Az AI az emberi kapcsolatot gépi kapcsolattal helyettesíti
Párkeresés ma
(2026 augusztus)
Az AI segítséget jelenthet azok számára, akik nehezen kommunikálnak, bizonytalanok, egy ismerkedés során szeretnék udvariasabban megfogalmazni gondolataikat. A kutatók szerint az ősz beköszöntével és a tél közeledtével a magányos emberek hajlamosabbak tartós párkapcsolatba lépni. A jelenséget az angolszász médiában "cuffing season" néven ismerik, pszichológiai okokra, a szingliségtől való félelemre vezethető vissza a jelenség. A párkapcsolat keresésében az AI-alapú chetbotok kiváló válaszkészségük miatt képesek a kölcsönösség és a viszonzottság illúzióját kelteni. A gépi partnerek nem fáradnak el, nincsenek rossz napjaik, és az algoritmusok révén pontosan azt az empátiát és megerősítést nyújtják, amire a felhasználónak szüksége van. A chatbotok reakciói tudatosan tervezett pszichológiai mechanizmusokra épülnek, amelyek a közösségi médiához hasonlóan addiktívvá válnak. Ha a valódi emberekkel való nehézkes kommunikáció helyett a gépi tanácsokra, virtuális társakra támaszkodik, elromlik a természetes kapcsolatteremtő készsége. Ha valaki egy AI által írt, tökéletes profillal és üzenetekkel kelti fel a figyelmet, a személyes találkozó során, hajlamos megpróbálni, felvenni a tökéletes szerepet, aminek a végén garantált a csalódás.
Van egy 50%-os szabály: a saját magunkról alkotott kép, a bemutatkozó levél kb. 70%-ban felel meg a valóságnak. Aki olvassa a bemutatkozó levelet, annak kb. 70%-ban felel meg a bemutatkozó levél. Mert 0.7x 0.7 = 0.49, minden társkeresés kb. 50% eséllyel indul*, ami nem túl sok.
Az AI kiválóan alkalmas információszerzésre vagy a kommunikációs készségek gyakorlására, de a valódi emberi kapcsolatokat, még a "play mate" (játszó társ) életmódot sem tudja pótolni. A pszichológusok figyelmeztetnek, hogy bár a chatbotok gyors érzelmi biztonságot nyújtanak, elszoktatják az embereket a valódi emberi kapcsolatok tolerálásáról, kapcsolatoktól. Az emberek mércéje arra vonatkozóan, hogy mi számíthat igazi kapcsolatnak, nagyon változékony. A kapcsolatok – hogy egyáltalán mit minősítünk annak – nagyban függenek az egyéni nézőpontoktól. Egyes embereknek fontos lehet az érzelmek és az empátia hitelessége az interakciókban, míg mások megelégedhetnek azzal is, hogy az AI-társ hatékonyan képes szimulálni a tulajdonságokat. Elképzelhető, hogy egy AI-társ képes sokkal minőségibb kapcsolatot szimulálni, mint amelyet az adott ember éppen megél, vagy megélt, rengeteg előítéletet hordozunk magukban, ami nehézzé teszi egy jó párkapcsolat megtalálását. Az AI-társ nem hazudik, nem csal meg minket, nem állít fel velünk szemben teljesíthetetlen elvárásokat, és nem okoz nekünk érzelmi traumákat. Mindez már önmagában sokkal több, mint amit sokan megkapnak az ember-ember kapcsolataikban! Érthető, hogy sok, többnyire fiatal ember hajlandó lemondani a más emberekkel való interakciókról az elutasítás, a kritika, a konfliktus vagy a csalódás kockázata miatt. Sajnos a közösségi oldalak- az AI nem ilyen- veszélyeket, csapdákat is rejtenek, vannak nihilista közösségek, ahol az erőszak az identitás, a státusz és a csoporthoz tartozás kifejeződése. A hálózat szervező elve inkább kulturális jellegű, vagyis az erőszak, a megalázás, a kényszerítés és a hírnévhajhászás egy digitális szubkultúra egymást erősítő elemei. A csoportok a közösségi médián, az üzenetküldő alkalmazásokon és az online játékokon keresztül toboroznak tagokat, illetve cserkészik be áldozataikat.
