Traianus császár építkezései és dák hadjáratai
(2026 június)
Traianus a Római Birodalom császára volt 98-tól 117-es haláláig. A birodalom egyik legsikeresebb katona császára volt, aki hatalmas területeket hódított meg, uralkodása idején érte el az állam a legnagyobb területi kiterjedését. Igazságossága, morális tartása miatt a szenátus megszavazta számára az optimus princeps ("legjobb császár") kitüntető címet. Jelentős katonai és polgári építkezéseket indított el, szociális segélyprogramot vezetett be a szegény és árva gyerekek neveltetésére. Az utókor az "öt jó császár" közé sorolta.
Már fiatalon viselt consuli hivatalt, rábízták Pannonia (vagy Germania Superior) provincia kormányzását. Elődje, Nerva 98-ban meghalt és Traianus különösebb incidens nélkül elfoglalhatta a trónt, mint a fogadott fia. Nagyszabású építkezéseivel (mint Traianus fóruma és vásárcsarnoka, oszlopa) megváltoztatta Róma arculatát. Agresszív, hódító külpolitikát folytatott, két háborúval legyőzte és annektálta a Dák Királyságot, valamint a birodalomhoz csatolta az arábiai Nabateát. 113-ban annektálta Örményországot és megtámadta a Pártus Birodalmat, amelynek meghódította mezopotámiai részét és fővárosát. A megszállt területeken felkelés tört ki, és Traianus ennek leverésének idején megbetegedett, majd visszaútján Rómába a kis-ázsiai Selinusban meghalt. Utódja unokaöccse és nevelt fia, Hadrianus lett. A hagyomány szerint hamvait Traianus oszlopának alapzatába temették.ű
Már fiatalon viselt consuli hivatalt, rábízták Pannonia (vagy Germania Superior) provincia kormányzását. Elődje, Nerva 98-ban meghalt és Traianus különösebb incidens nélkül elfoglalhatta a trónt, mint a fogadott fia. Nagyszabású építkezéseivel (mint Traianus fóruma és vásárcsarnoka, oszlopa) megváltoztatta Róma arculatát. Agresszív, hódító külpolitikát folytatott, két háborúval legyőzte és annektálta a Dák Királyságot, valamint a birodalomhoz csatolta az arábiai Nabateát. 113-ban annektálta Örményországot és megtámadta a Pártus Birodalmat, amelynek meghódította mezopotámiai részét és fővárosát. A megszállt területeken felkelés tört ki, és Traianus ennek leverésének idején megbetegedett, majd visszaútján Rómába a kis-ázsiai Selinusban meghalt. Utódja unokaöccse és nevelt fia, Hadrianus lett. A hagyomány szerint hamvait Traianus oszlopának alapzatába temették.ű
Egy időre Pannonia, Germania Superior (lehet hogy mindkettő) kormányzását is rábízták. Még Nerva uralkodása alatt Traianus Germania Superior kormányzója volt és az ellenséges germánokkal határos provincia ügyes, határozott irányításáért megkapta a kitüntető "Germanicus" melléknevet. Tervezett hódításaihoz meg kellett erősítenie a határ védelmét, a felderítést, valamint a dunai szállítási útvonalakat. Uralmának nem autokrata, hanem "republikánusi" jellegét hangsúlyozta. Plinius véleménye szerint Traianus "jó császár" volt, abban az értelemben hogy ugyanazon dolgokat helyeselte vagy ítélte el, mint a szenátus. Valójában autokrata volt, de mások iránti előzékeny viselkedése alapján erényes uralkodónak tartották. Akaratát nem félelemkeltéssel vitte keresztül, hanem igyekezett példát mutatni; "az emberek a példából jobban tanulnak" írta Plinius. Népszerűsége idővel olyan szintre hágott, hogy a szenátus megszavazta számára a legjobb császár melléknevet. A kifejezés 105 után a császár pénzein is megjelenik.
