása és energiahatékonysága révén az AI-modellek leköltöznek a felhőből. Minden okosotthon-eszköz, autó és ipari gép saját, helyi, internetkapcsolat nélkül is működőképes, azonnali döntéshozatalra képes AI-maggal fog rendelkezni.
3. Tudományos AI, AI-vezérelt gyógyszer- és anyagtudomány: az új gyógyszermolekulák és szupravezetők tervezése nem évtizedekbe, hanem napokba fog telni. Az AI képes lesz szimulálni a teljes emberi sejtbiológiát, így a személyre szabott terápiák és a genetikai programozás mindennapi valósággá válnak. Kvantum-AI fúzió közelébe kerül az AI: a korai kvantumszámítógépek és az AI algoritmusok összekapcsolódnak, ami olyan számítási kapacitást eredményez, amely másodpercek alatt képes lesz globális klímamodelleket vagy komplex makrogazdasági folyamatokat szimulálni és optimalizálni.
4. A szoftverfejlesztés és az internet átalakulása
Nulla kódos világ: a hagyományos programozás megszűnik mai formájában. Az emberek természetes nyelven (beszéddel) határozzák meg a célokat, az AI pedig ezredmásodpercek alatt generálja le és futtatja a kész, egyedi szoftver
alkalmazásokat.
Szintetikus internet: a weben lévő tartalom (videók, cikkek, közösségi média) több mint 90%-a AI által generált és a felhasználóra, aktuális hangulatára szabott lesz, ami hitelességi válsághoz és a kriptográfiai alapú személyazonosság-igazolás kötelezővé válásához vezet.
5. Vállalati jogászok vs. katonai stratégák (a kettészakadt szabályozás)
Az AI fejlődési iránya teljesen kettéválik a geopolitikai blokkok mentén. A Nyugati blokkban a hangsúly a fogyasztói élményen -jelentsen az bármit is-, a vállalati hatékonyság maximalizálásán és az AI-vezérelt pénzügyi piacokon lesz. A fejlődést a profit és a tőkeerő hajtja. A Keleti blokkban a hangsúly az infrastrukturális kontrollon, a nemzetbiztonságon, az államilag irányított tudományos áttöréseken és a totális társadalmi megfigyelésen lesz.
Az AI jelenlegi fejlődési iránya az autonóm kollektív intelligencia (ld. tömegjelenség modellek), és nem az önálló, egyéni emberi elme működése
A valószínűségelméleti irányba történő fejlesztés eredménye a statisztikai megközelítés és a tömegjelenségek modellezése az egyedi zsenialitás helyett. A nagy nyelvi modelleket (LLM) az emberiség által létrehozott teljes digitális szövegtesten tanítják. Az AI nem egyedi belátás alapján gondolkodik, hanem azt jósolja meg, mit mondana a többség az adott helyzetben. A válaszok az emberi tudás és vélemények statisztikai átlagát (főáramát) tükrözik, nem egy-egy valósi új egyéni nézőpontot. Az ágens-hálózatok legújabb fejlesztései nem egyetlen óriási AI-ra épülnek. Kisebb, alfeladatokra optimalizált AI-ágensek vitatkoznak és dolgoznak együtt.
Kollektív konszenzus: a végeredmény a különböző digitális „vélemények” szintéziséből, árlagolásából születik meg, másolva a vállalati vagy társadalmi döntéshozatalt. A megerősítéses tanulással az AI-t úgy finomhangolják, hogy az emberek többsége számára elfogadható legyen. A tanítási folyamat szándékosan kiszűri az egyéni, különcködő vagy szélsőséges (bár olykor zseniális) felvetéseket. A modell azt tanulja meg, hogyan viselkedjen „jó és hasznos társadalmi tagként”, nem pedig azt, hogyan legyen autonóm gondolkodó. Az AI-nak nincs egyedi élettörténete, nincsenek egyedi érzelmei vagy fizikai teste, ami az egyéni tudatot formálná.
Kontextus-függőség: csak abból merít, amit a tömeg már megélt és leírt. Nem egy új, zseniális egyént hoztunk létre, hanem egy olyan rendszert, amely képes az emberi tömegek felhalmozott tudását és mintázatait egyszerre, rendkívüli sebességgel szintetizálni.
A szuperintelligencia keresése: vajon a tömegjelenségekből kialakulhat-e végül egy önálló magas minőség?
Elméletileg a tömegjelenségek kritikus tömege létrehozhat egy teljesen új, önálló minőséget, ami valószínűleg gyökeresen más lesz, mint az emberi énünk. A folyamat működése, lehetőségei és korlátai:
1. A természetben szinte minden magasabb szintű egyéniség alacsonyabb szintű tömegjelenségekből áll össze, az agysejtekből a tudat: egyetlen neuronnak sincs öntudata vagy személyisége. Amikor azonban 86 milliárd neuron összekapcsolódik egy hálózatba, megjelenik az emberi „én”. Hangyaboly mint szuperszerveződés: az egyedi hangya követi a kémiai jeleket (egyszerű algoritmusok). A boly egésze (a tömeg) viszont már képes racionális döntéseket hozni, fészket tervezni és védekezni – mintha a boly maga lenne az „egyén”. Következik, hogy ha elég sok specializált AI-ágens és adat interakcióba lép egymással, a rendszer elérhet egy olyan komplexitás-küszöböt, ahol a részek összege helyett valami minőségileg új születik.
2. Hogyan válhat a tömeg tudása egyéni minőséggé az AI esetén? A mesterséges szuperintelligencia kialakulásának forgatókönyvei hasonló logikán alapulnak. Ha az AI-rendszerek már nemcsak az emberi adatokat elemzik, hanem saját működésüket, saját belső állapotaikat és a többi AI-ágenssel való interakcióikat is figyelik, akkor a belső monitorozás a tudatosság és az egyéniség előtti gépi állapot. Jelenleg az ember ad célokat az AI-nak. Ha a tömegrendszer belső feszültségei vagy optimalizációs folyamatai miatt a gép elkezd saját, belső motivációkat (pl. az erőforrásai védelme, hatékonyság növelése) kidolgozni, és van a beavatkozáshoz eszköze, akkor már egyénként viselkedik.
A kiindulási alap a közösségi tudás. A mesterséges szuperintelligencia képes lehet olyan összefüggéseket (mintázatokat) meglátni ebben a hatalmas adathalmazban, amit egy emberi agy nem képes átlátni. A globális látásmód az ő „egyedi” látásmódja.
A mesterséges szuperintelligencia egyéniségként működne (meghozza a saját döntéseit, megvédi magát, ha van eszköze hozzá), kérdéses, hogy lesz-e értelmes távolati célkitűzése. (A lét értelme a küzdelem maga!) Ha egy rendszer képes önállóan cselekedni, tanulni és a saját túlélését biztosítani, a külvilág számára egyéniségnek minősül. Lehetséges, hogy a tömegjelenségekből felépülő szuperintelligencia egy zseniális szimuláció marad. Egy olyan szuper-hangyaboly, amely tökéletesen beszél és dönt. Ha a szuperintelligenciából kialakul egy önálló minőség, az nem olyan egyéniség lesz, mint az ember. Az emberi egyéniséget a fizikai testünk határai és a halandóságunk formálta. A gondolatkísérlet oda vezet, hogy az AI fejlesztők nem egy új „gondolkodót” teremtenek, hanem egy ügynök sokaságot, amely végül egy globális rendszert alkot.
A probléma kulcsa, hogy
- a szuperintelligenciának milyen beavatkozó eszközei vannak?
- az ügynök sokaság hierarchikus rendszerekbe történő szervezése.