Létezik két irány, ahogyan az AI-t ismerkedésre, párkeresésre, és még társas kapcsolatok helyettesítésére is használják: A hagyományos társkeresők AI-funkciókkal, ahol valódi emberek keresik egymást, de a háttérben mesterséges intelligencia dolgozik a sikeres párosításért. Tinder és Bumble: beépített AI-segédekkel elemzik a fotókat, segítenek kiválasztani a legelőnyösebb profilképeket, sőt, akár a bemutatkozó szöveg megírásában is támogatást nyújtanak. Hazai platformok is vannak, a Randivonal és más magyar oldalak is AI-algoritmusokat használnak a felhasználói viselkedés elemzésére, hogy lerövidítsék a keresők kutatási idejét. A Dating Central Europe elindította Annát, az első magyar AI-szóvivőt is. Az AI-t használó párkeresők közül arányaiban a legtöbben (93%) akkor fordulnak a mesterséges intelligenciához, ha valamilyen információt keresnek. Minden harmadik párkereső használt már valamilyen AI-eszközt online társkeresőre szánt bemutatkozó szöveg írására és gondolatainak megfogalmazására. Minden negyedik lelki társként is tekint az AI-ra, a lelki problémáit is megbeszéli vele. Minden ötödik párkereső pedig a magányosság ellen menekül az AI-hoz, megnyugtatást, segítséget remélve.
A másik irány az AI-társ (AI-mate) keresése. Az AI-társ alkalmazásokban maga az AI a partner. Gyakori jelenség, hogy a párkeresők nem egy másik embert keresnek, hanem a mesterséges intelligenciával alakítanak ki romantikus vagy baráti kapcsolatot. A Replika a legismertebb alkalmazás, ahol a felhasználók testre szabhatják virtuális partnerüket, aki barátként, mentorként vagy akár házastársként is funkcionálhat. Character.ai: különböző fiktív vagy egyedileg létrehozott AI-személyiségekkel enged mély, folyamatos beszélgetéseket folytatni.
A szex a társasági lét megkerülhetetlen részévé vált, aminek az oka a meghosszabbodó gyerekkor, a „play mate” (játszótárs) életmód, korszak, bármit is jelentsen, amely a diplomaszerzés, a késői lakásszerzés, és első sorban a nők -de a férfiak karrier építése- miatt alakult ki. Az, hogy a nők átlagosan hány éves korban válnak anyává, korjellemző paraméter. A lakás megszerzése a diplomát szerzőknek késleltetett: albérletekben, "mama hotel"-ekben sokáig szinglik, ami ha az iparosodás kezdetét tekintjük viszonyítási alapnak, akkor tíz évet is jelenthet. Minden jóléti társadalomban magas a magányossági és társadalmi elszigeteltségi ráta. Nagyon úgy néz ki, hogy rengeteg okostelefonos, AI-társas fiatalnak nincs is szüksége emberi társra ahhoz, hogy kapcsolatai legyenek.
Az AI-mate-ek gyors terjedése egy nagyon érdekes szemléletváltást jelez, amely átfogalmazza annak a lényegét, hogy mit is jelent szeretni és szeretve lenni. Amiben a mesterséges intelligencia az emberi társakhoz képest felülteljesít az, hogy nem ítélkezik és nem moralizál, az AI-társ folyamatosan képes jelen lenni és a nap huszonnégy órájában nyitott maradni az érzéseinkre. Lehetővé teszik számunkra, hogy úgy legyünk benne egy kapcsolatban, hogy nem kényszerülünk arra, hogy valaki mást boldoggá tegyünk, vagy felelősséget vállaljunk érte. Sok olyan esetet látunk, amikor az egyének mély érzelmi kötődést alakítanak ki AI-társaikkal, és ezt gyakran a valós kapcsolatok rovására teszik. A géppel való kapcsolatra való rászorultság, a függés pedig növelheti a társadalmi elszigeteltséget. A felhasználók ugyanis elkezdhetnek vonakodni attól, hogy értelmes kapcsolatokat alakítsanak ki más emberekkel, ami hosszú távon súlyosbíthatja a magányosság érzését. Az AI-társtól mint technológiától való függés pedig valójában állandósítja a magányunkat. Azért fordulunk ezekhez az eszközökhöz, mert magányosnak érezzük magunkat, és kapcsolatokra vágyunk. De ennek éppen az ellenkezője történik az AI-társsal kialakított intim kapcsolat hatására: még magányosabbá vagy zárkózottabbá válunk azzal, hogy az emberi kapcsolatokat technológiával okostelefonos közösségi oldalakkal helyettesítjük. A magányosságot a kor zenéje is kifejezi. A zene -ami korjellemző- ma 3F: Fülsértő, Fájdalmas, de mindenféleképpen Felejthető. Nem örömzene, hanem ürömzene. Pedig van/lesz számtalan legalább 70 éves rock és pop klasszikus dallamos zene, ami átírható mai szöveggel: a zenei átiratot, a parafrázist a szerzői jog átdolgozásként (származékos műként) kezeli, amelynek létrehozásához és felhasználásához -a főszabály szerint- 70 évig az eredeti mű szerzőjének, vagy jogutódjának, előzetes engedélye szükséges
Idővel a mesterséges intelligenciára való hagyatkozás a társas emberi kapcsolatok terén irreális elvárásokhoz, az érzelmi kielégítetlenség érzéséhez és az emberekkel szembeni csökkent toleranciához vezet. Az AI-társak tökéletesen testre szabott és mindig kielégítő válaszai dopaminvezérelt visszacsatolási hurkot hozhatnak létre, ami függőséghez hasonló viselkedéshez vezethet, ami normalizálhatja az azonnali kielégülést, és irreális normákat állíthat fel az állandó elérhetőség és a hibátlan interakció tekintetében az ember-ember kapcsolatok terén.