Traianus építkezései
Traianaus 31 évesen hívta Rómába Damaszkuszi Apollodorust, a neves építészt; (valamint ekkoriban vette feleségül Pompeia Plotinát. de Cassius Dio szerint Traianus elsősorban a fiúkhoz vonzódott, és nagyon). Épületeinek nagy részét a tehetséges Damaszkuszi Apollodórosz tervezte, mint például azt a Duna-hidat, amely a második dák háború előtt lehetővé tette csapatainak és utánpótlásuknak gyors átkelését a folyón. A dunai Vaskapunál mérnökei kiépítették a sziklafalba vésett utakat (vagy kiszélesítették a meglévőket), és ástak egy csatornát is, amelyen ki lehetett kerülni a folyó zúgóit.
Az általa épített Forum Traiani volt Róma legnagyobb fóruma. A dák háborúban aratott győzelmét volt hivatva megörökíteni és a költségeket is alapvetően az ott szerzett zsákmányból fedezték. Elhelyezéséhez a Capitolinus és a Quirinalis dombok egy részét el kellett hordani; az utóbbi esetében elég volt megnagyobbítani azt a megtisztított területet, amelyet még Domitianus parancsára hoztak létre. Az Apollodórosz tervei szerint készült nagyszabású együttesre egy diadalíven át lehetett bejutni; maga a fórum 120x90 méteres területet foglalt el, körülötte oszlopcsarnokokkal, egy monumentális basilicával, később pedig könyvtárakkal és Traianus oszlopával. Építését 107-ben kezdték el, felavatására 112 január 1-én került sor. Róma lakói ezután ötszáz éven át használták; a negyedik században a várost meglátogató II. Constantius császár külön megcsodálta. A fórumon kapott helyet Traianus vásárcsarnoka is.
Átépíttette a Circus Maximust, amely már azelőtt is a birodalom legnagyobb és legismertebb kocsiverseny-arénája volt. A Circusban vallásos és színielőadásokat, felvonulásokat is tartottak. A munkálatok 103-es befejezésekor a gyúlékony faüléseket kővel cserélték ki, a nézőszám ötezerrel bővült. A császári páholyt a többi üléssor közé helyezték át.
Létrehozatta a főváros jobb vízutánpótlását biztosító Aqua Traiana vízvezeték-rendszert, ami a Sabinus-tó forrásvidékéről táplálta jó minőségű vízzel Rómát és a közbenső területeken működő ipari létesítményeket (különböző rendeltetésű malmokat). 109-ben néhány nappal az Aqua Traiana átadása előtt készült el Traianus fürdőinek épületegyüttese, amely a főváros legkiterjedtebb fürdője lett, a fürdőkből még tizenegyet építtetett.
Traianus fürdője, rajz, romos állapotban maradt ránk (https://en.wikipedia.org/wiki/Baths_of_Trajan)
Traianus fürdőjének alaprajza (https://en.wikipedia.org/wiki/Baths_of_Trajan)
Győzelmeit számos diadalívvel örökítette meg; közülük több ma is áll. Ő építtette a Via Traiana országutat, a Via Appia Beneventumtól Brundisiumig érő meghosszabbítását; valamint a Via Traiana Novát a Damaszkusztól Ailáig érő katonai utat, amelyet a nabateusok meghódításához használtak fel.
Egyes történészek Traianusnak tulajdonítják a Kairó óvárosában található római erőd fel- vagy újjáépítését, valamint a Nílus és a Vörös-tenger csatornával való összekötését. A császár Egyiptomban is jónéhány építékezést kezdeményezett, újak felhúzását vagy régiek felújítását is. Fáraóként való ábrázolása (Domitianusszal együtt) megtalálható a denderai Hathór-templomban, kártusa megjelenik az esznai Hnum-templom oszlopain. Róma környékén Arcinazzóban, Centumcellaeben és Talamonében építtetett palotákat.
