Fenékküszöbbel meg lehetett volna emelni a Duna vízszintjét,
 
 
hogy az atomerőműnek több vize legyen
 
(2026 augusztus)
 
 

A Duna vízszintjét helyileg meg lehet emelni fenékküszöbbel, de ez nem jelentett volna végleges megoldást az atomerőmű  hűtővíz-ellátására, mert elzárta volna a hajózási útvonalat. A mederbe épített kőküszöb kis mértékben megemeli a vizet közvetlenül a műtárgy felett, jelen estben a szvattyű csonkok felett, de nem növeli meg a folyó teljes vízhozamát sem aszály idején. Megnehezíti a hajók közlekedését, és a meder természetes mozgását. Dunakilitinél van egy fenékküszöb, aminek a célja a Duna főmederbe érkező 400-600 m3 /sec vízhozam vízszintjének megemelése a Dunakilitinél.
 
A Duna vízszintjét – az atomerőművi hűtővíz-kivétel biztosítására –  három fő műszaki megoldással lehet megemelni vagy stabilizálni:
1. Fenékküszöbök és terelőművek (fix mederbeavatkozások)
Kőgátak: A mederfenékre helyezett tartós kőszórások helyileg visszaduzzasztják a folyót.
Terelőművek: Olyan kőművek, amelyek kisvíz idején a hűtővíz-kivételi mű felé terelik a fősodort.
Mélyítés: A szivattyúház előtti mederszakasz és a bevezető csatorna kotrása, ami nem a vízszintet emeli, de növeli a vízoszlop magasságát.
2. Duzzasztóművek és vízlépcsők (Aktív szabályozás, https://index.hu/gazdasag/2026/07/30/kiszaradas-vizlepcso-viz-paks-leallas-gyorgy-laszlo-hna/)
Szabályozható gátak: Mozgatható táblákkal ellátott teljes keresztmetszetű völgyzáró gátak (mint Bősnél vagy Tiszalöknél).
Precíz szinttartás: Aszály idején is milliméterre pontosan beállítható a szükséges duzzasztási szint.
Hajózási zsilip: Kötelező eleme a rendszernek, hogy a nemzetközi hajóút folyamatossága megmaradjon.
3. Mobil és úszó szivattyúállomások 
Pótszivattyúk: rendkívüli kisvíz esetén nem a vizet emelik meg, hanem a szivattyúkat viszik közelebb az alacsony vízszinthez.
Úszóművek: Pontonokra szerelt nagyteljesítményű szivattyúk, amelyek közvetlenül a fősodorból emelik át a vizet a tápcsatornába. Sürgős, kritikus helyzetben (például egy hirtelen kialakuló, rekordalacsony dunai aszály idején) kizárólag a mobil és úszó szivattyúállomások telepítése a célszerű és kivitelezhető megoldás.
A mobil megoldások előnyei vészhelyzetben:
Azonnali reakció: napok vagy hetek alatt telepíthetők, míg egy fenékküszöb építése hónapokig, egy duzzasztóműé évekig tart.
Nincs engedélyezési hercehurca: vészhelyzeti terv alapján, azonnal bevethetőek a környezeti hatásvizsgálatok elhúzódása nélkül.
Rugalmas elhelyezés: pontonokra vagy a partra szerelt szivattyúkkal közvetlenül a fősodorból, a legmélyebb pontról is kiemelhető a víz.
Költséghatékony: csak a kritikus időszakban (pár hétig) üzemelnek, így a fenntartási költségük alacsony.

Volt már példa ilyen vészhelyzeti szivattyúzásra a Paksi Atomerőmű történetében, de a napokban zajlik az erőmű történetének eddigi legnagyobb és legkritikusabb vészhelyzeti szivattyú aktíválása. A Duna vízállása Paksnál rekordalacsony szintre, mínusz 120 centiméter alá süllyedt, meg döntve a korábbi negatív rekordokat. Bár a folyóban fizikailag még folyik elegendő víz, az atomerőmű beépített, állandó szivattyúinak szívócsonkjai túl magasan vannak ahhoz, hogy biztonságosan elérjék a vízfelszínt. emiatt kavitáció (légbuborék-képződés) fenyegeti a rendszert, ami tönkre tenné a berendezéseket.
 
A helyzet kezelésére az alábbi vészhelyzeti lépések történtek és történnek:
Mobilszivattyúk és úszóművek érkeztek a helyszínre szivattyús úszóművek és extra dízelszivattyúk,  melyekkel megkezdték a víz átemelését közvetlenül a fősodorból a tápcsatornába, hogy pótolják a kieső vízszintet.
Kényszerű teljesítménycsökkentés: a rendkívüli szivattyúzás ellenére a hűtési korlátok miatt az erőmű blokkjait fokozatosan le kellett terhelni (félgőzzel, 960 megawatton üzemeltek), később esetleg még jobban.
Történelmi leállási terv: mivel a Duna szintje folyamatosan apad, a minisztérium és az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. bejelentette, hogy az elkövetkező napokban az erőmű 42 éves történetében először sor kerülhet a blokkok teljes leállítására, a biztonsági előírások miatt, de csak ha a Duna tovább apad.
Bár korábbi aszályos években (például 2018-ban vagy 2023-ban) is felkészültek extra dízelszivattyúk hadrendbe állításával, a mostani helyzet minden eddiginél súlyosabb, és veszélyezteti az országos villamosenergia-hálózat stabilitását is.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság oldalán található grafikon szerint a Duna vízállása Paksnál -124 centiméter, és az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai alapján további lassú apadás várható. Az utolsó működő blokk leállítására -134 centiméteres vízállásnál lesz szükség.
(A Velencei-tavon tíz helyszínen zajlik majd kotrás. Elsőként Dinnyés térségében, a Névtelen-tisztás és a Kis Mihály-tisztás közötti átjáró mélyítése kezdődik meg egy munkagéppel szombaton. Hétfőn pedig egy olyan kétéltű munkagép érkezik a Velencei-tóhoz, amit természetvédelmi területeken és tavakon használnak, A beavatkozással eltávolítják a felhalmozódott lágy iszapot, az összekötőket és az átjárókat mélyítik, amivel fennmarad a meglévő természetes élőhelyek közötti kapcsolat, és a tevékenységek a vízmozgás helyreállítására irányulnak.)
 
* Ausztriában 12 db duzzasztó működik, amely rövid távú megoldást lehetővé tesz, de nem oldja meg az alacsony vízállás okozta sokkot, és nem tartják vissza a vizet, csal szabályozottan engedik tovább. "Magyarországon a Dunán nem működik olyan vízlépcső, amely lehetőséget biztosítana a nagyvízi időszakokban történő vízkészlet-felhalmozásra és az azt követő szabályozott vízpótlásra, ezért a hazai Duna-szakasz vízjárása követi az alacsony természetes vízhozam alakulását, amely történelmi léptékű kisvízi vízállások kialakulásához vezethet."