A "sok víz" és "kevés víz" paradoxona: a jövő tiszai vízgazdálkodása kettős szorításban él, egyszerre kell megküzdeni a rekordokat döntő aszályokkal, és az azok után hirtelen érkező, mindent elöntő villám- és folyami árvizekkel. A Tisza vízszintje -342 cm, amit Kisköre-alsó és a Martfű mérőállomásoknál regisztráltak 2026 június 29.-én. A folyó vízszintje a rendkívüli aszály és hőség következtében apad, ez a Kisköre-alsó szakaszon a valaha mért legalacsonyabb vízállás.
A mérőállomások adatai:
Kisköre-alsó, a vízlépcső alatti szakaszon a -342 cm-es érték abszolút negatív rekordnak számít (a korábbi, 2022-es rekord -334 cm volt).
Martfűn is, a hivatalos vízügyi adatok szerint, pontosan a -342 cm-es minimum értéket jelezték a műszerek, az intenzív apadási időszakban.
A felmelegedés miatt a Kárpát-medencében a csapadékeloszlás kiszámíthatatlan már ma is, persze ha van csapadék. A 2024. szeptemberi rendkívüli dunai árvizet egy nyár végi, extrém ciklon (a Boris) okozta, a hosszan tartó aszály után. A hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű eső (a hegyvidéki vízgyűjtőkön, vagy hazai területen) a jövőben is árhullámokat fog elindítani.
A Tisza árvizeit döntően a Kárpátokban (Ukrajna, Románia) hulló csapadék okozza. Az ottani erdőirtások és hegyvidéki beavatkozások miatt a víz gyorsabban zúdul le a síkságra, mint régen. A tározók a katasztrófa megelőzését szolgálják, olymódon, hogy amikor megérkezik a kritikus árhullám, a megépült polderek (mint a Cigándi vagy a Tiszaroffi tározó) levezetik a tetőzést. Kinyitják a zsilipkapukat, a víz egy része ellenőrzötten kifolyik a földekre, így a folyó szintje fél métert is eshet a gátak között, amivel elkerülhető a gátszakadás és a városok elöntése.
Amikor a rendszer teljesen elkészül, a cél az lesz, hogy az árvizek többletvizét bent tartsák a tározókban és a csatornákban. A visszatartott vizet használják fel nyáron az aszályok mérséklésére és a mezőgazdasági területek öntözésére.
A Csongrád térségébe tervezett víztározó megvalósítása kötődik a Csongrádi Vízlépcső (Tisza III.) évtizedes múltra visszatekintő, de a mai napig vitatott terveitől. A koncepció lényege nem egy zárt, fedett* betonmedence építése, hanem a Tisza medrének duzzasztása, valamint a környező mélyfekvésű területek – elsősorban a Tiszaalpári terület – nyitott, természetközeli, árapasztó és öntözővíz-tározóvá alakítása.
A tározás technikai koncepciója, és a jelenlegi állapot:
1. A duzzasztómű: a tervek szerint a Kiskörei vízlépcső (Tisza-tó) után ez lenne a Tisza harmadik magyarországi lépcsője. A folyó duzzasztásával a vízszintet megemelnék, így a víz gravitációs úton, szivattyúzás nélkül lenne kivezethető a környező csatornákba és tározókba.
A Tiszaalpári-tározó terve: Csongrádtól északra egy több mint 50 millió köbméteres kapacitású, természetközeli, mélyfekvésű árapasztó és vízmegtartó tározót (mélyárteret) hoznának létre, ami árvíz idején csökkentené a folyó terhelését, aszály idején pedig öntözővizet biztosítana a Homokhátság és a dél-alföldi mezőgazdaság számára.
2. Miért maradtak az asztalban a tervek?
A kivitelezést már az 1970-es években elkezdték, de gazdasági okok, és az időközben levonuló tiszai árvizek, aztán az árvizek hiánya miatt leállították. Az utóbbi évek súlyos alföldi aszályai miatt a kormányzati és vízügyi döntéshozók újra elővették a terveket, ám a megvalósítást szakmai és lakossági érdekellentétek hátráltatják:
Természetvédelem: az északi (alpári) területen a duzzasztás teljesen átalakítaná a folyó ökoszisztémáját, és veszélyeztetné például a tiszavirágzás egy részét.