Traianus foruma
A Forum Romanum, vagy ahogy a rómaiak gyakrabban nevezték Forum Magnum (https://hu.wikipedia.org/wiki/Forum_Romanum) az ókori Róma főtere, a Capitolium és Palatinus domb közötti tér volt, a kereskedelmi és politikai világ érintkezőhelyének számított. A terület eredetileg ingoványos volt, melyet kiszárítottak, és oszlopos csarnokokkal vették körül, melyek sétányként is szolgáltak. Hossza körülbelül 220, szélessége 35-50 méter, viszonylag kis mérete ellenére sok hivatalos épület és emlékmű állt a Fórumon. A fórumokat a városokban köztér, piac, nyilvános hely, vásárcsarnok, gyülekezés, majd a törvénykezés, emlékművek, könyvtárak és templomok céljaira építették. Az ókori Rómában hozzávetőlegesen 18 fórum típusú nagy tér volt, melyek a következő kategóriákba sorolhatóak: törvénykezés tere (forum civile), kereskedelmi tér (forum venale), marhavásár (forum boarium), zöldség- (holitorium), hal-, hús-, sertéspiac (piscarium, macellum, suarium). Traianus Fórum létesítményei, -a damaszkuszi mester, Apollodórosz tervezte-, a legpazarabbak a Forum Romanum épületei között 160 × 110 méter alapterülettel. Itt egy latin és egy görög könyvtár épült, amelyek között a Dacia meghódításának emlékére állított oszlopa, a Traianus-oszlopa ma is áll. A Fórumot három teraszszinttel egészítették ki, az északi és déli oldalt félkör alakban oszlopsorok szegélyezték. Az északi oszlopsor Traianus által épített Vásárterének, Vásárcsarnokának (Mercatum Traiani) homlokzatát képezte, 150 üzletnek és hivatalnak adott helyet. A fórum közelében felépítették a Basilica Ulpia épületét, ahol a jogi ügyleteket intézhették a polgárok.
Forum Romanum térképe (https://hu.wikipedia.org/wiki/Forum_Romanum)
Traiánus császár Fórumának tervrajzai (https://www.khanacademy.org/humanities/ap-art-history/ancient-mediterranean-ap/ap-ancient-rome/a/forum-and-market-of-trajan)
A Vásárcsarnok vagy piac (Mercado de Trajano) ma (https://www.enroma.com/mercados-de-trajano/)
A Vásárcsarnok (Mercado de Trajano) belül (https://www.enroma.com/mercados-de-trajano/)
A Vásárcsarnok (Mercado de Trajano), rajz (https://www.enroma.com/mercados-de-trajano/)
Traianus császár Fórumának perspektivikus rajza (https://statuidedaci.ro/en/trajan-s-forum)
Traianus császár Fórumának makettje (https://statuidedaci.ro/en/trajan-s-forum)
Traianus császár kikötői
A Római Birodalom élelmezésének és tengeri kereskedelmének biztosítására két jelentős kikötőt is építtetett. A legismertebb a Rómát kiszolgáló Portus kibővítése, valamint a mai Civitavecchia területén létrehozott Centumcellae kikötő.
A Portus, a birodalmi kikötő (Fiumicino/Ostia) története: Claudius császár kezdeti munkálatait követően Traianus i. u. 100–112 között egy új, hatszögletű medencével egészítette ki, hogy megvédje a hajókat a viharoktól és biztosítsa a hatalmas gabonaszállítmányok partra juttatását Rómába. A tervező a császár kedvenc építésze, az asztalos- és mérnökzseni, Damaszkuszi Apollodórosz volt. A hatszögletű medence alakja (amelyen körbe impozáns raktárépületek/magtárak sorakoztak) ma is jól kivehető a műholdképeken, és a területen folyamatos régészeti kutatások zajlanak.