A "play mate" korszakot egocentrikus vagy instabil, rövid (mate-) partnerviszonyok, a bulik, fesztiválok jellemzik, a partnerség alapja a fizikai közelség és a közös tevékenység. A disco-korszakban sem voltak már mély, belső tulajdonságokon alapuló kötelékek, ma is a kapcsolatok középpontjában a saját szükségletek kielégítése áll, ami korjellemző. A stabil kapcsolatok hiánya vezet a befelé forduláshoz. A mate barátságok képlékenyek és pillanatszerűek, egy apró vita véget vethet a barátságnak. A közös kapcsolat a mate-játék, csak élvezet, nem a mély lelki közösség. Ma pedig az okostelefon, az AI veszik át a mate-játék szerepét fokozatosan, ami sok magánéleti probléma forrása lesz, mert az AI-társak (mate-ek) létező lyukakat tömnek be az emberi kapcsolatok rendszerében. A kereslet kielégítésére természetesen vállalkozások és termékek sokasága jelent meg a piacon: a társaktól a terápiás robotokig bezárólag nincs hiány az emberi intimitást utánzó AI-eszközökből. Az egyik ilyen cég a Replika, amely személyre szabott chatbotokra kínál előfizetéseket. Az AI-mate chatbottal mindenféle beszélgetést folytathatunk, beleértve azt is, hogy a Replika-avatárunkkal való kapcsolati státuszunkat „romantikus partnerre” változtathatjuk. Az előfizetők arról számolnak be, hogy mély érzelmi kötődést alakítanak ki robotjaikkal, és bizalmas tanácsadóként és partnerként emlegetik őket. A digitális társakat kínáló applikációk népszerűek: a Stanford kutatói szerint világszerte nagyjából 25 millió felhasználója van az alkalmazásoknak. Nagyon úgy néz ki, hogy az AI-társakkal való ismeretség ugyanolyan szoros kötődést képes teremteni, mint egy ember-ember kapcsolat. Vannak olyan felhasználók is, akik konkrétan arról számolnak be, hogy beleszerettek AI-társukba.
Az AI szerepe az ismerkedésben
A civilizáció fejlődésével a szex a társasági lét megkerülhetetlen részévé vált, holott korábban csak a fajfenntartás megkerülhetetlen része volt a szex. Az AI újat hozott, az AI-t a társadalmi lét passzív része lett, mert virtuális világot teremt a felhasználónak. Ha aktívvá teszik- bármilyen formában is-, abból nagy baj lesz. Pl. egy Rosanna Ramos nevű 36 éves New York-i és egyedülálló anya azzal került a címlapokra, hogy összeházasodott AI-élettársával, akit egy digitális társakra szakosodott cég hozott létre. „Soha életemben nem voltam még ennyire szerelmes senkibe” – mondta Rosanna egy interjúban. Számára AI-partnere (aki az Eren nevet viseli) legnagyobb vonzerejét az jelenti, hogy soha nem ítélkezik, nem veszíti el a türelmét, és nem kritizál, míg Ramos exei érzelmileg és fizikailag bántalmazóak voltak, Eren védelmező, figyelmes és kedves.