Turizmus és a Körös-torok: a helyiek és a természetvédők attól tartanak, hogy a megemelt vízszint és a duzzasztás végleg elmosná a híres csongrádi Körös-toroki homokpadot (a közkedvelt szabadstrandot).
Alternatív helyszín: a viták miatt a vízügyi szakma vizsgálatai már nem közvetlenül Csongrádnál, hanem délen, Szeged alatti helyszíneken is elemzik egy esetleges duzzasztómű megépítésének lehetőségét, ami kiváltaná a csongrádi nyaralóhelyek konfliktusait.
3. A modern megközelítés: tájhasználat módosítás, lefedés* helyett: mivel egy ekkora folyóvízi tározót fizikailag nehéz lenne lefedni*, a párolgási veszteséget nem labdákkal vagy fóliákkal védenék. A tervek szerint a vizet nem egyetlen óriási, nyílt tükrű medencében tárolnák, hanem a vizet kiengednék a csatornarendszerekbe, vizes élőhelyekre, rétekre és legelőkre. A módszerrel a víz a talajba beszivárog – a talaj ugyanis a legolcsóbb és legnagyobb fedett víztározó, ahonnan a hőségben sem tud elpárologni a víz.
A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) program keretében épített tiszai árapasztó tározók szakítottak azzal a hagyománnyal, hogy a töltések magasításával védekeznek az árvizek ellen. Helyette a rendszer a szabályozott, de ideiglenes terület-elárasztás elvén működik. A folyó menti mélyfekvésű mezőgazdasági területeken hatalmas poldereket (gátakkal körbezárt medencéket) hoztak létre. A tározó polderek szigorú és pontos menetrend szerint lépnek működésbe. A mikor a hegyekben lehulló csapadék miatt kritikus árhullám indul el a Tiszán, a vízügy hidrológiai modellekkel (pl. a felső-tiszai DIWA rendszerrel) kiszámítja a tetőzést. Ha a vízszint megközelíti a töltések teherbíró képességének határát, kinyitják a beeresztő műtárgyakat (óriási, zsilipekkel szabályozott betonkapukat). A víz gravitációs úton, szivattyúzás nélkül, árasztja el a kijelölt medencét. Áradás esetén a folyó legmagasabb „csúcsát” (a levonuló árhullám tetejét) vezetik ki a tározóba, a beavatkozással a folyó vízszintje a kritikus szakaszokon 20–50 centiméterrel is csökkenthető, ami elég ahhoz, hogy a gátak ne szakadjanak át.
Visszaengedéskor, ha a folyón levonult az ár, megnyitják a leeresztő műtárgyakat, és a tárolt vizet lassan, szabályozottan visszajuttatják a Tisza medrébe.
A már megépült tározók, eddig hat tározó készült el:
Tározó neve Kapacitás (millió m³)
Cigánd–Tiszakarádi 9425
Felső-TiszaTiszaroffi, 5222
Hanyi–Tiszasülyi 10340
Szamos–Kraszna közi 12651
Beregi 5837
Tisza–Túr (Milotai) 4210
Bár a tározók területén szántóföldi vagy legelőgazdálkodás folyik (és az állam kártalanítást fizet a gazdáknak, ha elöntik a vetést), a hangsúly eltolódott az aszálykezelés felé. A klímaváltozás miatti szárazság során a tározókat és a hozzájuk kapcsolódó csatornarendszereket arra használnák, hogy a tavaszi árhullámok vizét ne engedjék le a Dunába, megtartsák a tájban. A víz pótolja a talajvizet, javítja a mikroklímát, és öntözővizet biztosít a mezőgazdaságnak a nyáron.
*
A világ legnagyobb mesterséges ivóvíztárolója (fedett ivóvíztározó tartálya) Katarban található, a Guinness Rekordok által is hitelesített létesítmény. A hatalmas, egymáshoz kapcsolódó tározómedencékből álló rendszer egymillió köbméter (1.000.000 m³) ivóvíz biztonságos tárolására képes.
Más kiemelkedő fedett víztározók és létesítmények:
A finnországi Helsinki energiaellátó hálózatában egy 25 millió literes (25.000 m³) földalatti hidegvíz-tározót használnak, amely egy hatalmas "hideg akkumulátorként" funkcionál a város hűtésére.