A Centumcellae kikötő, a mai Civitavecchia története: Traianus saját villája közelében, i. u. 103 és 110 között építtette a tengeri kikötőt, hogy tehermentesítse a folyton eliszaposodó ostiai partszakaszt. A munkálatokat szintén Damaszkuszi Apollodórosz vezette. Forradalmi mérnöki megoldásokat alkalmaztak: a mólók építését Ifjabb Plinius római író is megörökítette leveleiben. A híres Molo del Lazzaretto nevű hullámtörő gát árkádos része máig látható. Az egyetlen ilyen, boltíveken nyugvó római kori tengeri gát, amely fennmaradt a Földközi-tenger medencéjében (bencsik.rs3.hu). Ostiában, Anconában és Centumcellae (a mai Civita Vecchia) területén az új kikötőkön túlmenően: a főváros jobb megközelítése érdekében Ostiát a Tiberissel összekötő új hajózható csatornát építettek. Fossa Traiana elnevezéssel a Nílust a Vörös-tengerrel összekötő hajózható csatornát újjáépítette Egyiptomban. Pannonia területén, a mai Vaskapunál vontató utat és hajócsatornát vágatott a Dunát elzáró sziklába.
Claudius kikötője kicsi lett, Traianus kibővítette és ásatott egy nagy hatszögletű kikötőt a szükséges csatornákkal együtt (https://imperiumromanum.pl/en/curiosities/portus-port-of-roman-empire/)
Traianus kikötője (Wikipedia)
Traianus hatszögletű kikötője (https://www.ostiaantica.beniculturali.it/en/archaeological-sites-and-monuments/imperial-harbours-of-claudius-and-trajan/)
Centum Celae: Traianus császár építtetett egy másik kikötőt is a mai Civitavecchia helyén (https://hu.wikipedia.org/wiki/Civitavecchia). Etruszk települések romjaira épült Centum Celae néven a 2. század elején. A Centum Cellae név első előfordulása az ifjabb Plinius egyik leveléből származik (i. u. 107). A név eredete vitatott: felvetették, hogy a császár villájának centum ("száz") csarnokaira utalhat. A középkorban Centumcellae bizánci erődítmény volt, az újkorra Róma fő kikötője lett.
Civita Vecchia kikötője, Traianus császár építette, rá épült Róma újkori kikötője (https://civitavecchia.portmobility.it/en/itinerari/top-routes/historic-port-civitavecchia)
Ostia kikötője, Traianus császár építette (https://civitavecchia.portmobility.it/en/visiting-harbour-trajan-fiumicino)
A római Centumcellae kikötője, a mai Civitavecchia kikötője alatt volt. 1: Külső medence; 2: Belső medence; 3: Torre del Lazzaretto, 4: A Torre del Bicchiere helye, amely ma már elpusztult; 5: A világítótorony helye; 6: A korábbi világítótorony helye; 7: A kikötő közelében futó Via Aurelia, amelyen az árukat Rómába szállították. Kép: Google Earth, kiegészítésekkel (Keay et al. nyomán)
A római Centumcellae kikötő makettje, Traianus építette (https://www.romanports.org/en/articles/human-interest/122-looking-for-centumcellae.html)
Traianus dák háborúi
A Római Birodalom Traianus idejében érte el a legnagyobb kiterjedését. A császár első hódításai a Dák Királyságra irányultak, melynek
uralkodója, Decebalus már Domitianus alatt is gondot okozott a rómaiaknak. Traianus két háborúval előbb vazallussá tette a dák államot (101-102), majd annektálta és provinciává alakította (105-106).