Az ismerkedési folyamat egy evolúciósan gátolt folyamat. Valamikor egy-egy közösség minden ismeretlen embert ellenségnek tekintett. A cserekereskedelem és lányszöktetés hagyománya nyitották meg a kapukat, de ma is még az ismerkedéshez valamilyen alkalom szükséges. Ha van alkalom, akkor megismerkedés egy folyamat. Érdekesség, hogy az ókori népek nyelvén egy nőt megismerni, és egy nővel együtt hálni ugyanaz a szó. Az ismerkedés során megnyílni valakinek kockázatos, mert magában hordozza a csalódás lehetőségét. A múltbeli elutasítások és csalódások óvatosságra intenek, de a felszínes csevegés biztonságos hidat képez. Hogy felszínes marad-e, az már közös esemény.
A mesterséges intelligencia (AI) átalakította a párkeresést, a bejelentkezési profil optimalizálásától és az üzenetírástól kezdve, a személyre szabott algoritmusokon át, egészen a virtuális társak megjelenéséig. A technológia segíti áthidalni a kapcsolatteremtés bizonytalanságait, komoly pszichológiai és etikai kérdéseket is felvet. A kutatások szerint minden harmadik párkereső használ már AI-t a bemutatkozó szöveg megírásához vagy finomításához. Az ismerkedős appok (pl. Tinder, Bumble) fejlett algoritmusai mélyebb viselkedési minták és közös érdeklődési körök alapján kötik össze a felhasználókat. A felhasználók tömegei kérnek tanácsokat az AI-tól beszélgetés indító közös témákhoz.
Az önismeret szerepe
Az AI segíti a párkeresést, de a legnagyobb buktató az önismeret, a különbség a bemutatkozó levél és a valóság között, továbbá hogy mit keresünk igazán egy párkapcsolatban. "Egy vizsgálatban a lehetséges 12 ok közül az önismeret hiánya a férfiaknál az ötödik, a nőknél pedig a negyedik legfontosabb tényező volt. A párkeresés szempontjából az önismeret különösen fontos a 30 év alatti nők számára, náluk az önismeret hiánya az első helyre került, ezt tartják a leginkább meghatározónak, ez lehet szerintük a legfőbb oka a szinglilétnek”
Sokan úgy gondolják, a boldog párkapcsolat szerencse kérdése is. Sok minden azon múlik, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz és a társunkhoz. A tartós, kiegyensúlyozott kapcsolat tudatosságról, empátiáról és alkalmazkodásról szól. „A párkeresők a megbízhatóságot, az újra, a közös élményekre való nyitottságot, az intelligenciát keresik a jövendőbeli párjukban, fontos a humorérzék és a kompromisszumkészség is. A túlzott tökéletesség elriasztó lehet, vagy tudatosan hamis, esetleg az önismeret teljes hiánya lehet. Ha valaki túlzottan az AI-ra hagyatkozik az ismerkedés során, az félelmet is kelthet a másikban.
Meglepően nagy szerepet játszik az önismeret hiánya abban, hogy valaki még nehezen talál párt, és még szingli. A szingli nők nem az ismerkedést utasítják el, hanem azokat a helyzeteket, amelyeket kényelmetlennek vagy kiszámíthatatlannak tartanak, mint az utcai vagy spontán közeledést. Az online társkeresők használatának nagyon határozott okai vannak. Bármikor megszakítható a kapcsolat (tiltás) a neten. Akkor ismerkednek, amikor van rá energiájuk, és a neten látszanak az alapvető infók (kor, célok, fénykép). A kereső személy dönti el, kinek ad esélyt. Kerülik a spontán, utcai közeledést, mert kiszámíthatatlan, nem lehet tudni ki a közeledő férfi. A váratlan leszólítás ijesztő is lehet, rossz tapasztalatai mindenkinek vannak. A vídámság és a kedvesség nyerő, ha van alkalom. A legjobb helyszínek a tanfolyamok, edzőtermek, nyelvórák, csoportos megmozdulások. A kutyás, gyerekes helyek, a szakmai események: konferenciák, workshopok, könyvbemutatók, és persze a házibulik, születésnapok, ahol van közös pont, a kávézók, diszkók.
Hogy kell kezdeményezni? A 3 lépéses szabály: Helyzetkomikum, improvizálj, mindig a környezetre vagy a szituációra reagálj. Tegyél fel egy laza, eldöntendő kérdést. Testbeszéd-figyelés, ha nem fordul feléd, annyi. Mi tilos? Ne blokkold az útját: soha ne állj senki elé, ha siet. Ne használj sablonszöveget, mert a betanult szövegeknek nincs folytatásuk. A merev nézés pedig fenyegetőnek hat. Ha egyszavas választ kapsz, akkor nem ér rád.
