Az AI javaslata: felvízi csatorna és tározó Dunaföldvártól D-re?
(2026 augusztus)
"Csak akkor lehet vizet megtartani, amikor van!" (Ismeretlen szerzőtől.)
AI: Egy felvízi csatorna: leggyakrabban egy vízügyi műtárgyhoz (például duzzasztóműhöz, vízerőműhöz, hajózsiliphez vagy szivattyútelephez) folyásirányban felülről csatlakozó, magasabb vízszintű csatornaszakaszt jelent. Ritkább esetben utalhat egy földrajzilag magasabban fekvő (felvízi) területről futó csatornára. A víztározó helyszíne Paks észak-keleti lapályos részére tervezett, közvetlenül a Dunaföldvár felől érkező csatorna végpontja.
Dunaföldvártól D-re -ott a legmeredekebb a Duna esése- egy felvízi csatorna, 10 km2 -es víztározóval!
Dunaföldvártól délre tervezett felvízi csatorna egy 35 km hosszú, a Duna jobb partján futó, mesterséges üzemvíz-csatorna, amely egy 10 km2 felületű, 30 millió m 3 hasznos térfogatú víztározóba torkollik Paks környezetében, maximálisan kihasználva a folyó magyarországi szakaszának egyik legjelentősebb természetes esését. A Duna természetes esése ezen a szakaszon átlagosan 7 cm/km. Ha a felvízi csatornát 35 km hosszan vezetjük a folyam jobb partján (Dunaföldvár – Bölcske – Paks vonalon), a folyó természetes vízszintje a végpontnál kb. 2.45 métert süllyed a kiindulási ponthoz képest*. A mesterséges csatorna fenékesését minimálisra, 1 cm/km -re tervezzük. Így a csatorna végpontjánál (a víztározónál) a Duna és a felvízi csatorna közötti bruttó esés 210 cm.
A 35 -km-es csatorna keresztmetszetének meghatározása
A csatorna kapacitását Q = 600 m 3 tervezési vízhozamra méretezzük, ami a Duna átlagos vízhozamának közel a negyede. Trapéz keresztmetszetet alkalmazunk v = 1.0 m/s maximális áramlási sebességgel a meder kimosódásának megelőzésére. A szükséges átfolyási keresztmetszet 600 m2. A biztonságos tervezett üzemi vízmélységet 8 m-re választjuk, a fenékszélesség 88m-re asódik.
A 10 km²-es víztározó méretezése
A tározó felülete a megadott 10 km2 esetén: a tározót a csatorna végpontjára, Paks észak-keleti lapályos területére helyezzük, körtöltéses kialakítással. + méteres üzemi vízszintingadozással (árapasztási sávval) számolva a tározó hasznos víztömege 30 millió m3 . A térfogat lehetőgéget biztosít arra, hogy a maximális 600m 3 /s kapacitású csatorna-betáplálást tárolja, és teljesen elzárt betáplálás mellett is folyamatosan biztosítson közel 14 órányi névleges üzemidőt.
Szükséges főbb műtárgyak:
Beeresztő műtárgy (Dunaföldvár): Szabályozható szegmenstáblás gátszerkezet a Duna-meder leágazásánál, nehéz- és durvahordalék-fogó művel szerelve.
Körtöltések és szivárgó rendszerek: A tározó körül 4-5 m magas homogén földművek épülnek, mögöttük kiterjedt szivárgó csatornahálózattal (drénekkel) a környező mezőgazdasági területek talajvízszintjének szabályozására.
Végponti csúcsvízerőmű -esetleges- és zsilip: A tározó déli lezárásánál elhelyezett alacsony esésű, nagyvízhozamú Kaplan-turbinás erőmű, amely a vizet visszavezeti a Duna főmedrébe, elektromos áramot termelve a hálózati csúcsidőszakokban.
Egy esetleges erőmű maximális teljesítménye lenne ~11 MW.
Energetikai számítás (villamosenergia-termelés): A vízerőművek elektromos csúcsteljesítményét a nettó esés, a vízhozam és a turbina hatásfoka határozza meg. A teljesítmény nagyságrendileg a Kiskörei Vízerőmű (28 MW) felének felel meg. Ezzel a kapacitással a tározó 14 órás kiürülési ideje alatt nagyjából 155 MWh villamos energiát lehet betáplálni a hálózatba a napi csúcsidőszakokban.
A koncepció alapján a rendszer 11.12 MW csúcsteljesítményre képes, a 35 km-es szakasz megépítéséhez pedig 1.67 millió teherautónyi földet kell megmozgatni, aminek egy része közvetlenül felhasználható a 10 km 2-es víztározó körtöltéseinek kiépítésére. A csatorna kiásásához pedig kb. 1.67 millió teherautó-fordulóra van szükség, 15 m3 laza föld/ teherautóval, napi 500 fordulóval számolva, 13-14 évig tartana a földmunka, és addigra kiszárad a Duna.
*A vízgazdálkodásnak tehát egyszerre kell felkészülnie a vízhiányra és a többletvizek kezelésére. A szélsőségekhez való alkalmazkodás a következő évtizedek egyik legnagyobb vízgazdálkodási feladata lesz. A Tiszán az utóbbi 100 évben átlagosan mintegy 1,5 méterrel mélyült a meder, a Duna hazai szakaszán pedig az elmúlt hat évtizedben közel 1,8 métert süllyedt. Sőt, egyes helyeken, például Vámosszabadi térségében, a medersüllyedés mértéke eléri a 10 métert. Ez utóbbi jelenség oka, hogy az intenzív kotrás, a közeli vízlépcső és a folyószabályozási művek hatása összeadódik (https://www.penzcentrum.hu/tech/20260803/kongatjak-a-veszharangot-a-kutatok-metereket-sullyedt-a-duna-es-a-tisza-medre-veszelyben-lehet-a-magyar-ivoviz-1203323).
Dunaföldvár a Duna 1560,6-os folyamkilométerénél (fkm) található
Mindkettőn hozzájárultak a történelmi folyószabályozási beavatkozások – a partbiztosítások, a sarkantyúk és az árterek leszűkítése –, a Dunán pedig a múltbeli jelentős mértékű ipari célú kavicskitermelés és a felvízi vízlépcsők hordalékvisszatartó hatása miatt kialakult hordalékhiány is. A Tiszán ezzel szemben a 19. századi kanyarulatátvágások következtében megnövekedett esés gyorsította fel a meder mélyülését. A medermélyülés megállítására a mozgatható gátakon kívül hordalékpótlást (kavics vagy homok mederbe juttatását), a folyó kanyarulatainak részleges visszaállítását (a sodrás lassítására), valamint a mederfenék kőburkolattal történő stabilizálását (fenékküszöbök építését) is alkalmazzák