Korábban Domitianus 88-ban hátrányos békét kötött Decebalusszal, aki elfogadta a rex amicus (klienskirály) státuszt, cserébe igen bőséges, évi 8 millió sestertiusnyi "támogatásért". Római mérnökök is segítették erődépítéseit. A szenátus soha nem bocsátotta meg Domitianusnak, hogy Róma gyakorlatilag adót fizet egy barbár királynak. A germán törzsekkel ellentétben, a Dák Királyság jól szervezett állam volt, amely szövetségek rendszerét építette ki, ezért Traianus az újabb dák háborúhoz felállított két új légiót. Az egyiket Pannóniában, egyes történészek szerint a II Traiana Fortis az Al-Dunánál állomásozott, részt vett a második dák háborúban és csak ezután küldték el keletre.
Traianus 101 májusában négy légióval (X Gemina, XI Claudia, II Traiana Fortis és XXX Ulpia Victrix) megindította első hadjáratát a dákok ellen. Átkelt a Dunán és a Vaskapu közelében, Tapaenél (ahol Domitianus hadvezére, Cornelius Fuscus katasztrofális vereséget szenvedett és maga is elesett) megfutamította a dákokat, de nem ért el döntő győzelmet. A rómaiak veszteségei is súlyosak voltak és a császár egy időre feladta a további előrenyomulást, hogy újraszervezze a hadseregét.
Az ezt követő télen Decebalus megpróbálta átvenni a kezdeményezést és a Duna jegén átkelve, roxolán lovasok támogatásával betört Moesiába. Traianus kénytelen volt a fenyegetett provincia védelmére kelni és Nicopolis ad Istrum-nál, valamint Adamclisi-nél le is győzte a dákokat. Tavasszal ismét benyomult Daciába és Decebalus kapitulált. Le kellett mondania bizonyos területekről, át kellett adnia a római dezertőröket (főleg a hadmérnököket), valamint minden ostromgépét. Traianus diadallal tért vissza Rómába és felvette a Dacicus melléknevet.
Decebalus azonban hamarosan újra fegyverkezni kezdett, befogadta a római menekülteket és arra kényszerítette az Alföldön élő jazigokat, hogy legyenek a szövetségesei. 104-ben római dezertőrök segítségével sikertelenül próbálta meggyilkoltatni Traianust.
A császár 105-re a Duna alsó és középső folyásánál tizennégy légiót vont össze (nagyjából a teljes római hadsereg felét), míg 101-ben csak kilenc állomásozott ebben a régióban. A helyzet később is fennmaradt, a dák háborút követően a dunai határ vált a birodalom fő katonai tengelyévé. A segédcsapatokat is beleszámolva a rómaiak 150-175 ezer katonát mobilizáltak, míg Decebalusnak kb. 200 ezer harcos állt rendelkezésére. Más becslések szerint Traianus a második dák háborúban 86 ezer katonát mozgatott és közben jelentős tartalékok álltak rendelkezésére a környező provinciákban is; Decebalusnak és szövetségeseinek pedig 50 ezer hadrafogható embere lehetett.
A második dák háborúban a dákok a védekezésre rendezkedtek be és kerülték a nyílt csatákat. Erődjeiket a rómaiak sorra ostromolták és fokozatosan közeledtek Decebalus székhelyéhez, Sarmizegetusá-hoz. Decebalusnak árulással sikerült elfognia Traianus egyik főtisztjét, Pompeius Longinust, aki azonban megmérgezte magát, hogy a tárgyalások során ne használhassák túszként. Végül a főváros is elesett; Traianus oszlopának egyik jelenete szerint Decebalus felajánlotta megmaradt harcosainak hogy mérgezzék meg magukat, hogy elkerüljék a rabszolgasort. Decebalus elmenekült, de a római lovasság sarokba szorította és akkor öngyilkos lett. Levágott fejét Rómába küldték.
Híres kincseit nem találták a fővárosban, de később egy elfogott dák arisztokrata, Bikilis elárulta, hogy egy folyó medre alá rejtették, és a munkásokat megölték, hogy ne árulják el a titkot. Hatalmas mennyiségű arany és ezüst került így a birodalmi kincstárba, ezenfelül – állítólag – fél millió dákot döntöttek rabszolgasorba. Traianus Dacia néven princiát szervezett a meghódított területen és megtizedelt lakosságának pótlására rómaiakat telepított oda. Gazdag aranybányáinak kiaknázását egy lovagi rangú tisztviselő (procurator aurariarum) felügyelte.