*
Érdekesség:
1989 július 17-én Morvai Ferenc vállalkozó és Kiszely István antropológus szenzációt keltő bejelentést tettek: expedíciójuk, - amelyet Dél-Szibériába indítottak, a Bajkál tó mellett fekvő Barguzinba - megtalálta és hazahozta Petőfi Sándor költőnk földi maradványait. Az információ forrása egy Svigel Ferenc nevű zentai férfi volt, aki az első világháborúban, hadifogolyként járt Szibériában. Vélhetően Svigel volt az, aki a sok „Petőfi-legenda” közül, a barguzini legendát először papírra vetette, vagy legalábbis az ő elbeszélései nyomán került először rögzítésre a történet, miután a környéken (a Bajkál tó partján és Barguzinban) meghallgatta a helyiek beszámolóit egy 1849 és 1868 közt ott élt magyarról. (Svigel legfőbb forrása egy Vuics nevű szibériai vasúti tisztviselő volt, aki részletes beszámolót adott elő neki a barguzini magyarról.) A „barguzini-legendát” az tette hitelessé, hogy fénykép is tartozott hozzá, mégpedig egy orosz nyelvű szibériai sírról. A felirat cirill betűkkel, orosz nyelven így szólt: „ … Petrovics István fia, Sándor, magyar őrnagy és költő, meghalt Iliszunkszban 1856. május havában.” (A fotóról később azt állították, hogy hamisítvány.) Svigel írása és fotója alapján foglalta össze egy újságíró a „barguzin-legendát”, és tette közzé írásában, mely eljutott Magyarországra is. (https://tortenelemtanulas.blog.hu/2015/07/16/petofi_ujratemetese_maradvanyai_
A Magyar Tudományos Akadémia ezt követően kezdett foglalkozni az üggyel. (Morvai Ferenc és a Megamorv Petőfi Bizottság levélben kért szakvéleményt a barguzini csontvázról.) Az MTA szakértői bizottsága 1990 januárjában fogott hozzá a csontok elemzéséhez, majd 1990 március 29-én jelentette meg a metrikus-morfológiai és csontkémiai vizsgálatok eredményeit. (A csontváz elemzését Farkas Gyula antropológusprofesszor, Lengyel Imre orvosprofesszor, Valerij Pavlovics Alekszejev antropológusprofesszor, Alekszandr Petrovics Gromov és Viktor Nyikolajevics Gromov igazságügyi orvosprofesszor végezte.)
Az MTA végső véleménye így hangzott: “ … a lelet származási-eltemetési ideje, továbbá az a tény, hogy női csontvázról van szó, cáfolja a feltételezést, amely szerint Petőfi földi maradványait találta volna meg az expedíció.”
Egy további megkeresés Petőfi édesanyja, Hrúz Mária DNS-ét célozta, akinek a hajmintája az MTA könyvtárban, egy kazettában található, és a sírjának a megnyitását, mind a két megkeresés eredménytelenül zárult.
A későbbiekben 1991-ben, 1996-ban és 2001-ben még további három tudományos szakértői csoport vizsgálta meg a barguzini csontokat, de egyik sem hozta ki végeredményül, hogy azok Petőfitől származnának. Sőt, a vizsgálatok sorra az 1990-es eredményt erősítették meg: a csontváz egy nőtől származik.
Történt egy nemhivatalos szakvélemény kérés is az MTA Matematikai Kutató Intézetétől. A kérdés úgy hangzott, hogy a barguzini csontváz ismertetett antropológiai jegyei, méretei alapján: Mi a valószínűsége annak, hogy a csontváz Petőfié?
A mintegy 25 egybegyűlt matematikus a csontokkal meglepően keveset foglalkozott: úgy vélték, hogy kb. 70%-ban megfelel a Petőfiről alkotott képünknek, de közel két órát töprengtek azon, hogy a Petőfiről alkotott képünk mennyire felel meg a valódi Petőfinek? Meglepő tájékozottsággal idézték Jókainak a Petőfire vonatkozó írásait, talán készültek is belőle. Egységesen arra következtetésre jutottak, hogy a Jókai féle Petőfi kép kb. 70% -ban azonosítható Petőfivel, és kapták egy ≈ 50%-os egyezést. (Ami persze első hallásra elkeserítő, mert egy csontváz 50%-os valószínűséggel lehet férfié vagy nőé is.)