Fedett vízi élményparkok: A németországi Tropical Islands az egyik legnagyobb fedett vízi létesítmény, amelynek gigantikus csarnokában 66.000 négyzetméternyi területen több tízezer köbméternyi élményvíz található.
A világon a legköltséghatékonyabb megoldást a nyitott földtározók (árterek, völgygátas tározók) és a modern úszó fedések (floating covers) kombinációja jelenti.
1. Los Angeles-i víztározó (USA) – A leghíresebb „árnyék-labdás” megoldás. A világ egyik legnagyobb ilyen jellegű projektje a Los Angeles Reservoir. Bár a medence nyitott, a párolgás és a napsugárzás okozta algásodás ellen 96 millió darab fekete műanyag labdával (shade balls) fedték le a vízfelszínt. Egy ekkora medence fizikai befedése betonnal vagy fémszerkezettel csillagászati összeg lett volna. A 96 millió labda terítése töredékáron valósult meg. A párolgást közel 90%-kal csökkentették, és megmentették a vizet a vegyi reakcióktól.
A Los Angeles-i víztározóban található árnyékoló labdák 4 hüvelyk, azaz nagyjából 10 centiméter átmérőjűek. A labdák azért feketék, mert az anyag teljes mértékben elnyeli a napfényt, és blokkolja az ultraibolya (UV) sugárzást. Az UV-védelem nélkül a műanyag a kaliforniai napon törékennyé válna és lebomlana, a fekete színnek köszönhetően a gömbök 10–25 évig is épek maradnak a vízen. Részben a vízpárolgás megakadályozására rakták a tározóba a labdákat, de az elsődleges ok a rákkeltő anyagok kiszűrése. A tározó vizében természetes módon jelen van a bromid. Amikor a vizet klórral fertőtlenítik, a klór és a bromid a napfény (UV-sugárzás) hatására reakcióba lép egymással, és bromát képződik, amely egy potenciálisan rákkeltő vegyület. A fekete labdák elzárják a napfényt, így ez a reakció nem tud végbemenni. Mivel a fény nem jut le a víz felszíne alá, a fotoszintézis elmaradása miatt nem tudnak elszaporodni a mérgező algák sem, így a víz tisztításához kevesebb vegyszert kell felhasználni. A szorosan egymás mellett úszó labdaréteg közel 90%-kal csökkenti a víz párolgását, ami a szárazsággal küzdő Kaliforniában évente mintegy 1,1 milliárd liter ivóvíz megőrzését jelenti. A labdatakaró megakadályozza, hogy a vándormadarak leszálljanak a vízre, így a madárürülék és az egyéb külső szennyeződések sem rontják az ivóvíz minőségét. A gömbök belsejébe a gyártás során nagyjából 2 deciliter vizet is töltenek, hogy elég nehezek legyenek, hogy a hevesebb széllökések ne fújják ki a labdákat.
2. Ausztrál mezőgazdasági és folyóvízi óriástározók – Rugalmas úszómembránok. Ausztráliában a folyókból (például a Murray-Darling medencéből) kinyert öntözővizet hatalmas, lapos földmedencékben gyűjtik össze. A hőség miatti párolgás kivédésére úszó geotextília és geomembrán fedéseket (flexible floating covers) alkalmaznak. Magát a tározót egyszerű földmunkával (gátak emelésével) alakítják ki közvetlenül a folyók mellett. A tetejére feszített vagy azon úszó speciális, UV-álló műanyag fóliaréteg szorosan követi a vízszint változását. A technológia szinte nullára csökkenti a párolgást és a szél általi vízveszteséget.
3. Szaúd-Arábia és a Közel-Kelet – Moduláris hatszögletű panelek. A sivatagi országokban a folyók időszakos áradásait (vádi) vagy a sótalanított vizet tárolják hatalmas, mesterséges medencékben. Itt terjedtek el az úgynevezett Rhombo Hexoshield típusú, egymásba kapcsolódó úszó hatszögletű panelek. Nincs szükség építési engedélyre, nehéz tartószerkezetekre vagy alapozásra. A paneleket egyszerűen „ráöntik” a vízfelszínre, és azok maguktól lefedik a terület 91–99%-át. 98%-os párolgáscsökkenést is elérnek velük, ami a sivatagi hőségben létfontosságú.