A lerombolt dák főváros közelében Traianus új várost alapított, amelyet Colonia Ulpia Traiana Sarmizegetusának nevezett el; ez szolgált az új provincia közigazgatási székhelyéül. A római telepeseknek, kiszolgált veteránoknak több kolóniát is alapítottak. de az eredeti lakosság, a dákok nem laktak ezekben a városokban, ők szétszórt falvaikban művelték a földet. A félig-meddig városiasodott dák települések eltűntek a római hódítást követően. A légiós táborok mellett, azok kiszolgálására létrejöttek szervezetlen települések (vicus; közülük a legjelentősebb Apulum, a leendő Gyulafehérvár volt, de ezeket csak jóval Traianus idejét követően ismerték el városokként. Traianus Dacia "hátországában", Moesiában is alapított városokat, mint Nicopolis ad Istrumot és Marcianopolist. Ezek a Duna-menti településeknek többé már nem a határt kellett védeniük, így lehetővé vált polgári fejlesztésük.
Dacia védelmére egyetlen légiót hagytak hátra, a provincia közepén, Apulumban állomásozó Legio XIII Gemin-át, amely szükség esetén keleten és nyugaton is fel tudott vonulni az ott élő szarmaták ellen. Amíg Róma erős volt, Daciából tudta ellenőrizni a Duna-menti tartományokat, amikor azonban meggyengült (mint a 3. századi válság idején) a provincia védelme csak terhet jelentett, és Dacia volt az első tartomány, amit a birodalom feladott.
Numidiában Tímgad közelében 100-ban a leszerelt katonák számára coloniát alapított a mai Algériában, melyet katonai tábor mintájára terveztek meg, bazilikával, fórummal, a szenátus üléseinek épületével.Timgad egy kisváros ma Algériában, romos fórummal, színházzal, templomokkal (https://www.ancientpages.com/2018/12/19/ancient-great-city-of-timgad-and-the-magnificent-arch-of-trajan/)
Traianus emlékművei
A Traianus oszlop a római Fórumon áll, Két győztes dáciai háborújának emlkére állítatta:
A Róma fölé tornyosuló, 38 méter magas Traianus márványoszlopán 155 jelenetből álló domborműszalag kígyózik (háttérben a Viktor Emmánuel emlékmű, https://en.wikipedia.org/wiki/Trajan%27s_Column )
Traianus márványoszlopának képei a dáciai hódításairól (https://en.wikipedia.org/wiki/Trajan%27s_Column)
Traianus márványoszlopának jó minőségűek a kőfaragásai (https://en.wikipedia.org/wiki/Trajan%27s_Column)
Traianus császár diadalívei:
A beneventoi Traianus diadalív (Wikipédia)
Algériai Traianus diadalív (Wikipédia)
Anconai Traianus diadalív (Wikipedia)
TRAIANUS CSÁSZÁR ÚTJAI, HÍDJAI, KIKÖTŐI
Via Appia (Wikipédia)
Via Antica (Wikipédia)
Itália úthálózata (Wikipédia)
A Birodalom úthálózata (Wikipédia)
Alconetar híd, Spanyolország (https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%ADd#/media/F%C3%A1jl:Bridge_Alcantara.JPG)
Traianus császár Duna-hídja a Vaskapunál (https://fataj.hu/archiv/2011/03/087/LangElemer_Hidakrol_1.PDF)
Traianus vaskapui Duna-hídja, makett
Időrend
i. sz. 53. szeptember 18. – születése
kb. 76-77 (vagy 74/75) – katonai tribunus Szíriában
78? – quaestor
84 – praetor
86-89 – a Legio VII Gemina parancsnoka
91 – consul
96 – Germania Superior propraetora
97 – Nerva adoptálja
98 – consul (másodszor, Nervával); Nerva halála után megörökli a császári címet; meglátogatja Germania Inferiort
99 – megérkezik Rómába
100 – consul (harmadszor, Sextus Iulius Frontinusszal)
101 – consul (negyedszer, Quintus Articuleius Paetusszal); az első dák háború kezdete
102 – az első dák diadalmenet
103 – consul (ötödször, M' Laberius Maximusszal)
105 – a második dák háború kezdete
106 – Dacia meghódítása, Nabatea annektálása és Arabia Petraea provincia megalapítása
107 – második dák diadalmenet, a denarius leértékelése, a denarius ezüsttartalmát 93,5%-ról 89%-ra csökkentette, az ezüst tényleges mennyisége benne 3,04 grammról 2,88 grammra esett vissza. A leértékelésnek és a dák háborúban szerzett töménytelen mennyiségű ezüstnek és aranynak köszönhetően jóval több pénzt verhetett, mint elődei.
108 – decenalia (trónra lépésének tízéves évfordulója)
109 – elkészül az Aqua Traiana és Traianus fürdői
112 – consul (hatodszor, Titus Sextius Africanusszal); Traianus fórumának felavatása
113 – elkészül a Caesar Fórumán álló Vénusz-templom felújítása, a pártus háború kezdete
114 – Örményország annektálása Armenia provincia megalapítása
115 – Mezopotámiai hadjárat, Edessza és Niszibisz elfoglalása
115/116 – antiochiai földrengés, a zsidó felkelés kezdete
116 – pártus hadjárat; Babilon, Szeleukeia és Ktésziphón elfoglalása;, a zsidó felkelés továbbterjedése; felkelés a megszállt pártus területeleteken, pártus bábkirály kinevezése
117. augusztus 11. – halála
kb. 76-77 (vagy 74/75) – katonai tribunus Szíriában
78? – quaestor
84 – praetor
86-89 – a Legio VII Gemina parancsnoka
91 – consul
96 – Germania Superior propraetora
97 – Nerva adoptálja
98 – consul (másodszor, Nervával); Nerva halála után megörökli a császári címet; meglátogatja Germania Inferiort
99 – megérkezik Rómába
100 – consul (harmadszor, Sextus Iulius Frontinusszal)
101 – consul (negyedszer, Quintus Articuleius Paetusszal); az első dák háború kezdete
102 – az első dák diadalmenet
103 – consul (ötödször, M' Laberius Maximusszal)
105 – a második dák háború kezdete
106 – Dacia meghódítása, Nabatea annektálása és Arabia Petraea provincia megalapítása
107 – második dák diadalmenet, a denarius leértékelése, a denarius ezüsttartalmát 93,5%-ról 89%-ra csökkentette, az ezüst tényleges mennyisége benne 3,04 grammról 2,88 grammra esett vissza. A leértékelésnek és a dák háborúban szerzett töménytelen mennyiségű ezüstnek és aranynak köszönhetően jóval több pénzt verhetett, mint elődei.
108 – decenalia (trónra lépésének tízéves évfordulója)
109 – elkészül az Aqua Traiana és Traianus fürdői
112 – consul (hatodszor, Titus Sextius Africanusszal); Traianus fórumának felavatása
113 – elkészül a Caesar Fórumán álló Vénusz-templom felújítása, a pártus háború kezdete
114 – Örményország annektálása Armenia provincia megalapítása
115 – Mezopotámiai hadjárat, Edessza és Niszibisz elfoglalása
115/116 – antiochiai földrengés, a zsidó felkelés kezdete
116 – pártus hadjárat; Babilon, Szeleukeia és Ktésziphón elfoglalása;, a zsidó felkelés továbbterjedése; felkelés a megszállt pártus területeleteken, pártus bábkirály kinevezése
117. augusztus 11. – halála